Egy Pest megyei méhész szerint a helyzet katasztrofális, az ő méhcsaládjai gyakorlatilag semennyi mézet nem tudnak készíteni.
HIRDETÉSA hónapok óta tartó aszály nemcsak a mezőgazdaságból élőknek okoz komoly gondokat, hanem a méhészeknek is. A szárazságban a virágok alig termelnek nektárt és virágport, a méhek így éheznek, és szinte semennyi mézük nincs. A helyzet egy Pest megyei méhész szerint katasztrofális.
„A hárs és a selyemfű alatt kezdődött ez az aszályos időszak, és látni, hogy a selyemfű túlnyomó része virágzás alatt teljesen kiszáradt” - mutatja a dűlőút mentén álló, aszott növényeket Sárosi István. A Sárosi Méhészet vezetője Gödöllő környékén gondoz nyolcvan méhcsaládot. A kaptárak már július eleje óta egy nagy napraforgótábla közelében vannak Tura határában, ezeket látogattuk meg mi is.
„Ez gyakorlatilag teljesen üres” - konstatálja a méhész, miután belenéz az első felnyitott kaptárjába szerda délután. A lép, amit kivesz belőle, teljesen üres, semennyi méz nincs rajta. Másokon van egy kicsi, de ezeken is az látszik, hogy borzasztó kevés táplálékot találtak a méhek az elmúlt időszakban.
Míg az ország nyugati részén rendszeresek voltak az esők, errefelé a szárazság miatt a virágok alig tudnak nektárt és virágport termelni. Ez az oka annak, hogy a méhek éheznek. A közeli napraforgótábláról gyakorlatilag semennyi táplálékot nem tudnak hordani. A méhész műszereinek adataiból az látszik, hogy reggelente egy minimális hordás van, de valószínűleg az is egy meghagyott lucernásról származik.
Sárosi szerint a helyzet katasztrofális:
„Azoknál a méhészeknél, akik hordós tételben értékesítenek, kompenzálja a kiesést a jó akáctermés valamilyen szinten, tehát ez tűzoltásnak jó. Viszont a piacozó méhészeknél, akiknél fontos az, hogy legyen választék, ott nagyon nehezen tudják azt megoldani, hogy gyakorlatilag 1-2 fajta mézzel álljanak ki a vásárlóik elé a piacra. Ők nem is tudom, hogy ezt az évet hogyan fogják átvészelni akkor, ha nincs tartalék mézük. Én tizenhárom éve méhészkedem, azóta ilyen aszályos időszakra nem emlékszem" - mondta.
A méhek már el sem repülnek a virágokhoz
Sárosi nagyjából ötmillió méhe naponta 30-40 liter vizet iszik meg a hőségben. A nektár- és virágporhiány miatt nagyon kevés utódot tudnak nevelni, és agresszívabbak is a szokásosnál. Idejük jó részét a kaptáraknál töltik.
A közeli napraforgótáblának ezekben a napokban zsongania kellene a méhektől, de alig néhány fordul meg erre. Tudják, hogy nincs értelme energiát pazarolniuk az útra. Az aszály magukon a napraforgókon is látszik: nagyjából kétméteresre kellett volna megnőniük, de jó, ha derékig érnek.
Amelyik méh mégis elrepül a növényekhez, az rendszerint megállás nélkül sétál végig a napraforgón lévő apró virágokon, mert nem talál bennük táplálékot. Normális esetben a környéken lévő táblákról a méhek annyi nektárt tudtak volna visszaszállítani a kaptárjukba, hogy abból családonként átlagosan 25 kilogramm méz készülhetett volna.
A rendkívüli szárazság miatt viszont szinte semennyi mézük nincs, és így a gazdáiknak sem lesz. Az aszály hatásainak ellensúlyozására ráadásul a méhészek semmilyen állami segítséget nem kapnak, annak ellenére sem, hogy az átteleltetés komoly beruházást igényel a részükről.