Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Jegesedő mosolyszünet – engedményekkel csalogatja a tárgyalóasztalhoz Szerbiát és Koszovót az unió

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Koszovó Szerbia – belgrádi falfirka Putyinnal 2022-ben, jobbra fent a szerb, alatta a koszovói zászló
Koszovó Szerbia – belgrádi falfirka Putyinnal 2022-ben, jobbra fent a szerb, alatta a koszovói zászló   -   Szerzői jogok  AP Photo/Darko Vojinovic/Bojan Slavkovic/Visar Kryeziu   -  

Egy tömör francia-német rendezési terv kilenc világos pontba foglalta, mit kellene Szerbiának és Koszovónak tennie annak érdekében, hogy legalább valamelyest csillapítsák az egymás közötti, újból felszikrázó feszültséget. A legkomolyabb kihívás talán a nagykövetségeknél alacsonyabb rangú missziók létrehozása lenne a két fővárosban. Az indítvány nem tesz említést a kölcsönös elismerésről, amit egyébként a szerb alkotmány kifejezetten elutasít. Az alaptörvénybe foglalt államfői eskü ugyanis Szerbia szerves részének nevezi Koszovót és Metóhiát – ahogy a 2008-ban elszakadt volt tartományt hívják mind a mai napig Szerbiában. A rendezési javaslatot különbözőképpen értékelik a két szomszédos országban, a közeledésnek pedig semmi jele, holott Washington az év végéig szeretné felszámolni a Nyugat-Balkán újabb feszültségének gócát.

III. Mswati király külügyminiszterével tárgyalt a szerb elnök július végén. A vendég látogatása alkalmából több együttműködési szerződést is aláírtak Szerbia és Eswatini, az egykori Szváziföld között, Aleksandar Vučić azonban azért találkozott személyesen Thuli Dladlával, hogy rávegye arra: az afrikai kontinens déli részének legkisebb, Magyarország területének egyötödét kitevő országa vonja vissza azt a döntését, amellyel 2010. április 12-én hivatalosan is elismerte Koszovó függetlenségét.

A lépés „az elégtelen kommunikáció eredménye volt”, mert az elhanyagolt kétoldalú kapcsolatok miatt elszalasztottuk a lehetőséget, hogy a baráti országokat tájékoztassuk, mennyire fontos ez a kérdés számunkra – jelentette ki Koszovó Eswatini által történt elismeréséről hónapokkal korábban, még márciusban a szerb diplomácia vezetője. Ivica Dačić egyenesen kampányt indított azért, hogy több, jobbára afrikai és latin-amerikai ország helyezze hatályon kívül az egykori szerb tartomány függetlenségének az elismerését.

Az eswatini mellett Vučić ugyanazon a napon a gaboni külügyminisztert is ugyanerre kérte.

Belgrád és Pristina kapcsolata volt a szerb közvélemény legégetőbb témája, mielőtt az államfő szeptember második felében New Yorkba utazott, az ENSZ közgyűlésére. Hamarosan a nyolcadik ország is visszavonja Koszovó elismerését – hangoztatta indulása előtt Vučić magabiztosan a szerb törvényhozók előtt. Minden döntés egyelőre „a fiókban van”, és szükség esetén előrántják őket – idézte az elnököt a Danas.

Eswatinin, Gabonon, Szomálián, Antiguán és Barbudán, Perun, Egyiptomon, valamint a Dominikai Köztársaságon kívül Costa Rica van állítólag a szerb diplomácia tarsolyában olyan országként megnevezve, amely hajlandó érvényteleníteni a „szakadár” állam elismerését.

Hogy ez mennyire lehet szövevényes, azt Bissau-Guinea esete is igazolja, amely 2011. január 11-én elismerte a három évvel korábban kihirdetett koszovói függetlenséget, majd 2017 novemberében visszavonta döntését. A következő évben, 2018-ban szóbeli jegyzékben tájékoztatta a koszovói kormányt, hogy az elismerést visszavonó korábbi jegyzék hatályát vesztette.

Ember legyen a talpán, aki követni tudja a fejleményeket.

Ilyen körülmények között nem csoda, hogy nem lehet tudni pontosan, hány ország ismerte el hivatalosan a 2008. február 17-én létrejött országot.

Az uniós tagországok zöme, köztük Magyarország az elsők között volt, amit egy helyi honlap magyar, „Nagyon köszönjük!” hálálkodással nyugtázott. Itt még azt írta, hogy 113 ország ismerte el az új önálló államot 2019-ig, egy másik, frissebb jelentés szerint számuk egy évvel később zsugorodott, és az ENSZ 193 tagállamából 101 döntött így.

A G20-ak közül Koszovót nem tartja független országnak Argentína, Brazília, Dél-Afrika, India, Indonézia, Kína Mexikó és Oroszország.

„Az elismerés de iure, azaz jogi értelemben visszafordíthatatlan cselekedet” – állítja Enver Hasani professzor, a koszovói alkotmánybíróság volt elnöke. Az elismerés visszavonása azonban kivételes esetekben lehetséges – hangoztatta egy dublini egyetem professzora.

A visszalépés indokolt és logikus, ha az állam abban a formában szűnik meg, amely alapján elismerték, vagy amikor az állam erőszak révén, a nemzetközi jog megsértésével jött létre – mondta Gëzim Visoka, aki példaként Tajvant említette. A szigetország 1949-ben szakadt el Kínától. Akadt olyan ország, amely néhány hónap alatt hatszor ismerte el önállóságát.

A rendezési terv(ek)

Szerbia számára szinte élet-halál kérdése, ki hogyan tekint a saját területéből kiszakadt országra, ugyanakkor a nemzetközi közösség nem akar egy újabb háborús gócot a Balkánon.

Először egy német-francia, majd egy erre alapozó uniós rendezési terv készült Belgrád és Pristina kapcsolatának rendezésére, ezt megelőzően azonban a szerb államfő az ENSZ közgyűlésén országa és Ukrajna között vont párhuzamot – bár ez kissé sántít, mert Oroszország lerohanta szomszédját, Szerbiát azonban senki sem támadja.

„Mi a különbség Ukrajna szuverenitása és területi integritása, illetve Szerbia szuverenitása és területi integritása között? Amit durván megsértettek, és amelynek Önök, legalábbis néhányan Önök közül nemzetközi elismerést és legitimitást biztosítottak. Erre a kérdésre még senki sem adott értelmes választ" – mondta Aleksandar Vučić.

Berlin és Párizs még októberben eljuttatta rendezési tervét Belgrádba és Pristinába, amin utóbb a német kancellár még finomított, végül az Európai Bizottság öntötte végleges formába.

A lényegre törő, csupán kilenc pontos rendezési terv részleteit most szivárogtatta ki egy európai portál. Az indítvány nem várja el a két országtól a kölcsönös elismerést. Leszögezi viszont, hogy:

1. cikk

Koszovó és Szerbia normális, jószomszédi, egyenlő jogokon alapuló kapcsolatokat alakít ki egymással.

2. cikk

Koszovót és Szerbiát az EU-tagságra irányuló kölcsönös törekvés vezérli.

3. cikk

Mindkét fél a közöttük felmerülő vitákat kizárólag békés eszközökkel rendezi, és tartózkodik az erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától. Újólag megerősítik a határ jelenlegi és a jövőbeni sérthetetlenségét, és vállalják, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják egymás területi integritását.

4. cikk

A két fél egyike sem képviselheti a másikat a nemzetközi kapcsolatokban, és nem járhat el a másik nevében.

5. cikk

Koszovó és Szerbia előmozdítja a békés kapcsolatokat a Nyugat-Balkánon, továbbá hozzájárul a regionális biztonsághoz és az európai együttműködéshez.

6. cikk

Koszovó és Szerbia kölcsönös tiszteletben tartja a felek joghatóságát.

7. cikk

Koszovó és Szerbia kinyilvánítja, hogy kész a gyakorlati és humanitárius kérdések rendezésére kapcsolataik normalizálásában. Megállapodásokat kötnek annak érdekében, hogy e szerződés alapján és kölcsönös előnyükre fejlesszék és előmozdítsák az együttműködést a gazdaság, a tudomány és technológia, a közlekedés, az igazságügyi kapcsolatok, a posta és távközlés, az egészségügy, a kultúra, a sport, a környezetvédelem és egyéb területeken.

8. cikk

Koszovó és Szerbia állandó képviseleteket cserél, amelyeket a kormányok székhelyén kell felállítani.

9. cikk

Koszovó és Szerbia megállapodnak abban, hogy e szerződés nem érinti az általuk már megkötött vagy velük kapcsolatos két- és többoldalú nemzetközi szerződéseket és megállapodásokat.

A javaslat közvetve arra utal, hogy a két fél között milyen kevés szinergia van a kérdés megoldására – állapította meg az Euractiv.

A javaslat kézhez vételét a szerb és koszovói tisztségviselők egyaránt nyugtázták, sőt válaszoltak is – jelentette az N1 hírportál szerbiai szerkesztősége. Abban azonban nem értettek egyet, hogy valójában mit is tartalmaz.

Szerbiát „nem szégyenítik meg” azzal, hogy ráerőltetik Koszovó elismerését, csupán azt várják el tőle, hogy a reagálás elmaradásával csöndben jelezze egyetértését – mondta a szerb elnök. Aleksandar Vučić szerint ez „elfogadhatatlan”, ugyanakkor felelőtlen és komolytalan lenne a rendezési terv elutasítása is – tette hozzá. Koszovó egyébként azért nem tagja ENSZ-nek, mert Kína és Oroszország, a Biztonsági Tanács két állandó tagja megvétózta felvételét.

Szerbia nagyobb uniós támogatásra számíthatna, és felgyorsulna a felvételi eljárás – mondta a szerb államfő, de ezt a hozzáállást „elfogadhatatlannak” nevezte, mivel ellentétes Szerbia alkotmányával, amely kifejezetten elutasítja Koszovó elismerését.

Koszovó szerint a javaslat több lépcsőben oldaná meg a két ország közötti kérdéseket, továbbá előirányozza, hogy Koszovót a fennmaradó öt EU-tagállam: Spanyolország, Görögország, Ciprus, Románia és Szlovákia is ismerje el, Szerbia pedig békéljen meg Koszovó létezésével anélkül, hogy hivatalosan is elismerné.

A fentebb szinte szó szerint idézett kezdeményezés ilyen kitételeket nem tartalmaz, bár az nem világos, hogy a szöveg esetleges korábbi tervezete mit rejtett magában.

Az elismerés és a konkrét határidők helyett a végleges javaslat a kapcsolatok normalizálására összpontosít a közös uniós jövő szempontjából. Legkritikusabb eleme a nagykövetségekhez hasonló, de alacsonyabb szintű állandó képviseletek megnyitása.

A közvetítők – mindenekelőtt Franciaország, Németország és az Egyesült Államok – célja, hogy a kilencpontos megállapodást az év végéig aláírják, az uniós vezetők pedig a berlini csúcson a támogatásukról biztosították a megállapodást.

„Oroszország Ukrajna elleni brutális háborúja arra késztet bennünket, hogy megvédjük Európa biztonságát és szabadságát. Itt az idő, hogy felülkerekedjenek a regionális problémákon, amelyek megosztották országaikat, és hátráltatták csatlakozásukat az Európai Unióhoz” – sürgette Belgrádot és Pristinát Olaf Scholz német kancellár.

A szerb miniszterelnök azonban Koszovót és az Európai Uniót kárhoztatta, amiért nem tartja be a koszovói szerbek jogait szavatoló megállapodást.

„Aláírtuk a Brüsszeli Egyezményt, amit tíz év alatt sem érvényesítettek. Az EU garantálja alkalmazását, azután majd tárgyalunk” – követelte Ana Brnabić.

A sötét történelmi múlt

A második világháború után hat tagállammal alakult újjá a soknemzetiségű Szerb-Horvát-Szlovén Királyságból kinövő Jugoszlávia. Ekkor kaptak önálló köztársaságot az alapítókon kívül a bosnyákok, a montenegróiak és a macedónok. Az 1974-es alkotmánymódosítással Szerbián belül két tartomány, északon a Vajdaság, délen pedig Koszovó jött létre rendkívül széles jogkörökkel: saját törvényhozással, kormánnyal, rendőrséggel és központi bankkal.

A Tito 1980-ban bekövetkezett halála utáni gazdasági válság a nacionalizmus feléledésének malmára hajtotta a vizet. Alig egy évvel később a pristinai egyetemen kitört zavargások hullámai szétcsaptak a tartományban.

A szerbek ekkoriban kezdtek menekülni az őshazájuknak tartott Koszovóból, ahol a mohácsihoz hasonló csatát vívtak a törökökkel a mai Pristina melletti Rigómezőn 1389-ben. Az ütközet kimenetele vitatott, tény viszont, hogy az oszmán birodalom évszázadokra leigázta Szerbiát.

A szerbek a nyolcvanas években kifejtett koszovói albán nyomásra költöztek el az akkor még Szerbiához tartozó tartományból. Népességi arányuk amúgy is folyamatosan csökkent a negyvenes évek óta.

A demográfiai adatok a kilencvenes évektől nem pontosak. Az 1991-es népszámlálást az albánok, a 2011-est pedig a szerbek bojkottálták, eredményét pedig megkérdőjelezik.

A hivatalos tavalyi adatok szerint Koszovóban több mint 1,7 millió ember élt, akik közül 25 ezer vallotta magát szerbnek. Belgrádban azt állítják, hogy a szerbek négyszer többen vannak, az 1,6 millió albán száma pedig sokkal kisebb.

Tény viszont, hogy a kilencvenes években egy szerb ajkú lakosra nyolc albán jutott. Rajtuk kívül bosnyákok, törökök, montenegróiak és mások is élnek Koszovóban. Őket az összehasonlításban alacsony népességarányuk miatt mellőztük.

Slobodan Milošević hatalomra kerülése után az etnikai feszültség csak fokozódott, aminek ideológiai alapját a Szerb Tudományos Akadémia elhíresült Memoranduma szolgáltatta. A dokumentum szerint a szerbeket Jugoszlávia-szerte kizsákmányolták. Koszovóban kétszázezer szerb kényszerült otthona elhagyására – állt a tartomány helyzetéről szóló fejezetben.

Milošević „antibürokratikus” forradalmat hirdetett, aminek a lényege a vajdasági és a koszovói hatalom radikális megnyirbálása, és a belgrádi fennhatóság kiterjesztése volt. A vajdasági vezetést lefejezték, Koszovóban azonban a próbálkozás kemény ellenállásba ütközött. Megalakult a koszovói felszabadító hadsereg, az UÇK, amely egyre több és gyakoribb támadásokat indított a szerb hatóságok, civilek, rendőrök és katonák ellen.

A balkáni háborúk újabb epizódja elkerülhetetlen volt: 1998 februárjában tört ki, és a NATO bombázása állította le 16 hónappal később, 1999 júniusában. Az öldöklésnek 13,5 ezer áldozata volt.

A képlékeny helyzetet azóta is a KFOR nemzetközi erői, köztük magyarok felügyelik mind a mai napig.

Háborús bűnök vádjával több szerb és koszovói albán vezetőt állítottak Hágában bíróság elé. Milošević az ítélethirdetés előtt szívszélhűdésben elhunyt.

A rendszám-vitától a katonai készültségig

Koszovó csak kilenc évvel a háború után – amerikai és uniós támogatással – kiáltotta ki függetlenségét, a két állam viszonyát azonban azóta is elmérgesedő viszályok terhelik. A Brüsszel által 2011-ben kezdeményezett párbeszéd kezdete óta ígéretes előrelépés nem tapasztalható.

Ráadásul november elején a Koszovó északi részén élő szerb kisebbség tagjai úgy döntöttek, hogy kivonulnak a koszovói állami intézményekből. Tiltakozásukat az váltotta ki, hogy a pristinai hatóságok elrendelték a Szerbia által kiadott rendszámtáblák koszovóira cserélését.

„Úgy döntöttünk, hogy kivonulunk a parlamentből, a kormányból és a négy északi város vezetésében betöltött tisztségünkből” – jelentette be a Koszovó északi részén élő szerbek legnagyobb pártjának, a Szerb Listának a vezetője, a koszovói kormány közigazgatási minisztere. Távoznak a rendőrségből és a bíróságokból is – tette hozzá Goran Rakić.

A döntés mindaddig életben marad, „amíg Pristina nem kezdi el tiszteletben tartani a nemzetközi jogot, és a Brüsszelben megkötött megállapodásokat”. A koszovói hatóságoknak vissza kell vonniuk a rendszámtáblákra vonatkozó döntést, és lehetővé kell tenniük a Szerb Önkormányzatok Szövetségének létrehozását – érvelt a koszovói szerb vezető.

A becslések szerint tízezer koszovói szerbnek kell lecserélnie a Szerbia által a kilencvenes években kiadott rendszámtábláját a Koszovói Köztársaságban kiadottra egy november 1-jén életbe lépett rendelet szerint. Ez a többi között előírja a járművek elkobzását is, amennyiben a csere 2023. április 21-ig nem történik meg.

Júliusban már megpróbálták érvényesíteni a rendszámcserére vonatkozó rendeletet. A döntés ellen naponta tüntettek, sőt a demonstrálók leállították a gépkocsiforgalmat két északi határátkelőn. A feszültség miatt november elsején készültségbe helyezték a szerb hadsereget.

Washington és Brüsszel arra kérte a koszovói kormányfőt, hogy újabb tíz hónappal halassza el a rendszám-rendelet életbe lépését, de hajthatatlannak bizonyult. Ehelyett arra szólította fel a szerbeket, hogy ne bojkottálják a koszovói intézményeket, és ne vonuljanak ki belőlük.

„Ezek mindnyájunkat szolgálnak, önök közül mindenkit. Ne legyenek politikai manipulációk vagy geopolitikai játékok áldozatai” – üzente.

Amikor a minap a belgrádi újságírók a koszovói kormányfőt a szerb önkormányzatokról faggatták, Albin Kurti ékes szerb nyelven válaszolt.

Koszovóban nincsenek szerb önkormányzatok – mondta. Vannak albán többségű, és vannak szerb többségű községek. Az önkormányzatokat nem a nemzeti hovatartozás határozza meg.

Ő egyébként – szavai szerint – kölcsönösségre fog törekedni Koszovó és Szerbia kapcsolatában, azonos elvek érvényesítésével.

Vajon Szerbia készen áll arra, hogy magyar, román, bosnyák vagy albán községeket hozzon létre? – tette fel a kérdést. Nem várható el másoktól egy kérés teljesítése, ha ugyanazt a dolgot odahaza nem tisztázzák – érvelt Kurti. Ezt megelőzően leszögezte: minden olyan javaslatot elfogad, amely „európai és demokratikus értékeken” alapul, ezzel párhuzamosan pedig nem sérti Koszovó integritását és szuverenitását.

A végleges megállapodásnak azonban tartalmaznia kell a két ország közötti kölcsönös elismerését – ehhez viszont ragaszkodott a koszovói kormányfő.

A továbblépés

A nemrégi fejlemények veszélybe sodorják az elmúlt évek kemény munkáját, amit a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd egyengetése érdekében fejtettünk ki – emlékeztetett a minap Josep Borrell, uniós külügyi főbiztos.

Az EU és a NATO egyaránt arra szólította fel Szerbiát és Koszovót, hogy tartózkodjanak minden egyoldalú lépéstől.

Reálisan nézve már az is győzelemnek számítana, ha a két fél szemtől szemben találkozna

– érzékeltette a helyzetet egy brüsszeli tisztviselő.

Erre a legközelebb a december 6-ra beharangozott tiranai nyugat-balkáni csúcstalálkozón lesz esély. Belgrád és Pristina még a nyáron ígéretet tett arra, hogy az unió által közvetített párbeszéd keretében legalább havonta egyszer találkoznak Brüsszelben. Ez eddig rendre elmaradt.

Az Egyesült Államok eközben egy év végi határidőben szabná meg a vitás kérdések rendezését.

„Figyelembe véve a történtek összefüggéseit, mindenkinek felelősséget kell vállalnia a stabilitás megteremtésében, nemcsak Európában, hanem a térségben is” – fejtette ki nemrég a helyi médiának Gabriel Escobar, Washington régiós megbízottja.

Szerbia számára elfogadhatatlan az a francia-német elképzelés, amely „azt az álláspontot jelenti, hogy Koszovó függetlensége már eldőlt” – jelentette ki Ivica Dačić szerb külügyminiszter, és ennek tükrében érthető, miért kampányolnak sokhelyütt azért, hogy vonják vissza Koszovó elismerését.

Pristinában ezzel szemben tárt karokkal fogadják az uniós javaslatot annál is inkább, mert belengették a vízumkényszer eltörlését, amely egy év múlva lépne életbe.

Koszovó számára elfogadható a francia-német rendezési terv, amely lényegében azt jelenti, hogy Szerbia lemond Koszovóval kapcsolatos vonatkozó követeléseiről, ráadásul „a legtekintélyesebb európai országok, valamint az Egyesült Államok" támogatását élvezi – jelentette ki Glauk Konjufca, a koszovói törvényhozás elnöke.