A világbajnokságon szereplő iráni labdarúgók nem énekeltek az Anglia elleni mérkőzés előtt, ezzel jelezték szolidaritásukat az otthoni tüntetők mellett. Tettükért halálbüntetés járhat hazájukban.
HIRDETÉSAz iráni csapat egyetlen tagja sem énekelte el országa himnuszát az Anglia elleni világbajnoki mérkőzés kezdetén, ezzel is elhatárolódva a kormánytól. Az egyik hivatalos személy a pálya szélén énekelt, ami csak elszigeteltségét hangsúlyozta, de a stadionban lévő nagyszámú iráni tömeg hevesen kifütyülte a himnuszt.
Az iráni állami televízió megszakította élő közvetítését a vb-meccsről, pedig hatalmas várakozás övezte a csapat szereplését. Az iskolákban tanítási szünetet rendeltek el hétfőn, hogy a diákok is nézhessék a mérkőzést.
A stadionban a nézők egy része "Nők, élet és szabadság" feliratú plakátokat tartott a kezében. Mások Ali Karimi nevét skandálták. A korábbi válogatott játékos majd edző a tiltakozások nyílt támogatója lett; szombaton arra szólította fel az irániakat, hogy vonuljanak az utcára amiatt, hogy a hadsereg elözönlötte az iráni kurd várost, Mahábádot.
A labdarúgók himnusz alatti hallgatásáról nyíltan beszámolt a reformpárti iráni sajtó, amely megalázónak minősítette a csapat első félidei teljesítményét. A kormánypárti Fars hírügynökség nem tett említést a tiltakozásról a mérkőzésről szóló terjedelmes tudósításában, amelyet Irán 6-2-re elveszített.
Előzmények
Iránban szeptember közepe óta tart a tiltakozáshullám, miután az erkölcsrendészet elvitt egy fejkendő nélkül sétáló lányt, Mahsza Aminit. A 22 éves iráni kurd nő családjával érkezett látogatóba Teheránba. Testvérével egy metróállomásról lépett ki az utcára, amikor az erkölcsrendészet járőrei igazoltatták, amiért szerintük megsértette az öltözködési normákat: nem viselte helyesen a fejkendőjét. Bevitték egy rendőrőrsre egy büntetőintézkedésként alkalmazott hatósági „képzésre”, ami az esetek nagy részében egy órás rutinfoglalkozás szokott lenni. Mahsza azonban órákat volt bent, amikor a családját értesítették, hogy szívrohamot kapott, ezért kórházba kellett szállítani. Ott kómába esett, három nap múlva pedig elhunyt, a hatóságok szerint szívroham végzett vele. A család szerint a lány testén külsérelmi nyomok voltak, a szülők biztosak benne, hogy a rendőrségen a lányukat bántalmazták.
A tüntetések a lány temetése óta tartanak, és országossá szélesedtek. A síita teokratikus rezsim egyre keményebben lép fel ellenük, miközben a hatóságok korlátozták az internet elérését is az országban.
A rendszerellenes tüntetéseknek hivatalosan 145 halálos áldozata van, de jogvédő civil szervezetek szerint számuk meghaladja a félezret, a letartóztatottak száma pedig eléri a 15 ezret. A minap öt embert halálra ítéltek a tüntetésekkel összefüggésben.
Az iráni elnök útravalója
Ilyen helyzetben utazott az iráni válogatott az Arab-öböl túlpartjára, Katarba a világbajnokságra. De előtte még az iráni elnök, Ebrahim Raiszi egy ünnepség keretében indította útnak a csapatot.
- figyelmeztette a vb-keretet.
Az Anglia elleni mérkőzést megelőző sajtótájékoztatón Ehszan Hadzsszafi csapatkapitány mit sem törődött a perzsa vezető figyelmeztetésével, amikor úgy nyilatkozott; „El kell ismernünk, hogy a hazánk állapota nem megfelelő, és a népünk nem boldog... Mindenekelőtt szeretném kifejezni együttérzésemet minden gyászoló iráni családnak.”
Mérkőzés az otthoni brutális erőszak árnyékában
A vb-mérkőzésre pedig akkor került sor, amikor a biztonsági erők tüntetőkre lőttek a Nyugat-Azerbajdzsán tartományban található, többségében kurdok lakta Piranshahr és a Kermanshahban található Javanrud városokban. A helyszínen készült fotókon holttestek hevertek az utcákon, és jelentések szerint több tucatnyian sebesültek meg. Az iráni Kurdisztán városaiban tüzeket gyújtottak, és a diktátor halálát követelő skandálások hallatszottak – írja a Guardian.
A “himnusztüntetésnek” még lehetnek következményei a játékosok számára, amikor visszatérnek Iránba, de Carlos Queiroz, a portugál szövetségi kapitányuk védelmezte “fiait”, azt mondta, hogy a játékosok szabadon tiltakozhatnak.
“A foci szenvedélye mindenhol ott van Iránban. Ezeknek a srácoknak egyetlen álmuk van: futballozni. Nem az ő hibájuk, hogy a világbajnokságot éppen most rendezik meg. El sem tudjátok képzelni, hogy a színfalak mögött miket éltek át ezek a fiúk az elmúlt napokban, csak azért, mert focizni akarnak, csak azért, mert fuballistaként akarják kifejezni önmagukat. Bármit is tesznek, bármit is mondanak, az életükbe kerülhet.”
Súlyos következménnyel járhat a himnusztüntetés
A The Sun azt írja, a futballisták hazatérésük után akár börtön- vagy halálbüntetésre is számíthatnak, amiért tiszteletlenek voltak hazájuk himnuszával és zászlójával szemben. Az iráni igazságügyi miniszter szóvivője, Maszúd Szetajesi azt közölte; “büntetést szabhatnak ki arra, aki elutasítja a himnuszt.”
HIRDETÉSA Bayer Leverkusen csatára, Sardar Azmoun az Instagramon az írta: "legrosszabb esetben kirúgnak a válogatottból, ami csekély ár akár egyetlen iráni nő hajszáláért is.
Egyre több iráni híresség fejezi ki szolidaritását
Nem csak az irán labdarúgók, de egyre több sportoló, művész támogatja a tiltakozókat, és ad hangot a biztonsági erők brutális fellépésével szemben – vállalva akár a legkeményebb retorziót is a hatalom részéről.
A hétvégén a hatóságok letartóztattak két ismert színészt, akik a teheráni állami média szerint szolidaritást vállaltak az ország tiltakozó mozgalmával, és nyilvánosan levették fejkendőjüket.
Hengameh Ghazianit és Katayoun Riahit azután vették őrizetbe, hogy közzétettek egy-egy videót az Instagramon arról, ahogy leveszik a hidzsábot.
HIRDETÉSGhaziani azt írta: "Talán ez lesz az utolsó posztom. Ettől a pillanattól kezdve, bármi történjék is velem, tudjátok, hogy mint mindig, az iráni nép mellett állok az utolsó leheletemig".
Iráni sportcsillagok - a birkózóktól kezdve, az íjászokon át, a sziklamászókig - számos nemzetközi sporteseményen tiltakoztak már, többek között azért, hogy megtagadják a hidzsáb viselését. Irán egyik legismertebb futballkommentátora, Farhad Fakhrbakhsh felmondott munkahelyén.
A hétvégén az ökölvívó-szövetség vezetője, Hosszein Szouri és két ifjúsági válogatott ökölvívó nem tért vissza Iránba csapatával, hanem politikai menedékjogot kért, ami arra késztette a Kayhan című konzervatív újságot, hogy követelje a hatóságoktól, hogy nagyobb gondossággal ellenőrizzék a sportági szövetségek vezető tisztségviselőit.