NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

„Nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni” - avagy hogy állnak az amerikai nukleáris erők

Felmérhetetlen fenyegetések
Felmérhetetlen fenyegetések Szerzői jogok AP
Írta: Székely Ferenc
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Nagyhatalmanként 100 robbanófej elegendő lenne a világ nukleáris biztonságához és egyensúlyáshoz. Ehhez képest a jelenlegi állomány tízezer körül jár. A túlfegyverkezés nemcsak növeli a globális kockázatokat, de egyre több fejfájással jár birtokosaira nézve is.

A fékezhetetlen fantáziájú Stanley Kubrick rendező 1964-ben alkotta meg egyik legsikeresebb művét „Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni" címmel. A szatírának álcázott, de nagyon is figyelmeztető filmben egy elszabadult amerikai légiparancsnok visszavonhatatlan utasítást ad ki a Szovjetunió elleni atomtámadásra, kényszerhelyzetbe sodorva az elnököt, hogy most már vigye is végig, különben az oroszok ellencsapása pusztító lesz. A Fehér Ház és a Kreml lázasan egyeztet, de a világtragédiát már nem lehet elkerülni. A filmszatíra óta eltelt 60 évben az atomhatalmak óvatosan kerülték is a nukleáris konfliktus határmezsgyéjét, ám az ukrajnai háborúval ez a realitások közelébe került.

Felfoghatatlan a különbség a hirosimai és a mai pusztító kapacitás között

HIRDETÉS

A Japán Császárság kapitulációját kikényszerítő két atomtámadás során (1945 augusztus 6. és 9.) a Hirosima és Nagaszaki felett felrobbantott nukleáris fegyverek hatóereje mintegy 15 kilotonna volt, ami 15 millió kg hagyományos robbanóanyaggal (TNT) azonos erejű. A csapások kétszázezernél több azonnali áldozatot követeltek, és a fegyverek alkalmazása máig ható erkölcsi, jogi és érzelmi polémiák tárgya. 

Ugyanakkor pőre katonai célszerűsége ma már kevésbé vitatott, hiszen maga a japán vezérkar is további 28 millió civil áldozattal számolt egy elhúzódó szárazföldi hadművelet esetén, és fenyegetett a szovjet beavatkozás, mivel a robbantások után Moszkva is hadat üzent Japánnak. Ez a fordulat politikai tekintetben legalább olyan ijesztő volt, mint a két atomtámadás.

A két fegyver bevetésekor készen állt már a harmadik eszköz is. Az újabb támadásra augusztus 19-én került volna sor, immár egy jóval nagyobb település, valószínűleg Jokohama, vagy akár Tokió felett. További hét atomfegyver készült volna el október végéig, amik kiirtották volna a városlakó japánok mintegy felét, a kőkorszakba taszítva vissza egy sokezer éves világhatalom társadalmát, gazdaságát és kultúráját. 

Hirohito császár értesült a további fenyegetésekről és hatalmas személyes kockázatot vállalva, a vezérkar szélsőségeseivel szembeszállva és katonai puccsot kockáztatva hirdette ki a megadást. Ezzel a bátor lépéssel elkerülte a japán háborús bűnösök sorsát. Megtarthatta trónját, noha isteni származásáról le kellett mondania.  1989-ig uralkodott. Miniszterelnöke, Tojo Hideki viszont nem kerülhette el a bitófát, mint háborús főbűnös. 

AP
(1) Harry Truman amerikai elnök (2) Tojo miniszterelnök (3) Douglas MacArthur, az USA távol-keleti főparancsnoka és Hirohito japán császárAP

Abban mindenki egyetért, hogy a további esetek elkerülése az emberiség túlélésének egyik alapfeltétele, mégis túlfegyverkezés állt elő

A Hirosima óta eltelt időben az eddig legerősebb atomfegyver, a szovjet Cár nevű hidrogénbomba, háromezerszer nagyobb pusztító erejű lett, mint a Japán ellen bevetett két eszköz. A fegyvert 1961 októberében hozták működésbe Novaja Zemlja felett, vagyis ez lett az egyetlen európai területen végrehajtott atomkísérlet. A teszt mielőbbi elvégzését Nyikita Sz. Hruscsov pártfőtitkár erőltette, hogy az egybeessen az SZKP XXII. kongresszusával, ami sikerült is. 

A bomba fényhatását még Finnországban is érzékelni lehetett (amire sokan emlékezhetnek a most NATO-ba törekvő ország idősebb polgárai közül). A robbanás lökéshulláma háromszor kerülte meg a Földet, és akkora energiakibocsátást eredményezett, amennyi a Nap által ugyanennyi idő alatt produkált energia 1%-a. Pusztító hatása egyenlő volt a második világháborúban elhasznált összes robbanóanyaggal, és ereje kétszerese volt a valaha épített legnagyobb amerikai atomfegyvernek, a Castle Bravónak.

Miután a főtitkár és a katonai vezetés megdöngette a saját mellét, a siker eszeveszettnek mondható fegyverkezési versenyt generált, aminek csúcspontján a Szovjetunió elérte a 40 ezres robbanófejes készletet úgy, hogy ezeknek töredékét lett volna csak képes célba is juttatni. 

EURONEWS grafika
Erősen hullámzó volt a verseny, a közepén erős szovjet fölénnyelEURONEWS grafika

Mégis, a fejlesztésben főszerepet játszó Andrej Szaharov atomtudós a Cár élményének hatására fordult szembe a nukleáris fegyverkezéssel, és lett később belső száműzött, aki Nobel-békedíját sem vehette át személyesen. 

Ha már egyszer atomfegyver, meghúzható-e egy épeszű határ?

A nyolcvanas évek kifeszített állapotához képest ma 100 nukleáris fegyver jelentené azt a „pragmatikus határt”, amit egy-egy országnak érdemes tárolnia arzenáljában. Ha bármely agresszor ennél többet használna fel, azzal saját társadalmát is nagy valószínűséggel tönkre tehetné. Ha bárki 1000 nukleáris töltetet vetne be és nem szenvedne ellencsapást, még akkor is környezeti katasztrófába sodródna, ha győztese a konfliktusnak. 

100 nukleáris robbanófej elegendő a nukleáris elrettentéshez a legrosszabb forgatókönyv esetén is. Az USA és Oroszország teljesen fölöslegesen birtokolja az összesen létező mintegy tizenötezer atomfegyver szinte egészét.
Joshua Pearce professzor
Michigan Technology University

Ehhez képest jelenleg mintegy 15 000 atomtöltet várakozik kilenc ország arzenáljában (USA 5428, Oroszország 5977, Kína 350, Franciaország 295, Egyesült Királyság 225, Pakisztán 165, India 160, Izrael 90, Észak-Korea 20) és katonai szintű kapacitások közelében van Irán és Brazília is. Utóbbiban a hadsereg átadja fejlesztési eredményeit a civil szektornak.

2022 elején az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma körülbelül 3700 hadbavethető nukleáris robbanóegységet birtokolt, főként ballisztikus rakétákra és bombázó repülőgépekre építve. További 300 hazai stratégiai bázisokon található, 100 taktikai bombát pedig európai légitámaszpontokon helyeztek el. A többi mennyiség „fedezetként” raktárakban várakozik, technikai vagy geopolitikai meglepetések esetére, és a robbanófejek közül több százat még 2030 előtt leszerelnek. A számok azért hozzávetőlegesek, mert a cserék, szervizek, leszerelések folyamatosan zajlanak.

Hol tanyáznak az amerikai fegyverek, és tartja-e az USA az adott szavát?

24 földrajzi helyről van szó, ahol amerikai atomfegyvereket tárolnak vagy mozgó egységeken hordoznak. Az eszközök döntő többsége a Ráktérítőtől északra állomásozik, ami megfelel az Észak-atlanti Szerződés (NATO) földrajzi hatókörének. 

Magában az Egyesült Államokban 11 nukleáris támaszpont létezik, 5 pedig Európában. A legnagyobb amerikai raktárbázis az új-mexikói Kirtland földalatti lőszer- és karbantartási komplexuma. Itt található a legtöbb „nyugger fegyver” is, amiket majd a texasi Pantex üzemben szerelnek szét, Amarillo közelében. A Bomb Citynek is nevezett hatalmas létesítményben új atomfegyverek építése is folyik. 

A Bomb City működése

A legtöbb tengeri atomfegyver a Washington állambeli Kitsap tengeralattjáró-bázis egységein utazik, ami egyben jelzi, hogy a Távol-Kelet és a Pacific-térség az USA fő stratégiai célpontja. 

Az Egyesült Államok betartja az Új Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződés (New START Treaty) korlátait. Az USA-nak mintegy 140 rakétával van többje, mint az orosz félnek, de Oroszország egyelőre nem igyekszik csökkenteni a szakadékot, és elmaradása egyharmaddal nőtt is 2018 óta.

Az egyezményt 2010-ben, Prágában látta el kézjegyével Dmitrij Medvegyev orosz és Barack Obama amerikai elnök. Azóta az orosz-amerikai adatokat félévente összesítik, és ezek azt jelzik, hogy jelenleg a teljes amerikai állomány 8%-a vár szétszerelésre. Tavaly a létfontosságú biztonsági szerződést viszonylag gyorsan, 2026 februárjáig meghosszabbították, ami jelentős bizalmi lépés volt, mivel korábban Donald Trump elnök befagyasztotta ezeket a tárgyalásokat. Akkor az a veszély fenyegetett, hogy szerződés hiányában mindkét ország kénytelen lesz több száz extra robbanófejet feltölteni hordozórakétáira, amivel lekerült volna az addig jól záródó fedő a stratégiai erők kuktafazekáról. 

Átmeneti veszélybe került az átláthatóság lehetősége is, ami pedig a kölcsönös bizalom alapkelléke. Még a legnagyobb politikai morgások idején is a két ország 328 helyszíni ellenőrzést hajtott végre, és 23 ezer értesítést vagy jelzést cserélt, vagyis naponta több tucatnyit, ami a pánik elkerülésének előfeltétele. 

Az persze egészen más történet, hogy mivel ijesztgetnek vagy milyen fenyegetésekkel hadonásznak egyes  közszereplők a nyilvánosságban, mint például Dmitrij Rogozin Roszkozmosz-vezér fenyegetése Boris Johnson brit miniszterelnök címére, hogy egy Sátán-rakéta bevetése után nem marad fodrász, aki a frizuráját kezelné. A katonai egyeztetések nem függhetnek az olyan handabandázásoktól sem, mint bizonyos Julia Vityazeva újságírónő javaslata, aki szerint az Eurovíziós dalfesztivál végeredményét egy Sátán-rakétával lehetne elrendezni.

HIRDETÉS

Az ukrajnai háború miatt a Biden-adminisztrációnak is sürgető az új nukleáris magatartásról szóló áttekintés (NPR - Nuclear Posture Revue), amiben a Kongresszus lehet a segítségére. Március végén került a törvényhozás elé a Védelmi Minisztérium komplex stratégiai terve, ami a nukleáris magatartást is magába foglalja, és amit korábban a Fehér Ház végzett el, de ez is csak az elrettentést említi. A stratégiai fókusz is átkerül a Távol-Keletről Európára, amire 40 évig nem volt szükség. 

A 2018-as Trump-féle tervet James Mattis védelmi miniszter állította össze. Szerepelt benne javaslat új fegyvertípusok kifejlesztésére és a nukleáris tengeralattjárókról indítható Trident II. stratégiai rakéták korszerűsítésére. Ennek végleges eldöntése szintén várólistás, de valószínűleg meg fog történni.

AP Photo
Trident II. interkontinentális ballisztikus rakéták az USS Maine tengeralattjárónAP Photo

Atomra atom - ez volt a főszabály korábban. És most?

A program körül a leghevesebb vitát az váltotta ki, hogy megkockáztatta a nukleáris megtorlás lehetőségét konvencionális támadásra adott válaszként is. Ez egy régi tabut érint, ami már az Eisenhower-kormányzat óta létezett, és ami nem számolt a nukleáris és hagyományos fegyverek integrálásával a katonai tervezésben.

Óriási rizikója, hogy más hatalmakat is bátorít a nukleáris eszközök alkalmazására. Ennek pszichológiai és propagandisztikus súlyát máris látjuk az ukrajnai háború menetében.

A Trump-kormány NPR-terve erőteljes változást hozott az Obama-kormányzat 2013-as útmutatásához képest,  mert eltávolodik az „atomra csak atomot” szemlélettől. Az új műveleti parancsot 2019 áprilisában írta alá Trump elnök, OPLAN néven. Ez négy fő ellenfél ellen irányult: Oroszország, Kína, Észak-Korea és Irán. Az utasítás beépítette a kiberhadviselés elemeit is, és szorosabbra vonta a határvonalat a nukleáris és a hagyományos támadások között. Értve, hogy a nagyobb méretű konvencionális támadásokat is a stratégiai körben említi, vagyis a nukleáris agresszióval egyenértékűnek tartja, és erre a nukleáris választ is lehetségesnek ítéli.

HIRDETÉS

A dokumentum megfogalmazása szerint, ha az elrettentés nem sikerül, az Egyesült Államok arra törekszik, hogy minden konfliktusnak a lehető legjobb feltételek mellett vessen véget. Ennek érdekében a nukleáris erők korlátozott, rugalmas és fokozatos válaszlehetőségeket biztosítanak, ami szükséges ahhoz, hogy az ellenfél eszkalációs törekvéseit meggátolják. 

Egy – nem kívánatos – példával élve, ha Kína hagyományos eszközökkel, például hajóelhárító rakétákkal esetleg megsemmisítené az USA távol-keleti flottáinak repülőgéphordozóit, akkor az USA nem zárná ki az erre adandó nukleáris választ. A tényekhez tartozik, hogy sok vezérkari tábornok nem lenne boldogtalan ettől a szemléletmódosulástól, mert a korábbi stratégiákat túl merevnek tartották. 

Már vagy húsz éve éreztem, hogy a nukleáris felfogásunk rugalmatlan. Nagy volt, hatalmas volt, masszívan pusztító, de ez minden. Ma már a hagyományostól a nukleárisig terjedő válaszaink vannak, és ez egy épeszű dolog.
John Hyten tábornok
helyettes vezérkari főnök, 2019

A Trump-féle program szakított (volna) azzal a 40 éves kétpárti erőfeszítéssel, hogy csökkentsék az Egyesült Államok nukleáris arzenáljának méretét. 

Ez a tendencia folyamatos volt, és a Nixon-Obama közti időszakban az USA 30 ezerről 5 ezer környékére csökkentette nukleáris fegyverkészletét. Ironikus módon a legnagyobb leépítéseket republikánus elnökök hajtották végre. Ronald Reagan és George H.W. Bush 50 százalékkal vett vissza a készletből, és utóbbi volt az, aki 1991-ben leszereltette a haditengerészet hajóiról a nukleáris cirkálórakétákat. George W. Bush további 50 százalékkal apasztotta az atomarzenált. A demokrata Clinton és Obama viszont csak 20-20 százalékos csökkentést hajtott végre. 

A Trump-féle változtatásokban jelentős szerepet játszott Oroszország növekvő aktivitása az európai térségben (a Krím annektálása és szakadár államszerveződések Kelet-Ukrajnában). Ezeket megelőzően évi 1-2 amerikai bombázógyakorlat vagy légibemutató zajlott Európában, de ezek 2018-tól kezdődően megszaporodtak. 

HIRDETÉS

A Trump-koncepció igen ambiciózus, mondhatni pazarló volt a költségeket illetően is. Az Obama elnök által javasolt modernizációs program 1,2 ezermilliárd dollárt célzott meg, míg Trumpé 2 ezermilliárd fölé ment volna, megduplázva a védelmi költségvetés nukleáris fejezetét. A kritikusok szerint egy ilyen aránytalan költségeloszlás gyakorlatilag a fiókba hajította volna a hagyományos haderő fejlesztési lehetőségeit. 

A Trump-tervezet ellen kifogás volt az is, hogy túlbecsülte a geopolitikai riválisok képességeit arzenáljuk bővítésére, pedig az oroszok már korábban jelezték, hogy legalább további öt évig hajlandók fenntartani a 2021-ben lejáró szinteket. A kérdés most lóg a levegőben, de a szakértők nem számolnak nagyobb tömegű orosz nukleáris fejlesztésekkel a közeli években, tekintettel Moszkva gazdasági és technológiai nehézségeire. 

Manuel Ceneta/AP
Trump elnök és Mark Milley vezérkari főnök a Myer-Henderson légibázison, 2019 szeptemberManuel Ceneta/AP

A bíráló véleményekkel szemben sokaknak viszont tetszett az elgondolásnak az a része, ami egy új cirkálórakéta-flotta kiépítését célozta volna meg, kellő ösztönzést adva Oroszországnak, hogy végre komolyan tárgyaljon a taktikai nukleáris fegyverek csökkentéséről, mivel ezen a téren bujkál a megállapodás elől, miként teszi ezt a műholdromboló fegyverek kérdésében is. 

Ami Kínát illeti, annak teljes stratégiai arzenálja mindössze 60 interkontinentális ballisztikus rakétát tartalmaz, melyek 300 robbanófejet képesek szállítani. Velük szemben a tengeri, légi és hajóvédelmi feladatok jóval nagyobb kihívást jelentenek, mint a nukleáris fenyegetés. Bár Kína erősödése jelentős, de nem indokolja, hogy az Egyesült Államok miatta bővítse már létező nukleáris kapacitásait.

Mit jelent ma a nukleáris elrettentés?

A katonai követelményekhez valóban szükséges arzenál és a már meglévő készletek súlyos egyensúlyhiánya az amerikai nukleáris döntéshozatal állandó jellemzője. Robert McNamara (Kennedy és Johnson elnökök védelmi minisztere) már a hatvanas években úgy kalkulált, hogy a Szovjetunió állami létének megsemmisítéséhez az ország lakosságának 20-25 százalékát és ipari kapacitásának felét kell elpusztítani. Számítása szerint ehhez 400 darab egy megatonnás robbanófejre lett volna szükség, viszont abban az időben az Egyesült Államoknak már 18 ezer megatonna volt a birtokában, vagyis a szükséges szint többszöröse.

HIRDETÉS

Ezért jelezte McNamara, hogy az elrettentés fogalmát sokkal precízebben kellene meghatározni, különben nehéz a nukleáris fegyverekre fordított valóban szükséges kiadásokat megtervezni. Ilyen mély definíció azonban azóta sem született meg, inkább csak szakanyagokban és felsorolásszerűen.

Az elrettentés fogalma az, ahogyan szól: az ellenfél elijesztése, visszatartása attól, hogy első csapást intézzen ellenünk. Nem azt jelenti, hogy ne lenne képes megtenni, vagy hogy nem tud minket legyőzni, hanem egy pszichés gátat, hogy ne szánja el magát erre. 

A Chatham House brit elemzőközpont a racionalitást tartja a fő visszatartó erőnek, és nem csak az ellenfél politikai vezetője, hanem alárendeltjei és katonai parancsnokai részéről is. Egy első csapás elrendelése előtt mérlegelni kell az ellenfél lehetséges válaszlépéseit és azok hatását, nem csak a katonai erőkre, de a társadalomra, az iparra, az ország ellátó hálózataira és külkapcsolataira nézve is.

A hidegháború éveiben az elrettentést szinte csak a nukleáris erők kölcsönös alkalmazására értették, de mára ez a felfogás változni látszik. Az elrettentés és az atomfegyver használata már nem szinonima, és hagyományos eszközökkel is elképzelhető olyan méretű agresszió, ami nukleáris választ vált ki.

AP Photo
A US Air Force B52-H Stratofortress stratégiai bombázója, Irán fölöttAP Photo

2012-ben az amerikai hadsereg azt jelentette, hogy az összes katonai követelménynek eleget tud tenni 1000 stratégiai robbanófejjel, ami ötszázzal kevesebb a stratégiai fegyverek csökkentéséről szóló új szerződés keretszámánál. 2021 áprilisában Charles Richard admirális, a Stratégiai Parancsnokság (STRATCOM) vezetője már azt mondta, hogy az elrettentés akár interkontinentális ballisztikus rakéták nélkül is megvalósítható. 

HIRDETÉS

Igen ám, de ez a nyilatkozata még az ukrajnai háború előtt született, és aligha lesz politikailag védhető most, hogy ismét asztalra kerül az eszkaláció-deeszkalizáció elmélete, vagyis hogy egy komoly válsághelyzetet a végletekig kell élezni ahhoz, hogy utána enyhülés következhessen, ami az orosz katonai stratégia egyik sarkköve.

Az eszkaláció fogalmát és határpontját még senkinek sem sikerült definiálnia. Melyik állapot az, ahol az agresszió megáll, és a visszafordulás megkezdődhet? Egy vagy több európai nagyváros teljes elpusztítása? Félmillió vagy több ember halála? Az élelmiszerellátás teljes megszűnése? Ezekre nincs konkrét felelet. A válasz az, hogy a legjobb eleve el sem eljutni az eszkalációig,

A Stratégiai Parancsnokság eddigi tesztjeiben az eszkaláció vezérlése, kordában tartása sosem működött. Mindig rossz vége lett, és itt a 'rossz' alatt a globális atomháborút kell érteni.
John Hyten tábornok
a 2018 évi Global Thunder hadi szimuláció parancsnoka

Miért tűnik tétovának az amerikai nukleáris stratégia?

Az atomfegyverkezéssel mélyebben foglalkozó szakértők a kibogozhatatlan csomót a Pentagon rendszerében látják. A Védelmi Minisztérium valóságos labirintusa a politikai, katonai, ipari és tudományos érdekcsoportoknak, amire Eisenhower elnök már 1961-ben rámutatott leköszönő beszédében. Ez az a hivatal, ahol az aktuális kormányzat pártszínezetétől szinte függetlenül döntenek a fejlesztésekről és a fő stratégiai irányokról. 

Visszamenőleg címkéznek követelménynek olyasmit, ami nem is volt előírva. A Pentagon zsargonjában nem azért számít valami sikernek, mert szükséges volt, hanem mert az eljárás ide vezetett, és a bürokrácia ezzel önmagát igazolja.
Sharon K. Weiner
School of International Service, American University

Márpedig a Biden-kormányzat maradék két évében el kellene dőlnie, hogy a földi alapú stratégiai rendszer (GBSD) a Minuteman III rakétaflottára épül továbbra is, vagy beolvad egy szélesebb körű új struktúrába. Ehhez négy egyidejű és nagyon széles programot kellene elindítani annak érdekében, hogy ne új eszközökre legyen szükség, hanem a meglévők élettartamának meghosszabbítására. És ez csak egyetlen kérdés a sok közül.

Ráadásul mindezt nem egy nyugodt békekorszakban, hanem a kubai válság óta legsúlyosabb nemzetközi fenyegetettség árnyékában kell megtenni, ügyelve arra is, hogy a felfokozott külső helyzet ne eredményezzen elhamarkodott vagy túlzó intézkedéseket. Ezért is szögezte le a tengernagy március elején az illetékes szenátusi bizottság előtt, hogy az USA nem fog nukleáris fegyvert használni az ukrajnai konfliktusban, még akkor sem, ha Oroszország atomkardot csörtet.

HIRDETÉS

Mik vannak raktáron?

Az USA légiereje 400 Minuteman III interkontinentális ballisztikus rakétát tárol silókban, három szárnyra osztva, Colorado, Nebraska és Wyoming államokban, és vannak egységek Észak-Dakotában és Montanában is. Logikusan az ország középső szektoraiban és alacsonyabb népsűrűségű államaiban, ahol öt kilövésirányító központ irányítja őket, ha kell egymástól függetlenül, vagy egymást váltva. 

Airman 1st Class Ian Dudley/AP
Minuteman III ICBM rakéta indításaAirman 1st Class Ian Dudley/AP

Az egységek általában egy-egy robbanófejet hordoznak (300 kilotonna), de a korszerűbbeket ki lehet bővíteni két vagy három független célzású robbanófejjel (MIRV), így a teljes kapacitás 800 töltet lehet.  

A Minuteman III-asok 2015-ben több milliárd dolláros, évtizedes modernizációs programot fejeztek be, amivel a rakéták élettartamát 2030-ig meghosszabbították. Ez nem túl hosszú időtávlat. Az USA nem telepített új ICBM-et, így a továbbfejlesztett Minutemanek alapvetően új fegyverek, kivéve a héjukat. Vita van arról, hogy ezeket nem kellene-e lassan kivonni a szolgálatból, és egy olcsóbb, 700 darabos új flottát építeni. Újjáépítés várhat a rakétasilókra és a 45 földfelszíni kilövőegységre is. 

A döntésnél figyelembe kell majd venni Biden elnök erős klímavédő elkötelezettségét és vállalásait is. Ez érinti a lejáró robbanófejek hasadóanyagának csökkentését (ezzel hatóerejük korlátozását is) éppúgy, mint a tengerekre telepített további atomerő visszafogását. Ha továbbra is Kína elrettentése marad a távlati stratégiai cél, akkor kérdés lesz, hogy elegendők-e a tengeralattjáróról indított nukleáris fegyverek. Ha nem, akkor a földi telepítésű eszközök 264 milliárd dolláros életciklus-költsége (fenntartása) megduplázódik.

Evan Vucci/AP
Milley vezérkari főnök a folytatólagosság kapcsa Trump és Biden közöttEvan Vucci/AP

Az ütőerő harmadik fő pillére a nukleáris tengeralattjáró flotta. 14 Ohio osztályú ballisztikus rakéta-járműről van szó, melyek közül nyolc a Csendes-óceánon hajózik, hat pedig az Atlanti-óceánon. Normál esetben 12 hajó tekinthető bevethetőnek, kettő pedig karbantartás alatt áll. 4-5 van állandó harci készültségben, a többi harcba dobásához viszont már órák, vagy akár egy nap is szükséges.

HIRDETÉS

A tengeralattjárók egyenként legfeljebb 20 Trident II ballisztikus rakétát (SLBM) szállítanak. Korábban ez 24 volt, de a New START egyezmény kölcsönös csökkentésben állapodott meg az oroszokkal. Az eredetileg brit tervezésű rakétákat folyamatosan fel fogja váltani a meghosszabbított élettartamú Trident II D5, aminek találati pontossága jóval nagyobb lesz. Ez a fegyver már a Columbia-osztályú új amerikai, és a brit Dreadnought-osztályú tengeralattjárókat is ellátja majd. A korszerűsített típusból 108 darabot fognak vásárolni.

Újabb ballisztikus rakéta nem készül a tengeralattjárókra, hanem a terv az, hogy a Tridentek élettartamát  2084-ig húzzák el. 

BILL TIERNAN/AP
A USS Maine (Ohio osztályú) nukleáris tengeralattjáró a Kings Bay bázison, Georgia,BILL TIERNAN/AP

A stratégiai nukleáris csapásmérő erők mellett az USA többféle gravitációs bombával is rendelkezik, amiket vadászbombázókra szerelnek. Mintegy kétszáz darab B61 atombombáról van szó, a hordozók pedig főként az F-16 vadászgépek. Ezek közül mintegy százat telepítettek Olaszországba, Németországba, Törökországba, Belgiumba és Hollandiába. A többi bomba az Európán kívüli szövetségesek támogatására szolgál, főként a Távol-Keleten. Magában az Egyesült Államokban csak Idaho államban szolgál egy taktikai nukleáris század. 

Már zajlik az atomfegyverek áttelepítése a lopakodó képességű F-35 vadászbombázókra is, amik iránt Törökország is epedezik, és több vélemény szerint ez áll a NATO északi bővítését gáncsoló magatartása mögött. Az F-35 atomfegyverről szóló tanúsítványa jövőre készül el, de már folyik a személyzet átképzése. Az olaszországi Aviano támaszponton már 2020-ban sikerrel lezajlott egy "elefánt-séta", aminek során az összes vadászgép egyetlen összehangolt egységként tudott működni. Hasonló gyakorlatra Dél-Koreában is sor került.

Amint az európai telepítés megkezdődik, a jelenleg szolgáló B61 bombákat visszaszállítják az Egyesült Államokba, és valószínűleg leszerelik. Ebben az átállásban fontos feladat lesz az európai légibázisok védelmének és biztonságának megerősítése és a parancsnoki rendszerek korszerűsítése. A felkészülés már az összes támaszponton megkezdődött, így Törökországban is.

HIRDETÉS
Craig Fry/AP
F-35 vadászbombázó felszállása a Yumai légitámaszponton, USA, ArizonaCraig Fry/AP

Túl gyorsan viszont nem lehet haladni, mert időközben befutott a nukleáris fegyverek betiltásáról szóló ENSZ-egyezmény 50. aláírása, amivel az okmány hatályba is lépett. A paktum erős szépséghibája azonban, hogy a ratifikáló államok között sem az USA, sem Oroszország, sem Kína, sem India, valamint egyetlen NATO-tag sem szerepel. Ennek ellenére több európai ország közvéleményében, főként Belgiumban erősödik a nyomás, hogy az USA ne tároljon atomfegyvereket a területén. 

A 2018-as Trump-koncepció újra felvetette a tengeralattjárókra telepített nukleáris cirkálórakéták gondolatát. A javaslat szakmai bírálatok kereszttüzébe került, mert a tengeri csapásmérő eszközök további fejlesztése az oroszok heves ellenállásába ütközött. Lawrence J. Korb, a védelmi minisztérium veterán szakértője igazat is adott nekik, mondván, hogy „az ilyen programok aláássák az atomsorompó-szerződést, mert egy újabb eszköz beállításakor az oroszok azt feltételeznék, hogy minden cirkálórakéta egyben nukleáris fegyver is”. Ez viszont egyáltalán nem igaz, ezért a döntés nagyobb biztonsági és bizalmi kockázattal járna, mint amennyit valójában ér.

Az atlanti egyensúly védelmében a hidegháború óta először állandó bombázó szárnyak települtek be Európába (Bomber Assurance néven) és ezzel teljes ütőképességű amerikai bombázóerő jelent meg a kontinensen, amire korábban csak Észak-Korea esetében volt példa. A szárny gépeinek fele nem hordoz nukleáris fegyvereket, hanem jórészt cirkálórakétákat és direkt célzású légibombákat.

2019 óta a gyakorlatok egyre több 'ugrálást' tartalmaznak, ami a bombázók sűrű helyváltoztatását jelenti, Kanadát is beleértve, hogy szétszórja az ellenség előtt a lehetséges célpontokat, és megnehezítse azonosításukat és megsemmisítésüket. Tavaly a Stratégiai Légi Parancsnokság már 127 ilyen kitérő küldetést hajtott végre. 

Jelenleg 46 darab B-52-es bombázó van felszerelve légi indítású cirkálórakétával, és ugyanezt megkapják majd az új B-21-es lopakodó bombázók is, melyek gyártását idén felgyorsították. 

HIRDETÉS
AP
Az új bombázó-generáció hamarosan hadrendbe állhatAP

Ez a típus 80 vezérelt bombát és 16 darab 1,2 megatonnás atombombát képes szállítani, vagyis a hirosimai pusztító erő 160-szorosát. A bombázóhoz drónok is párosíthatók. 

Joe Biden eddig nem mutatta jelét, hogy lényegesen eltérne az előző koncepciótól. 2021-ben az USA területén hat nagyobb komplex gyakorlat zajlott, amik számoltak atomfegyverekkel, és tavaly novemberben csúcsosodtak ki az egyhetes Global Thunder gyakorlatban. A sorozat kiképzési lehetőségeket biztosított valamennyi területen, különös figyelemmel a nukleáris készenlétre. A 2022-es gyakorlatra való felkészülés is már javában zajlik, a Trump elnöktől megörökölt koncepció alapján.

A legkényesebb kérdés: a döntéshozók pszichikai állapota

Egy stratégiai tervbe lehetetlen beépíteni és biztosra venni, hogy a döntéseket meghozó személyek milyen lelki, intellektuális vagy idegállapotban vannak, amikor határozni kell, és mennyire képesek a racionalitás követelményeinek megfelelni. Nem véletlen, hogy a tervezésnek ez a legkevésbé kimunkált részlete. 

Az elrettentés politikája azt feltételezi, hogy első nukleáris ellenséges csapással számolnak, aminek során a vezetőknek tüstént, de ugyanakkor megfontoltan kell mérlegelni a válaszlépés előnyeit, kockázatait, költségeit, és azt is, hogy később igazolni tudják-e a döntést. Mindezt úgy, hogy a rendelkezésre álló információk nem feltétlenül teljesek, és a döntésre 15-20 perc áll rendelkezésre. 

Carolyn Kaster/AP
Biden elnök az USS Delaware új nukleáris atomtengeralattjáró avatási ünnepségén, 2022 áprilisCarolyn Kaster/AP

A jelen helyzetben és fennmaradó hivatali idejében Joe Biden előtt nem sok lehetőség nyílik a nukleáris politika mélyebb reformjára, így legfeljebb kisebb eltérések képzelhetők el a status quo-hoz képest. Lehet kacérkodni az elrettentés más eszközeivel is, de a meglévő rendszer teljes átállítása egyelőre képtelenség, de szükségtelen is. 

HIRDETÉS

Amin a főparancsnok reálisan törheti a fejét, az inkább a nem-nukleáris eszközök alkalmazása, amikor több idő áll rendelkezésére az egyeztetéshez és a döntéshez, és a lépések sem visszafordíthatatlanok. Ez jobban is alkalmazkodik az elnök személyiségéhez, de megfelel Richard parancsnok kijelentésének is, hogy „ha igazi bajt látunk, még mindig léphetünk nukleárisan, nem igaz?”.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Észak-Korea nukleáris családtag lett - meg is lehet szeretni a bombát

Washington kemény választ ígér, ha Irán ballisztikus rakétákat szállít az oroszoknak

Washington szerint nem jelent közvetlen veszélyt az orosz űrfegyverkezés, de azért odafigyelnek