A negatív vélemények ellenére Harris továbbra is a demokraták egyik esélyese a 2024-es választáson.
Kamala Harris (58) amerikai alelnök félelmetes induló pozíciója tavaly nyár óta elhalványult. Csak töredékeiben valósult meg az a terv, hogy az elnök jelentős feladatokat ruházzon alelnökére, és kettejük közös szereplései is megritkultak. A legnagyobb fejfájás az USA déli határain újra kialakult rendezetlen helyzet, amit elvileg Harrisnek kellene felügyelnie, de ez is csak kis részben teljesült. A választók emiatt nem az elnöki párosnak, hanem a demokratáknak fognak fekete pontokat bejegyezni, mert várhatóan a republikánusok visszaszerzik a Képviselőházat, és talán a Szenátust is, aminek Harris az elnöke.
„Alkalmas emberek milliói élnek az Egyesült Államokban, de miért pont ő?”
HIRDETÉSEzt kérdezte a 2020-as kampány során Jill Biden (a jelenlegi First Lady), amikor ki kellett választani a demokrata páros másik tagját. Az elnökjelölő konvencióra augusztus végén került sor a Delaware-i Wilmingtonban, Joe Biden szülőállamában.
A mérsékelt centrum továbbra sem kívánta a szélsőbalra hajló Bernie Sanders jelölését, de ehhez meg kellett erősíteni Biden pozícióit egy olyan személlyel, aki 'áthúz' a párt balszéléről olyan fontos szavazói csoportokat, mint a nők, a színesbőrűek és a migrációs hátterűek. Ez lett Harris.
A jelölt brit-jamaikai és indiai bevándorló szülőktől származik, tehát mindhárom feltételnek egyszerre megfelelt. Emellett szolgált már Kalifornia főügyészeként és a Szenátusban is, így nagyon erős kártyának nézett ki. A páros (ticket) végül kétszeres fölénnyel verte Bernie Sanderst.
Amikor Harris jelölése megtörtént, frenetikus sikerélmény lett úrrá a konvenció résztvevőin. Ünnepi hangulatban nyilatkozott az ott felszólaló Michelle és Barack Obama is. Mindenki örült, hogy befuthat az USA első színesbőrű alelnöke. (Bár igazságtalanul megfeledkeztek az indián leszármazású Charles Curtisről, aki Herbert Hoover elnök társa volt 1929-ben. Curtis a legendás Fehér Toll cherokee főnöknek a leszármazottja volt, aki hatalmas területeket kótyavetyélt el ősei földjéből az Egyesült Államok javára.
„Ez nem fog átmenni.” Ez a címe annak a könyvnek, melynek közlése szerint az elnökjelölt felesége nem lelkesedett Harris jelöléséért. „Miért választunk olyat, aki annyire ellenséges volt Joe-val?” – kérdezte a leendő First Lady a kampány idején. Mrs. Biden arra emlékeztette férjét és a stábot, hogy a demokrata előválasztáson a kaliforniai szenátornő nem csak megsértette, de rasszizmussal is vádolta a férjét.
A civakodás még 2019-ben történt egy miami vitafórumon, ahol Harris a szemére vetette Bidennek, hogy fiatal szenátorként a 70-es években az iskolabuszozás ellen szólalt fel, ami pedig az állami iskolák faji integrációjának alapvető eszköze. Harris azt mondta, hogy „... tudja, volt egy másodikos kislány Kaliforniában, akit minden nap elvittek busszal az iskolába. Az a kislány én voltam."
A szóváltás során Biden felindultan kérte ki magának, hogy rasszistának nevezzék. Úgy emlékezett, hogy nem ellenezte a buszozást, hanem csak azt, hogy kötelező legyen, amit 'elképesztő megoldásnak' tekintett, és szerinte az volt az igazi rasszizmus. Ő azt támogatta, hogy ki-ki maga döntse el, hogyan szeretné gyermekét az iskolába eljuttatni, aminek csak egyik módja a buszoztatás. A lényeg az, hogy a gyerek legyen ott az iskolában, de ne írják elő, hogy hogyan.
Bárhogy is volt, a Donald Trump felett aratott választási győzelem elhantolta az ellentéteket, és a TIME magazin már a Biden-Harris párost nevezte meg, mint az Év Személyiségét.
Harris csak halványul, vagy el is tűnik?
A felszaporodott negatív vélemények ellenére Harris továbbra is a demokraták egyik esélyese a 2024-es választáson. Az alelnöki poszt komoly versenyelőnyt jelent, még akkor is, ha az illető nem mutatott fel komolyabb eredményeket mandátuma idején. Ha pedig Biden netán újra ringbe száll, akkor Harris lesz ismét a párja. Ezt magától az elnöktől tudjuk.
Ha Biden nem indul, akkor viszont a demokratáknak csak 28%-a szeretné elnökjelöltként látni Harrist, ami riasztó a számára.
Pedig gyakori eset, hogy egy alelnök később saját jogán nyer választást. Mindjárt ilyen volt a második elnök, John Adams, aki George Washingtont követte. Ebbe a körbe tartozik Harry Truman (F.D. Roosevelt után, 1948), Johnson (Kennedy után, 1964) és az id. Bush, Ronald Reagan után (1988). Viszont több korábbi alelnöknek ez nem sikerült (Gerald Ford, Walter Mondale, Al Gore), Nixonnak pedig nyolc évet kellett várnia, amíg újra esélyhez jutott és elnök lett.
Volt olyan elnök, aki nem is vett maga mellé alelnököt, hanem magányos lovasként rohant a szakadékba, a Lincolnt követő Andrew Johnson személyében.
Az alelnök egyben a Szenátus elnöke is, aminek kiélezett egyensúlyi helyzetekben döntő a jelentősége. Különösen most, amikor a két tömb azonos számú mandátummal bír a felsőházban, és egyenlő állás esetén az alelnök szavazata dönt. Ha a republikánusok ősszel megszerzik a Szenátust, akkor Harris jelentősége felértékelődik.
Az alelnök az első tartalék az öröklési rangsorban. Ha az elnök alkalmatlanná válik a feladat betöltésére, például betegség esetén, esetleg lemond vagy leváltják, netán sikeresen bevádolják (impeachment), akkor szó sem lehet valaki más megbízásáról, vagy új választás megtartásáról.
Ha az elnök csak időlegesen döntésképtelen – tipikusan valamilyen orvosi beavatkozás idejére –, akkor az elnöki hatalom ideiglenesen átszáll az alelnökre, de azzal a záradékkal, hogy az elnök felépülése után az alkalmi megbízás megszűnik. Ez megtörtént Ronald Reagan és G.W.Bush mandátuma során is.
Sok rossz tényező adódott össze tavaly ősz óta
A déli válság – párosulva az afganisztáni sokkhatással - mindkét vezető elfogadottságát rombolta, de inkább Harrisét. Tavaly októberre az induló parádés 57% a romokban hevert. A USA Today tavaly novemberi felmérése szerint Harris asszony elfogadottsága 28%-ra süllyedt, és ezzel az egyik legkevésbé népszerű alelnök lett a modern történelemben – alulmúlva még Dick Cheney-t, az iraki háború főmérnökét is. Ekkor indult el a „Mi is a baj Kamala Harisszel?” kérdéssor cunamija, amiből nagyon nehéz lett számára a visszakapaszkodás, de az elnöki páros erős és közös hangvétele az ukrajnai háborúval kapcsolatban közelebb hozta őket az év második felében.
Erről a jelenségről Cliff Young, az Ipsos közvélemény-kutató cég elnöke azt mondta, hogy a Harrist leszorító külső tényezők vizsgálatakor (Covid-válság, migráció, gazdaság) nem veszik figyelembe, hogy az alelnök ezekben az ügyekben nem kompetens, és az alapvető döntéseket nem ő hozza meg.
Young helyesen jósolta meg, hogy ha majd az elnök népszerűsége visszaépül, akkor Harrisé is javulni fog. Így is lett, és 2022 nyarára Harris kimászott a 'bukott pária' hálátlan szerepköréből, de a startpozíciótól továbbra is nagyon messze van, és vélhetően nem is fogja visszaszerezni. Jelenleg 38% környékén toporog.
HIRDETÉSÉrdekes, hogy a liberális sajtó lett Harris fő kritikusa
Feltűnő jelenség volt, hogy a Harris megválasztását korábban diadalként ünneplő liberális sajtó milyen dühvel támadt az alelnökre 2021 őszén. Főként a CNN, a POLITICO és a The Washington Post szálltak rá, amikor észlelték, hogy az alelnök elfogadottsága már csak 40,6 százalék.
Sorra érkeztek a bennfentes pletykák és híresztelések, amiket korábban nem feszegettek. Munkatársai kétségbeesettségről és inkompetenciáról beszéltek, beleértve a technikai eszközöktől való irtózását is, amit környezete „Bluetooth-fóbiának” nevez. Maga Harris ezt baromságnak tartja.
Mások arról az aggodalmáról suttogtak, hogy a sajtó Biden ellenlábasának és trónkövetelőnek fogja beállítani, megmérgezve kettejük kapcsolatát, és ő lesz majd a 'kígyó a keblen'. Ez a szorongás később enyhült, és az online áruházakban hirdetett pólókon már három csúszómászó szerepel, Amerikai Egyesült Kígyók szójátékkal (United Snakes of America) - Biden, Pelosi és Harris.
Megemlítették, hogy maga Biden sem töri a kezét-lábát, hogy kisegítse őt a frusztrációkból. „Tegye rendbe a hivatalát, és ne terhelje ezzel az elnököt!” – szivárogtatott egy kormányzati tisztviselő. A Fehér Ház korábbi szóvivője, Jen Psaki – szokása szerint – bő szoknya alá rejtette a párosról szóló híreszteléseket. „Az elnök azért választotta ki az alelnököt, hogy útitársa legyen, mert úgy érezte, hogy ő az a személy, akire szüksége van az ország kormányzásához. Az alelnök kulcsfontosságú partner, merész vezető, aki hihetetlenül fontos feladatokat vállalt el” – hessegette el a találgatásokat a szóvivő. Példa erre, hogy az ő feladata volt az első lengyel atomerőmű megépítési jogának megszerzése a Westinghouse vállalat számára.
A válságos szakaszban sorra mondtak fel Harris stábjának kulcsfigurái, így a kommunikációs igazgató, a vezető tanácsadó, a sajtófőnök, sőt a kormányközi hivatalok felelőse is, akinek feladata a tárcákkal való kapcsolattartás. Utóbbi azért is fontos, mert az alelnöknek éppúgy képben kell lennie az ország ügyeiről, mint az elnöknek. Azért is, hogy egy esetleges menet közbeni váltáskor zökkenőmentesen vehesse át a főparancsnoki tisztet, amire csak pár óra áll rendelkezésére.
HIRDETÉS
Az alelnök stábja már éledezik, de még újjászervezésre szorul. Ehhez viszont neki is változni és változtatnia kell. A The Washington Post idézett egy korábbi munkatársat, aki Harrisszel dolgozott, és az illető szerint az alelnök nem olvassa el a tájékoztató anyagokat, viszont megharagszik azokra, akik figyelmeztetik a felkészületlenségére.
Az szinte természetes, hogy a konzervatív oldal és sajtója földbe tiporta a mexikói határhelyzet miatt, de a saját táborából érkező támadások hosszú időre ledermesztették. Ezt most több olyan kemény hangvételű nyilatkozattal kompenzálja, melyek Vlagyimir Putyin és az ukrajnai agresszió, vagy az abortusztilalmak ellen szólnak.
Egyre gyakrabban szólal meg az LMBT+ közösségek védelmében, és vezető figurája lett az egészségügyi ellátásokban való állami részvételnek. Legújabban a könnyűdrogok témájába szállt be, kijelentve, hogy senkit nem szabad börtönbe küldeni azért, mert füvet szívott.
Újabban gyakran tematizálja a mentálisan beteg amerikaiak támogatását, a stressz és a depresszió elleni küzdelmet, és figyelmeztet arra, hogy az amerikai fiatalok túl hamar kiégnek és csalódottá válnak, ami a jövőt fenyegető legnagyobb veszély. Októberben karolta fel a 988-as telefonszámot, egy lelki és depressziós tanácsadó és krízisvonalat, mely éjjel-nappal hívható, és most már állami támogatással fejlesztik tovább.
Legújabban ő kezdeményezte azt is, hogy az ENSZ távolítsa el Iránt a Női Jogok Bizottságából, mint az ügy képviseletére alkalmatlan államot.
HIRDETÉSNem Harris tehet a déli határválságról
2021-ben a páros a pandémia ellenére és közepette gyakran mutatkozott együtt. Ennek csúcspontja volt a COVID utáni gazdasági helyzetet enyhítő több pénzügyi injekció-törvény (stimulusok), amik jórészt beváltották a reményeket és az amerikai gazdaság ismét emelkedő pályára állt. Ezeket a nagy témákat együtt képviselték és közösen jelentették be. Később azonban a közös fellépések ritkultak, majd szinte teljesen meg is szűntek.
Tavaly nyáron tovább romlott a déli határhelyzet és újra nőtt a migrációs nyomás. Az elnök Harrist bízta meg az inváziószerű áradat kezelésével, de itt már magas falakba ütközött. A bajt az ő nyakába varrták, és alkalmatlansággal, sőt nemtörődömséggel is vádolták, még saját pártja balszélén is.
A 'lazaság' egyik magyarázata az is lehet, hogy a feszült képsorok és nyilatkozatok ellenére is, az amerikai közvélemény nem sorolja a migrációt a legsúlyosabb problémák közé. A bejegyzett szavazók körében a fehérek aggódnak leginkább (7%), míg a fekete és hispán válaszadók jószerivel rálegyintenek a problémára (2 és 3%). Az ügy inkább az érintett déli államokban, és főként Texasban és Floridában befolyásolja a szavazók döntéseit.
Az alelnök mellett szóló kétségtelen tény, hogy bár személyesen tárgyalt a mexikói, a guatemalai és a hondurasi elnökökkel, nem vihetett magával készfizető csekket. A migrációs helyzet 2022-es állapota még rosszabb lett azzal, hogy az ukrajnai háború globális hatásai az amerikai kontinensre is betörtek. Példa erre a műtrágyához és növényvédő szerekhez való hozzáférés beszűkülése vagy extrém drágulása, ami súlyos csapás a dél-amerikai agrárszektorra, így a mezőgazdasági munkásokra is. Márpedig ez a csapás növeli a migrációs hajlandóságot, de ez sem Harris hatásköre.
2021 őszén személyesen az alelnököt tették felelőssé a határvédelem olykor brutális fellépéséért a menekültekkel szemben, noha ő erre semmilyen utasítást nem adott és nem is adhatott. A sokakat felháborító képsorokért végül a határvédelmi hatóság vállalta a felelősséget.
HIRDETÉSMájusban nagy pofon volt a Biden-kormány számára, hogy egy szövetségi bíró megtiltotta a Donald Trump által bevezetett korlátozások, azaz a sokat vitatott 42. határozat eltörlését. A tilalom célja annak idején a COVID-fenyegetés visszaszorítása volt, arra hivatkozva, hogy a bevándorlók növelik a víruskockázatot. A bírói döntés több állam követelésére született meg.
Mivel Joe Biden elnöki paranccsal tiltotta meg a felnőtt kísérő nélkül érkező gyermekek és fiatalok visszatoloncolását, így a befogadott menekültek száma és ellátásuk terhe értelemszerűen növekedett, de ez sem Harris döntése nyomán történt. A republikánus hangadók mégis őt teszik felelőssé, hiszen papíron ő a témafelelős a kormányzat részéről.
Ennek jele, hogy ősszel az ő massachusettsi otthonához szállíttatott bevándorlókat Florida kormányzója, hogy kezdjen velük, amit akar. Jórészt venezuelai őrizetbe vetteket buszoztattak, köztük egy kisbabát is. Küldtek ilyen járatokat Chicagóba és New Yorkba is.
A faragatlan akciót Ron DeSantis kezdeményezte, aki a republikánusok egyik favoritja 2024-re. Csatlakozott hozzá Greg Abbot texasi kormányzó is, és ezzel nem csak a baloldalon váltottak ki viszolygást, hanem a mérsékelt republikánusok körében is. Az akciósorozatot szondázó felmérések szerint a republikánusok felének nem tetszett az ötlet. DeSantisnak ráadásul el kell számolnia az akció költségeivel, mert egy kimutatás szerint a COVID-segélyalapból kanyarította le a buszoztatás kiadásait.
Donald Trump veje, a még mindig befolyásos Jared Kushner viszont azt mondja erről, hogy őt személy szerint nagyon aggasztja az efféle politikai haszonlesés, mert emberekről van szó, akiknek az életével nem lehet úgy játszadozni, mint gyalogokkal a sakktáblán.
HIRDETÉSSusan Collins republikánus szenátor (Maine) megérti a kormányzók frusztrációját a menekültáradat miatt, de az ilyen trükköket értelmetlennek tartja. Ehelyett egy szövetségi törvény elfogadását javasolja, ami lehetővé tenné a menedékjogot kérők számára, hogy legálisan dolgozhassanak az Egyesült Államokban, amíg a kérelmük a bíróságon várakozik. Elfogadhatatlannak gondolja, hogy olyan helyekre transzportálják őket, ahol eltartásukra és munkába állításukra nincs mód.
A visszatérő találgatás: lehet-e Harris az utód?
A demokraták körében rendszeresen visszatérő kérdés, hogy ha Joe Biden mégsem indul 2024-ben, akkor kik lehetnek az esélyes aspiránsok.
Több elemző szerint Harris továbbra is fontos jelölt, viszont nem elég "ijesztő" a republikánusok ellenében. Most a harciasság és a kockázatvállalás lesz a fő virtus, ezért sokan tesznek téteket inkább Gavin Newsom kaliforniai kormányzóra (30%), aki DeSantis republikánus éllovas személyes ellensége. Newsomot sokan nem csak azért favorizálják, mert Amerika legnagyobb és leggazdagabb államát vezeti, hanem mert súlyához képest Kalifornia eddig csak három elnökkel tudta megajándékozni az országot, ami egyensúlytalanságot mutat az államok valódi erőviszonyaiban.
Potens jelöltnek tartják a párt két belső lázongó szenátorát, Joe Manchint (Nyugat-Virginia) és Krysten Sinemát (Arizona), akik lecsíphetnek szavazókat a mérsékelt jobboldalról. Meglepetést okozhat Michelle Obama is (13%), bár ő nagyon távol áll az aktív politikától, és még nem adta jelét elnöki ambícióknak.
A Fehér Ház apparátusában emlegetik Pete Buttigieg közlekedési miniszter esetleges indulását, néhány színesbőrű munkatárs megdöbbenésére, akik szerint az ilyen belső spekuláció tiszteletlenség Harris iránt.
HIRDETÉS
Bárhogy is lesz, Kamala Harris nem fog eltűnni a színről. Alelnöki mandátuma ugyanolyan védett és szilárd, mint az elnöké, és – ha összeszedi magát – nem csak befutó, de nyerő pozícióba is kerülhet.
Azzal viszont már tényleg történelmet írna.