Van, aki egyedül hagyta el Ukrajnát, de akad, akinek az édesanyját is alkalmazta az iskola. Ezúttal nem elég átadni a tananyagot, a borzalmakat is el kell feledtetni a gyerekekkel.
Iskolatáskáikban rengeteg traumát és bizonytalanságot hoztak Magyarországra az ukrán diákok. Eddig mintegy 700 ezer ukrán menekült lépte át a határt, egyharmaduk fiatalkorú, közülük mégis csak kevesen jelentek meg a magyar iskolarendszerben.
268-an járnak óvodába, 1050-en tanulnak iskolában Magyarországon, ezek a diákok közel 600 intézményben vannak szétszórva – ezt Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára mondta még április 7-én az InfoRádiónak.
A felelősség az iskolákra szakadt
A hatékony oktatásnak több akadálya is van. Sokan csak rövid ideig szeretnének az országban maradni, ezért vagy be se íratják gyermekeiket, vagy csak egy-egy hétre kérnek felügyeletet. Ez elsősorban az óvodákra igaz, amiket egyfajta megőrzőkként használnak az ukrán szülők. Csak addig van szükség az óvónőkre, amíg a letelepedési engedélyüket intézik vagy munkát keresnek, esetleg a továbbutazást tervezgetik.
A másik hátráltató tényező, hogy vannak olyan ukrán iskolák, ahol folytatódott az online oktatás. A tanárok többnyire otthonról próbálják meg eljuttatni a tananyagot több száz kisdiákhoz. Ez egyrészt jó, mert így legalább a gyerekek saját nyelvükön, saját oktatóiktól tanulhatnak, másrészt viszont nem túl hatékony és nem ad felhasználható tudást - legalábbis a szülők erre panaszkodnak. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok elidegenednek kortársaiktól és rosszul viselik a magányt.
Az a szülő sincs könnyű helyzetben, aki végül úgy dönt, hogy megpróbálja beíratni gyerekét egy magyarországi intézménybe. A legtöbb igazgató helyhiányra hivatkozva elutasítja a felvételi kérelmet vagy olyan vizsgát ír elő, amit egy ukrán nyelvű gyerek nem tud sikeresen abszolválni. 16 éves korukig azokra az Ukrajnából érkező menekültekre vonatkozik a tankötelezettség, akiknek vagy van magyar állampolgárságuk, vagy igényeltek itt menekültstátuszt. Ezeket a gyerekeket a törvény szerint köteles felvenni a lakóhelyükhöz tartozó állami iskola. Ezért akadnak intézmények, amelyek hivatalosan felveszik őket, de aztán magántanulói státuszba kerülnek, mert nincs se hely, se tanár, aki tudna velük foglalkozni.
Hiszen a legfőbb akadály a nyelv. Maruzsa államtitkár szerint ukrán nyelvű képzést nem tudnak széleskörűen biztosítani, mert nincs olyan iskola, ahol erre lennének szakképzett tanárok. Viszont az állam támogatja azokat az iskolákat, amelyek menekült gyerekeket oktatnak. A tanulók havi átlaglétszáma alapján fejenként 130 ezer forintot kapnak minden hónapban a fenntartók, de csak akkor, ha minden gyereknek heti öt óra egyéni felkészítést tartanak.
Élet a Patronában
A budapesti Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont jelenleg 25, 3 és 17 év közti gyermeknek ad biztonságot. Ahogy Rubovszky Rita igazgató fogalmazott: ,,nem csak tanítanak, hanem életeket vállalnak fel."
A gigantikus iskolakomplexum elsők közt fogadott be menekült gyerekeket. Sokszor azt sem tudták, hogy pontosan ki és honnan érkezik. Voltak diákok, akiket csak vonatra raktak a szüleik bármiféle bizonyítvány vagy magyar nyelvtudás nélkül.
Az iskola pillanatok alatt berendezkedett a menekültek fogadására. Kollégiumi helyeket szabadítottak fel, kárpátaljai tanárokat és segítőket alkalmaztak, akik az órákon folyamatosan fordítják a feladatokat. Ezen kívül több segélyszervezettől is olyan szókártyákat és fordító programokat kaptak, amelyekkel a gyerekek megértethetik magukat új környezetükben. Veres Attiláné alsó tagozatos tanító szerint nehéz a gyerekeket átszoktatni a cirill ábécéről a latinra, ráadásul a magyar nyelvben számos olyan hang van, amit ők még sohasem hallottak. Éppen ezért a tanárok ingyenes különórákat tartanak számukra és az iskola egy nyári tábort is tervez. Rubovszky Rita szerint az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy a tanyákról származó nebulókat megismertessék a nagyváros izgalmaival és veszélyeivel. Többen voltak, akik életükben először ültek metrón vagy használtak számítógépet.
A patrónás szülők is összefogtak. Egy hónap alatt 22 millió forintot dobtak össze, így amellett, hogy minden menekült gyermeknek lett tanszere, szállása és napi háromszori étkezése, még Budapest bérletet és zsebpénzt is kaptak.
A legmeghatóbb, hogy az adomány egy részét maguk a diákok adták össze saját zsebpénzükből. A portán minden reggel 4-5 boríték várja az igazgatónőt, benne százasok-ezresek, egy szent kép vagy egy hosszú, kézzel írt üzenet. Az igazgató éppen a társaságunkban nyitott ki néhányat, az egyikben ezek a sorok álltak:
Katatón tekintetek
Mindenki máshonnan jött és más történet áll mögötte. A nyolcadikos Jana például Harkivból menekült el, édesanyja Nyugat-Ukrajnában húzta meg magát, míg édesapja Harkivban maradt harcolni. Róla már 3 hete semmit sem hallott. Az osztályteremben Kati az ő szája és füle. A munkácsi lány szintén a háború első napjaiban érkezett egyedül Budapestre. Most mindent amit tud, fordít a padtársának. Mindketten abban bíztak, hogy nyárra már otthon lehetnek, de egyre inkább azt gondolják, hogy karácsony előtt nem térhetnek vissza Ukrajnába.
A Dnyipropetrovszkból származó Dimitrij szerencsésebb volt és szüleivel kezdhetett új életet Magyarországon. Ő azt mondta, hogy nagyon élvezi az iskolát, jókat eszik és sok barátja is lett. Tanárai szerint nagyon gyorsan halad és már rendelkezik egy olyan szókinccsel, ami segít neki elnavigálni a hétköznapokban. Ez nagyrészt Dorkának köszönhető, aki szintén Kárpátaljáról menekült el és mindenben segít neki.
Az intézmény nem csak a gyerekekre, hanem a szülőkre is gondol, hiszen az a legfontosabb, hogy a családok mielőbb a saját lábukra állhassanak. Éppen ezért felvették takarítani Dimitrij anyukáját, Viktóriát. Bár a fiatal nő korábban jól menő kozmetikus volt, örül, hogy így legalább van pénze ellátni 3 gyermekét. Amikor a menekülésükről mesél, nem bírja visszatartani könnyeit.
Viszont vannak, akiknek még több törődésre lenne szükségük. Marika Nagyszőlősről hozta át Down-szindrómás unokáját, miután a férfiakat elvitték a frontra. A kislány az oviban logopédushoz és táncórára jár, de ez nem elég, speciális oktatásra lenne szüksége. A nagymama arra panaszkodott, hogy képtelen munkát találni egy fogyatékkal élő kislány gyámjaként.
Az ukrajnai válság első két hónapjában a magyar civil társadalom ismét jelesre vizsgázott. A kollégiumi szobákká alakított tantermek, a cirill feliratok és a lassan oldódó gyerekek azt bizonyítják, hogy a tanárok bámulatos kreativitással átevickéltek a krízis legnehezebb időszakán. Arra azonban még jó ideig nem érdemes számítani, hogy az ukránok visszatérnek szétlőtt otthonaikba. Márpedig a legtöbb iskolában eljött a ballagási és érettségi időszak. Nemsokára véget ér az oktatás, a magyar gyerekek elmennek üdülni, ukrán társaik pedig legjobb esetben is a kollégiumokban tölthetik a nyarat. Szakemberek szerint az a legfontosabb, hogy a nyári szünetben az oktatási tárca ne pihenjen, és dolgozzon ki egy olyan rendszert, amely képes hatékonyan nevelni és integrálni a menekült fiatalokat.