Az ENSZ emberi jogi főbiztosa már korábban is beszélt gyerekek „kényszer-deportálásáról” Kelet-Ukrajnából Oroszországba. Az ilyen esetek a népirtás egyik bizonyítékaként használhatók fel, amivel Ukrajna Oroszországot hivatalosan is megvádolta.
HIRDETÉSUkrajna már több ízben megvádolta Oroszországot azzal, hogy a megszállt körzetekben élő ukrán állampolgárokat erőszakkal telepíti át saját területére, köztük gyermekeket is. Közülük most több száznak a nyomára akadtak az Azovi-tenger melletti Taganrog városában. Kijev a népirtás körébe tartozó cselekménynek nevezi a gyermekek elrablását és áttelepítését.
A gyerekeket az ukrajnai Donyecki régióból vitték a negyedmilliós kelet-oroszországi városba (ami egyébként a nagy író, Anton Pavlovics Csehov szülőhelye). A kijevi kormány már több bizonyítékot is bemutatott ilyen esetekre, és június eleje óta a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészei vizsgálják az ilyen ügyeket.
A most megtalált mintegy 400 kiskorút a Romashka nevű taganrogi sportkomplexumban helyezték el, amit átmeneti menekültszállássá alakítottak át. A gyerekek közül a legfiatalabb két éves. Nemcsak a bentlakásos otthonok és iskolák árváit vitték oda, hanem olyanokat is, akiknek édesapját behívták az ukrán hadseregbe. A tábor munkatársai elmondták, hogy a gyerekek orosz útlevelet kapnak, és orosz szülők örökbe fogadhatják őket.
Michelle Bachelet (volt chilei elnök), az ENSZ emberjogi biztosának adatai szerint a február 24-i orosz invázió előtt több mint 91 000 gyermek élt Ukrajnában árvaházakban, bentlakásos iskolákban és egyéb, fiatalokat gondozó intézményekben. Az ENSZ gyermekvédelmi szervezetének vannak információik arról, hogy Oroszország „módosíthatja a meglévő jogszabályokat a donbászi árvák örökbefogadásának felgyorsítása érdekében”, vagyis hogy ezek a gyerekek orosz családok tagjai lehessenek.
Az UNICEF véleménye az, hogy az örökbefogadás soha nem történhet vészhelyzet idején vagy közvetlenül utána, mert a szüleiktől elszakadt vagy erőszakkal elszakított gyermekeket nem lehet árvának tekinteni. Ezért minden más megoldást megelőzően a családegyesítésre kell törekedni. Hasonló problémákba tömegével botlott az ENSZ már a szíriai polgárháború idején is, amikor az ISIS gyermekek tízezreit rabolta el és vitte saját táboraiba vagy az ellenőrzése alá vont városokba.
Az ilyen taktikáknak vannak előképei, a történelemben és a jelenben is. Régebben például Spanyolországban és Argentínában a tekintélyelvű rezsimek gyermekrablásra is vetemedtek, hogy meggyöngítsék politikai ellenfeleik lelki ellenállását. Nigériában jelenleg is mindennapos teljes iskolák tanulóinak elrablása, hogy cserébe a Boko Haram nevű iszlamista terrorszervezet területi kedvezményeket, vagy helyi adószedési jogot csikarjon ki.
A spanyol „ellopott csecsemők” története 2011-ben látott napvilágot. Még Francisco Franco tábornok engedélyével kezdődött az ellenzéki (köztársasági) szülők gyerekeinek elrablása, akik közül több ezren kerültek nevelőotthonokba, vagy örökbefogadásra a rezsimhez hű családokhoz. Az így elrabolt gyermekek száma több tízezerre tehető.
Ukrajna ezekért a gyerekekért is harcolni fog
A gyermekek agresszor országba való átszállítását kifejezetten tiltja a gyermekek jogairól szóló genfi egyezmény. Mégis, Ljudmjla Gyeniszova ukrán ombudsman 210 ezerre teszi az erőszakkal deportált gyermekek számát.
Az ukrán Pravda híroldal 234 ezres számot említ. Ennél nagyobb tömeget jelölt meg Darja Heraszimcsuk, Zelenszkij elnök gyermekjogi és gyermekrehabilitációs biztosa. A főtisztviselő közölte egyben, hogy Ukrajna ezekért a gyerekekért is harcolni fog, noha legtöbbjük már Oroszországban vagy Belaruszban tartózkodik.
A The Washington Post tudomása szerint létezik egy illegális örökbefogadási hálózat is, amelyen keresztül a gyerekek gyakran ugyanazoknak a katona- vagy rendőrtisztek családjainak kezébe kerültek, akik részt vettek a biológiai szülők meggyilkolásában. Más esetekben a csecsemők árvaházakba kerültek, vagy a katonai rezsimhez hű családok fogadták őket örökbe, valódi származásukat titkoló hamis dokumentumokkal.
Ukrán becslés szerint 1,2 millió ukránt deportálhattak az oroszok
Az ukrán kiskorúak elrablásával kapcsolatos hírek március közepén kezdtek elterjedni, amikor az ukrán külügyminisztérium arról számolt be, hogy az orosz erők 2389 gyermeket vittek el Luhanszk és Donyeck régióból. Ekkor Pjotr Andrjuscsenko, a Mariupoli polgármesteri hivatal munkatársa arról számolt be, hogy mintegy 4500 városlakót vittek át akaratuk ellenére a határon Oroszországba.
Bár az elrabolt személyek (köztük a gyerekek) pontos száma még nem tisztázott, egyre több bizonyíték utal arra, hogy tömegekről van szó. Április közepén az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet ukrán tisztviselők részletes adatai alapján jelentette, amely szerint az orosz csapatok hozzávetőleg 500 000 civilt deportáltak. A számok azóta nőttek, és az ukrán hatóságok a közelmúltban úgy becsülték, hogy 1,2 millió ukránt akaratuk ellenére deportáltak.
Maria Lvova-Belova, az orosz gyermekjogi ombudsman március elején találkozott Vlagyimir Putyinnal, hogy az Állami Duma elé vigyenek olyan változtatásokat, amelyek egyszerűsítenék az orosz jogot, hogy felgyorsítsák az ukrajnai háborús övezetből származó gyermekek örökbefogadását. Áprilisban Lvova-Belova megerősítette, hogy Ukrajnából 1560 gyermek érkezett Oroszországba szülei nélkül, és elmondása szerint ezek egy részét már orosz családok fogadhatják örökbe.
Lilia Gumerova orosz szenátor arról beszélt, hogy a „felszabadult területekről származó” ukrán gyerekeknek nincs orosz nyelvtudása, és bejelentette, hogy speciális nyári táborokat szerveznek az orosztanításra. Ehhez hasonló a taganrogi intézmény is. A gyerekek "áttelepítésének" tényét tehát az orosz kormány sem tagadja.
Az Orosz Föderáció azt viszont nem ismerte el, hogy „tömeges evakuálást” hajt végre a gyermekotthonokból és bentlakásos iskolákból, beleértve azokat az utcákon kóborló gyerekeket is, akik az ellenségeskedés miatt veszítették el a kapcsolatot szüleikkel, vagy gondviselőik meghaltak.