A vályogépületek jól tartják nyáron a hűvöst, télen a meleget, és ellenállnak a szélsőséges időjárási viszonyoknak.
HIRDETÉSMiközben a globális felmelegedés és az energiaválság miatt a fenntarthatóbb megoldásokat keresik, az építészek visszatérnek egy sokáig figyelmen kívül hagyott, ősi építőanyaghoz, a vályoghoz.
Jemen ősi, fallal körülvett fővárosában, Szanaában sok felhőkarcoló teljes egészében döngölt földből készült, és feltűnő geometriai mintákkal díszítették őket. A várost az Unesco a világörökség részévé nyilvánította.
Bár a szanaái épületek több ezer évesek, mégis rendkívül modernek - mondja Salma Samar Damluji, a jemeni Daw'an Sártégla Építészeti Alapítvány társalapítója. Az ősi építmények ma is lakottak, és a legtöbbjük magánlakás maradt. Damluji szerint könnyű belátni, hogy ezek a vályogépületek miért nem vesztették el vonzerejüket – jól szigeteltek, fenntarthatóak és rendkívül jól alkalmazkodnak a modern használathoz. "Ez a jövő építészete" – mondta a BBC-nek.
Az építészek világszerte újjáélesztik a nyersföldből való építkezést, mivel olyan fenntartható épületek építésére törekszenek, amelyek ellenállnak a szélsőséges időjárásnak, például a hirtelen áradásoknak és a nagy hőségnek. Lehet, hogy ez az alapokhoz visszatérő technika részben megoldást jelenthet az éghajlati válságra?
Az építőipar éghajlati problémája
Az építőipar a globális szén-dioxid-kibocsátás 38 százalékáért felelős. Az iparágnak fontos szerepet kell játszania, hogy a világ elérje 2050-re a nettó nulla kibocsátást és a globális hőmérséklet-emelkedést a kritikus 1,5 Celsius-fok alatt tartsa.
A tudósok arra figyelmeztetnek, hogy kulcsfontosságú éghajlati céljaink eléréséhez a beton cseréje kevésbé szennyező anyagokra. A modern építőipar egyik alapanyagának a használata ugyanis hatalmas szén-dioxid-kibocsátással jár. A betonépítkezés a globális CO2-kibocsátás mintegy 7 százalékáért felelős, ez lényegesen több, mint a légi közlekedésé, amely az emisszió 2,5 százalékát teszi ki. A beton fő alkotóeleméből, a cementből világszerte évente 4 milliárd tonnát állítanak elő.
Salma Samar Damluji szerint a sár és a vályog lehet a beton tökéletes fenntartható alternatívája, mivel az nagyon kis mértékben terheli a környezetet, és maga az anyag teljes mértékben újrahasznosítható.
Egy ősi hagyomány felelevenítése
Djenné városa Mali középső részén, a Niger-delta régióban fekszik. A 800-ban alapított város a Szaharából és Szudánból érkező kereskedők fontos találkozóhelyévé vált. Djenné csodálatos földépítészetéről ismert, különösen a Nagy Mecsetről, amely a világ legnagyobb vályogépülete, közel 20 méter magas, 91 méter hosszú emelvényre épült.
Djenné lakosai minden évben összegyűlnek, hogy a mecset javítását elvégezzék egy kőművesekből álló céh felügyelete mellett. Trevor Marchand, a londoni School of Oriental and African Studies szociális antropológia professzor emeritusa szerint ezeket az építőmestereket a mali társadalomban nagyra becsülik szakértelmük és művészetük miatt. Az újrafalazás a társadalmi kohézió fontos szimbóluma. "Mindenki részt vesz benne. A fiúk és a lányok keverik a sarat, a nők hozzák a vizet, a kőművesek pedig irányítják a tevékenységet. A sár nagyon képlékeny, és reagál az otthon változó demográfiai összetételére. Ha a család növekszik, könnyen hozzáépíthetők épületek a házhoz, ha pedig zsugorodik, az épületeket hagyják lebomlani, és visszaalakulni földdé."
Fenntartható építés
Az ősi építési gyakorlat olyan modern építészeket inspirál, mint a szerb Dragana Kojičić, aki a nyersföldből való építkezésre specializálódott. Földházakat restaurál és épít szerte Szerbiában, felelevenítve az egykori építési módszereket.
"Őseink nagyon okosak és nagyon praktikusak voltak, azt használták, ami körülöttük volt" – mondja Kojičić. "A föld mindenhol ott volt, és mindenre fel lehetett használni: falakra, padlóra, mennyezetre, kályhára, sőt még tetőre is."
Egyetért ezzel Anna Heringer osztrák építész is, aki természetes anyagokból, például sárból és bambuszból épít épületeket. "Csodálatos érzés megérinteni a földet" – mondja. "Nincs szükséged szerszámokra ahhoz, hogy építkezz belőle, csak a kezedet használod. A sár a jövő fenntartható építésének bajnoka. Ez az egyetlen anyag, amelyet olyan gyakran újrahasznosíthatunk, amilyen gyakran csak akarunk, energia felhasználása nélkül" – magyarázza. "Valójában annál jobb lesz, minél többet használjuk."
Trevor Marchand szerint azonban az iszap építésre való felhasználását fenntartható módon kell végezni, és nem szabad csökkenteni a termőföldek méretét a növénytermesztéshez. "Megoldás lehet, de csak bizonyos mértékig" – mondja, megjegyezve, hogy a világ népessége 2050-re várhatóan eléri a 9,7 milliárd főt, ami fokozza a földterületre nehezedő nyomást.
Egészséges, ellenálló épületek
Az építészek szerint a vályogépületek egyik legjobb tulajdonsága, hogy télen melegek, nyáron pedig hűvösek. A vályogfalak nagy hőtömegűek, vagyis lassan elnyelik és tárolják a hőt, megakadályozva, hogy a ház túlságosan felforrósodjon.
"A vályogfalak napközben összegyűjtik a napsugárzásból származó hőt, éjszaka pedig leadják. A hőmérséklet soha nem ingadozik, mindig kényelmes szinten van" – mondja Pamela Jerome, amerikai építész, az Architectural Preservation Studio elnöke, aki világszerte restaurálási projektekkel foglalkozik.
Ezáltal csökken a légkondicionáló berendezések iránti igény, amelyek nagy mennyiségű villamos energiát fogyasztanak, és olyan hűtőközegeket tartalmaznak, amelyek erős üvegházhatású gázkibocsátást okoznak.
"A betonból vagy fémből épített épületekhez képest a vályogtégla-épületek 24 órán keresztül viszonylag stabilan tartják a belső hőmérsékletet, és így sokkal jobb hőkomfortot nyújtanak" – érvel Marchand. "További bónusz, hogy a vastag falak a zajszintet is csökkentik."