NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Hét érdekes tény a győzelem napjáról

A győzelem napjának ünneplése 1945-ben Londonban, majd 60 évvel később Moszkvában
A győzelem napjának ünneplése 1945-ben Londonban, majd 60 évvel később Moszkvában Szerzői jogok AP Photo
Írta: Pálfi Rita
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Volt idő, mikor még több tucat külföldi vezető ünnepelt Putyin oldalán, egy német egység csaknem 4 hónapot várt arra, hogy megadhassa magát, miért kellett háromszor is aláírni a megadásról szóló dokumentumokat - érdekességek a győzelem napjáról.

HIRDETÉS

Idén a győzelem napja előtt a legtöbben azt találgatják, hogy vajon mire készül május 9-én Vlagyimir Putyin orosz elnök, miközben a héten már több európai országban megünnepelték a második világháború végét a kontinensen. Németek, akik fókahalászoknak adták meg magukat, a több ünnepnap oka, és a "régi, békés idők", mikor még Putyin mellett ott álltak a világ nagyhatalmainak vezetői Moszkvában, és együtt nézték az orosz katonai parádét. Érdekességek a győzelem napjáról.

1. Egy ünnepnap Európában, mely már születésekor mutatta a megosztottság jeleit

A győzelem napjáról májusban több mint egy tucat európai országban megemlékeznek, de a dátum változó, ahogy a nap neve is.

Dániában és Hollandiában ünnepelnek a legkorábban, május 5-én, ez utóbbiban ünnepnap is. De nem a győzelmet, hanem a felszabadulást ünneplik. Norvégiában is a Felszabadulás napjaként emlékeznek meg a második világháború végéről a kontinensen, de 8-án.

Szintén 8-án tartják "az emlékezés napját" a három balti országban és Ukrajnában is, ez utóbbiban május 9-én a győzelem napját is ünnepelték hagyományosan. Az országban pusztító háború és a Krím annektálása óta tartó konfliktus Oroszországgal rányomta a bélyegét a második világháború végének ünneplésére.

ASSOCIATED PRESS/AP1945
A német erők feltétlen megadását ünnepli a tömeg Párizsban a DiadalívnélASSOCIATED PRESS/AP1945

Franciaországban május 8-an nemzeti ünnep. Sokan - hibásan - az első világháború végéhez hasonlóan a fegyverszünet napjaként hivatkoznak rá. Az ünnep a háború utáni évtizedekben sokat változott 1946-ban elfogadott törvény szerint csak ha vasárnapra esik május 8-a, akkor tartják aznap a megemlékezéseket, egyébként a 8-át követő első vasárnap. 1953-ban a koncentrációs táborokból visszatérők és az ellenállás tagjainak kérésére ünnepnappá nyilvánították, 1959-ben viszont május második vasárnapjára rakták át a megemlékezést. 1968-ban megint visszatértek a május 8-ai dátumhoz, de nem nyilvánították ünnepnappá.

1975-ben Valéry Giscard d'Estaing elnök eltörölte a náci Németország legyőzésére való megemlékezést, és azt az Európa-nappal helyettesítette, hogy a hangsúlyt a francia-német megbékélésre helyezze. Utoljára 1981-ben módosítottak rajta, azóta ünnepnap Franciaországban, a háború végének és a harcosainak az emlékére.

Az Egyesült Királyságban óriási népünnepély tört ki a németek kapitulációjának hírére. Winston Churchill miniszterelnök és VI. György király rádióbeszédekben adták az emberek tudtára az örömhírt. Hatalmas tömeg sereglett a Buckingham-palotához szinte azonnal, hogy a királyi családot üdvözölje.

AP/1945 AP
A brit királyi család 1945. május 8-án Winston Churchil brit miniszterelnökkel (középen) a Buckingham-palota erkélyén, bal oldalon a későbbi királynő, ErzsébetAP/1945 AP

Ehhez képest ma már jóval visszafogottabbak a megemlékezések, még csak nem is munkaszüneti nap május 8-a (kivéve, amikor vasárnapra esik), mivel túl közel van május elsejéhez (ez a franciákat nem zavarja, sőt, Franciaországban a legtöbb évben még a mennybemenetel napja is májusban van, ami szintén szabadnapot jelent).

Németországban is 8-án tartanak megemlékezéseket azok tiszteletére, aki a nácizmus ellen harcoltak a német ellenállásban, és életüket vesztették a második világháborúban. Észak-Németországban 8-án ünnepelték a város felszabadítását a kommunizmus bukásáig.

Lengyelországban is pár éve, 2015-ben változtattak. Azelőtt, ahogy sok más szocialista országban is, az oroszországi dátumon, azaz 9-én tartották a megemlékezéseket. A nem éppen oroszbarátságukról ismert lengyeleknél talán nem is az a meglepő, hogy inkább Nyugat-Európával ünnepelnek együtt, hanem inkább az, hogy nem korábban változtatták meg a dátumot.

Európa-szerte minden kétséget kizáróan Oroszországban ünneplik a legnagyobb keretek között, az év legfontosabb katonai parádéjával a május 9-ét. Az ünnepség a nemzeti egység erősítésére ugyanúgy szolgál, mint ahogy kifelé erődemonstráció is, bármilyen lehetséges ellenfélnek címezve, bemutatva az orosz haderők ütőképességét.

A vétkes, ami miatt három különböző dátuma van a háború végének a kontinensen a politika, vagyis a szövetséges hatalmak közötti bizalmatlanság és megosztottság, mely  77 évvel később az idei év ünnepségeit is beárnyékolja. Adolf Hitler 1945. április 30-án követett el öngyilkosságot, és mindenki számára világos volt ekkor már, hogy nem fog sokáig tartani a háború Európában. Joszif V. Sztálin, a Szovjetunió vezetője keleti irányból nagy sebességgel nyomult Berlin felé, és csak teljes, feltétel nélküli és azonnali megadást akart elfogadni. Nyugati szövetségesei kevésbé voltak válogatósak. Ennek egyik oka az volt hogy Churchill bosszankodva szemlélte ahogy a szovjet hadsereg egyre nyugatabbra tör előre, azzal a kevésbé leplezett szándékkal, hogy minél több területre tegyenek szert, és közben nem mindig tiszteletben tartva azokat a demarkációs vonalakat, melyekben a szövetségesek a Jaltai Konferencián megegyeztek 1945 februárjában.

Hitler végső politikai akarata Karl Dönitz német főtengernagyot jelölte ki államfőnek, aki pár nappal a Führer halála után részleges (észak-nyugat-németországi, dániai és hollandiai) kapitulációt ajánlott fel, és ezt  Churchill habozás nélkül elfogadta. Ez volt az első, a német csapatok feltétel nélküli megadásáról szóló dokumentum, amit május 4-én a szövetségesek részéről Bernard Law Montgomery angol tábornagy írt alá. Ez másnap lépett érvénybe, ezért ünneplik Dániában és Hollandiában ennek a napnak az évfordulóján a felszabadulást.

Sztálint feldühítette a részleges kapituláció híre, ami tovább táplálta már létező paranoiáját nyugati szövetségeseivel szemben. Ezt tetézte az is, hogy míg a szovjetek ellen a végsőkig harcoltak a németek, addig tömegesen adták fel magukat a nyugatiaknak. A szovjet vezető angolszász-német különalkutól tartott, és ezt az eseményt is erre utaló jelként érzékelte.

Ralph Morse/AP
A német felegáció aláírja a megadásról szóló dokumentumot a franciaországi Reimsben 1945. május 7-énRalph Morse/AP

Így nem csoda, hogy Sztálin őrjöngött, mikor meghallotta, hogy Eisenhower főparancsnok május 7-én a franciaországi Reimsben elfogadta a német erők feltétel nélküli teljes megadását. A kedélyek csillapítására és Sztálin kedvéért került tehát sor egy harmadik ceremóniára Berlinben - a náci Németország szívében - május 8-án. Ez aznap 23:01-kor lépett életbe, ami már május 9-re esett moszkvai idő szerint. Így a szövetségesek közti békétlenség, és megosztottság már az háború európai végének a dátumaiban is nyomot hagyott.

2. Európában a világháború végét ünnepelték, de a harcnak nem volt vége

A náci Németország kapitulációja után Európa fellélegezhetett, de az, hogy a területén nem folytak már harcok, nem jelentette a második világháború végét.

ASSOCIATED PRESS/AP1945
A japán fronton harcoló amerikai katonák hallgatják a rádiós híradást a náci Németország kapitulációjárólASSOCIATED PRESS/AP1945

Ahogy VI. György brit uralkodó is fogalmazott májusi 8-ai, győzelmet bejelentő beszédében:

Németországot, az ellenséget, aki egész Európát háborúba sodorta végre legyőztük. A Távol-Keleten még meg kell küzdenünk a japánokkal, egy elszánt és kegyetlen ellenséggel.
VI. György
brit uralkodó

A szövetségesek folytatták a harcot, és még májusban sikerült elfoglalniuk Okinawát, ami Japán négy főszigete előtt az utolsó fontos állomás. 1945. augusztus 6-án az Egyesült Államok atombombát dobott le Hiroshimára, majd három nappal később Nagaszakira. Japán hivatalosan augusztus 14-én adta meg magát, ezzel véget ért a második világháború, de további milliók vesztették életüket az utolsó négy hónapban.

HIRDETÉS
AP
G omba alakú füstfelhő a Nagaszakira ledobott atombomba után az amerikai hadsereg fotójánAP

3. Visszafogottabb örömünnep az elnökét gyászoló Egyesült Államokban

Az Egyesült Államokban az európai győzelem napja eleve kisebb ünneplést váltott ki, melynek a földrajzi távolságon túl az egyik oka az volt, hogy a világháborúnak ezzel még nem volt vége.

De leginkább amiatt volt mérsékelt az öröm, mert még tartott a gyászidőszak: Franklin D. Roosevelt elnök kevesebb mint egy hónappal azelőtt halt meg. Roosevelt választották meg legtöbbször (négyszer) elnöknek és a 20. századi amerikai történelem egyik legfontosabb alakja lett. A 63 éves politikus épp egy portréhoz ült modelt, amikor hirtelen szörnyű fejfájásra panaszkodott. Elvesztette az eszméletét, és már nem tért magához, agyvérzés végzett vele. Gyászmenetét április 14-én Washingtonban 300 000 ezres tömeg kísérte.

A Roosevelt helyére lépő alelnök, Harry Truman május 8-án elrendelte a zászlók félárbocra eresztését, és elődjének emlékének ajánlotta az európai győzelmet ünneplő rendezvényeket.

Tom Fitzsimmons/AP1945
A Szabadság-szobor fáklyája lángokban az európai győzelem tiszteletére 1945. május 8-ánTom Fitzsimmons/AP1945

4. Keleten nem volt örömünnep a háború vége

Számos kelet-európai országot a Vörös Hadsereg szabadított fel a náci uralom alól, számukra így a háború vége nem okozott olyan eufóriát, mint a nyugati országokban, ahol kisebb pusztítást is okoztak a harcok. Ezeknek az országoknak, melyek a kommunista blokkhoz kerültek a következő évtizedekben, a győzelem napja egy új, fájdalmakkal és nehézségekkel teli időszak kezdete lett. A legtöbb országot csak a Szovjetunió összeomlása után hagyták el végleg az orosz katonák.

1945-ben a második világháború úgy fejeződött be Európában, hogy előkészítette a terepet annak, ami követte: a szövetségesek összefogásán az egyre mélyebb repedések, a bizalmatlanság az angolszász és a szovjet vezetők közt egyenes úton vezetett a Vasfüggöny leereszkedéséhez és a nyugat-kelet megosztottságához, majd a hidegháborúhoz a nyugati országok és egykori szövetségesük, a Szovjetunió között.

HIRDETÉS

Sok európai országban most ezért nem tartanak külön megemlékezéseket a második világháború európai végéről, bár a szovjet befolyás alatt lévő több országban megünnepelték a győzelem napját: a szovjetek nácizmus felett aratott diadalát. Valószínűleg ezért tartotta fontosnak Lengyelország is, hogy a jövőben ne 9-én emlékezzenek meg a világháború végéről, mint Moszkvában, hanem 8-án, ahogy a nyugati országokban.

5. A feltétel nélküli átadást aláíró két német főparancsnokot később a háborús bűnösök nürnbergi perében elítélték és kivégezték; a Hitlert követő államfő 10 év börtönt kapott.

Karl Dönitz admirálist, aki 1943 és 1945 között a német haditengerészet parancsnoka volt, Hitler politikai végakaratának megfelelően nevezték ki Németország elnökének. Ennek a választásnak bizalmi oka volt, mert a tengerészet nem vett részt a Führer elleni 1944 júliusi sikertelen merényletben. Dönitz szerint azért esett rá a választás, mert Hitler úgy érezte, "kétségtelenül csak egy olyan értelmes, becsületes ember, mint egy tengerész köthet tisztességes békét." Dönitz fő célja az volt, hogy minél több német katona adja meg magát a nyugati erőknek, ne pedig a szovjeteknek, mert tudta, mit jelent majd katonái számára a szovjet hadifogság. A büntető perben 10 év börtönre ítélték, és 89 évesen, 1980-ban halt meg egy nyugat-németországi faluban. 

AP Photo
Wilhelm Keitel hátrafordulva beszél Alfred Jodlhoz a nürnbergi per egyik tárgyalása alatt, Karl Dönitz a felső sor szélénAP Photo

Alfred Jodl vezérezredes, a Wehrmacht vezérkari főnöke, aki május 7-én Reimsben aláírta a feladást Németország nevében, utána már nem élt olyan sokáig. Nürnbergben több súlyos bűncselekményben is bűnösnek találták, beleértve a rabszolgamunka támogatását a hadifogolytáborokban és a polgári lakosság elleni kegyetlenkedéseket Oroszországban és Norvégiában. 1946. október 16-án Nürnbergben halálra ítélték és kivégezték.

Ugyanezen a napon kivégezték Wilhelm Keitel vezértábornagyot. Ő volt a német fegyveres erők főparancsnoka, aki Berlinben írta alá a megadási szerződést is. Bár politikai szerepe szimbolikus volt, a nürnbergi perek során kiderült, hogy részt vett a Harmadik Birodalom nevében elkövetett tömeges atrocitásokban és háborús bűnökben, beleértve a zsidók elleni népirtást is. Kíméletlen végrehajtója volt Hitler 'Éjszaka és Köd' parancsának, ami sokezer ellenállási harcos meggyilkolását eredményezte, és ő volt felelős a Commando Order nevű rendelkezésért, ami engedélyezte a szövetséges különleges hadműveleti csapatok megölését még akkor is, ha azokat egyenruhában fogták el.

6. Nem minden német erő értesült a megadásról. Egy katonai meteorológiai állomás legénysége például csak szeptemberben adta meg magát egy fókavadász hajó legénységének

A megadás híre nem terjedt el a német erők minden egységéhez. Norvégiában és Dániában néhány elszigetelt alakulat folytatta a harcot, de a legszélsőségesebb eset a meteorológiai állomás legénységével történt, akik néhány héttel a japánok hivatalos fegyverletétele után kapituláltak.

HIRDETÉS

Időbe telt, amíg a szövetségesek felszabadították Európa minden kis szegletét, például Alderney-t, a Csatorna-szigetek legelszigeteltebb és legészakibb városát, amelyet május 16-án foglaltak vissza az Egyesült Királyság 135-ös munkacsoportjának katonái. A teljesen elhagyatott szigeten nem találkoztak német katonai ellenállással (a helyi lakosokat már 1940. június 30-án evakuálták, mielőtt a nácik megérkeztek volna). A következő hét hónapban a brit katonák és a német foglyok együtt dolgoztak, hogy felkészítsék a szigetet a lakosság visszatérésére, aknamezők felszámolásával, házak újjáépítésével és a templomok helyreállításával.

Charlie Brown
A brit egység érkezése Alderney szigetéreCharlie Brown

A leghosszabb ideig „szolgálatot teljesítő” német egység a nordaustlandeti meteorológiai állomás személyzete volt, a norvégiai Svalbard egyik legtávolabbi északi szigetén, amit 1944 szeptemberében hoztak létre 11 fős legénységgel, Operation Haudegen néven. Feladatuk az volt, hogy naponta ötször titkosított időjárás-előrejelzést küldjenek a tromsøi német haditengerészeti parancsnokságnak.

1945. május 8-án üzenetet kaptak parancsnokaiktól, hogy Németország megadta magát és a háborúnak vége. Azt mondták nekik, hogy semmisítsenek meg titkos dokumentumokat, de többet nem közöltek. Miután hiába próbálták felvenni a kapcsolatot a bázisukkal, megpróbálták továbbítani a koordinátáikat a szövetségeseknek, elkerülendő, hogy magukra maradjanak a hidegben. Végül augusztus végén kaptak választ, amikor a norvég haditengerészet kiküldött egy fókavadász hajót, ami szeptember 3-án éjjel érkezett az állomásra. A németek, akik örültek, hogy végre megadhatják magukat, közös étkezést tartottak norvég látogatóikkal, és ennek során a német parancsnok átadta szolgálati pisztolyát a fókavadász hajó kapitányának. A 11 fős egység három hónapot töltött együtt Tromsø-ben, de végül szétváltak, amikor egyeseket Kelet-Németországba, másokat pedig nyugatra küldtek.

7. Míg nyugaton vesztett a jelentőségéből, Oroszországban a május 9-i győzelem napja az egyik legfontosabb ünneppé vált

Oroszország első győzelmi napi parádéját 1945. június 24-én rendezték meg. Sztálin átengedte a főszerepet Zsukov marsallnak, aki a moszkvai Vörös téren fogadta a parádét, ahová autó helyett fehér lovon érkezett. A parádé úgy ért véget, hogy 200 katona náci zászlókat és hadijelvényeket hordott a Lenin-mauzóleum talapzatához egy halomba, ahol aztán elégették őket. Ez a szimbolikus gesztus is mutatja, hogy a szovjetek számára ez a nap nemcsak a háború végét, hanem a nácizmus feletti győzelmüket is jelentette.

Éppen emiatt van annyira sok találgatás arról, hogy Vlagyimir Putyin elnök mit fog tenni az idei felvonuláson, mivel a Kreml az ukrajnai úgynevezett "katonai műveletet" az országban lévő állítólagos neonácik megsemmisítésének küldetésével indokolta.

HIRDETÉS

Oroszországban sem volt minden évben ekkora ceremónia. A katonai felvonulást 1995-ig csak jubileumi években tartották meg. Borisz Jelcin elnök volt az, aki éves eseménnyé tette, mert szüksége volt a közhangulat javítására.

ALEXANDER ZEMLIANICHENKO/AP
2005-ben volt a legtöbb külföldi vendég Moszkvában a győzelem napján, köztük az amerikai és a francia elnök, a német kancellár és az olasz miniszterelnökALEXANDER ZEMLIANICHENKO/AP

Az elmúlt évtizedekben Moszkva több száz külföldi vezetőt és politikust látott vendégül a győzelem napjának megünneplésére (a régi hagyomány az volt, hogy a Lenin mauzóleumon volt a díszpáholyuk, ezzel a hagyománnyal Putyin szakított azóta) A legnagyobb, legtöbb nemzetközi vendéget felvonultató parádét 2005-ben tartották: több mint 150 külföldi méltóság, köztük 50 állam- és kormányfő gyűlt össze a fővárosban, hogy együtt megünnepeljék a náci Németország felett aratott győzelem 60. évfordulóját, Vlagyimir Putyin oldalán.

Idén nem várnak külföldi vendégeket Moszkvába. A Kreml közleményben ezt azzal indokolta, hogy nem jubileumi évről van szó.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Elvette az ukrán zászlót tüntetőktől a német rendőrség

Alattomos és véres támadás volt - de Pearl Harbor után 80 évvel Amerika és Japán jóbarátok

Fotók: hogy néznek ki a partraszállás helyszínei ma