Elég sokat kell visszamenni az időben ahhoz, hogy az ideinél is aszályosabb évet találjunk Európa történetében. És az, hogy ez az év még az ipari forradalom előtt volt, elég borús képet fest a jövőre nézve.
HIRDETÉSA jelenlegi trendek alapján az elmúlt 500 év legsúlyosabb aszályával néz szembe Európa, erre jutott legalábbis az Európai Bizottság egyik klímakutatója a múlt héten. A helyzetet jól jellemzi, hogy az EU területének 47 százalékán van érvényben közepes szintű riasztás a rendkívüli szárazság miatt. De mi történt 500 évvel ezelőtt, ami még ennél is durvább volt? A válasznak a Politico járt utána.
40 fok feletti hőség, leégett erdők, kiszáradt folyók, politikai feszültség, járványveszély és a forróságban elpusztult állatok - ez a felsorolás akár a 2022-es évünket is jellemezhetné, de ezúttal egy sokkal korábbi időszakra, egészen pontosan 1540-re vonatkozik. A szárazság már az ezt megelőző néhány évben is nagy volt Európában, de 1540 olyan mélypontot jelentett, amilyet azóta sem látott a kontinens, és csak reménykedhetünk benne, hogy egy ideig még nem is fog.
Drágább volt a víz, mint a bor
Az év eseményeiről szóló leírások apokaliptikus képet festenek: piros színű, perzselő napkorongról, rengeteg leégett erdőről és településről, a fürtökön megaszalódott szőlőszemekről szólnak. Az aszályt helyi tragédiák sora kísérte. Az alsó-szászországi Einbeckben egy tűzvészben nagyjából 500 ember halhatott meg. A kontinensen sokfelé a vérhas pusztította az embereket.
A krónikák szerint a szárazság csúcspontján olyan nagy európai folyókon lehetett elmerülés nélkül átsétálni, mint a Rajna, a Szajna vagy az Elba. A vízhiány akkora volt, hogy volt, ahol az ivóvíz ára a borét is meghaladta. Vízhiány persze most is Európa számos településén van, és az aszály gazdasági hatásai is egészen hasonlatosak az 1540-ben tapasztaltakhoz.
A mezőgazdaságban jelentős volt a visszaesés (a háziállatok tömegesen pusztultak el), a folyami szállítmányozás szinte teljesen leállt, és a kulcsfontosságú vízimalmok jó része sem tudott működni. A termeléskiesés miatt számos termék ára az egekbe emelkedett, így a tej, a sajt és a kenyér is jelentősen megdrágult.
A rendkívüli szárazságnak természetesen politikai következményei is voltak. A nemrég evangélikus hitre tért német városokban a katolikusokat vádolták gyújtogatással, a Habsburg Birodalomban pedig arra gyanakodtak, hogy a török szultán, Szulejmán ügynökei felelősek a számos tűzvészért.
Volt már rosszabb, ami azt jelenti, hogy még rosszabb is jöhet
A jelenlegi adatok alapján a tudománynak arra nincs válasza, hogy miért volt az 1540-es év ennyire kirívóan száraz és forró. A téma egyik fontos kutatója, Christian Pfister azonban egy talán ennél is fontosabb szempontra rávilágított: a majdnem 500 évvel ezelőtti megaaszályt több mint 300 különböző forrás alapján vizsgáló történész szerint a 16. század embere jóval könnyebben átvészelte a rendkívüli időjárási helyzetet, mint ahogy mi tudjuk.
Ennek pedig a technológiai fejlődés az oka. Bár a nyersanyagok megdrágultak, igazi éhínség nem volt 1540-ben, és komoly lázadás sem tört ki az aszály következtében. Manapság viszont annyira összetett a világunk Pfister szerint, hogy ha az egyenlet valamelyik eleme kiesik - például a folyók vízszintje odáig csökken, hogy nem fogják tudni hatékonyan hűteni az atomerőműveket -, az sokkal nagyobb összeomlással járna. Főleg akkor, ha a rendkívüli időjárás miatt az áramellátás is veszélybe kerülne, hiszen a teljes modern civilizáció az elektromos áramra alapszik.
Pfister arra figyelmeztet, hogy egy, még az ideinél is szárazabb év már azelőtt is eljött, hogy az emberi tevékenység jelentősen hozzájárult volna a klímaváltozáshoz. A globális felmelegedés miatt pedig az esély csak nagyobb lett arra, hogy hamarosan újra egy hasonló évvel kell majd szembenéznie az emberiségnek.