Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Lisszabonban is elszálltak az ingatlanárak és bérleti díjak

Access to the comments Kommentek
Írta: Julian GOMEZ  & Euronews
euronews_icons_loading
Lisszabonban is elszálltak az ingatlanárak és bérleti díjak
Szerzői jogok  euronews

A lisszaboni ingatlanválságról szóló riportunk egy nagyon különleges éjszakán kezdődik. A portugál főváros 20 negyede vonul fel az úgynevezett "Népi Menetelésen", amely egy régóta fennálló hagyomány. 

A hagyományos felvonulás célja a szerény városrészek kulturális identitásának megerősítése volt. Lisszabon vitathatatlanul alapvető negyede és turisztikai központja, az Alfama egy olyan építészeti örökség példája, amely gyorsan eltűnőben van, társadalmi szerkezetével együtt.

A fiatalok többsége az országos minimálbért keresi, ami 735 euró. A tulajdonosok pedig 1200, 1300 eurós bérleti díjat kérnek. Még ha házasok is, akkor is nehéz.

Gombamód szaporodnak az új ingatlanfejlesztések, felújítási projektek és turistaszállások. Az ingatlanárak és a bérleti díjak az egekbe szöktek. A virágzó gazdaság felfelé nyomja az árakat.

Három évvel ezelőtt Nazarét kilakoltatták abból a házból, amelyben négy évtizede élt. Mivel nem tudta megfizetni a lakbért, a rendőrök kikísérték a lakásból. Most egy 10 négyzetméteres, helyi hatóságok által biztosított szobában lakik.

"Mindig azt hittem, hogy szerencsés leszek, de csak egy pici, egy hálószobás lakást kínáltak nekem és a fiamnak. Azt mondták, hogy a fiam aludhat a nappaliban. Ő már nem gyerek, 54 éves."

Azok, akik a leginkább szenvednek a lakhatási válságtól, többnyire nők. Általában egyedül vannak, és még mindig a saját gyermekeikről gondoskodnak, és nagyon bizonytalan munkájuk van. 

Találkozunk egy helyi civil szervezet, a Habita! tagjaival. Azt mondják, hogy a féktelen spekuláció, a szabályozatlan bérleti díjak és a politikai tétlenség sok lisszaboni lakost megfoszt a méltó lakhatáshoz való alkotmányos jogától.

"A bizonytalan lakhatás más, általánosan elfogadott alapvető jogok sérelmét eredményezi. Például az egészséghez való jog, mivel a folyamatos házról házra költözés megnehezíti a háziorvoshoz, kórházakhoz stb. való hozzáférést. Emellett a folyamatosan költöző gyermekek számára is nehézséget okoz, hogy állandó iskolai oktatásban részesüljenek" - mondja az aktivista, Anton Goori.

A közintézményekre nyomás nehezedik, hogy megoldást találjanak. A lisszaboni városháza 25 ezer szociális házzal rendelkezik. A legtöbbet - de nem mindet - jelenleg osztják ki. A civilek szerint kétezer lakás üresen áll.

A lakásügyekért felelős polgármester-helyettese így reagál: "Ez nem igaz. Már átadtuk a kulcsokat 310 ilyen házhoz. De az igazság az, hogy azok a házak felújításra szorultak. Elvégezzük a munkát és átadjuk a házakat. Több programunk is van, amelyek lehetővé teszik, hogy különböző típusú rászoruló családok pályázhassanak rájuk" - válaszolja Filipa Roseta.

Az a probléma ezekkel a programokkal, hogy egyszerűen nincs elég. Aktivisták meséltek olyan programokról, ahol 36 szociális házat ajánlottak fel, és 6000 pályázat érkezett.

Soha nem lesz elég szociális lakás minden rászoruló számára, ezért az is nagy segítség, az emberek lakbértámogatást kapnak.

"Portugáliában a szociális lakások az összes állami lakásállománynak mindössze 2 százalékát teszik ki. Összehasonlíthatja ezt olyan országokkal, ahol az arány eléri a 30, 40 vagy 50 százalékot. Olyan városok, mint Bécs, ahol a közlakások 60 százaléka szociális, állami politikával támogatott lakás. Az igazság az, hogy állami válasz nélkül nem fogunk tudni megoldást találni ezekre a lakásproblémákra" - magyarázza a szakminiszter, Pedro Nuno Santos.

Ma, amikor a turisták eljönnek a Lisszabon óvárosába, hogy megnézzék, hogyan élnek a portugálok például Alfamában, helyiek helyett csakmás turistákat látnak.