Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Problémás szélsőjobboldali koalíciós partnerekkel tér vissza Netánjahu

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Benjámin Netanjahu a tel-avivi Hatikva piacon kampányol három nappal a választások előtt
Benjámin Netanjahu a tel-avivi Hatikva piacon kampányol három nappal a választások előtt   -   Szerzői jogok  AP Photo/Ariel Schalit   -  

Immár biztosra vehető, hogy ismét Benjámin Netánjáhu lesz Izrael miniszterelnöke. A Likud párttal aratott győzelme azonban szinte elsikkadt a szélsőjobb előretörésének árnyékában. „Ő egy erőszakos valóság – az elnyomás, a földrablás és az uszítás – törvényes leszármazottja” – így jellemezték például Itamar Ben-Gvirt, koalíciós partnerének, a Vallásos Cionizmusnak az egyik társvezetőjét. A Fehér Ház és tekintélyes amerikai zsidók már korábban arra figyelmeztettek: nem kívánnak vele találkozni. Sok amerikai zsidó szervezet már azt is kellemetlennek tartja, hogy szélsőjobbal átitatott kormány kerül hatalomra Izraelben.

Jaron Cidkijahu csak két dolgot mérlegelt az izraeli választások előtt: a gazdasági helyzetet és a biztonságot. Némileg érthető, hisz a jeruzsálemi Machane Yehuda piacon egy népszerű falatozót működtet. Miután a kormány hozzáállásával elégedetlen volt, már a választások előtt belengette, hogy az ellenzéki vezetőre fog szavazni.

„Mást szeretnék, de jelenleg Bibin kívül nincs más” – utalt a volt miniszterelnökre, Benjámin Netanjahura, akit sokan csak a becenevén szólítanak. „Bibi Gulliver a pigmeusok földjén” – idézte Cidkijahut a Financial Times.

Izraelnek jutott az a kétes dicsőség, hogy a világ összes parlamenti demokráciája közül 2019 óta itt a legmagasabb a választások gyakorisága. A november 1-jei választás volt Izraelben az ötödik a három és fél éve tartó politikai patthelyzetben. Az előző négyhez hasonlóan ezt is széles körben népszavazásnak tekintették Netanjahuról - az izraeli közélet megosztó személyiségű veteránjáról, aki az elmúlt 26 évből 15 éven át volt az ország vezetője. Mára az eredményekből ítélve egyértelművé vált, hogy a többség visszavárta. Vagy legalábbi, mint a cikk elején idézett vendéglős, nem tud jobbat nála. Ebben nagy szerepe volt fáradhatatlan kampányának, és annak, hogy ezúttal semmit sem bízott a véletlenre.

Még mielőtt reggel leadta volna szavazatát egy jeruzsálemi iskolában kialakított szavazóhelyiségben, a 73 éves Netanjahu rajtaütésszerűen bekopogott egy látszólag találomra kiválasztott lakásba, ahol felébresztette a paplanja alatt mélyen alvó fiatalembert.

„Lapidot akarod?” – kérdezte Netanjahu, fő riválisára, Jair Lapid miniszterelnökre utalva, majd arra buzdította a 18 éves Orent, hogy haladéktalanul keljen fel, és menjen el szavazni.

Tíz év után ellenzékben, visszatérés korrupciós vádak árnyékában

Miután hivatali idejének tavaly egy nehézkesen összegyúródó nyolcpárti koalíció vetett véget, amelyet elsősorban az egyesített, hogy tagjai őt akarták megbuktatni, a politikus több mint egy évtized elteltével először találta magát a kihívó szerepében. A hatalom visszaszerzését azonban – legalábbis látszólag – megnehezítette, hogy korrupciós vádakkal vádolták, amelyek a hivatali ideje alatt gazdag üzletemberekkel és médiamágnásokkal fenntartott kapcsolataihoz kötődnek.

Netanjahu boszorkányüldözésként utasította el a megvesztegetés, a csalás és a hűtlen kezelés vádját. Ezek a feltételezések táplálják ellenfeleinek a bizalmatlanságát, és szűkítik koalíciókötési lehetőségeit, amivel politikai sorsa egyre szorosabban összefonódott az izraeli szélsőjobboldallal.

A közvélemény-kutatók egy kicsit tévedtek: Netanjahu és a szélsőjobboldal együtt végül nem a várt szoros többséget harcolta ki az izraeli parlamentben, hanem stabil fölényre tett szert. Saját pártja, a Likud a képviselői helyek valamivel több mint egynegyedét szerezte meg a 120 tagú Knesszetben, miközben potenciális koalíciós partnere, a Vallásos Cionizmus megduplázta mandátumai számát, és most előreláthatóan 14 képviselője lesz a törvényhozásban. Vele, valamint a Sásszal és Egyesült Tórai Judaizmus nevű párttal együtt a Likudnak minden jel szerint 65 képviselője lesz, a jelenlegi, az első magyar származású miniszterelnök, Jair Lapid vezette Jes Átidnak és az összes többi ellenzékbe szorult pártnak pedig összesen 50. A Hadas-Táál elnevezésű arab szövetség az előrejelzések szerint öt mandátumot szerezhet, és szinte kizárt, hogy Netanjahut vagy Lapidot támogatná az ország vezetésében.

A (szélső)jobboldal győzelmében egyébként paradox módon nem kis szerepet játszottak a palesztinok. Magasabb, 50-55 százalékos részvételi hajlandóságuk esetén valószínűleg nem hullott volna ennyire egyszerűen Netanjahu ölébe a győzelem, a palesztinok szavazói kedve azonban messze alulmaradt ettől az aránytól. „Ők a jobboldal legnagyobb ellenfelei ezen a választáson, mert a lakosság egyötödét teszik ki” – mondta Mairav Zonszein, egy tel-avivi zsidó-palesztin civil szervezet vezető elemzője.

Netanjahu partnerei

„Még nem vagyok miniszterelnök” – villantotta fel jövőképét a választások előtt Itamar Ben-Gvir, a harmadik helyen végzett Vallásos Cionizmus párt társvezetője, aki otthonában kifüggesztve tartotta Baruch Goldstein fényképét. A vallási fanatikus izraeli-amerikai tömeggyilkos 1994-ben 29 fohászkodó palesztint mészárolt le, 125-öt pedig megsebesített egy hebroni mecsetben.

AP Photo/Oded Balilty
Egy héttel Netanjahu előtt Itamar Ben-Gvir is a tel-avivi Hatikva piacon kampányoltAP Photo/Oded Balilty

Nem alkalmas miniszteri posztra – ezt mondta Ben-Gvirről Netanjahu az előző választási ciklusban. Ezzel szemben most nem kizárt, hogy Ben-Gvir lesz a rendőrséget is felügyelő közbiztonsági miniszter. Ő is esélyes a posztra – most már ezt mondta róla Netanjahu. A választási eredmények tükrében szélsőjobboldali szövetségesei messzemenő igazságügyi reformokat és fontos miniszteri pozíciókat követelnek.

A Vallásos Cionizmus párt másik társvezetője, a korábbi szélsőséges megnyilvánulásairól elhíresült Bezalel Smotrich a pénzügyi, az igazságügyi, kivált pedig a védelmi minisztérium iránt tanúsított érdeklődést. Ez utóbbi posztot azonban Netanjahu saját emberének, Joav Gallant volt tábornoknak szánja.

Smotrich az igazságszolgáltatás radikális átalakítására vonatkozó terveivel már a választások előtt hullámokat kavart. Javaslata lehetővé tenné a parlament számára, hogy egyszerű többséggel felülbírálja a legfelsőbb bíróság azon döntéseit, amelyek az izraeli alaptörvényekkel ellentétes jogszabályokat megsemmisítik. A politikai célkitűzést az ultraortodoxok is támogatják.

Ráadásul Smotrich a politikusoknak adna ellenőrzési jogot a bírák kinevezése felett, és eltörölné a bizalomvesztés bűncselekményét – amely a többi között a Netanjahuval szemben felhozott vádak között is szerepel. Pártja általánosabban azzal érvel, hogy a reformokra a túlságosan erős igazságszolgáltatás megfékezése érdekében van szükség. Lapid azonban a javaslatokat Netanjahu „jogi gondjai” megoldására tett kísérletnek nevezte, és azt állította, hogy győzelem esetén Netanjahu blokkja „minden megtesz”, hogy „megsemmisítse” a hatalmi ágak szétválasztását Izraelben.

AP Photo/Oded Balilty
Egy választási plakát 2019-ből, azóta nem sok változottAP Photo/Oded Balilty

A Vallásos Cionizmus pártja a felsoroltakon kívül azt tervezi, hogy eltörli az úgynevezett „útlevél-törvényt”, amely lehetővé tette, hogy a szórványban élő zsidók, az olimok izraeli útlevelet kapjanak anélkül, hogy Izraelben élnének. Belengették, hogy a hagyományos családi értékek erősítése érdekében „megakadályozzák azokat a törvényeket, amelyek a családi egység alapvető alapjainak aláásására törekszenek”. Ezzel egyértelműen az azonos nemű párokat érintő törvényekre utaltak.

A Fehér Ház és magas rangú amerikai zsidó személyiségek már korábban hangsúlyozták, hogy nem fognak találkozni Ben-Gvirrel, ha miniszter lesz. Sok amerikai zsidó szervezet nem hivatalosan azt közölte: nem csak hogy nehezen találkoznának a szélsőjobb párt minisztereivel, hanem még az is rendkívül kellemetlen lenne számukra, ha egyáltalán egy ilyen kormány kerülne hatalomra Izraelben – írta a Jerusalem Post, amely megjegyzi, hogy egy Netanjahu/Smotrich/Ben-Gvir-kormány nagyon problémás lesz a legtöbb, jobbára progresszívnek és liberálisnak számító amerikai zsidó számára.

Smotrichot – akit a brit zsidó közösség ernyőszervezete az év elején még arra kért, hogy nézetei miatt hagyja el az országot – az utóbbi időben már kevésbé tartják szélsőséges politikusnak, különösen amióta Ben-Gvir tőle még inkább jobbra tolódott.

Netanjahu visszatérésének az izraeli szélsőjobb örül a leginkább

Benjámin Netanjahu, Izrael egykori és valószínűleg leendő miniszterelnöke az urnazárás másnapján várakozásra kényszerült, holott szinte behozhatatlan előnyre tett szert az izraeli választásokon. A hivatalos szervek az összes szavazat beérkezéséig elhalasztották az eredményhirdetést. Személyes sorsától függetlenül azonban potenciális szélsőjobboldali szövetségesei már ünnepeltek. A választási eredmény az egykor a politikai peremre kényszerült csoportjaikat és szélsőséges ideológiáikat helyezi Izrael új politikai rendszerének középpontjába. Ideológiai elődjeiket egykor Netanjahu pártja, a Likud is széles ívben elkerülte, ezúttal viszont a régi-új kormányfő arra kényszerül, hogy mosolyogva fogadja képviselőiket kormányában.

Az elemzők attól tartanak, hogy ez belföldön fokozza a zsidó-palesztin feszültségeket, sőt alkotmányos válságot sem tartanak kizártnak. Az új kormány összetétele nemzetközi viszonylatban azzal a kockázattal jár, hogy megterheli Izrael kapcsolatait „támogatóival és jótevőivel”, például az Egyesült Államokkal, vagy új arab partnereivel, köztük az Egyesült Arab Emírségekkel – jegyezte meg a New York Times. Ráadásul megkérdőjelez minden olyan fennmaradt látszatot, miszerint Izrael arra törekszik, hogy megőrizze a palesztin állam létrehozásának lehetőségét.

A megszállt Ciszjordániában a koalíció fel kívánja gyorsítani a zsidók betelepítését, és fel akarja számolni a palesztin autonómia minden látszatát. „Magát a rendszert akarják megváltoztatni, az izraeli demokrácia természetét” – mondta egy interjúban Tzipi Livni volt izraeli igazságügyi miniszter.

Menahem Kahana/Pool via AP
Bezalel Smotrich 2019-ben közlekedési miniszter voltMenahem Kahana/Pool via AP

„Büszke homofóbnak” nevezte magát a Vallásos Cionizmus vezetője, Bezalel Smotrich, aki úgy véli: a zsidó ingatlanfejlesztőknek nem lenne szabad araboknak is eladni házakat, és támogatta az elkülönített szülészeteket az arab és zsidó nők számára.

Itamar Ben-Gvir jogi mentességet adna azoknak az izraeli katonáknak, akik palesztinokat lőnek le, és terrorizmussal vádolt rivális törvényhozókat toloncolna ki. Tizenévesként eltiltották attól, hogy az izraeli hadseregben szolgáljon, mert biztonsági fenyegetésnek tartották. Később többször is elítélték, a többi között felbujtásért és terrorista csoport támogatásáért. Nemrégiben „hősének” nevezte Meir Kahane szélsőséges rabbit, aki meg akarta fosztani a palesztin izraelieket állampolgárságuktól.

„Eljött az idő, hogy mi legyünk országunk urai” – mondta Ben-Gvir órákkal a választás után tartott beszédében, miközben a választások előtt még azt nyilatkozta: „természetesen nincs problémája az itteni kisebbségekkel”, csak azzal, „aki terrorista, vagy aki terrorcselekményt követ el”.

Órákkal a választások után Netanjahu csillapítani próbálta ellenfelei félelmét, és azt ígérte, hogy „egy olyan nemzeti kormányt fog megalakítani, amely mindenkiről gondoskodik”.

Az izraeli arab kisebbség tagjai, Izrael 9 milliós lakosságának egyötöde nem így érzi.

Ben-Gvir tavalyi látogatása után Kelet-Jeruzsálem egyik palesztin negyedében zavargások törtek ki, amelyek tizenegy napos háborúba torkolltak a Hamász és Izrael között. Azóta rendszeresen visszatér a környékre, sőt a múlt hónapban arra biztatta az ottani rendőröket, hogy nyissanak tüzet a palesztinokra.

„Barátaim, köveket dobálnak ránk” – mondta, és maga is elővette a pisztolyát. „Lőjétek le őket!”

„Fenyegetve érezzük magunkat” – mondta az Ábrahám Kezdeményezése nevű civil csoport elnöke, amely az izraeli zsidó és palesztin állampolgárok közötti egyenlőséget támogatja. „Úgy érezzük, hogy ez a szavazás a többi között Izrael palesztin állampolgárai és az arab-zsidó partnerség ellen irányult” – érvelt Básir Fahum-Dzsajusszi, aki nagyon sötét pillanatnak nevezte a választás napját.

A szélsőjobboldal erős szereplése arányos a jobboldali zsidók félelmével. Amikor tavaly először egy független arab párt is csatlakozott egy izraeli kormánykoalícióhoz, az egyes zsidók és palesztinok körében felcsillantotta a partnerség elmélyítésének reményét. Mások azonban Izrael zsidó jellegét érezték veszélyben, a zavargások hulláma pedig elbizonytalanította biztonságérzetüket.

„Zsidó államot akarok, és nem az összes állampolgár államát” – a Ben-Gvir tömörülésére szavazó Tomer Cohen, egy 46 éves buszsofőr véleménye híven tükrözi a hozzá hasonlóan gondolkodók nézetét.

Ben-Gvir nem egy kirívó eset, hanem Ciszjordánia 55 éve tartó izraeli megszállásának az eredménye, amely fokozatosan normalizálta azokat a magatartásformákat, amelyekben Ben-Gvir hisz – ezt írta a Haaretz palesztin rovatvezetője. „Ben-Gvir nem a semmiből bukkant fel” – hangoztatta Odeh Bisharat. „Ő egy erőszakos valóság – az elnyomás, a földrablás és az uszítás – törvényes leszármazottja”. Ám felemelkedésének van egy jó oldala is, teszi hozzá: az izraeliek nem tagadhatják meg Ben-Gvirt, ha kormányra kerül, véli Bisharat, aki szerint „most lehullott az álarc”.

Netanjahu tervei

Egyes izraeli zsidó körökben „még mindig meggyőződéssel valják, hogy ő a legképzettebb és a legkompetensebb miniszterelnök-jelölt” – állítja Netanjahuról a londoni székhelyű Európai Külkapcsolati Tanács vezető elemzője. „Elismerik, hogy lehetnek személyiségének problémái, de véleményük szerint képes volt megvédeni Izrael biztonsági érdekeit, és előmozdítani az izraeli külpolitikát” – érvelt Hugh Lovatt.  Márpedig A biztonságérzet alapvető fontosságú egy olyan pillanatban, amikor a közelmúltban történt terrortámadások nyomán az augusztusi 52-ről 43 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik derűlátóan tekintenek Izrael nemzetbiztonságának jövőjére.

A hatalmon maradás teszi Netanjahut természetszerűleg „óvatos és körültekintő” politikussá – állítja Lovatt, aki szerint a visszatérő kormányfő „politikai túlélése azon múlik, hogy nem forgatja-e fel túlságosan a status quót”.

Amint Netanjahu visszatér a hatalomba, várhatóan feléleszti régóta dédelgetett politikai céljait: az esetleges iráni atomalku elleni harcot, illetve az Izrael és Palesztina kétállami megoldásának elutasítását.

Nyilatkozataiban is a politikai túlélés a vezérfonal. Azt mondta: „kiiktatná” a Libanonnal kötött, a két ország közötti tengeri határokat hivatalossá tevő történelmi megállapodást, amelyet Izrael leköszönő miniszterelnöke – egyben Netanjahu fő riválisa – a múlt hónapban írt alá. Ugyanakkor kritikusai szerint Netanjahu „pontosan ugyanezt az alkut” kötötte volna, ha akkor ő lett volna hatalmon.

Netanjahu számára a bíróságok megszelídítése saját jogi problémáinak a megszüntetését vonná maga után. A Vallásos Cionizmus szövetség társvezetője, Itamar Ben-Gvir már korábban belengette: törvénnyel törli el Netanjahu korrupciós perét - persze csak ha tagja lesz a következő izraeli kormánynak.

„Egyes feltételezések szerint Netanjahu szélsőjobboldali politikusoknak ígért kabinetpozíciókat, cserébe olyan törvényekért, amelyek megnyirbálják az igazságszolgáltatás függetlenségét" – mondta a már idézett Mairav Zonszein, egy civil szervezet elemzője. 

Bibi utolsó esélye?

Vannak arra utaló jelek, hogy sokan belefáradtak Netanjahu politikai dominanciájába. Tavaly egy valószínűtlen koalíció buktatta meg, amely baloldali, szélsőjobboldali és arab politikai pártokat egyesített egyetlen céllal: Netanjahu eltávolításával a hatalomból. Sokakat meglepett, hogy a változatos összetételű szövetség több mint egy évig hivatalban maradt, ám a súlyos ideológiai különbségek végül mégis felülkerekedtek.

Életkora dacára - októberben volt 73 éves - Netanjahu jelenléte továbbra is hozzájárulhat az izraeli politika folyamatos instabilitásához. Papíron elég szavazata van egy jobboldali koalíció megalakításához, sok jobboldali csoport azonban már nem támogatja.

„Ha Netanjahu eltűnne a politikai színtérről, a jobboldali koalíció megalakulásának legfőbb akadálya megszűnne” – véli Lovatt. Saját pártján, a Likudon belül is vannak ellenlábasai, akik változást szeretnének. „Vannak olyan tagok, akiknek elegük van belőle, de ezt még nem merik hangosan kimondani, mert még senki sem állt elő, hogy átvegye a helyét” – véli Zonszein.