Azért adunk el fegyvereket, hogy magasabb fizetésünk és nyugdíjunk legyen – ezzel az indokkal utasítja el a szerb államfő a fegyverexport leállítását azok után is, hogy Görögországban lezuhant egy fegyverszállítmány.
HIRDETÉSJóllehet Szerbiában csak egy állami cég jogosult fegyver értékesítésére külföldön, a feladatot kétes hírű magánkereskedő vállalja magára, akiknek a kapcsolati rendszere a legmagasabb szintekig ér el, így jóval olcsóbban jut áruhoz. A szívességet persze meghálálja: a szerb kormánypárt nagylelkű támogatója. A potenciális vevőket megvesztegeti, sőt pénzmosásba keveredik, így még az Interpol révén is körözik. A vevőkörre nem kényes: az ENSZ-tiltás ellenére azokat is ellátja fegyverekkel, akik éppen háborúznak. Miért állnánk le a fegyverexporttal? – értetlenkedett a szerb elnök a kaválai tragédia után. Azért adunk el fegyvereket, hogy magasabb fizetésünk és nyugdíjunk legyen – mondta Aleksandar Vučić.
Július 16-án, szombaton, késő éjszaka egy pilóta hajtóműhibát jelzett a görög légiirányításnak. Az általa vezetett – mint utóbb kiderült, a Szovjetunióban tervezett és gyártott, négymotoros Antonov AN-12BK típusú – szállítógép ekkor már az Égei-tenger északi része felett repült. A pilóta a segélykérés után azonnal engedélyt kapott arra, hogy a legközelebbi, kaválai reptéren kíséreljen meg kényszerleszállást.
Az egyik motor a négy közül ekkor már lángokban állt. A gép nem érte el a kifutópályát, és nagyjából 24 kilométerre a repülőtértől, lakott területtől nem messze a földbe csapódott. Iszonyú robbanások sorozata reszkettette meg a levegőt, a lángok pedig az eget nyaldosták.
Hogy a rakománnyal valami baj lehet, arra a görög hatóságok azok után figyeltek fel, hogy a roncsok környékét még másnap is detonációk rázták meg.
A nyolctagú személyzet közül senki sem élte túl a katasztrófát.
Utóbb derült csak ki, hogy „képzési célokat” szolgáló fegyver és lőszer – a többi között akna és foszforbomba – volt a lezuhant teherszállító fedélzetén.
„A repülőgép este 8:40 körül szállt fel Nišből, és 11,5 tonnányi hadianyagot szállított a Bangladesbe, a fegyverkereskedelmi egyezményünk keretében. A vevő a bangladesi védelmi minisztérium, amely végfelhasználóként minden szükséges engedéllyel rendelkezik” – közölte Nebojša Stefanović, a szerb védelmi miniszter.
A tragédiát követően a görög hatóságok „ismeretlen eredetű fehér anyagra” figyelmeztettek a baleset helyszínén. A tűzoltóknak valami „perzselte az ajkát”, miközben fehér por lebegett a levegőben. Bevizsgálták, de nem találtak radioaktív vagy közegészségre veszélyes biológiai anyagot – nyugtatta a kedélyeket Filipposz Anasztasziádisz helyi polgármester.
Miután kitudódott, hogy a repülőgép „valamilyen fegyvert” és lőszert szállított, megkezdődtek a találgatások, hogy Szerbia kinek és miért exportál fegyvert, és ki képviseli az országot. Azt is megkérdőjelezték, hogy Banglades volt a valós úticél. Miután a gép ukrán felségjelzésű, felmerült, hogy a háború sújtotta országba indult a szállítmány.
Athén a szerencsétlenség okait kiderítendő vizsgálat megkezdése után azonnal tiltakozó jegyzéket küldött Belgrádnak, mert nem kapott idejekorán tájékoztatást a veszélyes rakományról – jelentette a belgrádi Vreme.
„Minden a napnál is világosabb” – így reagált Aleksandar Vučić a történtekre. A szerb elnök azt állította: nem értesült görög tiltakozásról.
Újságírók közben azt is kinyomozták, hogy ugyanez az Antonov kétszer szállt le Krétán júniusban, majd rövid, alig egy órás veszteglés után folytatja az útját. Először Tel-Avivba, a második alkalommal pedig állítólag valahová Észak-Afrikába tartott. A görög News 24/7 megpróbálta felvenni a kapcsolatot a szállítógép tulajdonosával, az ukrán Meridian céggel, de nem kapott választ.
Az Antonov egyébként nem tartozik a világ legbiztonságosabb gépei közé. Az eltelt hat évtizedben több mint kétszáz baleset köthető ehhez a típushoz.
A legváratlanabb helyeken is felbukkan – például a Bahamákon, a nassaui repülőtéren, útban Nicaragua felé.
A Kavalánál lezuhant gép Jordánia fővárosába, Ammanba tartott, de félúton az Égei-tenger felett visszafordult, legalábbis a Flightradar megfigyelése szerint. Konkrétan ezt az Antonov AN-12BK típusú repülőt több mint fél évszázada, 1971-ben helyezték forgalomba.
Ez egyébként már a második, Szerbiából induló Antonov, amely útközben lezuhan – jegyezte meg a Tango Six elnevezésű repülési portál.
Találgatások szerint a fegyvereket valójában nem is Bangladesnek, hanem Ukrajnának szánták, bár ezt a szerb védelmi miniszter és a lezuhant gépet birtokló ukrán Meridian cég vezetője később egyaránt tagadta.
„A közvéleménynek választ kell kapnia arra, hogy miért szállított egy ukrán repülőgép szerb fegyvereket éppen most, amikor egy jelentős nemzetközi konfliktus dúl Ukrajna területén” – hangoztatta egy belgrádi katonai szakértő.
HIRDETÉSSzerinte az ügy Belgrád „hintapolitikájának” a jele. A szerb vezetés megkísérel egyensúlyozni a nemzetközi nagyhatalmak között. A politika azonban egy bizonyos ponton összeomolhat, ha az egyik ilyen erőközpont feldühödik.
„Vučić fegyverkereskedője”
A rakomány tulajdonosa – ezt maga a cég is megerősítette – a szerb Valir Kft., amely viszont minden jel szerint Slobodan Tešićhez köthető. Sok leányvállalatának egyike – ezt állítja a balkáni fegyverkereskedelem útját nyomon követő bolgár Arms Watch tényfeltáró portál.
Egy biztos: a Valirt mindössze 100 dináros, 340 forintos alaptőkével jegyeztek be alig három éve, 2019-ben, mindössze két héttel azután, hogy az Egyesült Államok megszigorította a Tešić ellen még 2017-ben kiszabott szankciókat.
A Szarajevó melletti Kiseljakon 1958-ban született férfit pénzmosás vádjával tavaly Tunézia körözte az Interpol révén, de nem akadtak nyomára, ami valószínűleg azért sem meglepő, mert a szerb sajtó az államfő, Vučić fegyverkereskedőjének nevezi. Nem állítható bizonyossággal, hogy ezzel a kapcsolattal tett szert védettségre, mindenesetre jó összeköttetésekkel rendelkezhet, és közel áll a Vučić vezette Szerb Haladó Párthoz, amelynek Tešić nagylelkű adományozója.
A fegyverkereskedő üzleti modellje egyszerű: kedvezményes áron vásárol a többi között a valjevói Krušik hadi üzemtől Szerbiában gyártott fegyvereket és lőszert, amit piaci áron értékesít – az érvényes szabályozást megkerülve. Szerbia nemzetközi fegyverüzleteinek lebonyolítására tudniillik hivatalosan csak az állami Yugoimport jogosult.
HIRDETÉSTešić azonban a jelek szerint az állami értékesítő cégnél kevésbé kényes arra, hogy ki a vásárlója.
Slobodan Tešić „a Balkán legnagyobb fegyver- és lőszerkereskedői közé tartozik” – állította az amerikai pénzügyminisztérium, amely 2017 decemberében sújtotta szankciókkal a kétes üzletembert. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének beutazási tilalmi listáján 2003 óta szerepel a neve, miután megsértette a Libériába irányuló fegyverkivitel elleni ENSZ-szankciókat.
Az amerikai pénzügyminisztérium szerint a különböző országokkal kötött fegyverszerződések megszerzése érdekében Tešić közvetlenül vagy közvetve kenőpénzzel és anyagi támogatással környékezte meg a döntéshozókat. Költséges nyaralásokra vitte a potenciális ügyfeleket, fizette gyermekeik oktatását nyugati iskolákban vagy egyetemeken, és zsíros jattal jutalmazta a megrendeléseket.
A Szerb Haladó Párt hatalomra jutása után az új kormánynak 2012-ben sikerült törölnie Tešićet az ENSZ feketelistájáról. A külügyminiszter még diplomata útlevéllel is ellátta, holott erre a fegyverkereskedő nem jogosult.
Az Egyesült Államok 2019-ben szankciókkal sújtotta Tešić kilenc társát is, akik a kormányzati közlemény szerint „Tešić nevében léptek fel vagy vagy szándékoztak fellépni”. Ekkortájt a fegyverkereskedő amerikai vagyonát már befagyasztották.
HIRDETÉSA helyzet pikantériája, hogy Tešić a szankciók miatt nem üzletelhetett egyetlen amerikai importőrrel sem, cége azonban, a már említett Valir az amerikai nyilvántartás hivatalos adatai szerint 2021-ben és 2022-ben összesen 249 tonna szerb fegyvert és lőszert exportált az Egyesült Államokba. A Valir már 2020-ban – alig egy évvel a bejegyzése után – 15,4 millió dolláros bevételt generált. Tavaly november és ez év júniusa között a Valir 98,7 tonna töltényt exportált tengeri úton Németországból az Egyesült Államokba. Mind a hat szállítmány vevője az amerikai Erie Ordnance Depot vállalat volt – támasztotta alá bizonyítékaival az Arms Watch.
Egy másik amerikai vállalat, a Nemo Arms 2021-ben 150 tonna, összesen 10 millió töltényt importált, az exportőr pedig a Valir volt. A szállítmányt tengeri úton szállították a montenegrói Barból az amerikai Wilmingtonba.
A NATO-szabványnak megfelelő töltényeket az állami tulajdonban levő užicei Prvi partizan gyártja. A Valir honlapján – még négy fegyvergyárral és a szerb védelmi minisztériummal együtt – a Prvi partizan a vezető partnerek között szerepel.
Az Arms Watch azt is kiderítette, hogy noha Tešić amerikai szankciók alatt állt, 2019-ben bejegyeztetett egy céget a floridai Boca Ratonban. A Style Cupid csak ez év március 31-én vált inaktívvá.
A miniszter apja
Szerbiában a korrupciót csak a legritkább esetben vizsgálják ki, általában akkor, ha az Aleksandar Vučić elnöknek is megfelel, amint azt a Krušik-féle fegyverexport-botrány esete is igazolja – írta tavaly az Euroactiv.
HIRDETÉSHárom év elteltével indult például hivatalos vizsgálat az egyik szerbiai fegyvergyár állítólagos korrupt ügyletei ügyében – vélhetően azért, mert Nebojša Stefanović védelmi miniszter kegyvesztett lett.
A nyomozás során az állami tulajdonú Krušik fegyvergyárat azzal gyanúsították, hogy veszteséges üzleteket kötött a fegyverkereskedőkkel, köztük a védelmi miniszter apjának, Brankónak a cégével.
A Krušik exportbotránya 2019 szeptemberében megrengette a szerb vezetést. Aleksandar Obradovićot, a Krušik egyik alkalmazottját a munkahelyén, a valjevói üzemben tartóztatták le azzal a váddal, hogy újságíróknak adott át dokumentumokat az állítólagos visszaélésekről.
Obradović három hetet töltött börtönben, majd két hónapot házi őrizetben, és 2019. december 18-án is csak azért engedték ki, mert huszonötezer aláíró követelte petíciójában szabadon bocsátását.
Nem sokkal Obradović letartóztatása előtt a Balkan Investigative Reporting Network tényfeltáró újságíróinak nyomozása feltárta, hogy az akkor még belügyminiszter Nebojša apja, Branko Stefanović közvetített a Krušik és egy szaúd-arábiai magáncég közötti fegyverüzletekben. A szaúdi vízum szerint a szerb GIM jogtanácsosaként utazott Rijádba.
HIRDETÉSA GIM – Tešićhez hasonlóan – a szerb állami fegyverexportáló cégnél alacsonyabb áron vásárolt fegyvereket. Mielőtt védelmi miniszter lett, Nebojša Stefanović 2014 és 2020 között belügyminiszter volt, apja pedig 2020-ban halt meg a koronavírus okozta fertőzés következtében.
A Krušik-botrányt az Európai Parlament tavaly márciusi, Szerbiáról szóló jelentése is megemlítette, és leszögezte, hogy Szerbiában több, befolyásos személyekhez köthető korrupciós botrányt nem vizsgáltak ki.
Nebojša Stefanović Vučić elnök egyik legközelebbi munkatársa volt, de a szerb bulvárlapok egy időben negatív kampányt indítottak ellene, és azzal vádolták, hogy belügyminiszterként lehallgatta Vučićot, ráadásul összeesküvést szőtt ellene.
Stefanović ugyan tavaly májusban lemondott a Szerb Haladó Pártban betöltött magas rangú tisztségéről, de védelmi miniszteri tisztségét végül megőrizte.
A fegyverkereskedők néha szemet hunynak a szabályok felett
Szerbia Közép-Európa egyik legnagyobb és legjelentősebb fegyvergyártója, amelynek hagyománya egészen a jugoszláv időszakig nyúlik vissza – emlékeztetett a Deutsche Welle. A szinte teljes egészében állami tulajdonban lévő iparág az ország gazdaságának egyik fontos támasza.
HIRDETÉSA kínálat bőséges. Szerbiában szinte mindent gyártanak: kézifegyvereket, aknákat, tüzérségi fegyvereket, tankokat, rakétarendszereket, drónokat, vadászrepülőgépeket és sőt elektronikus berendezéseket, például radarokat.
A védelmi minisztérium becslése szerint a fegyverexport teljes értéke 2020-ban mintegy 600 millió dollár, mai árfolyamon csaknem 240 milliárd forint volt, ami Szerbia éves exportjának nagyjából 3 százalékát teszi ki. Megbízható adatok nem állnak rendelkezésre.
A szerb fegyverek és katonai felszerelések legfontosabb vásárlói az Egyesült Arab Emírségek, Ciprus, az Egyesült Államok, Bulgária és Szaúd-Arábia. A fegyverkereskedők nem válogatják meg vevőiket – állítja a belgrádi Biztonságpolitikai Központ munkatársa.
„A szerb állam valójában minden dinárt ki akar sajtolni ebből az iparágból” – mondta Vuk Vuksanović politológus, aki szerint általában a vörös vonal, hogy a célország nem állhat ENSZ-szankciók alatt, sem fegyveres konfliktusban.
Szerbia azonban „néha szemet huny a szabályok felett”.
HIRDETÉSA nyugat-balkáni ország az elmúlt két évtizedben többször exportált fegyvereket háborús és konfliktusos övezetekbe, és szállított olyan országokba, amelyek fegyverembargó alatt álltak.
Szerb fegyverek kerültek Szaúd-Arábia közvetítésével a jemeni militáns iszlamisták kezébe 2019 őszén kiderült, 2020 nyarán pedig Azerbajdzsán jelezte, hogy szerb fegyvereket adtak el Örményországnak, amelyek a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabahban landoltak. Szerb tényfeltáró újságírók derítették ki, hogy a 2021 februári katonai államcsíny után szerb rakétákat szállítottak 4,7 millió euró értékben Mianmarba.
Szerbia továbbra is fegyvereket ad el más országoknak, függetlenül attól, hogy a közelmúltban lezuhant egy ukrán repülőgép Görögországban, amely szerb fegyvereket szállított Bangladesbe – ezt mondta Aleksandar Vučić alig három nappal a kaválai tragédia után, miközben az egyiptomi elnöknek, Abdel-Fattáh esz-Szíszinek mutatta be a szerb fegyvergyártás kínálatát Belgrádban.
Hogy vetődhet fel egyáltalán ez a kérdés? – értetlenkedett.
„Azért adunk el fegyvereket, hogy magasabb fizetésünk és nyugdíjunk legyen. És továbbra is értékesíteni fogunk fegyvereket Bangladesben, Cipruson, Togóban és Szenegálban, mindenütt, ahol jogosult végfelhasználó” – mondta a szerb államfő, miközben egyiptomi vendége páncélozott járműveket, rakétákat és egyéb fegyvereket tekintett meg, nyilván vásárlási szándékkal.
HIRDETÉS