Egy év múlva, kilenc éven belül immár másodszor referendumon döntene Skócia az Egyesült Királyságtól történő elszakadásáról. A függetlenség kinyilvánítása után nyomban csatlakozna az Európai Unióhoz és a NATO-hoz – ezt ígéri a skót kormánypárt.
HIRDETÉSSkócia újbóli uniós csatlakozásával kampányol a Skót Nemzeti Párt vezetője az Egyesült Királysághoz tartozó, csaknem Magyarország méretű országrész függetlenségéért. Nicola Sturgeon első miniszter azzal érvel: a 2016-os brexit népszavazáson, a skótok túlnyomó többsége, 62 százaléka arra szavazott, hogy a szigetország maradjon az Európai Unió tagja. Önmagában az indoklás kevés. A brit Legfelsőbb Bíróság már meghallgatást tartott abban a kérdésben, vajon a Holyrood, Skócia törvényhozása törvénybe foglalhatja-e a kilenc év alatt immár második függetlenségi referendum kiírását. Döntése az elkövetkező hetekben várható. Amennyiben engedélyezi a népszavazást, azt 2023. október 19-én tartanák meg. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a függetlenségpártiak még hátrányban vannak, de ha ma rendeznék a népszavazást, nagyon szoros eredmény születne.
„Nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem. A kilépés nagy hiba volt. Már így is túl sokba került az Egyesült Királyságnak. És ha nem megyünk vissza, akkor ez továbbra is sokba fog kerülni nekünk” – idézte a Guardian az uniós újracsatlakozásért tüntetők egyikét.
„Hosszú távon szenvedni fogunk, mert nem tudunk majd eladni és vásárolni Európából, amely a legnagyobb piacunk” – érvelt a winchesteri Joshua Allotey, egyike annak a több ezer embernek, aki október utolsó előtti szombatján, a brit kormányzási vákuumban, Truss lemondása után és utódja, Sunak kijelölése előtt London belvárosában, a Parlament téren követelte, hogy az Egyesült Királyság lépjen vissza az Európai Unióba.
„Nagyon határozottan úgy érezzük, hogy a mostani helyzet közvetlenül a 2016-os népszavazásra vezethető vissza, amely tulajdonképpen egy tanácsadói népszavazás volt” – mondta egy hölgy Warwickshire-ból, aki szerint az 52:48-as szavazati arány nem jelent meggyőző többséget, viszont fenekestől felborította az országot. „Nézze meg, hogy hol tartunk hat évvel később” – tette hozzá.
„A brexit a lassú halál, amely évek óta kivérezteti az Egyesült Királyságot” – ezt állítja Oliver Jackson, egy 26 éves dorseti raktáros, aki fontosnak tartja, hogy a politikusok meghallgassák azokat, akik újra csatlakozni akarnak az EU-hoz.
Ezen a szombaton, október 22-én Skóciában nem tüntettek. Egészen más az elképzelésük, hogyan térhetnének vissza az Európai Unióba.
Egy év múlva, 2023. október 19-én, 2014 után másodszor is népszavazással próbálják kivívni Skócia függetlenségét, amely után az Egyesült Királyságból kiváló országrész az Európai Unióhoz csatlakozna.
Feltéve, ha a referendumot a Legfelsőbb Bíróság is engedélyezi.
Skócia nem élhet a Westminster ellenőrzése alatt
„Skócia büszke európai nemzet. Több mint 40 éve élveztük az Európai Unió tagságának előnyeit” – így kezdődik a skót kormány dokumentumai közül az Európának szentelt fejezet, majd leszögezi, hogy az Egyesült Királyság kilépése az unióból kétségtelenül megváltoztatta Skócia és az EU közötti kapcsolatokat, de nem változtatta meg az EU jelentőségét Skócia számára, sem pedig az iránta tanúsított skót elkötelezettséget. „Továbbra is együttműködünk az EU napirendjén szereplő kérdések széles skáláján, amelyek közös értékeinket és céljainkat tükrözik” – üzenték Edinburghból Brüsszelnek.
Új Skóciát építünk elnevezéssel hirdette meg függetlenségi programját a skót kormány, amely a többi között arra hívta fel a figyelmet az uniós csatlakozással Skócia piaca az Egyesült Királyság népességének hétszeresére bővülne, a mozgásszabadság pedig nemcsak a skótok számára tenné lehetővé, hogy az unió területén bárhol éljenek, dolgozzanak vagy tanuljanak, hanem fordítva: az uniós állampolgárok is szabadon vállalhatnának munkát Skóciában, ahol csökken a munkaképes lakosság száma.
Kulcsfontosságú javaslatok szerepelnek a dokumentumban – köztük a határrendezés az Egyesült Királysággal, és a saját valuta, a skót font bevezetése, amely fokozatosan váltaná fel a brit fizetőeszközt.
A (leköszönt) Liz Truss-vezette brit kormány szerint nem most jött el az ideje egy újabb függetlenségi népszavazásnak. A skót export 60 százaléka ma az Egyesült Királyság más részein talál piacra, miközben a szavazókat inkább a gazdasági növekedés, az energiabiztonság és a megélhetési válság foglalkoztatja. Ezzel érveltek Londonban nemrégiben, és ezt a nézetet osztja a Sunak vezetett kabinet is.
Skócia nem engedheti meg magának többé, hogy „a Westminster ellenőrzése alatt éljen” – ezt jelentette ki viszont a skót első miniszter, gyakorlatilag kormányfő nem sokkal a függetlenségi program nyilvánosságra hozatala előtt.
A függetlenség első évtizedének anyagi biztonságát Nicola Sturgeon szerint egy 20 milliárd fontos olajalap szavatolná.
A brexit referendumon, 2016-ban Skócia mind a 32 önkormányzata 62:38 arányban az unióban maradásra szavazott. Csak érdekességként: a maradás hívei voltak többségben Skócia mellett Londonban, Észak-Írországban és Gibraltárban.
Az Egyesült Királyságban azonban összeségében a lakosság 52 százaléka a kilépésre, 48 százaléka pedig az uniós tagság fenntartására szavazott.
Nicola Sturgeon már akkor azt mondta: egyértelmű, hogy a skótok az Európai Unió részeként képzelik el a jövőjüket.
„A skótok 2016-ban határozottan az Európai Unión belül maradásra szavaztak. A skót miniszterek továbbra is úgy vélik, hogy az uniós tagság a legjobb megoldás Skócia számára” – jelzi most is a skót kormány.
HIRDETÉS– fejtette ki az első miniszter, aki szerint „elsöprő számú bizonyíték” támasztja alá, hogy a szomszédos, független országok „gazdagabbak, termelékenyebbek, igazságosabbak és boldogabbak, mint Skócia a Westminster alatt”.
Az erőforrásokban gazdag ország, amely nemrégiben rekordmennyiségű megújuló energiát termelt, a függetlenség erejével fel tudja venni a versenyt mások sikerével, majd „modern, dinamikus és fenntartható gazdasággá” válhat – fogadkozott Sturgeon, aki a Herald Scotland szerint hozzátette, hogy az Európai Unióhoz való újbóli csatlakozás lehetővé tenné a szabad utazást az Egyesült Királyságban, továbbá a 27 tagállamban, ami megkönnyítené a munkavállalók vonzását a brexit által sújtott ágazatokba.
A brexit felülírta a skót függetlenségi referendum döntését
A 2014-es népszavazáson a skótok 45 százaléka szavazott csak a függetlenségre; csaknem négyszázezerrel kevesebben voltak azoknál, aki arra voksoltak, hogy Skócia az Egyesült Királyság része maradjon.
Két évvel később a nacionalisták azzal érveltek, hogy a brexit szavazás felülírta a skót referendum döntését, ezért jövőre egy második népszavazást szerveznének #indyref2 címkével.
Nagy-Britannia nemzetei 1603 óta osztoznak az uralkodón, miután VI. Jakab skót királyból I. Jakab angol király lett. A skót és az angol királyság 1707-ben lépett szövetségre, és ekkor alakult meg Nagy-Britannia Királysága.
HIRDETÉSMa Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság néven Angliát, Skóciát, Walest és Észak-Írországot foglalja magába. Csaknem 68 millió ember, köztük mintegy 5,5 millió skót él a szigetországban.
A brit munkáspárti kormány 1998-ban fogadta el a Skócia-törvényt, amely alapján létrejött a skót parlament, a Westminster pedig bizonyos hatásköreit átruházta.
A 2014-es népszavazás előtt Edinburgh és London egyetértett abban: nemzedékenként legfeljebb egyszer rendeznek referendumot a skót függetlenségről. A skót nacionalisták szerint azonban a brexit megváltoztatta a játékszabályokat. Az Egyesült Királyság egésze ugyanis 2016-ban az Európai Unióból való kilépésre szavazott, Skóciában viszont fölényes és egyértelmű többséggel az unióban maradás mellett voksoltak.
A Skócia függetlenségét támogatók szerint a szakítás ellenzői 2014-ben azzal érveltek, hogy egy független Skócia nem tudna csatlakozni az EU-hoz. A baloldali, nacionalista Skót Nemzeti Párt, az SNP – amely 2007 óta vezeti Skócia decentralizált törvényhozását – azzal érvel, hogy az Egyesült Királyság kormánya olyan politikát folytatott, amellyel a skótok túlnyomó többsége nem ért egyet.
A legutóbbi, 2019-es brit parlamenti választásokon az SNP a leadott szavazatok 45 százalékát, és az 59 skót képviselői helyből 48-at szerzett meg a Westminstereben, míg a brit kormányzó jobboldali Konzervatív Párt csupán hatot.
HIRDETÉSA tavaly májusi skót parlamenti választások kampányában az SNP belengette, hogy függetlenségi népszavazás kiírására törekszik, amennyiben az önállóság hívei többséget szereznek. Az SNP az elszakadást szintén támogató skót Zöldekkel együtt a 129 parlamenti mandátum több mint felét szerezte meg, így a függetlenségpárti többség biztosítaná a népszavazási törvény elfogadását.
A jogi kerékkötő
A Skóciáról szóló törvény értelmében „a Skót és az Angol Királyság Uniójával” kapcsolatos minden kérdés a londoni brit parlament hatáskörébe tartozik. A Westminster egy úgynevezett Section 30 rendelettel felhatalmazhatja a skót kormányt a népszavazás megtartására. Ezt az eljárást alkalmazták a 2014-es népszavazás lebonyolításához.
A hat hét alatt megbukott Liz Truss miniszterelnök és elődje, Boris Johnson egyaránt azzal érvelt, hogy a 2014-es függetlenségi népszavazás egy nemzedéken belül nem ismételhető meg. Mindketten elutasították a népszavazás jóváhagyását.
Sturgeon szerint azonban ez a skót nép demokratikusan kinyilvánított akaratának meghiúsítását jelenti, ezért a népszavazás ettől függetlenül megtartható. Eredményességének feltétele a törvényesség, kimenetelét pedig a nemzetközi közösségnek is el kell ismernie – tette hozzá. Katalónia esetére hivatkozott, amely 2017-ben sikertelenül kiáltotta ki függetlenségét Spanyolországtól, miután a népszavazást a bírák törvénytelennek minősítették.
A jogi helyzet tisztázása érdekében Dorothy Bain, Skócia ún. legmagasabb rangú jogásza, „Őfelsége ügyvédje” a skót kormány képviseletében a Legfelsőbb Bírósághoz, az Egyesült Királyság legfőbb bírói testületéhez utalta a kérdést, vajon a skót parlament, a Holyrood törvénybe foglalhatja-e a függetlenségi népszavazást.
HIRDETÉSNagy-Britanniának íratlan alkotmánya van, ezáltal nagy része értelmezés tárgyát képezheti. Ezzel szemben a skót törvény meghatározza Holyrood és Westminster kapcsolatát.
A brit kormány azzal érvel: egyértelmű, hogy minden, a nemzetek uniójával kapcsolatos kérdés a westminsteri parlament hatáskörébe tartozik. Az SNP szerint az önrendelkezési jog „alapvető és elidegeníthetetlen”, és nem nyílik gyakorlati lehetőség arra, hogy a brit törvényhozáson keresztül népszavazást kezdeményezzenek.
A skót kormánynak nehéz lesz meggyőznie az ügyben eljáró öt legfelsőbb bírósági bírót arról, hogy a népszavazási törvényjavaslat a skót parlament jogalkotási hatáskörébe tartozik – állítják jogi szakértők.
A kérdésben a brit Legfelsőbb Bíróság október derekán tartott meghallgatást, ítélete pedig „hat-nyolc héten belül” várható – véli a hagyományok alapján a taláros testület korábbi tagja, Lord Hope, az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bíróságának korábbi elnökhelyettese. Ebben az esetben ez év végén vagy a következő év elején kiderül, Nicola Sturgeon terveivel összhangban 2023. október 19-én rendezhető-e népszavazás Skócia önállóságáról, azaz kilépéséről az Egyesült Királyságból.
Érvek és ellenérvek
A Downing Street szerint a bíráknak egyáltalán nem kellene dönteniük. A brit kormány azzal érvel: korai egy törvénytervezetet vizsgálata, mielőtt a skót törvényhozás végleges formába öntötte. Mi történne abban az esetben, ha a bíróság jóváhagyná az elképzelést, utóbb pedig a skót képviselők módosítanák? – tette fel a kérdést a kabinet.
HIRDETÉSA Westminster szuverén parlament, és egyértelműen fenntartotta magának a hatásköröket ezen a területen – ez a kormány írásos beadványának egyszerű, de sarkalatos pontja.
„A népszavazás nem pusztán egy jelentős közköltséggel járó, elvont közvélemény-kutatás, és nem is annak tervezték. Ha kimenetele a függetlenség mellett döntene, azt arra használnák fel..., hogy lendületet adjanak... a [skót-angol] unió megszüntetésének, és Skócia elszakadásának” – írta a brit kormány a Legfelsőbb Bíróságnak.
Az ott elszenvedett esetleges vereség esetén az SNP a következő, 2024-ben esedékes, az Egyesült Királyság egész területére kiterjedő általános választásokat egyetlen programponttal, Skócia függetlenségével vívná meg – ígérte Sturgeon, aki szerint a választási eredmény „de facto” népszavazást jelentene.
A kilépés-pártiak többségben vannak, de a függetlenség-pártiak felzárkóztak
A függetlenség-pártiakat a leginkább az Európai Unióhoz való újbóli csatlakozás reménye fűti, az elszakadás ellenzőit pedig elsősorban a megélhetési költségek miatti félelem befolyásolja – állapította meg a YouGov október végén készült felmérése.
A skót függetlenségről szóló népszavazás – ha most tartanák – nagyon szoros lenne: a megkérdezettek 49 százaléka a függetlenséget támogatná, 51 százaléka pedig ellenezné.
HIRDETÉSAz elszakadást támogatók több mint egynegyede ellenezné a függetlenséget abban az esetben, ha Skócia elvesztené képviseletét a nemzetközi testületekben vagy a védelmi tömbben, például az ENSZ-ben és a NATO-ban. Nicola Sturgeon azonban elkötelezte magát amellett, hogy Skócia függetlenné válása esetén újra csatlakozik az észak-atlanti szövetséghez is.
Ha a skótok megszavaznák a kilépést, az Írország éppen száz éve, 1922-ben történt elszakadása óta az Egyesült Királyságot ért legnagyobb sokk lenne abban az egyébként is válságos időszakban, amikor az ország a brexit következményeivel, a világjárvány utóhatásaival, az energiaválsággal és az elszabaduló árakkal küzd. Az Egyesült Királyság területe 83 százaléknyi Magyarországgal, Skócia 78 ezer négyzetkilométeres területével zsugorodna, az Európai Unió pedig – Skócia felvétele esetén – egy tagországgal bővülne.