Békegesztus vagy csapda az orosz kivonulás? Merre halad tovább a háború?
HIRDETÉSMiközben az orosz védelmi miniszter látványos tévés jelenetben jelentette be az orosz csapatok kivonását Herszon városából a Dnyeper keleti partjára, Ukrajna csapdára gyanakszik, egyes elemzők pedig már egy ukrán-orosz alku előkészítését látják a lépésben. Miért engedhették el az oroszok Herszont, egyáltalán elengedték-e és mi lesz ezután - ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a cikkben.
- Kezdje meg a csapatok kivonását, tegyen meg mindent a legénység, a járművek és a felszerelés biztonságos átszállításáért a Dnyeperen túlra - mondja a szemlátomást gondterhelt Szergej Sojgu védelmi miniszter Szurovikin tábornoknak, az ukrajnai orosz hadművelet vezetőjének egy meglehetősen furcsa felvételen. Úgy tűnik, mintha Szurovikin a távolból videókonferencián jelentést tenne arról, hogy mi a helyzet Herszonnál, és néhány rövid mondatban meggyőzné Sojgut, hogy Herszon városát át kell engedni az ellenségnek, mert az orosz csapatok utánpótlása ellehetetlenült. A visszavonulással jól védhető pozíciót vehetnek fel a folyó mentén, a felszabadult csapatokkal pedig megerősíthetik az ukrán háború többi frontvonalát, érvel Szurovikin. Sojgu ezzel egyetért, és jóváhagyja a tábornok tervét, aki azt mondja, hogy a nagyon közeli jövőben végrehajtja a visszavonulást.
A fahangon beszélő, tétován mutogató színészekkel előadott szkeccsre emlékeztető jelenettel adta hírül Oroszország, hogy feladja a háború elindítása óta elfoglalt egyetlen ukrán régiós (oblaszt) központot és cirka négyezer négyzetkilométert a Dnyeper nyugati partján. A lépés katonai szempontból logikus, és hetek, ha nem hónapok óta a levegőben lógott, ugyanakkor sokakat mégis meglepett, az ukrán vezetés pedig el se hiszi igazán. Ahhoz, hogy az összetett reakciókat megértsük, át kell ismételni, hogy jutottunk ide.
Herszon, az elterelő offenzíva, ami komoly
Ukrajna hosszú fogadkozás után nyár végén indította el azt a hadműveletet, amelynek a célja Herszon megye Dnyepertől nyugatra fekvő részének és Herszon városának a visszafoglalása volt. Ezt az tette lehetővé, hogy az orosz csapatok utánpótlását a Dnyeper folyón keresztül kellett biztosítani, és az azon átívelő hidakat az ukránok az Egyesült Államoktól kapott HIMARS rendszerrel szétlőtték, kivéve a Nova Kahovka-i gáton találhatót, amely viszont nagy kerülőt tett szükségessé. Az oroszok ugyan rengeteg pontonhidat építettek és kompokkal is szállítottak utánpótlást, de ezek nagyon sérülékenynek bizonyultak, nem tudták kellő mennyiségű hadianyaggal ellátni a jól megerősített pozíciókban lévő és tapasztalt orosz csapatokat. Ennek ellenére a harcok Herszonban elhúzódtak, az ukránok nem indítottak nagy véráldozattal járó döntő támadást. (A véráldozat enélkül is jelentős volt a legtöbb hiteles forrás szerint.) Amikor Harkivnál a párhuzamos offenzívában az ukránok jelentős győzelmet értek el, még az is felmerült, hogy Herszon csak elterelés volt.
A harkivi áttörés óta két hónap telt el, és sokáig úgy tűnt, hogy Herszon megyében az ukránok nem jutottak dűlőre. Az igazságot azért is nehéz volt tudni, mert az ukránok teljes hírzárlatot rendeltek el a hadműveletekről. A felszín alatt azonban az orosz utánpótlás kiszárítására tett erőfeszítések valószínűleg működtek, utólag pedig több elemző - például az Atlantic Council Euronewsnak nyilatkozó Ukrajna-szakértője, Peter Dickinson - úgy látja, hogy tudatos stratégia volt a nagyszabású gyalogsági műveletek hiánya is. Amikor Szurovikin bejelentette, hogy nem biztos, hogy tartani tudják Herszont, sokan úgy értékelték, hogy megkezdődött az orosz közvélemény felkészítése a város elvesztésére. Az ezt követő események - a civil lakosság "evakuációja" vagy deportálása, a régióban található mindenféle vagyon eltulajdonítása és a Dnyeper keleti partjára szállítása - a nyugati média Katalin cárnő szeretője, Patyomkin tábornok csontjainak lenyúlását emlegeti kellő malíciával -, az orosz zászló levonása a városházáról megannyi szimbolikus jele volt annak, hogy az orosz uralom a városban a végéhez közeledik.
De feladták-e az oroszok Herszont, és ha igen, mit veszítettek?
Miközben olyan nyugati és helyi elemzők, akiknek általában lehet adni a szavára (pl.a brit Nemzetközi Hadtudományi Intézet) úgy értékelik, hogy Oroszország valóban kivonja a csapatait a Dnyeper nyugati partjáról. Többek között azzal érvelnek, hogy ha az oroszok nem vonulnának vissza, nem robbantanák fel a hidakat, mobil átjátszótornyokat, hiszen azokra nekik maguknak is nagy szükségük lenne a manőverezéshez. Maguk az ukránok viszont nagyon szkeptikusak ezzel kapcsolatban. „Amíg nem ukrán zászlók lengenek Herszonban, addig korai az orosz visszavonulásról beszélni. Nincs jele, hogy feladnák a várost” - írta Mihajlo Podoljak elnöki tanácsadó a Twitteren. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy az ukránok csak nagyon óvatosan, mindenütt csapdákat keresve fogják birtokba venni Herszont, hogy ne szenvedjenek váratlan veszteségeket.
Ezzel azonban el is jutottunk egy fontos momentumig: hogy a súlyos vereség ellenére az utánpótlás nélkül a folyó nyugati partján rekedt csapataikat vélhetően megint kimenekítik az oroszok, hasonlóan ahhoz, ami Harkivnál történt. Ott egy váratlan ukrán áttörés nagyon nehéz helyzetbe hozta az orosz hadsereget, az emberállomány jelentős részét azonban sikerült kimenteni - bár jelentős hadifelszerelés veszett oda és került ukrán kézre. Herszonban pedig, miután az orosz hadvezetés már hosszú ideje tervezi és folytatja a visszavonulást, járművekből és hadianyagból sem zsákmányolhat annyit az ukrán hadsereg, cserébe egy felperzselt, járhatatlanná tett és alaposan aláaknázott régiót kell megtisztítaniuk még akkor is, ha Herszonban nem vár rájuk egyéb csapda.
Amit Oroszország hosszú időre elveszített - már a több százezres Herszon városon és az ehhez kapcsolódó presztízsen kívül - az a lehetőség, hogy Odessza irányába folytassa területszerző háborúját, de ez a lehetőség már az eredményesnek bizonyult ukrán ellentámadásokkal elúszott. Kapott ugyanakkor egy jól védhető természetes határt, a Dnyepert, amelyet viszonylag kevesebb katonával védeni tud a további ukrán előrenyomulás ellen, a többi csapatait pedig átcsoportosíthatja a front más szakaszaira.
A régió helyzetét illetően még nagyon sok a nyitott kérdés: Herszon város státuszán kívül még ott van a hídfő kérdése is. Megőriz-e pozíciókat Oroszország a Dnyepertől nyugatra, például a Nova Kahovka-i gátnál? Mi lesz magával a gáttal és vízierőművel, amelyről mindkét fél állítja, hogy a másik fel akarta/akarja robbantani? Illetve még egy kérdés izgat sok elemzőt: ha Oroszországnak az volt a stratégiája, hogy a télen feltartsa az ukránokat, hogy januárban vagy legkésőbb tavaszra a sorozottak kiképzésével feltöltse a sorokat és újra támadjon, akkor miért engedték el a várost akkor, amikor ott még messze nem volt tarthatatlan a helyzet?
Egy a jelszónk: tartós béke
Demkó Attila, a Mathias Corvinus Collegium geopolitikai központjának vezetője azt írta közösségi oldalán, hogy az ő információi szerint mindez egy körvonalazódó orosz-ukrán megegyezés előhangja is lehet. A kompromisszum gondolata már napok óta ott van a levegőben, ezt erősíti az amerikai szivárogtatás az ukránok kompromisszumkészségre intéséről, az a tény, hogy Oroszország lépcsőzetesen és nem egyszerre teszi tönkre az ukrán civil infrastruktúrát, illetve most a fura herszoni kivonulás. Különböző forgatókönyveket emlegetnek, amelyek a szereplők nyilvános nyilatkozatai alapján elképzelhetetlennek tűnnek. George Friedman biztonságpolitikai elemző például egy olyan forgatókönyvről írt, ami szerint ha Vlagyimir Putyin elmenne a G20-ra - nem megy el - ott szó eshetne egyfajta rendezésről közte és Joe Biden között.
A már említett Demkó Attila is bizonyos szempontból hasonló tervről ír, a kettőben az a közös, hogy a kompromisszum része lenne, hogy a Nyugat feloldja a zárolt orosz vagyont, és abból kapna kártérítést Ukrajna, amely kizárná a NATO-csatlakozását és semlegességet fogadna. De míg Friedman szerint valamennyi elfoglalt területről lemondana Oroszország, a Demkó által említett változatban megtartaná a Krímet és Donyecket, Ukrajna visszakapná Herszont és Zaporizzsját. Ezek nyilván részben ötletelések, részben pletykák, de azt mutatják, milyen irányban folyik a gondolkodás - csakhogy míg Oroszország számára elfogadhatatlan, hogy üres kézzel távozzon, addig a jelen helyzetben és a herszoni győzelem okozta eufóriában az ukrán közvélemény számára sem lenne elfogadható semmilyen engedmény.
Háború és háború
Feltételezve, hogy nem lesz hirtelen valamiféle megegyezés, és Herszon városában nem lesznek számottevő harcok, nem robbantja fel senki a Nova Kahovka-i gátat, a háború súlypontja máshova kerül át. Az ukránok számára két logikus célpont van, ahová átcsoportosíthatnák a csapataikat. Luhanszk megye északi részét az oroszok számos jel szerint nehezen védhetőnek tartják, a Donyec folyó mentén még komoly védműveket is építettek az általuk ellenőrzött területek közepén, hogy egy ukrán áttörés után ne tudják őket északról oldalba támadni.
Luhanszk megye északi részén azonban az ukránok harapófogóba kerülhetnének Oroszország és a Donyecben lévő orosz csapatok között, és különösebb stratégiai előnnyel sem járna ennek a résznek a visszahódítása. A másik lehetőség, hogy Zaporizzsja és Vuhledar közötti déli fronton indítanak nagyobb támadást, amivel elvághatnák a Krímet a többi elfoglalt ukrajnai területtől, itt a végcél Mariupol visszahódítása lehetne. Ugyanakkor az is kérdés, hogy az oroszok, akik az utóbbi időben csak Donyeck környékén és Bahmutnál tudtak valamelyest előrenyomulni, hová viszik több tízezer, harcedzett katonájukat Herszonból. Újabb orosz támadás azonban feltehetően csak akkor jöhet, ha befejeződik a sorozott katonák zömének kiképzése, leghamarabb januárban.