Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

„Barátságos haláltábornak” nevezi börtönét Navalnij – ilyenbe kerül Brittney Griner is

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Talán büntetőtáborban készültek a matrjoskák, Brittney Griner, fejkendős rabok, az Azovsztal védői a táborban
Talán büntetőtáborban készültek a matrjoskák, Brittney Griner, fejkendős rabok, az Azovsztal védői a táborban   -   Szerzői jogok  AP Photo   -  

Jurij Dmitrijev történész a szovjet korszakban elkövetett, ítélet nélküli kivégzéseket kutatta, a Kreml azonban nem vette jó néven felfedezéseit. Putyin uralma alatt Sztálint fokozatosan rehabilitálták, és kiemelték a Szovjetunió irányításában betöltött múlhatatlan szerepét, miközben a szőnyeg alá söpörték a szovjet állampolgárok ellen elkövetett bűneit. Jurij Dmitrijev büntetőtáborba került, ahhoz hasonlóba, amit Sztálin kezdett működtetni. A kutató azt állítja: koholt vádak alapján, de hát az igazságot Oroszországban kideríteni kilátástalan feladat. Az orosz büntetőtelepek rendszere az ellenzékiek megzabolázására és a kritikusok marginalizálására használt eszköz – állítják Moszkvában, a cél pedig, hogy lelkileg megtörjé az embert, vagy arra kényszerítsék, hogy a büntetés letöltése után azonnal elmeneküljön Oroszországból. „Akárhogy is, de a politikai ellenfelet eltávolítják a porondról” – magyarázzák. A büntetőtáborokban ma már nem kell bányászni vagy fát vágni. Ehelyett egyenruhákat varrnak katonáknak, rendőröknek, és itt festik a matrjoskákat.

Rohadt krumplival etették, fagyos cellában élt. „Kiváltságait” – köztük a mosakodást és a vécé látogatását – gyakran megvonták tőle. A körülmények ellenére napi tizenhét óra robotra kényszerítették.

Nagyezsda Tolokonnyikova egy idő elteltével nem bírta tovább cérnával, és azt követelte a parancsnoktól, hogy legalább brigádja munkaidejét kurtítsák meg napi tizenkét órára. A kérésnek – legnagyobb meglepetésére – készségesen eleget tettek.

De nem azért, mert a parancsnok előzékeny vagy vajszívű lett volna. Olyan tulajdonságokkal ki sem nevezték volna a tábor vezetőjének.

Ellenkezőleg: érzéketlen és szívtelen volt. A kérést azért teljesítette haladéktalanul, mert tudta, a rabok rövidebb munkaidő alatt képtelenek lesznek teljesíteni a kvótát, így még súlyosabb büntetésekkel keserítheti meg az életüket.

Tolokonnyikova egyebek között rendőregyenruhákat varrt a rácsok mögött. Sosem derült ki, hogy ezt megalázás vagy megtorlás címén kényszerítették rá. Egy biztos: ő maga gyűlölte a hatalmat, és a hatalmat megtestesítő rendőröket.

„Vallási gyűlölettel motivált huliganizmus” vádjával került 2012-ben a bíróság elé az elhíresült Pussy Riot tagjaként társaival azért, mert a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyházban egy évvel korábban, februárban Putyin-ellenes punk-imát tartottak.

Az akkor 23 éves Nagyezsda Tolokonnyikovát két évre ítélték, büntetését pedig egy távoli, mordvinföldi büntetőtáborban kellett letöltenie. Folyamatos tiltakozásai után egy másik, szibériai táborba szállították át.

Ezek nem sok átalakuláson estek át azóta, amióta Sztálin a harmincas években létre nem hozta a Gulagot, a Szovjetunió egészét behálózó munkatáborrendszert, ahol a rezsim hazai és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, illetve más okokból elhurcoltakat tartották fogva, és kényszerítették kemény fizikai munkára.

A legismertebb fogoly, Alekszandr Szolzsenyicin Nobel-díjas író becslése szerint összesen mintegy 50 millió ember járta meg a kényszermunkatáborok poklát. Több mint egymillió elítélt 1934 és 1953 között sosem tért haza. Más becslések szerint Sztálin rémuralma alatt 10-20 millióan haltak meg a táborokban.

A Gulag egyébként mozaikszó, a jelentése: Javítómunka-táborok Főigazgatósága. Kényszermunkatáborait csaknem 600 ezer magyar hadifogoly és civil járta meg, akik málenkij robottal „múlatták” az időt.

A civilizációtól is távol, a vécén sem egyedül

Az elítéltek büntetőtáborokba történő szállítása manapság sem egy kéjutazás. Nagyezsda Tolokonnyikovát, és társát a Pussy Riotból, Maria Aljohinát egy Sztolipin-vagonban szállították a büntetés-végrehajtás által kijelölt állomáshelyükre. A látszólag inkább marhák szállítására alkalmas járgány a cári Oroszország tragikus véget ért miniszterelnökéről kapta a nevét, aki 1906-ban helyeztette forgalomba. Azóta szinte változatlan formában szállítja a rabokat a büntetőtelepekre, nem ritkán Szibéria távoli peremvidékeire.

A Sztolipin-vagon ablaktalan vasúti kocsi, amit belülről vasrácsos cellákra osztottak – idézte a részleteket a Guardian Judith Pallot tanulmányából. Az Oxfordi Egyetem professzora társszerzőként jegyzi az orosz büntetés-végrehajtásról szóló könyvet.

A rabokat szállító szerelvények nem nevezhetők expressznek. Általában két-három hétig is eltart, amíg a kényelmesnek legkevésbé sem nevezhető vonatok eldöcögnek úti céljukig. Az egyik lány – akit a tanulmány szerzői meginterjúvoltak egy Moszkvától délre fekvő, a fiatalkorúak számára fenntartott lgovi telepen – azt mondta: három hónapig tartott utazása a Sztolipinban Uhtából. Igaz, a komiföldi Uhta és az ukrán határhoz közeli Lgov közötti távolság több mint 2000 kilométer. A lány szülei csak két héttel megérkezése után értesültek arról, hová hurcolták gyermeküket.

A legtöbb elítélthez hasonlóan a büntetőtáborok foglyai sincsenek elérhető közelségben családjukhoz. A tajga mélyén a tizenhét mordvinföldi kolónia, Európa egyik legnagyobb büntetőkomplexuma – 14-15 ezer fogollyal – kimondottan távol van a kíváncsi szemektől. Ide szállították például Mihail Hodorkovszkij oligarchát a Jukosz-ügy után.

AP Photo/Yuri Tutov
Az oreli büntetőtábor lakóit munkára kísérik 2011-benAP Photo/Yuri Tutov

Az orosz büntetőtáborok nem vethetők össze a nyugati börtönökkel. Magas, borotvaéles szögesdróttal sűrűn átszőtt fakerítés övezi őket megannyi őrtoronnyal. Az újonnan érkezetteket a karanténblokkban osztják be otrjádjukhoz, ahhoz a különítményhez, amelyben büntetésüket fogják letölteni. Itt cserélik le polgári ruhájukat kék vagy szürke börtönviseletre. A nők fejkendőt kapnak, amit a nap minden szakában viselniük kell.

Az otrjád nyolc évtizede egyrészt egy fizikai térre – a közös hálóteremre és mosdóra –, másrészt az azt elfoglaló 100-120 fogolyra utal. Mindenkinek saját fekvőhelye van a két-háromszintes priccseken. Az utoljára érkezettek általában legfelül kapnak helyet, ahol igencsak fülledt a levegő, és kényelmetlen a zsúfolt hálótermekben. Idővel ki kell érdemelniük a jogot az otrjádon belül, hogy lejjebb költözhessenek.

A fogolytársak között vegyesen akadnak kezdő bűnözők és tapasztalt visszaesők, akiket pitiáner lopásért vagy kegyetlen gyilkosságért ítéltek el. A foglyok nagyjából egyharmada – mint például Brittey Griner is – kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt kerül büntetőtelepre. A büntetések európai összehasonlításban hosszúak: a nők esetében az átlag 5,4 év.

A leggyakoribb panasz a magánélet hiánya. Az elítéltek nem találnak olyan eldugott kuckót, ahol magukra maradhatnának. A hétéves büntetését töltő Raisza társaságkedvelő volt, a kolónián azonban a magányra vágyik: „Még a vécén sem lehet egyedül lenni!” – panaszolta.

Ha nincsenek az otrjádban, a rabok dolgoznak. Kötelező minden munkaképes számára, a nyugdíjasok kivételével. Mordvinföldön a nők egyenruhákat varrnak mentőnek, katonának, rendőrnek – és matrjoskákat festenek. A munkaidő hosszú, a szünetek rövidek, a szűkös bér java pedig a büntetőtábort illeti eltartásukért. A legkeresettebb munkahely a kantin, a mosoda és a könyvtár, de ezeket csak a legmegbízhatóbb raboknak tartják fenn.

Egyes, a nők számára fenntartott büntetőtelepeken bölcsődék működnek a három év alatti csecsemők számára. Az oroszországi büntetőtelepeken egy évtizede körülbelül 750 csecsemő élt mini-zárkában. Az anyák röviddel a szülés után visszatérnek otrjádjukba, majd szabadidejükben vagy meghatározott időközönként látogatják babáikat, amennyiben szoptatnak.

A legtöbb fogvatartott számára a látogatás csupán elméleti kérdés. A börtönszolgálat felmérése szerint a nők közel háromnegyedét nem keresi fel senki. A fogvatartottak körében gyakran omlik össze a család, ilyenkor általában a gyermeket is elvesztik.

Sztálin bűneit kutatta, gyermekpornográfiával vádolták meg

A történelmi Oroszország legbrutálisabb büntetőtáborában, a Mordvinföldön tölti le 15 éves börtönbüntetését Jurij Dmitrijev neves történész is. A telep közelében található egy 4000 lelkes falu, Potyma, ami a helyi moksa nyelven elhanyagolt zugot jelent. A Dmitrijev elleni nagy horderejű ügy 2016-ra nyúlik vissza, amikor a történészt – aki évtizedeken át kutatta Karéliában a szovjet diktátor, Joszif Visszarionovics idején bírósági ítélet nélkül végrehajtott kivégzéseket – letartóztatták nevelt lányáról készült fényképek miatt. A képeket a nyomozók a számítógépén találták.

A hatóságok szerint a képek pornográf jellegűek voltak, Dmitrijev azonban azt állította, hogy a gyermek testi fejlődése miatt aggódó szociális gondozók kérésére készültek.

Két évvel később, 2018 áprilisában felmentették, a karélai legfelsőbb bíróság azonban helyt adott az ügyészek fellebbezésének, és új eljárást rendelt el. Dmitrijevet 2018 júniusában újból letartóztatták, majd a vádat súlyosbítva kiskorú elleni szexuális zaklatással gyanúsították.

AP Photo/Vladimir Larionov
Dmitrijevet 2018-ban bevezetik a tárgyalóterembeAP Photo/Vladimir Larionov

Az akkor 66 éves Dmitrijevet 2020 júliusában három és fél évre ítélték „14 év alatti személy ellen elkövetett szexuális jellegű erőszakos cselekmények” miatt. Ő ahhoz ragaszkodott, hogy a sztálini rezsim bűneivel kapcsolatos kutatásai miatt került célkeresztbe.

Az ügyészség az eredeti ítéletet kevesellte, és összesen 15 évet kért a vádlottra, amit a legfelsőbb bíróság hetekkel azelőtt hagyott jóvá, hogy Dmitrijev büntetése letöltése után kiszabadult volna a börtönből. Ezek után került büntetőtáborba.

Több tucat orosz és nemzetközi tudós, történész, író, költő és más jeles személyiség állt ki a tudós mellett, az Európai Unió pedig a történész szabadon bocsátását követelte.

Dmitrijev kutatásait Putyin elnök kormánya ellenségesen fogadta. Putyin uralma alatt Sztálint fokozatosan rehabilitálták, és kiemelték a Szovjetunió irányításában betöltött szerepét, miközben a szőnyeg alá söpörték a szovjet állampolgárok ellen elkövetett bűneit. Sztálin idején emberek millióit végezték ki, küldték munkatáborokba, vagy az erőszakos kollektivizálás okozta éhínségekben, a holodomorban éhen haltak.

A „mi barátságos haláltáborunk”

Napjainkban az orosz büntetőtáborok leghíresebb lakója Alekszej Navalnij, a Kreml ádáz kritikusa, aki tavalyelőtt túlélt egy novicsok-mérgezést, majd bebörtönözték.

A Moszkvától mintegy száz kilométerre keletre fekvő Pokrov külvárosában lévő 2. számú büntetőtelep a korrupcióellenes aktivista új „otthona”. Sikkasztás vádjával ítélték el, ami felháborodást váltott ki az orosz civil társadalomban, aggodalmat a Nyugaton, az Európai Unió pedig Oroszország ellenes szankciókkal fejezte ki elégedetlenségét.

A pokroviakban ügye nem váltott ki együttérzést.

„Nekünk mindegy, hogy melyik börtönben van” – mondta az 56 éves nyugdíjas Jadviga Krilova. „A lényeg, hogy rácsok mögött legyen”.

A szovjet korszakban a régió a Moszkvától számított 101. kilométer határát jelentette. Ezen túlra száműzték a kulturális elit számos tagját.

Ide került Navalnij, aki szerint új lakhelye „egy barátságos haláltábor”.

Az orosz büntetőtelepek rendszere a Kreml által az ellenzékiek megzabolázására és a kritikusok marginalizálására használt eszköz – állítja a Meduza főszerkesztője, aki szerint a cél, hogy lelkileg megtörje az embert, vagy arra kényszerítse, hogy a büntetés letöltése után azonnal elmeneküljön Oroszországból.

Akárhogy is, de a politikai ellenfelet eltávolítják a porondról

– magyarázta Makszim Trudoljubov.

Navalnij internálásának a hírére megszólaltak a korábbi rabok is.

„Pszichológiai szempontból összeomlik az ember” – mondta a 2. számú büntetőtelepről Dmitrij Demuskin. A nacionalista politikus két évet töltött Pokrovban.

„Az elítélt minden lépését az adminisztráció határozza meg” – idézte fel Konsztantyin Kotov, aki szintén csaknem két évet „ült” a táborban a tiltakozási szabályok megsértéséért.

A raboknak szinte nincs szabadideje, és teljesen el vannak vágva a külvilágtól azzal a céllal, hogy „nyomást gyakoroljanak rájuk, és engedelmessé tegyék őket”.

„Az embereket nem kezelik emberként” – idézte fel fogva tartásának körülményeit Kotov. Reggel 6-kor keltették őket, aztán kiterelték őket az udvarra, ahol minden áldott nap vigyázzban állva hallgatták az Orosz Föderáció himnuszát. Az orosz szövetségi csatornák adásait sugározták a tévén, azt kellett utána nézniük.

„Ez a tévé általi kínzás” – mondta.

Miután nyilvánosan tiltakozott a Putyin-rezsim ellen, Navalnij támogatóját, Ildar Dadint letartóztatták és bebörtönözték. Az eredeti büntetése ugyan csak két hét volt, az orosz, ún. tiltakozási törvények háromszori megszegése azonban akár öt évig terjedő börtönbüntetéssel járhat. Dadint háromra ítélték – jelentette a brit Unherd.

Egy alkalommal az Oroszország északnyugati részén található Szegezsában – Karéliában, ahol a szovjet Gulagok egyik első táborát hozták létre, és ahol hőmérséklet télen akár -15 fok alá is süllyedhet – Dadint megbilincselt csuklójánál fogva több mint fél órán át lógatták felkötözve. Egy másik alkalommal tucatnyi börtönőr verte és rugdosta. Dadin éhségsztrájkkal válaszolt. Erre az őrök gatyára vetkőztették, és arról biztosították, hogy egy másik rab megerőszakolja, ha nem eszik.

Dadin szerencséjére tudta, hogy ez nem üres fenyegetés. Az orosz börtönökben az őrök által kezdeményezett nemi erőszak nem megy ritkaságszámba: 2011-ben hét szentpétervári őr került börtönbe, mert rabokat kínoztak, és másokat pedig erőszakra kényszerítettek.

AP Photo/Alexei Zweigert
Ildar Dadin 2017-ben szabadult, 3400 kilométerre MoszkvátólAP Photo/Alexei Zweigert

Egy gramm = kilenc év büntetőtáborban

Brittney Griner, az amerikai kosárlabdasztár – akit kábítószer-csempészet és -birtoklás miatt ítéltek el, miután a vámosok kevesebb mint egy gramm kannabiszolajat találtak a poggyászában – végül kilenc évet kapott. Az ítélet szigorú, Griner oroszországi börtönbüntetésének legrosszabb része azonban még hátravan, ha az Egyesült Államok és Oroszország nem állapodik meg gyorsan egy fogolycserében – írta a Vice.

A nem heteroszexualitás viselkedéssel gyanúsított foglyokra ráadásul valószínűleg bántalmazás is vár. Korábbi jelentések szerint tavalyelőtt, 2020-ban egy csecsen foglyot órákon át áramütéssel kínoztak, majd megfojtották, miután az őrök azzal gyanúsították, hogy meleg.

Griner ügyvédei fellebbeztek a börtönbüntetés ellen – jelentette az orosz TASZSZ hírügynökség. Egy moszkvai bíróság azonban elutasította a kérelmet.

Eközben az Egyesült Államok és Oroszország között tárgyalások folynak arról, hogy Grinert és a volt amerikai tengerészgyalogost, Paul Whelant esetleg egy Amerikában őrzött oroszra cseréljék. A jelölt akár a „halál kalmára”, Viktor But orosz fegyverkereskedő is lehet, aki 25 év börtönbüntetését tölti, mert fegyvereket adott el olyan embereknek, akik amerikaiak megölését tervezték.

Ha az olimpikon büntetőtelepre kerülése előtt nem kerül sor a cserére, akkor a nyíltan meleg, 206 centis fekete nő identitása egy olyan országban, amely arról ismert, hogy rosszul bánik a színesbőrűekkel és a melegközösséggel egyaránt, hatással lesz a bánásmódjára.

A feketékkel szembeni rasszizmus Oroszországban az elmúlt években Putyin alatt fokozódott, ami nem sok jót ígér Griner számára – véli Kimberly St. Julian-Varnon, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója, aki az oroszországi fekete tapasztalatokkal foglalkozik.

Putyin elégedett: olyan helyre van szüksége, amitől mindenki retteg

„A körülmények kemények” – idézett a New York Times Navalnij ügye kapcsán egy volt orosz parlamenti képviselőt, aki a börtönreformmal foglalkozó bizottság tagja volt. „Egy hatalmas terembe zárják 40-80 másik férfival. Ez elviselhetetlenné válhat” – mondta Valerij Borsov.

Az alacsony költségű, mégis nagy befogadóképességű, szögesdrótkerítéssel körülvett, barakkokkal felszerelt büntetőtábor alkotja az oroszországi börtönök túlnyomó többségét: összesen 684-et a 692 büntetés-végrehajtási intézetből. Ma a rabok jellemzően a könnyűiparban dolgoznak, például katonai egyenruhák varrnak, és nem kényszerítik őket arra, hogy bányásszanak vagy fát vágjanak – mint a szovjet időkben.

Oroszországban 520 ezer embert tartanak fogva, azaz százezer lakosra 334 elítélt jut, ami jóval magasabb arány, mint Európa szinte minden más országában, ugyanakkor csak a fele az Egyesült Államokban bebörtönzöttek számához képest, és kevesebb, mint például Törökországban.

Mindenesetre Vlagyimir Putyin orosz elnök „megelégszik” a spártai börtönökkel, hisz egy elrettentő eszközt tart a kezében.

„Olyan helyre van szüksége, ahová mindenki retteg bemenni” – idézte az AP hírügynökség Olga Romanovát, az Oroszország a rácsok mögött elnevezésű emberi jogi csoport vezetőjét.