NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Hszi elnök kötéltánca folytatódik, de meddig tudja tartani Kína a középutas szerepet?

Barátok, de vetélytársak is egyszerre
Barátok, de vetélytársak is egyszerre Szerzői jogok Alexei Druzhinin/Sputnik
Írta: Ferenc SzéF
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

A februárban Pekingben aláírt új orosz-kínai barátsági egyezmény "határok nélküli és örök" együttműködésről beszél, alapvetően Moszkvához köti le Hszi elnök mozgásterét, de fenntartja a nyugati kapcsolatok lehetőségét is. A kérdés az, hogy vajon meddig?

Hszi Csin-ping kínai elnök két és fél év után először teszi ki a lábát országából, és első útja Kazahsztánba vezet, ami átkelőhelynek számít Kína és Oroszország között. Útja során találkozni fog Putyin orosz elnökkel is. A harmadik megválasztására készülődő kínai vezető számára továbbra is az egyensúly fenntartása az elsőrendű szempont a Nyugat és Oroszország között, mert országának súlyos gazdasági kihívásokkal kellett szembesülnie a koronavírus-járvány és az ukrajnai válság óta, és közben jöttek újabbak is. Szavakkal és gesztusokkal Moszkva pártját fogja, de a nyugati hatalmakkal 20 éve szívósan épített technológiai és kereskedelmi kapcsolatait sem rúghatja fel.

A kérdések kérdése: kap-e fegyvert Moszkva Kínától?

HIRDETÉS

Noha Peking szavakban, kereskedelmi kapcsolatépítésben, sőt közös hadgyakorlatokban Moszkva szövetségeseként és politikai partnereként mutatja magát, a mélyebb és visszafordíthatatlan katonai lépésektől eddig tartózkodott. A háború kezdete óta egyetlen megbízható forrás sem számolt be arról, hogy Kína jelentős katonai eszközökkel segítette volna az orosz hadműveleteket.

Az orosz elnök érkezik a Vosztok-2022 hadgyakorlat parancsnoki állásába

A nagy erőket felmutató hadgyakorlatok idegességet váltanak ki Washington szövetségeseiben, például Japánban, ahonnan tiltakozó jegyzék érkezett Moszkvába azért, mert a szimulációk olyan területekre is kiterjedtek, amelyek japán-orosz vita alatt állnak (Kuril-szigetek). Sőt, a gyakorlatok során lövéseket is leadtak a Japán-tengeren a szigetország irányába. 

Nem mindig volt ilyen nagy a barátság, de fátylat rá!

A hatvanas évek végén még atomháborúval is fenyegető szovjet-kínai szembenállás után, amit az amerikai diplomácia közbelépése csitított le, Moszkva és Peking katonai kapcsolatai csak 1990 után álltak az együttműködés vágányára. A szibériai határvitákat is csak harminc évvel később zárták le, és akkor hozták létre a katonai-technikai együttműködés rendszerét (MTC), ami eleinte még csak közös gyakorlatokat és katonai szakértők cseréjét jelentette. 

Hszi elnök hatalomra lépésével viszont a katonai hardverek cseréje is megkezdődött. Az orosz hadiipari vállalatok hajtóműveket és légelhárító rendszereket kezdtek szállítani Kínának, és 2019-ben Putyin elnök már arról számolt be, hogy a kínai korai riasztású (nagy hatósugarú) radarrendszer alapját orosz technológia szolgáltatja. 

Ezen a téren közben Kína is elvégezte a maga fejlesztéseit, saját lézeres hőkövető rendszerével, amit a védelmi minisztérium mérnökcsoportja dolgozott ki, és állításuk szerint lopakodó harci gépek felderítésére is alkalmas lesz.

AP Photo
Kínai alakulatok a Vosztok-2022 gyakorlatonAP Photo

A 2014-es ukrajnai válságban Kína is rálépett a kétutas (oda-vissza) kapcsolatrendszerre és többféle katonai eszközt bocsátott Oroszország rendelkezésére. A következő években a „vedd meg és használd!” gyakorlatát egyre inkább a bizalomra épített csere váltotta fel, noha katonai szövetségre nem léptek. 

Példa erre a kínai haditengerészettől beszerzett Henan dízelmotor, amivel az orosz rakétahordozó korvettek hajtóműveit cserélik le. Ezeket korábban korábban Németországból vásárolták. Beindultak közös fejlesztések is, így a moszkvai Csernyisov vállalat és kínai partnere között, ami a JF-17 többfunkciós vadászgép jövőjét határozza meg.

Az együttműködés és a javuló bizalom ellenére is, az ukrajnai háború már egy jóval magasabb szint, ahová Kína nem követi Oroszországot (legalábbis eddig). Pusztító fegyverek szállításáról eddig nem tudunk, de a mikrochipek, elektronikai alkatrészek és többcélú nyersanyagok Oroszországba irányuló exportja megnövekedett az ukrajnai invázió óta. Szó van a kiberhadviselés, felderítés és hírszerzés terén használt eszközök juttatásáról is, aminek több éves előzményei vannak.

Mindez megnehezíti az Egyesült Államok és a nyugati szövetségesek erőfeszítéseit az orosz gazdaság elszigetelésére és hadseregének megbénítására. 

Mégis, noha a kínai chipszállítmányok a kétszeresükre nőttek, de még mindig csak 50 millió dollár körül jártak az év első öt hónapjában. A fegyvergyártásban és az űrhajózásban fontos anyag, az alumínium-oxid exportja viszont már 400-szor nagyobb, mint tavaly. A növekedés az inflációval is magyarázható, de sokkal inkább azzal, hogy nem minden kínai gyártó rémült halálra az esetleges nyugati szankcióktól, és szeretnék a hirtelen jött orosz profitlehetőséget kihasználni. 

Ha ez nagyjából ezen a szinten marad, akkor a szállítások nem fogják az ukrajnai háború kimenetelét döntően befolyásolni. A két vezető közelgő találkozója után lehet majd többet tudni a februári egyezmény valódi erejéről – a szavakon túl – a gyakorlatban is. 

A pártvezető saját élete bizonyítja a kapcsolatok és a kompromisszumok fontosságát

Az nem kérdés, hogy Hszi Csin-ping megszilárdította hatalmát a Kínai Kommunista Párton belül. Ugyanarra a hivatalos státuszra emelte magát, mint a Kínai Népköztársaság első ikonikus vezetője, Mao Ce-tung, megszüntette az elnöki mandátumra vonatkozó korlátokat, így akár élete teljes hátralévő részében vezetheti az országot. 

Otthon azzal büszkélkedhet, hogy (kétségtelenül) jelentős lépések történtek a szegénység felszámolására, és  uralma alatt magasabbra emelte országa nemzetközi súlyát, mint bármelyik elődje, akár gazdasági, akár katonai téren. Kína szuperhatalommá emelkedése kétségkívül az ő nevéhez fűződik. Sok kínai számára Hszi erős-ember stratégiája elfogadható ár volt a nemzeti újjászületésért. 

Mégis, az elnök nem tehet meg bármit, amit éppen helyesnek vagy szükségesnek tart. Azért, mert maga az állampárt (a KKP) alapvetően alig változott, mióta a párt 1949-ben megszerezte az államhatalmat, és ellenőrzést gyakorol Kína felett, uralva hadseregét, közigazgatását és törvényhozását. A párthierarchia a Politikai Bizottság állandó testületének alárendelten működik, ami Kína legfőbb politikai döntéshozó szerve. És bár ennek az élén is Hszi áll, de nem uralkodója a testületnek, és további hat taggal kell elfogadtatnia programterveit.

AP Photo
Az elnök és a pártvezetés egy pártértekezleten 2022 augusztus 30-ánAP Photo

Az állandó bizottság működésének részletei és főként belső vitái szigorúan őrzött titkok, de annyi tudható róluk, hogy a legfőbb döntést szakpolitikai dokumentumok beterjesztésének bonyolult folyamata előzi meg. Az indítvány margójára a bizottság tagjai megjegyzéseket és ellenvéleményeket fűznek, és ezek mérlegelése vezet el a végső döntéshez.

A dolgozatokat az állami hivatalok, a legjobb egyetemek és agytrösztök szakértői írják, és ha egy vázlat eljut a bizottság tagjaihoz és érdemesnek találják, hogy megjegyzéseket fűzzenek hozzá, akkor az irat szerzője 1500 dollárnyi prémiumot kap. 

Hongkong kérdése is bekerülhet a párt alapokmányába

Ilyen előkészítő dolgozatnak tekinthető az az ötezer szavas előkészítő anyag Hongkongról, amit a Központi Bizottság egyik munkacsoportja múlt hét végén tett közzé, és aminek nem annyira a tartalma, mint az időpontja  fontos. Hszi elnök azt szeretné, ha az „egy ország - két rendszer” eszméje az ő vezetése alatt felfrissülne és biblikus szöveggé válna. Ilyesmire már volt példa, amikor 2017-ben bekerültek az alapokmányba az elnök „Gondolatok a szocializmusról kínai jellemzőkkel” című művének részletei. A dolgozatnak továbbra is része, hogy a várost csak megbízható hazafiak vezethetik, viszont alapkövetelménnyé emelné Hongkong gazdasági fejlődésének és versenyképességének megőrzését. Ez az elv 2047-ig nem lenne felülvizsgálható, ami jelzi, hogy Hszi hosszan ható stratégiai szerepekre készül.

Mégis, ez a felépítmény nem teszi lehetővé a pártvezető számára a tisztán egyéni döntéseket, Hszi Csin-ping tehát személyében nem a diktátor, hanem a rendszer az, amit vezet. Pártbéli karrierje is a frakciózáson, szívességkeresésen, mások protekcióján és segítő kezén múlott. 

HIRDETÉS
CPC Archive
A Hszi-család 1960-banCPC Archive

Startelőnye volt, hogy apja még Mao elnök közvetlen munkatársa volt, és egy ideig propagandaminiszterként is szolgált. De ez nem volt elég a gyors felemelkedéshez. Ezért valamikor a nyolcvanas évek elején Hszi édesanyja levelet írt a tartományi pártfőnöknek, amelyben arra kérte, hogy segítse fia előrehaladását a ranglétrán. Az illető pártvezető azonban nyilvánosságra hozta a levelet, ami nagyon kínos volt a Hszi család számára, mert a párt éppen akkor folytatott kampányt a szívességkeresés és a protekciózás ellen. 

Az apai kapcsolatok azonban még működtek, és a fiatalembert áthelyezték egy másik tartományba, amit apjának barátja vezetett, és ahol nem gördítettek akadályt a felemelkedése elé. 

Hszi saját élettörténete is igazolja, hogy 97 milliós taglétszámú pártban (ami a második legnagyobb politikai tömörülés a világon az indiai Bháratíja Dzsanatá Párt mögött), az eligazodás, helykeresés és a pozíciók megőrzése mérhetetlen óvatosságot követelő és bonyolult kérdés. Ez olyan kompromisszumokkal is jár, amiket egy diktátor sosem tűrne el. 

Kérdéses ezért, hogy a közelgő pártkongresszuson a radikális Nyugat-ellenes csoportok vagy a mérsékeltek mutatnak-e nagyobb erőt, mert ez alapvetően befolyásolja majd az elnök hazai mozgásterét, ezáltal külpolitikai vonalát is. 

Lehetséges, hogy újrakeverik a lapokat a katonai vezetők szintjén is, és több olyan parancsnokot emelnek feljebb, akik szilárd hívei Kína és Tajvan egyesítésének.

HIRDETÉS
Több elkötelezett katonai vezető kell

Első látásra Hszi továbbra is a magabiztosságot vetíti előre. Egy 2021 januári beszédében Kínát „legyőzhetetlennek” nyilvánította, de a kulisszák mögött valódi hatalmát már kétségek övezik. Hszi kongresszusi győzelme kevéssé kétséges, de már nem olyan szilárd hátterű, mint az előző volt. 

A helyzetet bonyolítják a sorozatosan megjelenő híresztelések az elnök betegségéről is (agyi aneurizma, kiboltosulás, ami agyvérzést okozhat). Ezt állítólag természetes gyógymódokkal kezelik, de hivatalosan sosem erősítették meg. 

Mik a kínai fejfájások?

Nyár elején az energiafronton megnyugvást jelentett a Baihetan-gátnak, a világ második legnagyobb vízerőművének újraindítása Szecsuán tartományban. Azonban a júliustól augusztusig tartó perzselő hőhullámok – melyekre hat évtizede nem volt példa – a csapadék 60 százalékos csökkenésével szinte teljesen kiszárították a tározókat, és akadályozták a hajózást a Jangce-folyó medencéjében, ahol az ország több  fontos gazdasági központja is található.

A kormány többször kényszerült áramkorlátozásokra és üzemek bezárására. A lakossági áramellátás elsődlegessége miatt sok hivatalos rendezvényt és üzleti utakat töröltek. Alapvető feladat lett egy olyan energiamix felállítása, ami kötélhúzáshoz vezet a döntéshozói körben a fosszilis és a megújuló források felhasználásáról, amiben Kína rendkívül ambiciózus programot mutatott be.

Ez a kérdés még sürgetőbbé vált az ukrajnai orosz invázió és a globális recesszióval fenyegető piaci zavarok miatt. Mindezeket tetézik olyan problémák, mint a súlyosbodó ingatlanpiaci válság, aminek következménye 50 millió megépített, de üresen álló lakás szerte az országban, amik időzített bombaként ketyegnek a kínai gazdaság és hitelrendszer alatt, és negatív világpiaci hatással is járnak. 

HIRDETÉS

Miben tudna segíteni Kína az oroszoknak, és meddig mehet el?

Kína kétségtelen belső problémái ellenére is bőven vannak lehetőségek, melyeket felkínálhat Oroszországnak (illetve az kérheti tőle), elsősorban elektronikai és más technológiai szinteken, például az űrhajózási szintű sugárzásvédett eszközökben. Az ilyen eszközök cseréje már korábban is zajlott. 

Emellett 2019-ben a kínai elektronikai óriás, a Huawei már megnyitott adatbázis-telephelyeket Moszkvában, Szentpétervárott, Novoszibirszkben és más helyeken, amelyek a kiberháborús célok szolgálatába állhatnak Oroszország javára.

Amire Oroszországnak a legnagyobb szüksége lehet Kínától, az a katonai célú drónok beszerzése. Ezen a téren az orosz haderő messze a kínai mögött marad, miközben az ukrajnai frontokon nagy szüksége volna ilyen eszközökre.

Andy Wong/AP
Díszszemlére készülő kínai katonai drónAndy Wong/AP

Erre a témára az amerikai kormány is árgus szemekkel figyel, hiszen a kínai DJI vállalat már a világpiac 90%-át uralja a kereskedelmi drónok piacán. Ezek az eszközök szerte a Földön fontos adatok tömegét képesek összeszedni, amelyek katonai célokat is szolgálhatnak (hírszerzés, felderítés, polgári-ipari létesítmények és hálózatok felmérése). A kérdés azért is éles, mert éppen most van a washingtoni Kongresszus előtt a drónokkal kapcsolatos biztonsági törvény (American Security Drone Act - ASDA), aminek intézkedései kihathatnak a kínai eladásokra Oroszország felé.

Ha Kína erre a szintre lép, úgy erős viszontválaszokkal kell számolnia a nyugati hatalmak részéről. Főként azért, mert a másodlagos szankciók elsődlegessé lépnek elő, ami megzavarná az exportorientált kínai gazdaságot. Kisebb büntetések már így is életbe léptek anélkül, hogy Kína támadó eszközökkel segítette volna az oroszokat. 

HIRDETÉS

További súlyos probléma lehet, hogy a tajvani feszültségek vagy az AUKUS-kezdeményezés Peking szempontjából nézve tartósodó Nyugat-ellenességet vetítenek fel, amik abba az irányba terelhetik, hogy élezze a konfliktusokat, és ebben partnert lásson Oroszország személyében. Ennek jele például az, hogy Nancy Pelosi amerikai kongresszusi házelnök és más képviselők tajvani látogatásai után a kínai haderő minden korábbinál nagyobb és közvetlenebb erődemonstrációkat tartott a szigetország körzetében és fölötte. 

A rizikók viszont kölcsönösek. A két ellenfelet (Kína, Oroszország) amerikai szemszögből nézve, a Kongresszus elé került februári jelentés arra figyelmeztet, hogy az Egyesült Államok katonai fölénye csökkent, és hadereje számára rendkívüli megpróbáltatást, vagy akár vereséget jelenthetne egy orosz-kínai párossal vívott konfliktus, de főként egy kétfrontos harc.

Elbizonytalanodott és egyensúlyt keres a nagyrégió is

Az ukrajnai háború kirobbanása előtt a közép-ázsiai térség és Kína kapcsolatai folyamatosan bővülő és biztató jeleket mutattak, 15-20 százalékos kereskedelmi mérlegbővülésekkel. Dinamikusan nőtt a forgalom Peking és térség egykori szovjet tagköztársaságai, főként Kazahsztán között. Hszi elnök Új Selyemút programjának térképén (BRI) a hatalmas ország fontos állomáshely a Nyugatra és Oroszország felé is a szállításokban, és jó partner az ázsiai óriás kiapadhatatlan energiaéhségének csillapításában. 

Közép-Ázsia kulcsszereplője egyben a világ kimagasló uránbányásza, és ez önmagában is jelzi növekvő fontosságát a világgazdaságban. 

Andrea Verdelli
Tokajev és Hszi - virágzó kapcsolatok, de zavarokkalAndrea Verdelli

20 éves tárgyalások után júliusban Peking megállapodott Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal arról, hogy belevágnak a három országot összekötő vasútvonal építésébe, és megkezdik újabbak tervezését is. Ennek a döntésnek lökést adott Oroszország Ukrajna elleni inváziója, ami arra sarkallja a térség országait, hogy közös alternatívákat keressenek a poszt-szovjet rendszer utáni világban. 

HIRDETÉS

A kazahsztáni vizitre szeptember 14/15-én kerül sor. Előzőleg több találgatás keringett Hszi várható első poszt-COVID utazásának helyszínéről, mert 2020-as mianmari látogatás óta – Peking zéró toleranciájú víruskezelési politikája miatt – sem az elnök, sem más vezető személyiségek nem hagyták el Kínát, kivéve Jang Jiecsi fődiplomatát. 

Voltak találgatások tavaly novemberben, hogy Hszi Dél-Kelet Ázsiában találkozna Joe Biden amerikai elnökkel, de erre nem került sor. Más médiajelentések azt feltételezték, hogy Hszi első tengerentúli látogatása Szaúd-Arábiába vezet majd, tekintve a kínai gazdaság fokozódó energiaigényeit. Végül is a kínai elnök és az arábiai királyságot de facto vezető Mohammad bin-Szalmán (MBS) koronaherceg találkozása nem bizonyult elsőrendű fontosságúnak, és legkorábban jövő tavasszal kerülhet rá sor. 

Kapcsolatukat erősen megterheli, hogy Kína barátkozik Iránnal is, aki viszont a szaúdi állam legfőbb ellenségének számít. Ez jelzi a kínai vezetés előtt álló alapproblémát is, hogy a „mindenkivel egyformán jóban lenni!” politikája egyre több korlátba ütközik. 

Liu Weibing/Xinhua
Mohammad bin-Szalmán szaúdi koronaherceg és Hszi kínai elnök, 2019, PekingLiu Weibing/Xinhua

Korábban teljesen előre láthatóak és igazoltak voltak a kínai vezető külföldi útjai, de ebben a bizonyosságban most némi zavar mutatkozik. Az viszont biztosra vehető, hogy az első út kiválasztása az új külpolitikai prioritásokat fogja jelezni. Júliusban arról is jött hír, hogy Hszi elnök több európai vezetőt invitált Kínába novemberre, amikor várhatóan megszavazzák harmadik elnöki ciklusát a Kommunista Párt élén. A hivatalos Peking ezt tagadta, de azt nem, hogy voltak puhatolózások.

A meghívottak között Olaf Scholz, Emmanuel Macron, az időközben megbukott Mario Draghi és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök is szerepelt, de ezek a politikusok aligha kívánnak majd statisztálni Hszi újrakoronázási ceremóniájához. 

HIRDETÉS

Vlagyimir Putyinnal sem egy semleges külföldi színtéren, hanem Pekingben zajlott a találkozás a Téli Olimpia alkalmával, alig három héttel az ukrajnai invázió megkezdése előtt. A februári pekingi megbeszélés körül még mindig sok a találgatás, hogy vajon az orosz elnök tájékoztatta-e kínai kollégáját ukrajnai terveiről. A legtöbb jel arra mutat, hogy nem, vagy csak általánosságban, amit igazol a kínai politika és hírgyártás szinte fagyos csöndje a támadást követően.

Az olimpia nyitányakor aláírt orosz-kínai egyezmény, ami „határtalan és örök" együttműködésről beszél, sokban köti Moszkvához a kínai elnök külpolitikai mozgásterét, de nem zár le más utakat. Ezt jelzi a két vezető telefonbeszélgetése Hszi 69. születésnapján (június 15.), amikor az orosz vezető felköszöntötte kínai partnerét. A kínai állami média szerint Hszi azt mondta Putyinnak, hogy „Kína továbbra is hajlandó támogatni az orosz felet az alapvető érdekekkel és főbb aggályokkal kapcsolatos kérdésekben, mint a szuverenitás és a biztonság, és pártolja, hogy szorosan működjenek együtt a két ország közti stratégiai kapcsolatokban”.

Ez a mestermondat is jelzi, hogy az orosz partnerség nem korlátozza a kínai vezetőt abban, hogy megóvja és akár szélesítse is kapcsolatait az USA-val és az Európai Unióval, vagy az olyan fontos ázsiai szereplőkkel, mint Japán, Dél-Korea vagy Vietnám. Ezt a sokrétegű és ingatag helyzetet legtöbbször a kötéltánc kifejezéssel illeti a nyugati sajtó, és Hszi elnök eddig kiváló egyensúlyozónak bizonyult.

A születésnapi hívás előestéjén menesztették Le Yucheng kínai külügyminiszter-helyettest, aki eddig a pekingi diplomácia vezető orosz szakértőjének számított, aki kétszer is szolgált Kína moszkvai nagykövetségén. Az ő személyében látták a következő kínai külügyminisztert, mivel Wang Yi hamarosan távozik posztjáról. A külügyi tárcára vezetésére mintegy tucat jelölt esélyes, akik közül a két legerősebb egy Tajvan-szakértő és egy nemzetbiztonsági vezető. 

Vagyis nem az orosz vonal lesz a megújuló diplomáciai vezetés prioritása, bár az nem kérdés, hogy Kína és Oroszország együttműködése jelentősen nőtt az ukrajnai háború óta, és halad a stratégiai szint felé.

HIRDETÉS

Miért pont Kazahsztán?

Az első poszt-COVID utazást illetően a legtöbb tipp Moszkvára és Washingtonra mutatott, de a kazahsztáni látogatás legalább annyira logikus lépés, és jelzi is Peking óvatosan középutas, egyensúlyozó politikáját a háborúval kapcsolatban. Kína nyugtalan volt a tavaly év végi és idén januári kazahsztáni feszültségek, demonstrációk és erőszakosságok miatt, de az a válság viszonylag gyorsan elsimult, és Kasszim Jomart Tokajev kazah elnöknek sikerült visszanyernie az ország stabilitását.

AP Photo
Erőszakos zavargások a kazahsztáni Almaty városában, 2022 január 5-énAP Photo

Ebben a Kreml erőteljes és gyors beavatkozása is segítségére volt, mivel Oroszország számára stratégiailag ez az egyik fő célpont a korábbi birodalom újjáépítésének putyini tervében. Nem mellesleg a kazah nemesfém és uránszállítmányok szintén kulcsfontosságúak az orosz gazdaság számára.

Temur Umarov, a Carnegie Intézet Kínával és Közép-Ázsiával foglalkozó szakértője úgy látja, hogy az első külföldi utazás célpontjának kiválasztása Peking terjeszkedési ambícióinak a jele. „Jövőre lesz az Új Selyemút meghirdetésének tízéves évfordulója, és jelenleg Közép-Ázsia az a terület, ami leginkább reprezentálja Kína helyét a világban”. Ez alatt azt kell érteni, hogy Közép-Ázsia az a térség, ahol Kína a leginkább zavartalanul terjeszkedhet, míg Ázsia keleti régióiban sokkal kevésbé, mert ott útját állja Tajvan, Japán és az erős amerikai katonai csoportosítás is.

Megnyeri Kína Közép-Ázsiát?

Umarov szerint a kazahsztáni polgári zavargások januári erőszakos felszámolása meglepte Pekinget, miként a villámgyors orosz katonai beavatkozás is. Kína hirtelen gyengének, mellékszereplőnek tűnt fel Közép-Ázsiában, viszont Oroszország régóta nem látott aktivitást mutatott. „ Ez egy sarkalatos pillanat volt, amikor Kína ráébredt, hogy sokkal mozgékonyabbnak és előrelátóbbnak kell lennie a térségben, és képesnek arra, hogy előre lássa mi történik és mi fog történni Közép-Ázsiában” – mondja a kutató. 

A fogadó ország vezetője szerint Kínával „örök átfogó stratégiai partnerség” áll fenn, amit sokrétűen lehet fejleszteni, például a digitális technológiákban való együttműködéssel vagy a közös autógyártással. 

HIRDETÉS

Hszi elnöknek rendkívül fontos, hogy kazah partnere szilárd szövetséges maradjon, és biztosan maga mögött tudhassa őt, amikor rá két nappal folytatja útját az üzbegisztáni Szamarkandba. Ott kerül majd sor az újabb személyes Hszi-Putyin találkozóra, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) esedékes csúcstalálkozóján. 

A szervezet gazdasági súlya – súlyos politikai véleménykülönbségeik és eltérő kormányzati módszereik ellenére is – folyamatosan nő. Oroszország, Kína, India, Kazahsztán, Kirgizisztán, Pakisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán mellett négy megfigyelő állam – Afganisztán, Belarusz, Irán és Mongólia – szerepel. 

Folyamatban van Örményország, Azerbajdzsán, Kambodzsa, Nepál, Srí Lanka és Törökország becsatlakozása is, vagyis egy NATO-tag jelenlétével is számolni lehet. A politikailag szélső értékeket mutató tagok számára a gazdasági-kereskedelmi érdekek hasonlósága jelenti a kötőerőt.

Alexander Zemlianichenko/AP
SCO vezető a 2018-as csúcsértekezletenAlexander Zemlianichenko/AP

Az immár húsz éves laza szervezet államainak lakossága 3,2 milliárd fő, és a globális GDP negyedét állítja elő. Mindez fokozódó erőt mutat, viszont a résztvevő országok politikai tömbben való egyesítése, vagy akár csak devizauniója jelenleg (még) megoldhatatlan.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Az „igazság pillanata” közeleg a szerb elnök felé - Putyinnal találkozik Pekingben

Putyin erősítené a katonai együttműködést Kínával

Kína nem tárgyal a Nyugattal Ukrajnáról, ha nincsenek ott az oroszok is az asztalnál