Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Újra fenyeget a fasizmus réme Olaszországban?

Access to the comments Kommentek
Írta: Peter Kristof  & Andrea Carlo
A második világháború alatt Rómában készült felvétel Benito Mussolini olasz diktátorról
A második világháború alatt Rómában készült felvétel Benito Mussolini olasz diktátorról   -   Szerzői jogok  -/EPA   -  

2022. október 27-én van a százéves évfordulója annak, hogy a Benito Mussolini által vezetett Nemzeti Fasiszta Párt mozgósította fegyvereseit és több olasz nagyvárosban – köztük Milánóban és Bolognában – átvette a hatalmat, ami a 21 évig fennálló fasiszta rezsim létrehozásához vezetett.

Most, 100 évvel később, Giorgia Meloni választási sikere után, sokakban felmerül a kérdés:

a fasizmus jelenthet-e újra valós veszélyt Olaszországban?

A fasizmus bukását követően, a II. világháború vége előtt nem sokkal ugyan megölték Mussolinit, és jó néhány párttársát is – másokat pedig megszégyenítettek –, sok korábbi párttag vagy szimpatizáns azonban újra bekerült a politikai vérkeringésbe. Voltak köztük olyanok is, akik nem voltak hajlandók csatlakozni a politikai fősodorhoz, inkább saját pártot alapítottak: az Olasz Szociális Mozgalmat (Movimento Sociale Italiano, MSI), melynek ideológiája a Nemzeti Fasiszta Párt fő alapelveire épült.

És itt jön a képbe Meloni!

Az új olasz miniszterelnök ugyanis 1992-től, azaz 15 éves korától az MSI ifjúsági tagozatának tagja volt, majd 1996-ban az utódpárt Nemzeti Szövetség hallgatói szervezete, a Hallgatói Akció vezetőségi tagja lett. Akkoriban azt mondta Mussoliniról a francia tévének: 

Azt hiszem, jó politikus volt. Amit Olaszországért tehetett, azt megtette

Meloni politikai karrierje később meredeken ívelt felfelé. 2006-ban, 29 évesen a Képviselőház legfiatalabb képviselőjének, egyben alelnökének választották, 2008-tól 2011-ig pedig már kormánytag volt. Silvio Berlusconi kormányában az ifjúsági miniszteri tárcát kapta meg (31 évesen ezzel Olaszország történetének legfiatalabb minisztere volt), mielőtt 2012-ben csatlakozott az Olaszország Fivérei párthoz, amely ideológiájában olyannyira örököse az MSI-nek, hogy az annak logójából átvett zöld-fehér-piros lángok az Olaszország Fivérei logójának részét képezik.

Akkor tehát a fasizmus újra probléma lehet Olaszországban?

Sokak szerint vannak erre utaló jelek.

Az olasz szenátus elnöke, Ignazio Benito Maria La Russa – nomen est omen? – politikai múlja igencsak ellentmondásos, különösen miután kiderült, hogy fasiszta relikviákat gyűjtött. Hasonló háttérrel rendelkeznek Meloni kabinetjének egyes tagjai is. Daniela Santanchè turisztikai miniszter korábban azt mondta egy nagygyűlésen:

Büszkén fasisztának fogom nevezni magam, ha fasisztának lenni azt jelenti, hogy ki kell rúgni az összes illegális bevándorlót

Aktív tagja az olasz politikának Mussolini három leszármazottja is, akik büszkén viselik a duce vezetéknevét. A legismertebb közülük, Alessandra Mussolini, aki az olasz szenátus és az Európai Parlament tagja is volt, és nagy felháborodást váltott ki, amikor 2006-ban azt mondta az olasz köztévében (RAI), hogy „jobb egy fasiszta, mint egy b*zi”.

Giuseppe Lami/MTI/MTI
Alessandra Mussolini, Benito Mussolini unokája felszólal az adócsalásért elítélt Silvio Berlusconi volt kormányfő védelmében a római szenátusban 2013. november 27-énGiuseppe Lami/MTI/MTI

Tovább rontja az összképet, hogy a radikálisabb neofasiszta mozgalmak, mint a CasaPound még mindig nyilvános, gyakran erőszakos tüntetéseken vesznek részt. Többek között ez is oka annak, hogy Liliana Segre, zsidó-olasz szenátor, a holokauszt túlélője gyakran felhívja a figyelmet a fasizmus veszélyére, illetve egy erős olasz antifasiszta mozgalom hiányára.

Meloni elhatárolódott

Azokkal szemben, akik a fasizmus újbóli előretörésétől tartanak, mások úgy gondolják, hogy egy fasiszta hatalomátvétel, illetve diktatúra kockázata továbbra is csekély, különösen Olaszország háború utáni alkotmányos kereteit és választási rendszerét alapul véve.

Ezt támasztja alá az a beszéd is, amelyet kormányprogramja alsóházi elfogadása után Meloni mondott a parlamentben:

Soha nem éreztem szimpátiát semmilyen antidemokratikus rezsim iránt, beleértve ebbe a fasizmust is

– fogalmazott a miniszterelnök, aki Mussolini faji törvényeit szégyenteljesnek, Olaszország történetének mélypontjának nevezte.

Riccardo Antimiani/MTI/MTI
Giorgia Meloni (középen) Matteo Salvinivel (balra) és Antonio Tajani külügyminiszterrel a szenátus római üléstermében 2022. október 26-ánRiccardo Antimiani/MTI/MTI

Meloni mellett jobboldali koalíciójának számos tagja, köztük az Északi Liga vezetője, Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes is elutasította azt a teóriát, hogy a fasiszták még mindig bármilyen észrevehető hatalmat gyakorolnának Olaszországban.

Tényleg így van ez?

Erről az Euronews két akadémikussal beszélt, akik a téma szakértői.

Egyikük Rula Jebreal, palesztin származású újságíró, a propaganda és a népirtás közötti összefüggésekre szakosodott akadémikus, aki azok közé tartozik, akik a fasizmust tartós fenyegetésnek tekintik Olaszországban, amire adekvát példaként Meloni új, szélsőjobboldali kormányát hozza fel.

Lehet, hogy Meloni nyelvezete enyhült, de a tények hangosabban beszélnek, mint a retorika

– állítja Jebreal, rámutatva arra, hogy Meloni kabinetjébe keményvonalas minisztereket neveztek ki.

Az akadémikus nemrégiben kritikák özönét kapta egy közösségi médiában közzétett bejegyzése után, amelyben kiemelte Meloni apjának bűnügyi múltját, amivel állítása szerint a szélsőjobboldaliak képmutatására akart rávilágítani, illetve arra, hogy bűnbakot csinálnak például a migránsokból, és a hátterük alapján ítélkeznek felettük.

Én képviselek mindent, ami ellen harcolnak. Színes bőrű nő vagyok, muszlim vagyok, és a politikájuk hangos kritikusa. Meloni maga is népszerűsítette a „nagy csereelméletet", egy hamis összeesküvést, mely szerint a „baloldali elit" és a „globalisták" szándékos erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a fehér európaiakat nem fehér bevándorlókkal helyettesítsék

– mondja az akadémikus, aki szerint nem csak a szélsőjobboldal erősödése aggasztó, hanem a mérsékeltek önelégültsége is. Jebreal úgy érzi, hogy „válság van" a liberális újságírók körében, akik nem tettek eleget a probléma kezelése érdekében, ami elősegítette a szélsőségek előretörését.

„A centrista politikusok és médiaszemélyiségek, akik segítik és támogatják Melonit, több energiát fektettek abba, hogy a róla szóló tweetemet kritizálják, mint hogy a miniszterelnök múltjával tették volna ugyanezt" -- mondja Jebreal, aki Meloni sikerét kommentálva úgy látja, hogy -- ahogyan az az 1920-as években történt -- a szélsőjobboldali erőknek most is sikerül a társadalmi-gazdasági kihívásokat a javukra fordítaniuk.

Meloni kihasználta a rendszer összes hibáját, de különösen az olasz polgárok demokráciaellenes radikalizálódását és a demokratikus intézmények delegitimálását. Olaszországban soha nem volt valódi felelősségre vonás a fasizmusért. Mussoliniék 1927-es római menetelése valójában soha nem ért véget

– összegez az akadémikus.

Mammone professzor: "A fasizmust legitimáló történelmi revizionizmusnak vagyunk tanúi"

Rula Jebreallal ellentétben Andrea Mammone, a római Sapienza Egyetem kortárs történelem professzora nem észlel közvetlen fenyegetést az olasz demokráciára.

„Legalábbis rövid távon nem. A politikai intézmények erősek. A fasizmus felé való sodródáshoz évekre lenne szükség" – vélekedik a professzor, aki a fasizmus és a szélsőjobboldali politika történetének egyik legkiválóbb olaszországi szakértőjeként számos könyvet és tanulmányt írt a témában.

Claudio Peri/MTI/MTI
Ignazio La Russa az olasz parlamenti felsőház, a szenátus elnöke a szenátus római üléstermében 2022. október 26-ánClaudio Peri/MTI/MTI

„Több problémát látok az Egyesült Államokban, ahol a republikánusok nem fogadják el egy valóban demokratikus választás eredményét" – tette hozzá Mammone utalva a Capitolium tavalyi megrohamozására.

A professzor úgy véli, Meloni kormányzása kevésbé jelent veszélyt Olaszország demokratikus kereteire, fenyegetés inkább a kisebbségek elleni idegengyűlölet szempontjából áll fenn, mert – Jebreallal egyetértve – úgy látja, hogy a fasiszta retorika és szimbolika normalizálódott az olasz társadalomban.

Olaszországban kialakult a „jó olaszok” eszméje, a holokauszt alatti olasz ártatlanság általános mítosza. Az elmúlt két évtizedben, mióta Berlusconi belépett a politikába, az antifasizmus kritikája érvényesült. Csak egyetlen példa: az Olaszország Fivérei hosszú ideje tartó ellenállása és ellenséges hozzáállása az olasz felszabadulás napjának megünnepléséhez, amely az ellenállásnak állít emléket

– mondja a professzor, majd így zárja gondolatait: „A fasizmust legitimáló történelmi revizionizmusnak vagyunk tanúi. Meloni kormányzása a fasizmus további rehabilitációjához fog vezetni".