Először ismerte be katari vezető politikus, hogy 500-an is meghalhattak a vébé munkálatai közben

Access to the comments Kommentek
Írta: Zoltan Siposhegyi
Hassan al-Thawadi
Hassan al-Thawadi   -   Szerzői jogok  Darko Bandic/Copyright 2022 The AP. All rights reserved

A mostani, minden idők legdrágább labdarúgó világbajnoksága. A legtöbb becslés szerint 200 milliárd dollárba került. Ez nem csak a fényűző stadionoknak és a modern megoldásoknak köszönhető, hanem annak is, hogy Katar 2010-ben, amikor megkapta a rendezés jogát, még egy öbölmenti tornát is alig tudott volna megrendezni, nemhogy egy vébét. Nem csak az arénák hiányoztak, hanem az utak, repterek, tömegközlekedési vonalak és szállodák is. Így nem csoda, hogy a monarchia az utóbbi 12 évben rohamtempóban építkezett, sokszor fittyet hányva a munkavállalói jogokra és nemzetközi normákra.

Ez idő alatt 7 stadion és száz hotel nőtt ki a földből, megnyílt egy új repülőtér és több metróvonal is. Ezekhez a gigaberuházásokhoz pedig rengeteg külföldi segédmunkásra volt szükség. Már a nyitómeccs előtt napvilágot látott, hogy a többnyire Indiából és Pakisztánból toborzott munkásoknak az első években elvették az útlevelüket, és embertelen körülmények közt dolgoztatták őket. Az építési területek semmilyen biztonsági előírásnak sem feleltek meg, az embereknek hónapokon át 50 fokos hőségben kellett helyt állniuk, hetente több mint 70 órán át. Betegszabadságot, táppénzt nem kaptak, és az orvosi ellátás is silány volt egy baleset után. Mivel ez több nemzetközi jogvédő szervezetnek is feltűnt, a katari kormány az utóbbi 3-4 évben némileg élhetőbb munkajogi rendszert vezetett be, de ez is jelentősen elmarad az európai sztenderdektől. 

Francois Mori/Copyright 2022 The AP. All rights reserved
Az áldozatok képeiFrancois Mori/Copyright 2022 The AP. All rights reserved

Nemzetközi újságírók állami kimutatásokra és a családok beszámolóira alapozva kiszámolták, hogy 6500-an halhattak meg a mostoha körülmények miatt. Volt, aki leesett egy állványról, más hőgutát kapott, és akadt, aki végelgyengülésben halt meg. A megfigyelők az egyiptomi fáraók piramisépítéseihez hasonlították a Katari vébét megelőző munkálatokat. A monarchia végig tagadta, hogy kizsákmányolja a külföldi segédmunkásokat és maximum 40 halálesetet ismert be. Eddig. 

Hassan al-Thawadi, a szervezésért felelős bizottság főtitkára kedden arról beszélt, hogy 400 és 500 között lehet az építkezéseken elhunyt munkások száma. Ezt a brit Piers Morgan tévéműsorában ismerte be, most először. Amikor a műsorvezető arról kérdezte, hogy ez nem túl nagy ár e egy ilyen tornáért, al-Thawadi azt felelte, hogy ,,egy haláleset is túl sok." 

Az áldozatok képei

A főtitkár azzal védekezett, hogy német és francia munkás szakszervezetek is jártak a helyszíneken, és minden feltételt megfelelőnek találtak. Persze bőven van hová fejlődni - ismerte be al-Thawadi, aki szerint az építők ma már sokkal jobb szállásokon laknak, jobb ételt és orvosi ellátást kapnak. A világbajnokság csak katalizátor volt, hogy Katar meghozzon olyan munkajogi reformokat, amelyek már rég várattak magukra. 

Abban a pillanatban, hogy megkaptuk a rendezés jogát tudtuk, hogy az egész világ ránk fog figyelni, így nem elég új jogszabályokat hoznunk, de be is kell tartanunk azokat. És ez vezetett oda, hogy mára a legbuzgóbb kritikusaink is a régió éltanulójaként tekintenek ránk.

Hassan al-Thawadi szerint nem csak a világbajnokság miatt vettettek véget a kizsákmányolásnak, hanem azért, mert nem volt összeegyeztethető Katar értékeivel. 

A főtitkár, aki az interjúban megpróbálta nyitott és elfogadó helyként beállítani a konzervatív, iszlám monarchiát, pár nappal korábban még arról beszélt, hogy a szivárványos karszalag sértette volna az egész muszlim világot. Mint fogalmazott: ha a csapatok egész évben viselték volna a melegbüszkeség jelét és úgy érkeztek volna Katarba, azt még elfogadta volna, de azt nem, hogy csak a tornán vegyék fel, ezzel egyértelműen bírálva az iszlám értékrendet.

„Az, hogy a csapatok idejönnek és prédikálnak vagy nyilatkozatokat tesznek, az rendben van. De amit lényegében mondanak, hogy tiltakoznak egy iszlám ország ellen, amely egy eseményt rendez. Hol van ennek vége? Ez azt jelenti, hogy egyetlen iszlám ország sem vehet részt soha semmiben?” - tette fel a kérdést a Guardian riporterének.