Idén a vízhiány miatt az iraki hatóságok a felére csökkentették a termőterületet. A folyók vizhozama nemcsak a klímaváltozás miatt csökken, hanem a gátak miatt is.
HIRDETÉSÚjabb hatalmas kihívással néz szembe Irak a háború és az azt követő felkelés hosszú évei után: ezúttal a súlyos vízhiánnyal.
A közel-keleti ország 41 millió lakosa nap mint nap a saját bőrén érzi az éghajlatváltozás hatásait. A folyók kiszáradnak, az elsivatagosodás felgyorsult, a homokviharok pedig egyre gyakoribban és erősebbek.
"Nem tudom, hogyan fogunk megélni a jövőben. Se munkám, se fizetésem. Nem tudom, miből fogom eltartani a családomat. Hová menjek?" - kérdezi egy iraki gazda. Mint mondja aszály van, idén a máskor szokásos gabona negyedét tudták csak elvetni, a bagdadi kormány pedig nem segít nekik.
Ahogy minden iraki gazdának, neki is követnie kell az állami hatóságok utasításait, amelyek a gabona fő felvásárlói. Ők határozzák meg a bevetendő területek és az öntözés mértékét, az esőzés és a vízkészletek függvényében. Idén a vízhiány miatt a felére csökkentették a termőterületet.
Nemcsak a klímaváltozás az oka a vízhiánynak. A Tigris és az Eufrátesz folyó, valamint azok mellékfolyói Törökországból, Szíriából és Iránból erednek. A iraki vízhozam azért is csökken, mert a folyók folyásiránya felett gátakat emelnek a többi országban.
2019-ben és 2020-ban még 5 millió tonna búza termett az országban, ami az önellátásra pont elég volt. Idén azonban mindössze 2,5-3 millió tonna a termés. Irak rákényszerül a drága importra.