Az ukrajnai tanulságokat figyelembe kell venni a következő évtized hadászati koncepciójának átalakításakor, mert az iraki, szíriai vagy afganisztáni formációk idejüket múlják.
HIRDETÉSA vietnámi háború óta, vagyis immár 50 éve nem volt a Földön olyan komplex és kiterjedt hadműveleti sorozat, mint ami elhúzódóan zajlik Ukrajnában. Katonai szempontból tabuk sora dől meg, korábban szilárd koncepciókat kell kihajítani, és egészen más szemszögből kell nézni az emberanyag és a haditechnika kapcsolatát, mint korábban. 1944 óta sosem volt ennyire fontos az ipari és humán infrastruktúrák védelme sem. Az ukrajnai tanulságokat figyelembe kell venni a következő évtized hadászati koncepciójának átalakításakor, mert az iraki, szíriai vagy afganisztáni formációk idejüket múlják.
Vége a tömeghadseregek korának és el kell kezdeni 'nukleárisan' gondolkodni?
Sok katonai szakértő és politikai elemző jelzi, hogy a nagy emberanyag és a humán túlerő egyre kevésbé játszik sorsdöntő szerepet a hadműveletek sikerében. Ezzel szemben minden korábbinál nagyobb lett a védelmi eszközök szerepe, ami csökkenti a megtámadott fél veszteségeit, viszont extrém erőfeszítésekre és veszteségekre kényszeríti a támadó felet. Aszimmetrikus, vagyis nem egyenlő erejű felek közti konfliktusról van szó, ahol a gyöngébb szereplő számára a csapások elhárítása fél győzelemnek számít.
Mégis, most az orosz fél ássa be magát az első világháborúra emlékeztető módon a Luhanszki területen, járműakadályokkal, lövészárkokkal és stabil lőállásokkal. Vagyis még a támadó fél is védelmi eszközökkel akarja útját állni az ukrán ellentámadásnak.
Az orosz oldalon sem gondolják azt, hogy a részleges mozgósítás elrendelése, vagy későbbi bővítése lenne a kulcs a háború megnyeréséhez. Inkább az ősz elejére kialakult status quo megőrzése a cél, vagyis annak megakadályozása, hogy Ukrajna visszafoglalja azokat a területeket, melyeket az Orosz Föderáció szeptember végén annektált (bekebelezett, magához csatolt). Újabb embertömegek bevetése nem kínál szinte semmilyen garanciát a háború teljes megnyerésére, vagyis Ukrajna darabokra tépésére, vagy állami létének felszámolására.
A legsúlyosabb kérdés az, hogy Oroszország elérheti-e ezeket a célokat nukleáris eszközökkel. A legtöbb elemző nemleges választ ad. Ukrajna totális legyőzéséhez olyan pusztító erejű (stratégiai) fegyverzet bevetésére volna szükség, ami lakhatatlanná tenné az országot, és megjósolhatatlan méretű tartós károkat okozna más nemzeteknek is, beleértve magát Oroszországot is.
A Defense One katonai szaklap szerint egy Kijev elleni 20 kilotonnás támadás – ami valamivel erősebb a hirosimai bombánál –, mintegy 30 000 ember halálát okozná, és ennek kétszeresét tenné ki a súlyos sérültek száma. A sebesültek fele egy hónapon belül rákbetegségben pusztulna el. Ez borzasztó csapás lenne, de nem jelentene stratégiai győzelmet.
A Johns Hopkins egyetem fizikai laboratóriuma szerint akkor lenne erős esély alapjaiban megrendíteni az ukrán védelmet, ha az kis területekre és nagy létszámban koncentrálódna. Ezt az ostobaságot azonban az ukránok a háború első hetei és súlyos veszteségei óta nem követik el. Az erőket a nyár folyamán kisebb harci egységekre osztották, a fegyverzetet mobilizálták, a kilövési helyeket és a harcvezetési hadiszállásokat sűrűn változtatják. Ehhez igénybe veszik a műholdas felderítés és az elektronikus hírszerzés legjobb eszközeit, az ellenséges mozgásokról érkező valós idejű információkat, és kerülik a nagy embertömegeket megmozgató nyílt ütközeteket.
Ugyanezt teszik az utánpótlás raktárakkal és a tartalék eszközökkel, vagyis egyre kevésbé tárolnak nagy mennyiségű és nehezen pótolható hadfelszerelést egyazon helyen. Bár meg kell jegyezni, hogy technikai veszteségeik még így is jelentősek, és emiatt is sürgető a fegyverzetek folyamatos utánpótlása.
Az orosz szemszög
Egy orosz elemző arra figyelmezteti nyugati olvasóit, hogy országa államiságának és szuverenitásának a legfontosabb biztosítéka egyáltalán nem az olaj és a gáz. Vagyis nem az 'energiafegyver', ahogy azt sokan gondolják, hanem a nukleáris katonai kapacitás megőrzése. A nyugati világ néhány éven belül képes lesz felszámolni vagy elviselhető szintre enyhíteni az orosz energiafüggőséget, viszont az atomfegyverek fenyegetésével még jó ideig nem tud mit kezdeni.
A következő években Oroszország akkor is fenn tudja tartalmi globális hatalmi pozícióit, ha gazdasága és technológiai ágazata nem teljesít jól, és közben még szankciós károkat is elszenved. (A Kreml-párti szerző egyébként gazdasági törpének nevezi Oroszországot.)
A védekezés immár előbbre való, mint a támadó erő
Ukrán részről fokozódik a nyomás az Egyesült Államokra, hogy fejlettebb légvédelmi rendszereket küldjön számára, miután Oroszország ismét rakétacsapásokkal és robotrepülők bevetésével támadt ukrán civil célpontokra, megtorlásul a kercsi hídon történt robbantásra. George Joulwan hadseregtábornok, a NATO volt főparancsnoka még azt is felvetette, hogy Ukrajnának az izraeli Iron Dome (Vaskupola) elfogó rendszerhez hasonló légvédelemre van szüksége.
Az izraeli védelmi rendszer elfogó kapacitása már 97%-on áll, de az invázió kirobbanása előtt Jeruzsálem még megtagadta a rendszer eladását Ukrajnának, tartva az orosz fél provokálásától. A háború hatásait látva mára ez az álláspont jelentősen felpuhult, és szeptemberben már érkeztek izraeli drónelhárító eszközök Ukrajnába.
A tábornok szerint Ukrajnát fel kell szerelni valamilyen légsapkával, kupolával, hogy át tudja venni a kezdeményezést az oroszoktól. "Ezt már egy ideje meg is kezdtük, mert szükségük van olyan eszközrendszerekre, amikkel megvédik magukat a légi és a tüzérségi csapásoktól, ami az orosz hadsereg fő erőssége" – mondta Joulwan a CNN-nek.
Az újra beindított támadások első délelőttjén az orosz hadsereg 84 rakétát indított ukrajnai célpontokra, és ezekből 43-at tudtak lelőni vagy eltéríteni. Ez 50%-os arányt jelent, ami az ukrán véderő szempontjából nem megnyugtató, noha már sokkal jobb, mint a háború kezdetén mutatott 8-10%.
Ha viszont már több napot együtt nézünk, az elhárítási arány jobban fest: 66 cirkálórakétát és 40 kamikaze drónt (főleg irániakat) szedett le az ukrán légvédelem.
A megújult támadásokon felháborodott G7-országok vezetőinek rendkívüli virtuális ülésén további pénzügyi és katonai támogatást ígértek Ukrajnának, és figyelmeztették Oroszországot a „súlyos következményekre”, ha vegyi, biológiai vagy nukleáris fegyvereket használ. Ehhez csatlakozott Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára is.
A virtuális megbeszélésen Zelenszkij elnök figyelmeztetett arra is, hogy az ukrán hírszerzés tudomása szerint Oroszország 2 400 öngyilkos drónt rendelt Irántól, ami újabb tömeges támadás képét vetíti előre.
Ugyanakkor nem világos, miként Putyin elnök részéről sem az, hogy a „súlyos következmények” alatt mit kell érteni. Ez azért fontos kérdés, mert a konfliktus további menetében nem csak a katonai, hanem egyre inkább olyan pszichológiai tényezőkkel is számolni kell, mint a közvélemény. Több nézet szerint a tömegpusztító opció folyamatos emlegetése (a nukleáris kardcsörtetés) növeli az alkalmazás kockázatát. Azért, mert beemeli a szóbeszédbe, és ezzel egyre elfogadhatóbbá, magyarázhatóvá vagy lehetségessé fest egy ilyen megoldást. A feladat viszont inkább az lenne, hogy kizárjuk ennek lehetőségét.
HIRDETÉSAz aggodalom nem újkeletű, mert a taktikai eszközök térhódításával „politikai csáberejük” is megnőtt az utóbbi években, csak éppen nem zajlott olyan méretű konfliktus, ahol ez a lehetőség terítékre került volna. A két vezető atomhatalom készleteinek nagyjából fele-fele már taktikai eszköz, noha az USA enyhén csökkentette ezek számát (Európában mintegy 100 ilyen robbanófejet tárol), míg Oroszország inkább növeli, de a különbség kettejük közt nem jelentős.
Más atomhatalmak is rendelkeznek nukleáris taktikai fegyverekkel, így Kína (350), Franciaország (280), az Egyesült Királyság (120), valamint Izrael, India és Pakisztán is. Észak-Korea állománya nem ismert.
Ezeknek az eszközöknek a hatóereje igen eltérő, 1-25 kilotonna között bármelyik lehet. Egy 1 kilotonnás robbanás nagyjából a bejrúti kikötőben 2020-ban bekövetkezett pusztítással járna.
Az amerikai felfogás is változik
Az Egyesült Államok törvényhozása folyamatos nyomást gyakorol az elnökre, hogy ne lankadjon Ukrajna katonai támogatásában. A Ház külügyi bizottságának republikánus elnöke, Michael McCaul (Texas) arra kérte a kormányt, hogy „azonnal fokozzák a biztonsági segítséget Ukrajnának, beleértve a nagyobb hatótávolságú tüzérséget és további légvédelmi rendszereket.”
A Fehér Ház kezdetben vonakodott, hogy halálos hatóerejű segélyt nyújtson, attól tartva, hogy ez kiélezné a konfliktust, és azzal is érvelt, hogy túl bonyolult és hosszadalmas lenne az ukrán csapatokat kiképezni ezekre a magasan fejlett rendszerekre. A legutóbbi oroszországi atrocitások azonban Ukrajna javára fordíthatják a szelet. Erre mutat Zelenszkij elnök közleménye, ami a Joe Bidennel folytatott beszélgetéséről számol be a támadássorozat napján.
HIRDETÉSA Fehér Ház saját nyilatkozata megerősítette, hogy Biden "megígérte, hogy továbbra is biztosítja Ukrajnának a védekezéshez szükséges támogatást, beleértve a fejlett légvédelmi rendszereket". A közlemény nem közölt további részleteket arról, hogy milyen konkrét rendszerekről volt szó, de a fantáziadúsabb elemzők szerint a Patriot-rendszer telepítése is megtörténhet. Szeptember közepén a kijevi kormány leállt azzal a követeléssel, hogy Patriotokhoz juthasson, de a megújult támadások sodrásában ez a lehetőség újra terítékre kerülhet.
Jelenleg a NASAMS elnevezésű, amerikai-norvég gyártású rendszer telepítése a fő cél, aminek egységeit Washington még a nyáron megígérte Kijevnek. A föld-levegő NASAMS hatósugara 8-40 kilométer, és a Magyar Honvédség beszerzései között is megtalálható. A közepes hatótávolságú légvédelmi rendszert az teszi nélkülözhetetlenné, hogy képes azonosítani és kiiktatni repülőgépeket, cirkálórakétákat és drónokat, megvédve ezzel a jelentősebb ipari célpontokat és a polgári lakosságot.
Az átgondolásra szoruló stratégiai rend szerint az ukrán parlament most már nem vadászgépeket és nagy hatótávolságú ballisztikus rakétákat kér. Határesetnek számít az ATACMS nevű SS-rakéta, ami képes messzire behatolni az orosz felségterületre, ezért Washington óvakodik ezeket átadni. Ukrajna sokáig kérte ilyen eszközök szállítását, de úgy tűnik, hogy a paradigmaváltás jegyében most letett róluk.
Az amerikai, kanadai és brit közreműködés és szállítás folyamatos, bár Beth Sanner, aki korábban az amerikai nemzeti hírszerzés kiber-ágazatát vezette, azzal korholta Franciaországot és Németországot, hogy nem tesznek meg minden tőlük telhetőt vagy elvárhatót a támogatásáért. Időközben viszont a hipermodern német ISIS-T rendszer megérkezett Ukrajnába. A fegyverrendszer elsősorban nagyvárosok védelmére szolgál, és Washington körzetében is telepítettek belőle több üteget.
Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke is sürgeti, hogy az Unió – a megújult orosz támadások nyomán – biztosítson több katonai felszerelést Ukrajnának. „Úgy gondolom, hogy minden tagország többet tehet, és többet is kell tennie” – mondta Metsola. „Amit ma láttunk [október 10.], azt mutatja, hogy Oroszország nem áll le, de hogyan fogunk erre reagálni? Ha a válaszunk nem arányos az eszkalációval, akkor csak azt fogjuk látni, hogy egyre több embert öl meg.”
HIRDETÉSAz ukrajnai leckék megdöntik a szakállas katonai doktrínákat
Felülvizsgálatra szorul az előző évtizedek, évszázadok katonai műveleteiből megismert szervezeti rendszer, állítja az amerikai James Rainey tábornok, az USA hadseregének távlati fejlesztési felelőse. Nézete szerint a haderő felaprózása kisebb egységekre felemészti az emberi és technikai erőforrásokat, megnehezíti a hírszerzési adatok felhasználását, ezért az iraki és afganisztáni háborúkban használt szervezeti rendszerek tarthatatlanok.
Irakban például 4 000 katona akár egy évig is el tudta látni a hadműveleti körzet feladatait, de egy Ukrajna-típusú, összefüggő nagy területen zajló szárazföldi háborúban ez lehetetlen és tékozló.
A kapacitásokat egyfelől egészen kicsi (12-15 fős), másfelől nagyon nagy egységekbe kell szervezni, és a köztes szinteket fel kell számolni (század, zászlóalj, dandár, ezred). Ha ez a nézet győzedelmeskedik, akkor olyan léptékű átszervezésekre lesz szükség, amelyek a katonai oktatástól kezdve a fegyverzetfejlesztésig minden szereplőt érinteni fognak.