Miközben Európa sok országából többszáz orosz diplomatát utasítottak ki kémkedés gyanújával, a budapesti orosz követségen nőtt a személyzet száma. Az orosz hírszerzés Magyarországot használja logisztikai központként a térség elleni műveletek szervezésére és végrehajtására.
HIRDETÉSTételesen és szinte időrendben sorolja fel a Direkt36 újságírója a Balkan Insight számára írt cikkében, hogyan ejtette Moszkva túszul az Orbán-kormányt az energiafüggőséggel. A feltétlen lojalitás ellenére Oroszország Magyarországot néha „csicskáztatja”. Az orosz hírszerzés hekkereket alkalmazva tört be több hullámban a magyar külügyminisztérium védett hálózatába nemcsak azzal a céllal, hogy Magyarországról szerezzen információkat, hanem azért is, hogy immár magyar kormányzati IP-címről további támadásokat indítson például az Egyesült Államok ellen. Európa számos országából kémkedés gyanújával orosz diplomaták százait tiltották ki. A budapesti orosz követségen eközben gyarapodott a személyzet. A cikk szerzőjét, Panyi Szabolcsot a kormány kommunikációs államtitkára a „hanyagság és torzítás mesterének” nevezi.
November végén az egyik ukrán-magyar határátkelőn az ukrán különleges erők állig felfegyverzett tagjai letartóztattak egy feltételezett orosz ügynököt, aki megkísérelte átlépni az államhatárt. A férfi az ukrán belügyminisztérium egykori alkalmazottja volt.
„Megállapítást nyert, hogy az ukrán »biztonsági erők« aktái mellett információkat gyűjtött az ukrán fegyveres erők fontos objektumairól: támaszpontokról, raktárakról, arzenálokról, és azok elhelyezkedéséről” – tudatta az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az SZBU közleményében. A férfi – akit nemcsak ideológiai indítékok vezéreltek, hisz az SZBU szerint abban reménykedett, hogy Kijev elfoglalása után „főrendőrnek” nevezik ki – azt tervezte, hogy személyesen kézbesíti az adatokat a budapesti orosz nagykövetségen, egy pendrive-on.
Az általa lopott információk részben az SZBU és a katonai elhárítás, a GUR tisztjeinek, továbbá az Azov mozgalom vezetőinek, valamint az ukrán fegyveres erők 72. gépesített dandárjának katonai személyzetére vonatkozó személyes adatok voltak.
A letartóztatásról készült videofelvételeket megosztó ukrán Telegram-csatornák egy meg nem erősített, de hírértékű részletre fókuszáltak: az orosz ügynök állítólag a végbélnyílásába rejtette az USB-meghajtót.
Az SZBU közleményének legérdekesebb része azonban Magyarország és a budapesti orosz nagykövetség szerepére vonatkozott, amit a szereplők minden jel szerint biztonságos helyszínnek tartottak egy kémtalálkozóhoz – írta Panyi Szabolcs a Balkan Insight angol nyelvű portálján közölt véleménycikkében.
Orbán Viktor kormányának Kreml-barát hozzáállása, még Ukrajna lerohanása után is, jól dokumentált – emlékeztetett a szerző, a Direkt36 tényfeltáró újságírója, aki felidézte, hogy legutóbb a kollégájával vizsgálták a magyar kormány háborúra adott válaszát, és a Kremllel való szoros kapcsolat fenntartására irányuló politika motivációit.
Magyarország orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségén keresztül Moszkva lényegében túszul ejtette az Orbán-kormányt, amely szemmel láthatóan eldöntötte, hogy folytatja „az elmúlt tizenkét év Oroszország iránti egyre barátibb, a nyugati szövetségesek felé pedig egyre kritikusabb irányvonalat”. Jóllehet az uniós szankciók többségét megszavazták, kommunikációs kampányt indítottak az intézkedések ellen. A vezető politikusok és a fideszes propagandisták nyilatkozatai egyértelműen a Nyugatot hibáztatják a háború kirobbanásáért. Közben „alárendeltek szinte mindent annak, hogy gázt szerezzenek Oroszországtól, és az sem zavarja a kormányt, hogy – miként az egyik forrás fogalmazott – az orosz fél »csicskáztatja« őket” – áll a többi között a Direkt36 elemzésében.
Magyarország puhány hozzáállása a harcias Oroszországhoz már olyan szintre jutott, hogy a gazdasági szükségszerűségek – kivált az orosz kőolajtól és földgáztól való függés – nem ad teljes magyarázatot az Orbán-kormány döntéseire. Az ellenséges hírszerzéssel szembeni laza, laissez-faire hozzáállás, az unió Oroszországgal szembeni szankciói aláásására tett kísérletek, valamint a NATO válaszlépések, ha nem is akadályozása, de lassítása, érzékelhető problémákat kezd okozni egész védelmi szövetség számára.
Az orosz kémek biztonságban érzik magukat Budapesten
Az ánuszával jeleskedő ukrán áruló vaktában kiragadott példája annak, mi folyik Magyarországon, amit orosz megbízói biztonságos menedéknek tekintenek.
Szergej Nariskin orosz kémfőnök családjának magyarországi kapcsolatairól tárt fel részleteket alig egy hónapja a Direkt36 az ukrán Molfarral, egy OSINT-csoporttal együttműködésben. Az OSINT a nyílt forrású információ- és hírszerzést magába foglaló Open Source Intelligence rövidítése, amellyel a korlátozások nélkül hozzáférhető, nem titkosított információkhoz jutnak hozzá.
Szergej Nariskin korábban a Kreml kabinetfőnöke, 2011 és 2016 között az Állami Duma, az orosz törvényhozás elnöke, azóta pedig az Orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat vezetője. A Molfar – közvetítők révén – hivatalos adatkérelemmel megszerezte Nariskin fiának, Andrejnek a budapesti, belvárosi, a divatboltokkal zsúfolt Fashion Street közeli lakcímét. Andrej Nariskin feleségével és gyermekeivel együtt a vitatott kötvényprogram révén kapott magyarországi tartózkodási engedélyt, ezzel együtt pedig nemcsak Magyarországra, hanem a schengeni térség többi részére is érvényes utazási vízumot.
Noha erről a Direkt36 a 444.hu-val és a Novaja Gazetával közös nyomozása után, már 2018-ban beszámolt, akkor nem volt ismert, hogy Andrej Nariskin lakcíme egy olyan üzletember cégtulajdonában szerepelt, aki saját bevallása szerint „több mint tíz éve baráti kapcsolatban áll” Rogán Antallal.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője nem csak az Orbán-kormány jelenleg legbefolyásosabb tagja, de egyben ő az a miniszter is, aki az ország egyre erősebb és átpolitizáltabb nemzetbiztonsági szerveit felügyeli – köztük az orosz kémek felkutatásával megbízott kémelhárító ügynökséget.
Még érdekesebb, hogy az Orbán-kabinetiroda hivatalos közleményéből kiderült: a magyar kémelhárítás csak 2020-ban talált nemzetbiztonsági kockázatot Nariskin fiával kapcsolatban – négy hosszú évvel azok után után, hogy Szergej Nariskint kinevezték az Orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat élére. A magyar kémelhárítás megpróbálta ugyan visszavonni a család magyarországi tartózkodási engedélyét, Nariskinék fellebbezései és a hosszadalmas bírósági eljárások miatt azonban a visszavonás még mindig nem lépett hatályba. A leleplezés ismételten igazolta, hogy a magyar nemzetbiztonsági szervek keveset törődnek, és tesznek bármit az orosz beszivárgás megakadályozásáért.
Nem ez volt az egyetlen aggasztó eset az elmúlt hónapokban. Márciusban a Direkt36 feltárta, hogy az FSZB-nek és a GRU-nak dolgozó orosz hekkerek 2012 óta több hullámban behatoltak a magyar Külügyminisztérium informatikai hálózataiba és belső kommunikációjába. Orbán Viktor kormánya ezeket az incidenseket súlyosságuk ellenére soha nem hozta nyilvánosságra. A legutóbbi orosz hekkertámadás 2020 derekán történt, a fertőzés pedig sok hónappal később, az ukrajnai háború kitörése után, 2022 februárjában is aktív volt. Magyarország szövetségesei értetlenül álltak a hekkertámadásokra adott enyhe – pontosabban meg sem nyilvánuló – magyar kormányzati reakció előtt.
Az Orbán-kormány nem lépett fel Oroszországgal szemben egy másik intézkedés-sorozatban, még a háború kitörése után sem. Miközben szinte minden uniós tagállam kiutasította a diplomáciai fedőnéven működő orosz kémeket, Magyarország nem követte a példájukat.
„A budapesti orosz nagykövetség személyzete egyre növekszik. A hivatalos adatok szerint jelenleg 56 akkreditált diplomata dolgozik a nagykövetségen, szemben az egy évvel ezelőtti 46 fővel, ami azzal a kockázattal jár, hogy Budapest az Európai Unió egyik új kémközpontjává válik. Összehasonlításul: idén május 31-én Prágában hat, Varsóban tizenhárom, Pozsonyban pedig három diplomata tevékenykedett” – figyelmeztetett Krekó Péter, az Európai Politikai Elemző Központ, a CEPA vezető munkatársa, egyben a budapesti székhelyű Political Capital igazgatója egy európai parlamenti meghallgatáson, amelyen Oroszország Magyarországra gyakorolt befolyását elemezték.
HIRDETÉSKrekó tulajdonképpen Panyi Szabolcs adataira hivatkozott, akitől megkérdeztem, hogyan jutott hozzájuk.
Ezek nyilvános információk – mondta a tényfeltáró újságíró. Minden uniós ország külügyminisztériuma ugyanis nyilvántartást vezet az akkreditált diplomatákról. A magyar külügy honlapján elérhetők az információk, legfeljebb kevesen ismerik. Panyi szerint lehet, hogy nem teljesen naprakészek, de az biztos, hogy a nyáron több olyan új orosz diplomata érkezett, aki korábban nem teljesített szolgálatot Magyarországon.
Eközben viszont biztos, hogy Magyarország nem tiltott ki orosz diplomatákat egészen a Szkripal-ügy óta, miközben „Bulgáriából talán hetvenet, Varsóból harminc-negyvenet hazaküldtek”. Sőt még az eléggé oroszbarát álláspontot képviselő, nem NATO-tag Ausztria is két orosz diplomatát utasított ki a háború kitörése után.
Az Európai Unió és a NATO felelőssége
A magyar kormányon múlik, hogy milyen Oroszország-politikát folytat, még akkor is, amikor arról kell döntenie, hogyan reagáljon vagy ne reagáljon a területén, illetve akár az egyik minisztériumában folytatott ellenséges hírszerzési tevékenységre. Ugyanakkor az EU és a NATO tagjaként a magyar nemzetbiztonságot veszélyeztető kockázatok az egész nyugati szövetséget fenyegetik.
A Budapesten diplomáciai álcával dolgozó orosz kémek ugyanis nem feltétlenül a fogadó országot veszik célba műveleteikkel. Az orosz hírszerzés ismert modus operandija, munkamódszere, hogy nem tevékenységi helyükön, hanem más országokban állomásoztatják ügynökeiket. Magyarország szerepe ebben a tekintetben inkább regionális logisztikai csomópont, ahonnan a szomszédos országok – elsősorban a Balkán térsége elleni műveleteket szervezik és hajtják végre.
HIRDETÉSMagyarországot használják például gépkocsik bérlésére, búvóhelyek kialakítására, vagy éppen információ- és pénzcserére. Martin Müller volt osztrák ezredes és orosz kém ezredes a népszerű magyar fürdővárosban, Hévízen szokott találkozni orosz tartótisztjével, a csehországi Vrběticében egy lőszerraktár felrobbantására induló két GRU-ügynök pedig útközben megállt a budapesti orosz nagykövetségen.
A magyar külügyminisztériumba beszivárgó orosz hekkerek kizárólagos célja nem a magyar információk megszerzése volt. A magyar külügyminisztérium Védett Külügyi Hálózat elnevezésű, biztonságos belső kommunikációs hálózatába is betörtek, ahová rendszeresen továbbítanak „titkos” és „bizalmas” minősítésű, a NATO- és az EU-val kapcsolatos anyagokat. A fertőzött számítógépeket ráadásul arra használták, hogy – immár magyar kormányzati IP-címnek álcázva – további támadásokat indítsanak az Egyesült Államok ellen.
Várható lett volna, hogy az EU és a NATO nemzetbiztonságát fenyegető kockázatok leleplezése után a magyar kormány minden lehetséges módon megpróbálja megnyugtatni szövetségeseit. Épp az ellenkezője történt.
Két héttel a háború kitörése előtt, február 10-én a magyar külügyminiszter nyilvánosan elutasította, hogy Magyarország NATO-csapatot állomásoztasson, ezzel akadályozva az Oroszország elrettentését célzó közös szándékot. Szijjártó Péter azzal érvelt, hogy ez csak gerjesztené a feszültséget. Ehelyett sürgette, hogy „a nemzetközi közösség tegyen meg mindent a hidegháború elkerülésének érdekében”.
Magyarország végül beleegyezett, hogy több NATO-katonát fogadjon be, de az invázió addigra már megkezdődött. Az Orbán-kormány nyíltan elvetett minden, Kijevnek szánt katonai támogatást. Nemcsak a közvetlen segítséget zárta ki, hanem megtiltotta az Ukrajnába irányuló fegyverszállítást is Magyarország területén át. Azt is világossá tette, hogy ellenzi békefenntartók küldését Ukrajnába, mert a háború kiterjedésének a kockázatával járna.
HIRDETÉSFinnország és Svédország NATO-csatlakozása kapcsán a magyar külügyminiszter már júliusban benyújtotta a bővítési szerződéseket a magyar parlamentnek. A kormánypárt, a Fidesz parlamenti „szupertöbbsége” – amely a múltban több esetben is 24 óra alatt szavazott, és bármilyen jogszabályt hajlandó volt elfogadni gyorsított eljárásban – azóta is húzza az időt.
Az ellenzéki pártok megpróbáltak azonnali szavazást tartani a csatlakozásról, a Fidesz azonban leszavazta javaslatukat. Így Magyarország lett a legeslegutolsó uniós tagállam – Törökország mellett pedig az utolsó NATO-tagállam –, amely nem fogadta be a két északi országot abba a védelmi szövetségbe, amely megvédheti őket az orosz agressziótól. Orbán Viktor nemrég azt állította, hogy a parlament jövőre szavaz a szerződésekről. A magyar országgyűlés szokásos menetrendje alapján legkorábban 2023 februárjában várható.
Finnország és Svédország azonban legalább részben pozitív üzenetet kapott Magyarországtól. Az egykor csatlakozásban reménykedő Ukrajnát azonban Magyarország évek óta gáncsolja. Az Orbán-kormány 2018 óta akadályozza a magas szintű Ukrajna-NATO találkozókat miniszteri szinten arra hivatkozva, hogy Ukrajna semmibe veszi a kisebbségi, köztük a kárpátaljai magyar közösség jogait. Magyarország így próbálta irányváltásra kényszeríteni Kijevet.
Sok NATO-tagállam nem fogadta el a magyarázatot. Tavalyelőtt, 2020 februárjában egy tucat NATO-szövetséges egy démarche, egy hivatalos jegyzék átadásával hivatalosan is tiltakozott a magyar külügyminisztériumban. Nem meglepő módon Magyarország volt egyike annak a két közép- és kelet-európai országnak – a másik Bulgária –, amely nem írta alá kilenc államfő közös nyilatkozatát arról, hogy sosem fogják elismeri az Oroszország által elcsatolt ukrán területeket. Legutóbb Magyarország – sok NATO-szövetségest sokkolva – megakadályozta Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter teljes körű részvételét a NATO bukaresti külügyminiszteri találkozóján.
A részben megszállt ország NATO-tagsága most igen távolinak, ha nem egyenesen lehetetlennek tűnik. Ukrajna számára sokkal valószínűbb az uniós tagság és a tömbbel való szorosabb együttműködés. Orbán azonban ezeket is gátolja: elutasította azt az uniós tervet, hogy Brüsszel jövőre 18 milliárd eurós költségvetési támogatást nyújtson Ukrajnának.
HIRDETÉSVan annyi ember Magyarországon, aki fontosnak tartja a tényfeltáró újságírást
Panyi Szabolcs a Balkan Insightban megjelent cikkében tulajdonképpen csak összegezte azt, ami Magyarországon eddig sem volt titok: a magyar vezetés szíve inkább Moszkva felé húz a papíron szövetséges Brüsszel vagy Washington helyett.
„A legtöbb, amit el tudok érni, hogy nemcsak magyar, hanem nemzetközi szinten is írnak ezekről a dolgokról” – válaszolta Panyi arra a kérdésre, hogy volt-e valamilyen foganata írásainak. Szerinte ennél többet a mai magyar politikai viszonyok között nem nagyon lehet tenni. Újságíróként feltárja az igazságot, de a társadalom reagálása attól is függ, hogy milyen állapotban van maga a társadalom, a civil szervezetek vagy éppen az ellenzéki pártok. „Az már nem az én felelősségem, mit tesznek, vagy mit nem tesznek az információkkal” – szögezte le.
Panyi tárta fel tavasszal, hogy a magyar külügyminisztérium belső informatikai rendszereit az oroszok több hullámban, hekkerek segítségével, titkosszolgálati módszerekkel feltörték. Ezt eleinte tagadta a magyar kormány, de aztán maga Orbán Viktor is gyakorlatilag beismerte a nemzetközi sajtótájékoztatóján, a választások megnyerése után.
A Direkt36-ban megjelent cikk után – szerzője szerint – a belső rendszert, ahol a minősített információkat tárolták, valamennyire megjavították, bár Panyi szerint az orosz hekkerek még hónapokkal később is hozzáfértek. Egyszóval elmaradt a gyors és hatékony válaszlépés.
Őt magát – mint mondta: török vagy orosz újságíróktól eltérően – sosem érte fenyegetés, bár Kovács Zoltán, a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár a „hanyagság és torzítás mesterének” nevezi a több sajtódíjjal kitüntetett újságírót.
HIRDETÉSPanyi fizikai értelemben biztonságban érzi magát Magyarországon, ahol a kormány „pénzügyi módszerekkel” próbálja elhallgattatni a független újságírást. Felvásárolják a médiumokat, illetve propagandamódszereket alkalmaznak, lejárató cikkeket íratnak újságírókról, sőt a titkosszolgálati módszereket bevetésétől sem riadnak vissza.
Panyi Szabolcs egyike volt annak az öt-hat újságírónak és legalább három médiatulajdonosnak, akit a Pegasus kémprogrammal figyeltek meg. „Ez az a határ, ameddig az EU-kereteken belül az Orbán-kormány el tudott menni” – mondta. Panyi egyébként perrel kísérli meg rávenni az Alkotmányvédelmi Hivatalt, hogy adják ki a róla gyűjtött információkat, miközben nem tartja kizártnak, hogy a magyarországi nemzetbiztonsági megfigyeléseknek az engedélyezése hosszútávon „esetleg szigorúbb lesz”.
Szerkesztőségét, a Direkt36-ot egy nonprofit oknyomozó központnak nevezi, amely tagja a különféle nemzetközi oknyomozó hálózatoknak. Általában nem egy-egy országra korlátozódó témákat dolgoznak fel.
„A bűnözés ma már nem áll meg a határoknál, hanem transznacionális. Nemzetközi bűnbandák vannak, és nyilván az újságíróknak is fel kell venniük velük a versenyt” – állítja Panyi, aki arra is emlékeztetett, hogy a Direkt36 volt a magyar partnere az offshore papírok kiszivárogtató Panama Papersnek vagy a Paradise Papersnek. Ő maga inkább a visegrádi térségben működik együtt lengyel, szlovák és cseh újságírókkal az orosz vagy kínai befolyás témájában.
A Direkt36 bevételeinek 80 százaléka két-háromezer kisadományozótól származik. Gyakorlatilag ők tartják el a nem népes, de időigényes munkát végző szerkesztőséget. Intézményi támogatóik is vannak: EU-s vagy nyugat-európai családi alapítványok pályázataira jelentkeznek, de ezek csak kisebb részét teszik ki költségvetésüknek.
HIRDETÉS„Van annyi ember Magyarországon, aki eléggé fontosnak tartja a munkákat ahhoz, hogy erre pénzt áldozzon” – nyugtázza Panyi.