Az ukránok többségének az anyagi veszteségnél jobban fáj, hogy a testvérüknek tekintett oroszok támadták őket hátba.
HIRDETÉSTuristák elől elzárt strandok a Fekete-tenger kedvelt üdülőhelyén Odesszában. A fehér homok most halálos csapdákat rejt az orosz katonák számára.
“ ott aknák vannak” - mondja egy fiú.
Az ukrán védelmi erők már a háború kezdetén taposóaknákat telepítettek ide, hogy megakadályozzák az orosz partraszállást. Sokan reménykedtek abban, hogy mire eljön a nyár, újra élvezhetik a tengerpartot.
“ Szerintem az emberek még idén kimehetnek a partra. Az odesszaiakat nehéz megállítani, ha a tengerről van szó. Sokan visszatérnek majd jövőre és a turista szezon folytatódik, amikor az emberek újra elkezdenek majd pihenni” - ebben az itt lakó Konsztantin reménykedik.
Az orosz invázió azonban valószínűleg tartósan kihat az ország turizmusára. Különösen a megrongálódott infrastruktúra - köztük több tucatnyi lerombolt szálloda – miatt. Az Odesszától délre, Zatokában található Hotel Jules Verne korábban "nagyon jó" minősítést kapott az online foglalási felületeken. Mostanra csak romok maradtak belőle. A szálloda szinte teljesen megsemmisült a hónap elején, amikor egy Fekete-tengerről kilőtt orosz rakéta közvetlenül a medence mellett csapódott be. Az itt dolgozók szerint négy ember súlyosan megsérült, a többi alkalmazott csodával határos módon megmenekült.
“ Ukrajna turisztikai ágazata az egyik legvirágzóbb iparág volt 2008-ban. Abban az évben 30 millió látogatót fogadott Ukrajna. Ez a szám csökkent a Krim elfoglalásának évében 2014-ben, de a mélypont tavaly volt, amikor csak három millió turista látogatott Ukrajnába” - számol be róla az Euronews helyszíni tudósítója, Anelise Borges
A bombáknál is jobban fáj az oroszok árulása az ukránoknak
A szomszédban egy korábbi panziótulajdonos, akinek ez volt az élete és a megélhetése. Most nincs se munkája, se reménye.
„ Ez volt a munkánk. Most a part alá van aknázva. - mondja az asszony
És mit fognak így enni – kérdi a riporter
Ez az életünk. Ez a bevételünk. Három gyereket kell etetnem. És most egyikünk sem tud dolgozni.”
Ennek ellenére az ukránok többsége azt mondja, hogy az anyagi veszteség semmi ahhoz az érzéshez képest, hogy egy olyan ország támadta hátba őket, amelyet sokan a "család" részének tekintettek.
"Félek. Nagyon félek. Szörnyű ez az egész. Egyszerűen sokkol.
El tudta volna valaha képzelni, hogy ez megtörténhet? - kérdi a riporter
Nem. Soha. A bátyám Oroszországban él. Azt mondja, mi nácik vagyunk. Mire én, de hiszen minket bombáznak. Erre ő, nem, nem lő titeket senki. Erre nem számítottam. De hogy is számíthattam volna. Egész életünkben Oroszország és Ukrajna olyan volt, mint két testvér. Ez szörnyű." - zárja a beszélgetést az egykori panziótulajdonos.