Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Párizsi galériatulajdonos: Nem maradhatnak csendben az orosz művészek

Access to the comments Kommentek
Írta: Mátrai Anna
Liza Fetisszova párizsi galériájában
Liza Fetisszova párizsi galériájában   -   Szerzői jogok  Euronews   -  

Lisa Fetissova párizsi galériatulajdonos. A Moszkvában született nő képtárában az európai művészet mellett megférnek a kortárs orosz alkotók munkái is. Mikor 2001-ben a francia fővárosba költözött, azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megmutassa Európának a modern orosz kultúra legfontosabb darabjait. Az orosz művészek szankcionálásával azonban nem ért egyet.

"Az orosz művészek február 24-e előtti, sőt, évekkel korábban készült alkotásaikkal tiltakoztak az ellen, ami Oroszországban történik. Gyakran intő jelek ezek az alkotások. Közvetlenül vagy közvetetten így harcolnak a rendszer ellen. Ma pedig sokkal fontosabb jelentésük is van. Sokkal erősebbek. Ha most nem engedünk a küzdelemnek, a Nyugattal szembeni ellenállásnak, a rendszerellenes hangoknak, akkor a háború felé fordulunk, és megfojtjuk a tiltakozó hangokat" - elemzi, miért nem marahatnak csendben az orosz művészeti élet tagjai.

Lisa nagymamája Mariupolban született, majd 1941-ben kényszermunkára vitték Németországba. Édesanyja, Larissa egy gulágban született, Szibériában. Ezután az ukrajnai Mikolajivban találtak menedéket. Az ukrajnai háborúban az oroszok Mariupolt és Mikolajivot is bombázzák.

"A Mariupolban született nagyanyám személyes történetei közül mindnek köze van a politikához. Elvitték Németországba, majd a kemény sztálini időkben a gulágon találta magát. Anyám a nagyanyámmal töltötte gyermekkorát Ukrajnában. Mindig azt mondta, hogy ez a legjobb ország a világon. Egy takaróhoz hasonlította, ami betakarta és boldoggá tette. Erre gondoltam, mikor meglátogattam azokat, akik segítettek nekik miután Szibériából kiszabadultak. Olyan volt, mint visszatérni a kezdet kezdetéhez. Amikor kitört a háború, először hihetetlennek gondoltam. Legalább egy hónapig nem tudtam mihez kezdjek, és azon gondolkodtam, ki vagyok én? Már nem egy galériatulajdonos, aki ezt vagy azt megmutat a világnak. Egy idő után pedig azt mondtam, nem értek egyet ezzel, és tovább kell csinálnom, amit eddig. Nem azt mondom, hogy az orosz művészet fontosabb, mint a többi. Azt sem szeretném, ha hangosabb lenne, mint a többi, de azt sem, hogy elnémuljon. Ha elhallgattatjuk, azzal a háborúnak kedvezünk, a korlátozásnak - amit meg kell tennünk, bizonyos pontig. De nem tehetjük meg, hogy hallgatunk, mint a Szovetjunió idején, amikor mindenki csendben volt. Akkoriban mindenki magával volt elfoglalva; olyan ez, mintha visszaléptünk volna a múltba" - meséli személyes idíttatását, amiért úgy döntött továbbra is támogatja az orosz művészeket.