Ne váljon a háború természetessé - ezen dolgoznak ukrán menekültek Franciaországban
"Köztetek és köztünk menekültek között egy különbség van: a szerencse."
Fiatal ukrán aktivisták éjjel-nappal azon dolgoznak Lyonban, hogy a világ megértse, bármelyik nemzettel megtörténhetett volna az, ami velük. Kötelességüknek érzik, hogy elmondják, az ukrán katonák ugyanolyan áldozatok, mint ők és szükségük van az emberek támogatására. Az Euronews újságírója ideiglenes otthonukban találkozott a menekültekkel.
Hétköznap este van, Lyon központjában ukrán menekült nők beszélgetnek egy lakásban. Franciaországban kezdtek új életet, de ez nem az otthonuk. Nem fizetnek érte, a helyiek így segítenek nekik. Nyelvet tanulnak, munkát keresnek, lélekben azonban mindig az otthoniakkal vannak.
Céljuk, hogy Ukrajnától nyugatra se váljon természetessé az, hogy az országban háború dúl. Szeretnék a közvélemény figyelmét a hazájukban zajló eseményekre irányítani. Ezért mindent megtesznek.
Barátságosak, a légkör jó, a sok segítség ellenére mégis úgy érzik, nem értik meg őket. Azt mondják, az emberek nem veszik elég komolyan a háborút. Azt, ami lerombolta az otthonaikat, naponta rettegésben tartja a szeretteiket, és mindent elpusztított, ami a korábbi életükre emlékeztette őket.
Szerintük az emberek egyre inkább elfelejtik, hogy mi folyik az országukban, már szinte természetessé vált számukra. Talán úgy vannak vele, nem az ő dolguk, az ukránoknak viszont nem szűnik a fájdalmuk.
Plakátokat készítenek, ötletelnek. Egyikük azt javasolja, csináljanak egy listát arról, hogy a háború miként érinti a franciákat is. 'Előre jelzett élelmiszerválság? Üzemanyagárak? Oroszország nem állna le Ukrajnában, ha győzne? - például ezekkel a pontokkal.
Azon gondolkoznak, hogyha eljut az üzenetük az emberekhez, ők vajon hogyan tudnának segíteni. Azt mondják, például nyomást gyakorolhatnának a kormányaikra. Kérhetnék, hogy nevezzék Oroszországot terrorista államnak és adományokat gyűjthetnének.
Hozzátették, az emberek azért nem adnak pénzt a hadseregüknek, mert úgy érzik, ezzel támogatnák a katonai akciót. Ők azonban azzal érvelnek, hogy a katonáik, akik meghalnak, pont ugyanolyan emberek, mint ők. Egyikük, Diana Dimitrova hozzáteszi, nem szabad elfeledkezni a civileket segítő humanitárius adományokról sem.
Szükségük van arra, hogy az emberek támogassák Ukrajnát. Dimitrova szerint nem szabad lebecsülni Oroszországot, ugyanis ami történik, az mindenkire hatással van. Legyen szó akár az inflációról, vagy például arról, hogy az oroszoknak nukleáris fegyvereik vannak. Ukrajna nemcsak a saját szabadságáért, hanem mások szabadságáért is harcol" - teszi hozzá.
Lilija Dnyiproból, a háború kitörése után érkezett Franciaországba. Vasárnap délután egy másik hasonló összejövetelen vett részt. Azt mondja, fontos számára, hogy hozzájáruljon az ukrajnai háborúról szóló információk terjesztéséhez. Úgy gondolja, ha a világ segít Ukrajnának, az az egész világot segíti. Lilija nagyon fontosnak tartja, hogy az aktivisták támogassák egymást. Az általuk szervezett jótékonysági rendezvényeken keresztül segítik az ukrán hadsereget. Úgy fogalmaz, mindannyiuknak meg kell mutatniuk Oroszországnak, hogy hol a helye.
A frissen készített plakátokkal a csoport néhány nap múlva a város központjába megy egy demonstrációra, hogy felhívják a figyelmet a háborúra. Azt mondják, hogy ez egy flashmob - a város turisztikai központjában a látszólag gondtalan emberek között a folyamatban lévő konfliktusra emlékeztető plakátokkal vonulnak fel.
Mila, az ukrán fővárosból, Kijevből érkezett Lyonba, televíziós műsorvezető. Szülővárosát, Mariupolt már lerombolták az oroszok. Egy táblát tart a kezében, amire ez van írva: "Az egyetlen különbség közted és egy menekült között a szerencse".
A lányok egy rendezvényt szerveznek az Ukrajna elleni orosz invázió 6. hónapja és az ország függetlenségének 31. évfordulója alkalmából.
Augusztus 24-én 18.00 órakor plakátokkal és egy 8 méter hosszú ukrán zászlóval sétálnak majd a Városházának is otthont adó Terreaux tértől Lyon központjában. A menet a város egyik legnagyobb terén, a Bellecournál ér véget.
A szervezők remélik, hogy mások is csatlakoznak hozzájuk, támogatják álláspontjuk demonstrálását a történelem ezen szakaszában.