Kivárás: a Republikánus Pártnak a jövőben aligha van szüksége Trumpra

Access to the comments Kommentek
Írta: FT
Donald Trump Mar-a-Lagóban szerdán
Donald Trump Mar-a-Lagóban szerdán   -   Szerzői jogok  Fotó: AP

Hétvégén kiderült: az amerikai félidős választásokon a szenátusban demokrata többség lesz, míg a képviselőházban republikánus. Donald Trump a választás napján e hét keddre összehívott egy rendezvényt Mar-a-Lagóba, és előre közölte, hogy „hatalmas" bejelentést tesz floridai birtokán, ami más aligha lehet, minthogy elindul a következő elnökválasztáson. A forgatókönyv azóta változhatott: kegyeltjei közül többen elbuktak a félidős választáson, pártján belül pedig hatalmas népszerűségre tett szert Ron DeSantis floridai kormányzó, aki nagy eséllyel indulna ellene az elnökjelöltségért. Trumpot egyes tanácsadói óva intik attól, hogy induljon az elnöki székért.

„Amennyiben a republikánusok nyernek, engem illet minden elismerés, ám ha veszítenek, ne engem okoljanak” – közölte Donald Trump volt amerikai elnök múlt kedden, a félidős választás napján. Pénteken már közel sem volt ilyen magabiztos, a republikánus diadalmenet ugyanis elmaradt. 

Vasárnap bejelentették, hogy a demokraták Arizonában és Nevadában is megnyerték a szenátusi választást, így a szenátus demokrata többséggel működik a következő két évben, a képviselőház viszont nagy valószínűséggel a republikánusoké lesz, ám a vártnál jóval kisebb többséggel – itt a verseny még nem dőlt el. 

Ez az eredmény a republikánusok szempontjából messze elmarad a várttól, a demokratákat tekintve viszont jóval meghaladja az előzetes várakozásokat. A félidős választásokon az elnök pártja jellemzően veszíteni szokott, idén pedig a gazdasági helyzet és Joe Biden elnök gyenge népszerűségi mutatói is nagyarányú republikánust győzelmet vetítettek előre. 

A „Vörös Hullám" (ahogy a földindulásszerűnek remélt jobboldali győzelmet előre elnevezték) elmaradása a választás utáni héten jelentős mozgásokat indított be az amerikai politika jobboldalán: Trumptól sokan elfordultak a Republikánus Párton belül, az őt támogató lapokban számos bírálat jelent meg. Kedvenc bulvárlapja, a New York Post a volt elnököt „toxikus hatásúnak" nevezte, és azt írta, hogy „elszabotálta" a pártot.

Párton belül Trumpnak még így is hatalmas a népszerűsége, de várán törés látszik, a törés pedig a demokratáknak kedvezhet. 

Ahogy idáig jutottunk

Donald Trump 2021. január 20-án hagyta el a Fehér Házat, és adta át Joe Bidennek az elnöki hivatalt. Elnöksége utolsó pár hónapjában elnökhöz méltatlan módon viselkedett, nem ismerte el riválisa győzelmét és megalapozatlanul állította, hogy választási csalás történt. Uszító hangneme 2021. január 6-án csúcsosodott, amikor hívei megtámadták a Capitolium épületét. Neve egybeforrt a támadással (miként más botrányokkal is), a felmérések viszont rendre bizonyították, hogy párton belüli népszerűsége annak ellenére nem csökkent, hogy: 

  • a Capitolium elleni támadás miatt bíróság elé citálhatják, 
  • cége ellen adóelkerülés miatt pert indítottak, 
  • az FBI pedig augusztusban házkutatást tartott floridai Mar-a-Lago-i birtokán, ahol összesen 33 doboznyi iratot szedtek össze, köztük több tucat olyan mappát, melyek titkosított iratokat tartalmaztak. Trump ellen nyomozást indítottak titkosított iratok nem megfelelő kezelése miatt, de ő persze tagadta, hogy bármi rosszat tett volna.

Trump a félidős választások előtti kampányban nem fukarkodott személyeskedő támadásokkal: szeptemberben azzal kezdte észak-karolinai kampánygyűlését, hogy a New York-i főügyészt „dühöngő mániákusnak" nevezte pusztán azért, mert ki akarja vizsgáltatni, hogy cégei félrevezették-e a befektetőket és az adóhatóságot azzal, hogy felduzzasztották ingatlanjaik értékét. 

Glenn Youngkin virginiai kormányzót közben azzal gúnyolta, hogy a neve kínai hangzású. A kormányzó egyébként a volt elnök párttársa, a gyerekes gúnyolódást azzal érdemelte ki, hogy egyre növekvő népszerűsége miatt sokan Trump riválisaként lehetséges elnökjelöltet látnak benne.

Kampányának állomásain Trump néha alig szentelt figyelmet a pártja jelöltjeinek, viszont előszeretettel beszélt magáról, elnöki sikereiről, illetve esetleges újraindulásáról az elnöki székért. Beszédei sokszor inkább előrehozott előválasztási kampánybeszédnek hatottak, mint támogató kiállásnak egy-egy párttársért. Sokakban támadt az az érzés, hogy ahelyett, hogy népszerűségét felhasználva a republikánus jelölteket támogatná, valójában az ő kampánygyűléseiket saját maga népszerűsítésére használja. Protezsáltjait persze megemlítette, de közülük kirívóan sokan elbuktak a félidős választáson. Ennek oka az is lehet, hogy – még republikánus értékelések szerint is – a Trump által támogatottak közül sokan elég gyenge jelöltek voltak: kiválasztásukban a legfontosabb szempont az volt, hogy hűségesek legyenek a volt elnökhöz, és nyilvánosan állítsák, hogy csalás történt a két évvel ezelőtti elnökválasztáson.

Múlt kedden azonban még nem látszott ennyire borúsnak a jövő: Trump maga is azt mondta, hogy remek éjszakára számít, és párttársaival együtt úgy vélte, hogy vaskos többséget szereznek az amerikai kongresszus képviselőházában és a szenátusban is – az eredmény viszont másként alakult, a demokraták már akkor is többségben lesznek a szenátusban, ha elvesztik a Georgia államban decemberre kiírt második fordulót. Ha viszont megnyerik, az a korábban szinte elképzelhetetlen helyzet áll elő, hogy a felsőházat nemhogy nem vesztették el, de még növelni is tudták hajszálnyi többségüket.

Indul-e az elnökségért?

Leginkább ez a kérdés foglalkoztatja az amerikai közvéleményt. A The Guardian írása szerint Donald Trumpot a Mar-a-Lagóban tartózkodó stábjának vezetői sürgetik, hogy mielőbb jelentse be az indulást, míg mások ezt ellenzik. Trump már eleve saját magának megnehezítette a döntést, amikor múlt héten közölte, hogy e hét kedden valami „nagyon nagy dolgot" fog bejelenteni, és mi másra is gondolhattak volna az emberek, minthogy az elnökjelöltségre gondol. Ha a volt elnök tudott volna hallgatni, most jóval könnyebb lenne a döntés: nem kellene arcvesztéstől tartania, ha elmarad a keddi esemény, amire Trump stábja már ki is küldött néhány meghívót. A helyzetet ismerő források szerint a Trumphoz közeli republikánusok úgy vélik, hogy a politikus gyengének, illetve az eredmények által megsebzettnek tűnne, ha engedne a követeléseknek, és elhalasztaná a bejelentést. Mindeközben viszont egy közeli bizalmasa állítja: egyesek egyszerűen személyes érdekből buzdítják az indulásra, csupán mert „mert munkára van szükségük".

A The Guardian múlt héten azt írta, hogy Trumpnak számolnia kell azzal, hogy a republikánusok hibáztatni fogják az általa támogatott jobboldali jelöltek félidős választásokon elért gyenge eredményeiért. A párt belső ügyeit ismerő források állítják, hogy még a republikánus elemzők szerint is Trump a félidős választások egyértelmű vesztese, és bármennyire magabiztosan áll ki a pódiumra, a színfalak mögött valójában aggódik pártbéli pozíciója és lehetséges elnökjelöltsége miatt is.

Múlt hét kedden Trump az általában bő lére eresztett helyett csak egy rövid beszédet mondott a Mar-a-Lagóban tartott választási partiján, és ami az ő esetében ritka: kerülte az újságírókkal való beszélgetést is. 

Bezzeg Desantis

Miközben Trump dühöngött Mar-a-Lagóban, alig 300 kilométerre tőle egy másik partit is tartottak, melyen Ron DeSantis republikánus kormányzó az újraválasztását ünnepelte. DeSantisról egyre többen gondolják, hogy Trump legfontosabb riválisa lehet a republikánus előválasztáson, esélyeit pedig a félidős választások eredményei nagy mértékben erősítették, hiszen – ellentétben a volt elnök jelöltjeivel – nagyon magabiztos, majdnem 20 százalékpontos fölénnyel nyerte a választást.

Fotó: AP
Ron DeSantisFotó: AP

Trump tudja, hogy rá nézve DeSantis veszélyes, nem véletlenül fenyegette meg a kormányzóválasztás előtt, hogy számára kényes információkat hoz nyilvánosságra a magánéletéről, és óva intette őt a 2024-es elnökjelöltségtől.

Billeg a celeb státusz

Elemzésében a Politico azt írja, hogy a jövőben a Republikánus Párt kétszer is meggondolhatja, hogy Trumphoz közeli jelölteket indítsanak, ezzel ugyanis a demokraták kezére játszanak. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a demokraták a választás előtt rendkívül szokatlan manőverbe kezdtek: egyes államokban a republikánus előválasztásokon fizetett hirdetésekkel támogatták Trump szélsőséges jelöltjeit, mert úgy számoltak, hogy ezekkel a jelöltekkel szemben könnyebb lesz mozgósítani az egyébként kiábrándult demokrata szavazókat. A kockázatos taktika bevált: a legtöbb így befutott trumpista jelölt vesztett – elég volt ráébreszteni a demokrata szavazókat, hogy a Trump-korszak visszatérhet az életükbe. 

A Politico megjegyzi: számos megválasztott republikánus bízik benne, hogy lesz jövője a párton belül, de sokan még mindig félnek nyíltan kimondani, amit magukban gondolnak: 

„hogy a Republikánus Pártnak a továbbiakban nincs szüksége Trumpra.

Úgy vélik, erőlködni felesleges, inkább kivárnak. 

A félidős választás bebizonyította, hogy párton belül igenis működik a Trumpon túli politizálás, elég ismét megemlíteni DeSantis győzelmét. A floridai kormányzó 44 éves, merész, ereje teljében lévő, országszerte ismert politikus: esélyes ellenfele lehet a jelenleg 76-odik évét taposó Trumpnak, még ha kevésbé „szórakoztató” is, mint a volt elnök. 

Jennifer Mercieca, a Texasi A&M Egyetem kommunikációs és újságírói tanszékének professzora a The Guardinnak azt mondta: „Donald Trump remekül tud időzíteni, és jó érzéke van a drámaisághoz, Ron DeSantis viszont nem ilyen vonzó a média számára. Trump fenn tudja tartani a figyelmünket, de a módszere nem működik, amikor a politikai problémák megoldása a cél. Ami a kettőjük közötti mérkőzést illeti, én inkább Trumpra tenném a pénzem." 

A választás viszont az amerikai polgárok kezében van, és úgy tűnik, a Republikánus Párton belül most bőven van mit eldönteni. A választás eredményei kemény belső csatározásokat vetítenek előre, így most a demokraták az első sorból nézhetik végig, ahogy a republikánus párt erős emberei egymás legyőzésével vannak elfoglalva. A Fehér Házban tartott sajtótájékoztatóján Joe Biden amerikai elnök közölte: „Jó móka lesz nézni, ahogy egymás ellen küzdenek."