Oroszország messze a világ legnagyobb kiterjedésű országa. Éhsége – Putyin vezetése óta – ezzel arányosan csillapíthatatlan. Minden különösebb ok nélkül kanyarít ki újabb szeleteket Ukrajnából, ráadásul katonai erő bevetésével, azaz háborúval. Erre az utóbbi évtizedekben nem volt példa.
HIRDETÉSA nagy világégések óta nem igazán jellemző az országhatárok erőszakos átrajzolása. A második világháború óta akadt néhány elvétett példa, és abban is jobbára a Szovjetunió, az abból lesoványodott Oroszország, Kína, Izrael és Indonézia játszotta a főszerepet.
Az Egyesült Államok ugyancsak indított emlékezetes hadjáratokat, de egyik sem végződött közvetlenül a határok módosításával.
Az országhatárok és az államok elnevezései még sincsenek kőbe vésve. Íme, néhány emlékezetes és szemléltető fejlemény, hogyan változtak a múlt század kezdetétől napjainkig.
Afrika vonalzóval húzott határai
Szinte a legtöbb változás Afrikában következett be, amelynek tekintélyes részét a brit birodalom, Franciaország és Németország gyarmatosította.
Előtte azonban – az első világháború után – az 1919-es versailles-i békeszerződés megfosztotta gyarmataitól Németországot, leigázott területeit pedig a győzteseknek ítélték. Kamerun nagy részét Franciaország kapta; Togo brit gyarmat lett; Német Kelet-Afrika, a mai Ruanda ellenőrzésén Belgium, Portugália és az Egyesült Királyság osztozott; Német Délnyugat-Afrika, a mai Namíbia pedig Dél-Afrika illetékességébe került.
A franciák 1931-ben elfoglalták a mai Niger és Csád területének egy részét, Etiópiát pedig Olaszország annektálta 1936-ban.
A második világháború a fekete földrész északi területeire is átterjedt. Németország mélyen behatolt Egyiptom területére, de gyorsan kiűzték. Olaszországgal együtt Tunéziát is bevette, de végül vissza kellett vonulnia Szicíliára.
A Líbiai Királyság vált először függetlenné 1945 után, egészen pontosan 1951-ben. Sorra szabadultak fel az országok: 1956-ban Marokkó, 1957-ben Tunézia, egy évvel később pedig Francia Nyugat-Afrika Mauritániára, Szenegálra, Francia Szudánra (a mai Malira), Francia Guineára (a mai Guineára), Elefántcsontpartra, Nigerre, Felső-Voltára (a mai Burkina Fasóra) és Dahomeyre, a mai Beninre hullott szét.
Elég egy pillantást vetni a térképre, és világosan látszik, hogy néhány határt nyílegyenesen, vonalzóval húztak meg.
Nyolc évig tartó háború után Algéria függetlenségét 1962-ben kiáltották ki – véres áldozatok árán. Algéria 152 ezer embert vesztett, a franciák 75 ezret. A miniszterelnökből államfővé előlépett Charles de Gaulle már 1959-ben önrendelkezést kínált fel az észak-afrikai országnak, a pied-noir-nak, feketelábúnak csúfolt honfitársai, az európai származású algériaiak azonban becsapottnak érezték magukat, és nemcsak a harcot folytatták, hanem létrehozták könyörtelen terrorszervezetüket, az OAS-t. Az Organisation Armée Secrète, a Titkos Katonai Szervezet Franciaországot terrorizálta: mozikat és éttermeket robbantottak fel, sőt de Gaulle ellen is merényletet kíséreltek meg, de próbálkozásuk kudarcot vallott.
Az évekig tartó öldöklés után Algéria határai nem változtak.
Az éhező, meggyötört gyermekekről emlékezetes Biafra Franciaország, Portugália, Izrael és Dél-Afrika támogatásával 1967-ben szakadt ki Nigériából, három és fél évvel később azonban Nigéria végérvényesen annektálta a területet.
A portugál kolonizáció alól felszabadult Mozambik, a Zöld-foki szigetek, és 14 évig folytatott katonai ellenállás után, 1975-ben Angola is.
Azóta még egy sor ország nyerte el függetlenségét; egyesült egy másikkal, mint például Tanganyika és Zanzibár Tanzánia néven; illetve darabolódott fel, mint például Etiópia és Eritrea.
Véres kalandozások Ázsiában
Hszu-Su-csing, a Kínai Köztársaság hadvezére 1919-ben megszállta Külső-Mongóliát, és visszacsatolta Kínához.
A szovjet erők 1921-ben foglalták el Mongóliát, és létrehozták a független országot.
Nyolc évvel később a Szovjetunió elcsatolta az Usszurijszk szigetet Kínától, a Tengermelléki határterület térségében. A szovjet-kínai határincidensek az Usszuri folyó vidékén még a hatvanas évek végén is előfordultak. A határvitát a két nagyhatalom csak 2004-ben rendezte véglegesen.
A harmincas években Japán szakított le jókora szeleteket Kínából.
HIRDETÉSA második világháború kezdetén, 1940-ben, Franciaország összeomlása után az új Vichy-kormány engedélyezte, hogy Japán bekebelezze Francia Indokínát. A Pearl Harbor elleni támadás után Japán a Fülöp-szigetekhez tartozó Waket, a Brit Malájokat, a Holland Kelet-Indiát, a mai Indonéziát, Új-Guinea északi részét és számos csendes-óceáni szigetet foglalt el. Még a brit ellenőrzés alatt álló Indiát és Burmát is támadta – ez utóbbiban egy bábkormányt is alapított. A hódító Japán 1943-tól kényszerült visszavonulásra, majd megadása után az elfoglalt Koreát is feladta.
Nem sokkal a háború befejezése után a britek kivonultak az Indiai szubkontinensről. 1947-ben és 1948-ban öt független állam jött létre: India, Burma, Ceylon, a Himalájában található Szikkim, valamint Pakisztán a hozzátartozó Kelet-Bengáliával, a mai Bangladessel.
Az indiai-pakisztáni háború után Kasmírt egymás között felosztották a szemben álló felek. A villongások azóta is tartanak.
Kína 1945-ben annektálta Tajvant, a Szovjetunió pedig elcsatolta Japántól a Szahalin-sziget déli részét és a Kuril-szigeteket. Japán változatlanul a sajátjának tartja a területet, ezért a második világháború óta mind a mai napig Moszkva és Tokió nem írta alá a békeszerződést.
A jaltai megállapodással összhangban Koreát északi és déli országra osztották.
HIRDETÉSA koreai háború azonban már öt évvel később, 1950-ben kitört, amelyben az USA által vezetett ENSZ erők a délieket, a hidegháború szabályai szerint pedig Kína és a Szovjetunió az északiakat támogatta. Az összecsapások hivatalosan a panmindzsoni fegyverszünet megkötésével értek véget 1953-ban. Jogilag azonban még tart a háború, mert a felek csupán tűzszünetet kötöttek. Befejezése után nagyjából a 38. szélességi fok mentén egy 250 kilométer hosszú, 4 kilométer széles, ún. demilitarizált övezettel választották el Észak- és Dél-Koreát.
Miután az ENSZ-közgyűlés 1947-es határozatában az addig britek által ellenőrzött Palesztinát egy zsidó és egy arab államra osztotta, létrejött Izrael. A határozatot a Palesztinában élő zsidók elfogadták, arab szomszédaik, sőt az arab országok azonban nem.
Az arab-izraeli háború 1949-ben fegyverszünettel zárult le. Izrael az ENSZ felosztási tervében javasolt palesztin állam 60 százalékát, Egyiptom a Gázai övezetet, Jordánia pedig Ciszjordániát kapta meg.
A kínai polgárháborúban a Kínai Köztársaság elvesztette ellenőrzését Kína szárazföldi területeinek zöme felett, ahol a hatalmat a kommunista Kínai Népköztársaság vette át.
Nem sokkal később terjeszkedni kezdett, és 1951-ben annektálta Tibetet.
HIRDETÉSA Francia Indokína a következő évben oszlott fel az immár független Észak- és Dél-Vietnamra, Kambodzsára és Laoszra.
A koreai háborúból nem okulva ugyanazok a szereplők sorakoztak fel, ugyanazon ideológiai okokból észak és dél mögött azután, hogy a francia gyarmati hadsereg 1954-ben végső vereséget szenvedett. A tét Vietnam újraegyesítése volt, lényegében azonban Moszkva és Peking a délkelet-ázsiai befolyásért versengett, Washington pedig a kommunizmus térnyerését próbálta megakadályozni. Sikertelenül. Az Egyesült Államok vereséget szenvedett, és 1973-ban kilépett a háborúból, amely még két évig elhúzódott. Észak fényes győzelmet aratott, 1975-ben elfoglalta Saigont, majd a következő évben az ország újra egyesült. A bevonuló északi csapatok elől legalább félmillió dél-vietnami menekült el az országból. A vietnami katonai áldozatok száma elérte az egymilliót. Rajtuk kívül kétmillió civil halt meg az összesen két évtizeden át tartó harcokban, amelyben az Egyesült Államok összesen 2,5 millió katonával vett részt. Közülük 58 220-an sosem tértek haza.
India 1961-ben vette át a volt portugál gyarmat, Goa ellenőrzését.
Indonézia 1969-ben leigázta Nyugat Új-Guineát.
Pakisztán 1963-ben Kasmír egy részét követelte Kínától.
HIRDETÉSEbben az évben Szingapúr részvételével megalakul Malajzia, a városállam azonban két évvel később, 1965-ben kilépett a szövetségből.
Ezzel egyidejűleg Jordánia és Szaúd-Arábia békés megállapodással átrajzolta közös határait.
A hatnapos háborúban, 1967-ben Izrael elfoglalta az addig egyiptomi ellenőrzés alatt álló Sínai-félszigetet és a Gázai övezetet, a Jordániához tartozó Ciszjordániát, Szíriától pedig a Golán-fennsíkot.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1971-ben a Kínai Népköztársaságot ismerte el Kína egyetlen törvényes kormányaként a Kínai Köztársaság (a mai Tajvan) helyett.
Indonézia Kelet-Timort is annektálta 1975-ben.
HIRDETÉSIzrael a négy évvel korábban kötött Camp David-i egyezménnyel összhangban végleg kivonult a Sínai-félszigetről.
A két Jemen 1990-ben egyesült, miközben Irak lerohanta Kuvaitot. A következő évben azonban már felszabadították az olajban gazdag Öböl-országot.
Az oslói megállapodással összhangban Izrael 1994-ben visszaadta Ciszjordánia és a Gázai övezet nagy részét a palesztin hatóságoknak.
A bérleti szerződés lejártával a brit ellenőrzés alatt álló Hongkong 1997-ben visszakerült Kínához, két évvel később pedig a portugál fennhatóság alatt álló Makaó is.
Kelet-Timor az indonéz megszállás után 2002-ben vívta ki függetlenségét.
HIRDETÉSA Szovjetunió 1979-ben rohanta le Afganisztánt. A háború tíz évig tartott. A „szovjet Vietnam” – az ázsiaihoz hasonlóan – a hódítók megfutamításával ért véget. A polgárháború közben folytatódott, mígnem az amerikaiak szövetségeseikkel 2001-től meg nem döntötték a tálib uralmat. Az akcióban – az Iszlám Állam gyakorlatától eltérően – átvitt értelemben lefejezték az al-Káida vezetését, táborait pedig felszámolták. A megszállók azonban politikai vereséget szenvedtek, és húsz év elteltével, tavaly kivonultak az országból, ahol a tálibok talán a korábbinál is sanyargatóbb módszerekkel vették át újra az ország irányítását. Afganisztán határai azonban nem változtak.
A szeptember 11-i terrortámadásokra válaszul, no meg Szaddám Huszein állítólagos tömegpusztító fegyverei okán az Egyesült Államok szövetségeseivel 2003-ban Irakot is lerohanta. A nyolc évig tartó megszállás alatt diktátor hatalmát megdöntötték, viszont polgárháborút robbantottak ki, amelyben megszületett a tiszavirág életű Iszlám Állam – noha Irak határai nem változtak.
A tunéziai „arab forradalom” hatására 2011-ben Szíriában is tüntetéseken követeltek reformokat, bár a cél nem feltétlenül a rendszerváltás volt. Bassár el-Aszad elnök azonban könyörtelenül válaszolt, és rendőrsége éles lőszerrel támadt a tiltakozókra. Egy évvel később már dúlt a polgárháború. A felkelőket támogatta az arab országok zöme, Törökország, és általában a Nyugat. Oroszország a szorongatott elnök segítségére sietett 2015-ben, és azóta is ott állomásoztatja erőit. A még mindig tartó polgárháborúnak eddig 610 ezer áldozata volt. A háború előtt 22 milliós ország lakosainak több mint fele, 13,5 millió ember kényszerült otthona elhagyására az ENSZ 2016-os adatai szerint. Közülük 6 millió az országon belül, 5 millió külföldön keresett menedéket. Szíria hivatalos határai nem változtak.
Az európai csatározások
Azerbajdzsán, a három balti ország, Belarusz, Grúzia, Lengyelország és Örményország kiszakadt az orosz birodalomból, és függetlenséget hirdetett 1918-ban. Ugyanebben az évben ismerte el Oroszország Finnország egy évvel korábban meghirdetett függetlenségét. Létrejött a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszláv Királyság jogelődje.
Az első világháborús vereség és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után – a trianoni békeszerződéssel – zsugorodtak Ausztria és Magyarország határai. Az egykori monarchia területén jött létre Csehszlovákia, a monarchia más területeit pedig Olaszországnak, Lengyelországnak, Romániának és az újonnan alapított délszláv királyságnak ítélték a győztesek.
HIRDETÉSA versailles-i békeszerződéssel Németország vesztette el területei egy részét Belgium, Dánia, Lengyelország és részben Franciaország javára.
Szovjet Oroszország 1920-ban foglalta el Azerbajdzsánt és Örményországot, Grúzia függetlenségét azonban elismerte, egy évvel később azonban azt is megszállta, egy újabb elteltével, 1922-ben pedig megalakult a Szovjetunió.
A római szerződés vetett végett a szabad Fiume városállam létének, amit Olaszország 1924-ben csatolt el az SZHSZ Királyságtól.
A náci Németország egy népszavazás után, 1935-ben csatolta el a Saar-vidéket.
Három évvel később az Anschluss-szal Németország már Ausztriát is annektálta. A Szudéta-vidéket a müncheni szerződés alapján foglalta el Csehszlovákiától, amely területeinek egy részét Magyarországnak volt kénytelen átadni. Az első bécsi döntéssel összhangban, Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter döntése alapján Magyarország valamivel több mint 12 ezer négyzetkilométernyi, Trianonban elcsatolt területet kapott vissza 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezren magyarnak vallották magukat, 117 ezren pedig más nemzetiségűek voltak. Újra magyar lett Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc és Fülek.
HIRDETÉSNémetország 1939. március 23-án protektorátust hirdetett Csehország és Morvaország területén. A létrejött Szlovák Köztársaságot Magyarország támadta meg, és további területeket foglalt el. Lengyelországot a Molotov–Ribbentrop-paktummal Sztálin néhány száz kilométerrel nyugatra tolta. Ezek a határvonalak a második világháború után is megmaradt.
Ugyanebben az évben, 1939. szeptember 1-jén a náci Németország lerohanta Lengyelországot, és ezzel hivatalosan is megkezdődött a határokat gyorsan módosító második világháború.
A nagy hármak, Sztálin, Winston Churchill és Franklin D. Roosevelt már a vége előtt, 1945 februárjában Jaltában átrajzolták Európa térképét.
A szövetségesek győzelme után Németország keleti határa a természetes Odera-Neisse vonal volt, Lengyelország keleti határát pedig a még 1920-ban megrajzolt Curzon-vonal szabta meg.
A Szovjetunió elfoglalta a balti országokat, területeket csatolt el Csehszlovákiától és Romániától, és létrehozta a területén kívüli Kalinyingrádi régiót.
HIRDETÉSA Saar-vidéket 1946-ban Franciaország kapta vissza, egy évvel később pedig Olaszország Franciaország, Görögország és Jugoszlávia javára volt kénytelen lemondani területei egy részéről – a párizsi szerződés alapján.
A Szovjetunió 1948-ban annektált néhány dunai szigetet, és az ukrajnai háborúban elhíresült, fekete-tengeri Kígyó-szigetet Romániától.
A nyugati Német Szövetségi Köztársaság 1949 májusában, a keleti Német Demokratikus Köztársaság pedig néhány hónappal később, októberben alakult meg. A független Ausztria kikiáltása még hat évig, 1955-ig váratott magára.
Ciprus 1960-ban, Málta pedig 1964-ben szakadt el az Egyesült Királyságtól.
Miután a görög ciprióták az athéni katonai junta támogatásával puccsot kíséreltek meg, Törökország 1974-ben megszállta és elfoglalta a szigetország északi egyharmadát. Az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot 1983-ban kiáltották ki, de Ankarán kívül senki sem ismerte el.
HIRDETÉSTransznisztria, a Dnyeszter Menti Köztársaság 1990-ben szakadt el Moldáviától, de ezt a területet sem ismerte el senki önálló államként.
A két Németország viszont ugyanebben az évben, 1990-ben egyesült.
Egy évvel később, a Szovjetunió összeomlásával egy egész sor új állam jött létre: az elsőként függetlenséget hirdető három balti ország mellett még tizenkettő.
A véres balkáni háborúk ellenére nem változtak a korábbi tagköztársasági és tartományi határok Jugoszlávia szétesése után sem: hat ország született, utolsóként az egykori szerb tartomány, Koszovó, 2008-ban.
Csehszlovákia békésen, a bársonyos válásban oszlott fel 1993-ban Csehországra és Szlovákiára.
HIRDETÉSA Hegyi-Karabahban zajló háborúk csak 2020-ban csendesedtek. Örményországnak ki kellett vonulnia a hadiövezetből.
Oroszország 2014-ben egyoldalúan elcsatolta Ukrajnától a Krímet. Az orosz állami Duma 2022. február 21-én törvénybe iktatva ismerte el a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságot, ami után Putyin elnök parancsára az orosz erők „különleges katonai műveletben”, február 24-én inváziót indítottak Ukrajna ellen.
Hét hónappal később, szeptember 30-án Oroszország annektálta Luhanszk, Donyeck, Zaporizzsja és Herszon régiót, Ukrajna nagyjából egyhatodát.
A területi rablást senki sem ismerte el.
Az amerikai földrész – másoktól eltérően – megúszta a háborúkat. Új országok, mindenekelőtt a karibi térségben, a brit és holland uralom alóli felszabadulás után jöttek létre. Hasonlóan békés volt az átalakulás Óceánia térségében is.
HIRDETÉSA nagy háborúkban voltak vesztesek és győztesek – értelemszerűen ez utóbbiak diktálták a feltételeket.
A 21. században azonban már nem akadt példa arra, hogy bárki katonai erőszakkal foglalja el egy másik ország területét.
Oroszország kivételével.