Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Kelet-Ukrajnában indított egészpályás letámadást Oroszország: miért ott, és hol áll meg?

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Az ukrajnai háború gyászos pillanatai
Az ukrajnai háború gyászos pillanatai   -   Szerzői jogok  Forrás: AP   -  

Radikális fordulat állt be az orosz hadvezetésben. Az ukrajnai háború második hónapjában felhagytak Kijev ostromával, és erőiket – amint az korábban is várható volt – a kelet-ukrajnai frontra csoportosították át. Az egyik cél a szárazföldi híd létrehozása Oroszország anyácska és a nyolc éve elfoglalt Krím között. Ebben a térségben az utolsó szálka Mariupol volt, amit körömszakadtáig védenek az ukránok, és ugyanolyan elszántan támadnak az oroszok. A civilekkel szembeni brutalitás egyenesen kapóra jön az orosz elnöknek, aki abban bízik: a lakosság mészárlásával térdre kényszerítheti az ukrán vezetést, aki területi áldozatok árán hajlandó a békekötésre. Zelenszkij ennek egyelőre ellenáll. Kelet-Ukrajna elfoglalásával Putyin ráadásul Oroszország energetikai dominanciáját is erősíthetné, itt találhatók ugyanis Európa második legnagyobb gázkészletei – Norvégia után. Senki sem tudja azonban, hogy mekkora Putyin étvágya. Diplomaták szerint birodalmi ambíciói annyira nagyok, hogy a NATO keleti frontországait, köztük Magyarországot is bekebelezné.

A hét elején, közvetlenül az ukrajnai háború második hónapjának vége előtt, az orosz sereg általános támadást indított a kelet-ukrajnai front teljes, csaknem 500 kilométeres szakaszán. Az offenzíva után sem derült ki, mi Putyin valós célja a megtámadott országban.

Közvetlenül a háború kezdete előtt, amit az orosz elnök álságosan „különleges katonai műveletnek” nevez, azt üzente: „nácimentesíteni” kell Ukrajnát – bármit is jelentsen ez sajátos szótárában. Kilátásba helyezte az ukrán államfő, Zelenszkij megbuktatását és elűzését. Ezzel összhangban az orosz erők nagyon gyorsan megközelítették az ukrán fővárost, rommá lőtték a Kijevhez közeli kisebb városokat, köztük Irpinyt és Bucsát. Ez utóbbiban attól sem riadtak vissza, hogy a legbrutálisabb módon végezzenek a polgári lakossággal.

A Kijevet körülzáró sereg azonban váratlanul új, visszavonulási parancsot kapott. Az alakulatokat átcsoportosították, majd átvezényelték a kelet-ukrajnai frontra. Putyin – érdemeik elismeréseként – a Gárda címet adományozta azoknak a parancsnokoknak és katonáknak, akiknek a lelkén a bucsai vérengzés szárad.

„Tisztelt elvtársak!” – szólította meg a 64. lövészdandár tagjait.

„Az egység állományának határozott fellépése az ukrajnai különleges katonai művelet során a katonai kötelesség teljesítésének, a bátorságnak, az önfeláldozásnak és a magas szakmai színvonalnak a mintaképe” – indokolta az elismerést Putyin elnök.

Újratervezés

Amikor Oroszország február 24-én megkezdte ukrajnai invázióját, nemcsak a Kreml számított gyors orosz győzelmi menetelésre. Több független elemző is osztotta ezt a nézetet. Ukrajna azonban kitartott.

Az ukrán civilek a szörnyű szenvedések dacára szinte csodával határos ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot. Az ukrán hadsereg végül megakadályozta, hogy Oroszország elfoglalja Kijevet, sőt még északkeleten is visszanyert némi elfoglalt területet. Az orosz hadsereg eközben súlyos veszteségeket könyvelt el, részben a túlságosan ambiciózus stratégia miatt – amely nyilvánvalóan inkább Putyin álmait, mint a katonai realitásokat tükrözte. Az orosz erők megfeszültek, és sebezhetővé váltak az ellentámadásokkal szemben.

Oroszország korai kudarcai magyarázzák a korai béketárgyalásokra való hajlandóságát, és a Kijev környéki visszavonulást. A jelek arra utalnak, hogy Oroszország valóban leszűkítette katonai céljait.

„Ebben a háborúban jelentős elmozdulást tapasztalunk egy konkrét front felé” – idézte a New York Times a Center for Naval Analyses oroszországi elemzőjét. „Moszkva számára ez sokkal racionálisabb megoldás” – mondta Michael Kofman.

A kelet-ukrajnai front a Donyec-medence, a Donbasz harctere.

RONALDO SCHEMIDT / AFP
Óvóhelyen keres menedéket egy idős nő Szeverodonyeckben, 2022 áprilisábanRONALDO SCHEMIDT / AFP

Az Oroszországgal határos térség Ukrajna területének mintegy 9 százalékát teszi ki. Lakosai közül sokan már régóta legalább annyira kötődnek az anyaország Oroszországhoz, mint Ukrajnához.

Miután Oroszország 2014-ben büntetlenül megszállta és elcsatolta Ukrajna egy közeli régióját, a Krím-félszigetet, a Moszkva által támogatott donbaszi szakadárok saját polgárháborújukat indították el Ukrajna ellen. A szeparatisták kikiáltották két államalakulatuk, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság függetlenségét, majd szórványosan folytatták harcukat Kijev ellen. Közvetlenül a februárban megkezdett orosz invázió előtt Putyin mindkét „állam” szuverenitását elismerte.

A donbaszi műveletnek több célja van, és értelemszerűen mindegyik Moszkva érdekeit szolgálja.

Miután a térség Oroszországgal határos, a lakosság valamivel kevesebb mint 40 százaléka pedig orosz ajkú, Putyin valószínűleg arra számít, hogy a területeket hosszú utánpótlási útvonalak nélkül is viszonylag könnyen meg tudja tartani.

Másodsorban Oroszország abban bízik, hogy itt le tud számolni ádáz ellenfelével. Az ukrán hadsereg egyharmada állomásozik a Donbaszban, ahol a szakadárokkal és az orosz katonákkal egyaránt harcoltak, harcolnak. Moszkva megkísérli bekeríteni és megsemmisíteni az ukrán sereg elszánt egységeit, és ezzel végzetes csapást mérni Kijevre.

A leglényegesebb célkitűzés pedig a szárazföldi híd megteremtése Oroszország anyácska a nyolc éve elfoglalt Krím között.

Hogy ez érthetőbb legyen, íme egy naprakész térkép a háború pillanatnyi állásáról:

Sárgával jelölték Ukrajna szabad területeit; lilával a szakadárok, illetve az Oroszország által korábban elfoglalt régiókat – a Krímet is beleértve; pirossal azt a területet, amit Moszkva február 24. óta foglalt el, végül pedig rózsaszínnel azt a térséget, ahol most folyik orosz előrenyomulás.

A nemrég elfoglalt, pirossal jelölt területen található a háborúban leginkább elpusztított Melitopol, Herszon és a teljesen körbezárt Mariupol.

A térképből az is kiderül, hogy ha a helyzet nem változik, akkor létrejött a szárazföldi híd Oroszország és a Krím között.

Zelenszkij azt mondta: ezt a területet akkor sem adják fel, még ha ez a háború befejezésének az ára.

Putyin viszont május 9-én, a Győzelem napján újabb diadalt ünnepelne: Kelet-Ukrajna elfoglalását. Nem átallotta azt mondani, hogy Moszkva céljai „nemesek”, a Donbaszban élők „megvédelmezése”. Egy szóval sem indokolta meg: kiktől és miért kell az ott élőket oltalmazni, és nem utalt a megtámadott többségi lakosság sorsára sem.

Mindenesetre Oroszország a küszöbén áll annak, hogy egy szorítóhurokba zárja az országuk keleti részén harcoló ukrán csapatokat.

Mariupol városa a Donyec-medence déli részén ennek az ostromnak egy kiemelt célpontja. Putyin és katonai tervezői azért támadták Mariupolt ilyen brutálisan, mert a potenciális szárazföldi híd legnagyobb városa, amelyet még nem vontak ellenőrzésük alá.

Mariupol

Az ostromlott délkelet-ukrajnai Mariupol hatóságai szerint a háború harmadik hetében a több mint 430 ezer lakosú város épületeinek közel 90 százalékát lerombolták az orosz erők.

Az egyik legborzalmasabb támadást a színház ellen indították. Az épület pincéjében ezren – főként nők és gyerekek – kerestek menedéket az orosz bombázások elől. Háromszázan közülük soha többé nem jutottak ki a szabadba.

Egy ilyen támadást „nemes” célnak nevezni könyörtelen cinizmusra vall.

Az orosz erők okozta pusztításról tanúskodnak azok az új, műholdas felvételek, amelyeken lepusztult lakóépületek, felrobbantott parkok és füstölgő élelmiszerboltok láthatók.

Az inváziót megelőzően készült felvételekkel együtt a képek gyászos képet festenek az ostromlott városban eddig okozott károkról, amelyeket Zelenszkij ukrán elnök „az ukránok elleni népirtás végső bizonyítékának” nevezett a szülészet bombázása után. Az ún. előtte/utána összehasonlító fotók a Guardian honlapján tekinthetők meg.

Számos polgári célpontot ért találat, köztük sok lakóházat, egy gyermek- és szülészeti kórházat, a színházat, a közigazgatás főépületét, valamint az óriási kiterjedésű Azovsztal kohászati üzemet – mondta Szerhij Orlov. Mariupol alpolgármestere szerint mintegy 200 ezer ember próbált kijutni a városból, de a humanitárius folyosókat folyamatosan lőtték, így még a Nemzetközi Vöröskeresztnek sem sikerült megközelítenie a várost.

Az acélgyár alatt egyébként egy 24 kilométeres alagútrendszer húzódik. Mariupol utolsó védői, vélhetően a többi között a rettegett Azov ezred tagjai ide vonultak vissza azzal az eltökélt ígérettel, hogy az utolsó lőszerig kitartanak.

Mariupolt teljesen kiéheztették: szinte teljesen elfogyott az élelmiszer, a víz- és áramszolgáltatás pedig már hetek óta szünetel.

A szíriai háború tapasztalt parancsnoka

Az orosz elnök nemcsak stratégiát és frontot váltott, hanem az ukrajnai háború levezénylésére új katonai parancsnokot nevezett ki Alekszandr Dvornikov hadseregtábornok vezetésével.

Ez arra utal, hogy az oroszok elismerik, rendkívül rosszul mennek a dolgok, és valamit másképp kell csinálniuk – mondta egy európai tisztviselő.

Az új, széles körű harci tapasztalattal rendelkező hadszíntérparancsnoktól nagyobb összhangot várnak egy olyan támadásnál, amely – az eddigi többfrontos terv helyett – most a Donyec-medencére összpontosít.

A 60 éves Dvornikov volt az első parancsnoka Oroszország szíriai katonai műveleteinek, miután Putyin 2015 szeptemberében csapatokat küldött oda Aszad szíriai elnök kormányának támogatására.

Dvornikov 2015 szeptemberétől 2016 júniusáig tartó szíriai parancsnoksága alatt az orosz repülőgépek támogatták az Aszad-rezsimet és szövetségeseit, amikor ostrom alá vették Aleppót. Sűrűn lakott környékeket bombáztak, a támadások civilek ezreinek életét követelték. A város 2016 decemberében a szíriai kormányerők kezére került.

Így nézett ki Aleppó – Dvornikov tábornok előtt és után:

Kísérteties a hasonlóság a szíriai Aleppó és az ukrajnai Mariupol között.

Az orosz hadsereg hasonlóan kegyetlen stratégiát alkalmaz Ukrajna egyes részein. Kifejezetten civileket támadnak, lakóépületeket, színházakat, iskolákat bombáznak a nagyobb városokban, és lerombolták Mariupol kikötőváros nagy részét. A CNN európai forrása szerint az oroszok lényegében a régi, afganisztáni taktikájukat alkalmazzák azóta is.

Moszkva egy olyan új tábornokot nevezett ki, akinek „elég könyörtelen szíriai tapasztalata van, hogy megpróbáljon legalább némi területet szerezni a Donbaszban, amit Putyin győzelemként tudna bemutatni” május 9-én – mondta Sir Roderic Lyne, Nagy-Britannia volt oroszországi nagykövete.

Közben Kijev kilenc humanitárius folyosó használatáról állapodott meg, hogy segítsen az embereknek elmenekülni a súlyos harcok elől az ország keleti részén, a többi között személyautókkal Mariupolból – közölte Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes.

Amit Oroszország követett el Szíriában, abból bizonyos mértékig előrejelezhető, mi várható Ukrajnában – mondta a Deutsche Wellenek a bécsi leszerelési központ elemzője.

Hanna Notte számos párhuzamot vont a szíriai és az ukrajnai háború között. Ezek egyike épp a humanitárius folyosó, amelyen a lakosság távozhatott, ha letette a fegyvert vagy megadta magát. Ha maradt, ellenségnek tekintették, és végeztek vele.

Mariupolból is távozhattak a civilek, de őket jobbára arra kényszerítették, hogy Oroszországba evakuáljanak. Sőt, néhány civilt még arra is rávettek, hogy alternatív bizonyítékokat szolgáltassanak a városban történtekről – figyelmeztetett Notte.

Oroszország szíriai beavatkozása nem kis szerepet játszott abban, hogy a polgárháború sújtotta országból 6,8 millió ember menekült el, ami jelentős migrációs válságot okozott Európában.

Ukrajnából a háború kezdete óta, tehát az eltelt alig két hónapban több mint 5 millió ember vándorolt ki elsősorban az európai országokba, köztük 476 ezren Magyarországra – a Menekültügyi Főbiztosság naprakész adatai szerint.

Az ukrán gázmezők

Az invázió elindításakor sokan gondolták, hogy Vlagyimir Putyin végzetesen elszámította magát. Abból indultak ki: az orosz elnök azt hitte, hogy az oroszul beszélő ukránok barátságosan fogadják majd a csapatait. Nem így történt. Abban a meggyőződésben élt, hogy gyorsan leváltja Volodimir Zelenszkij kormányát. Nem következett be. Azt remélte: megoszthatja a NATO-t. Ellenkezőleg, egyesítette. Azt hitte, hogy szankcióbiztos a gazdasága. Ehelyett gajra vágta. Abban bízott, a kínaiak majd kisegítik. Ehelyett saját előnyeiket védelmezik. Azt hitte, hogy korszerűsített hadserege ledarálja az ukrán erőket. Ehelyett fordítva történt, legalábbis néhány fronton.

Putyin számítási hibái kérdéseket vetettek fel stratégiai ítélőképességével és mentális állapotával kapcsolatban egyaránt – emlékeztetett a New York Timesban megjelent véleménycikkében Bret Stephens.

Vajon elvesztette realitásérzékét? Vagy fizikailag gyengélkedik? Esetleg mentálisan? Condoleezza Rice arra figyelmeztetett: „Nem ura az érzelmeinek. Valami nincs rendben.”

A jobbára oroszajkúak lakta Mariupol és Harkiv orosz ostroma – Putyin azt állította, hogy „felszabadítja” az ukrán elnyomás alól – erősen hasonlít arra, amit a nácik tettek Varsóban, és amit maga Putyin tett Groznijban. Több elemző végletesen egy sarokba szorított patkányhoz hasonlította Putyint, aki most még veszélyesebb, hogy már nem ő irányítja az eseményeket.

De mi van, ha a hagyományos bölcsesség tévúton bolyong? Mi van, ha a Nyugat ezúttal ismét Putyin malmára hajtja a vizet?

A nyugati katonai elemzők azzal érvelnek, hogy Putyin nem győzhet katonailag Ukrajnában. Valójában úgy értik, hogy nem győzhet tisztességes eszközökkel. De mikor is játszott Putyin tisztességes eszközökkel?

Elképzelhető, hogy Putyinnak soha nem állt szándékában egész Ukrajna meghódítása. Nem kizárt, hogy a kezdetektől fogva az igazi célpontja Kelet-Ukrajna bőséges energiaforrása, amely Norvégia után Európa második legnagyobb ismert földgázkészletét rejti.

Ezt erősítette meg a Harvard International Review, amely azt írta, hogy Oroszország ázsiai tartalékait leszámítva Ukrajna rendelkezik Európa második legnagyobb ismert gázkészletével. Az azonosított ukrán lelőhelyeken 2019 végén 1,09 billió (billió = ezermilliárd) köbméter földgázt találtak, ami Norvégia 1,53 billió köbméteres készletei után a második legnagyobb földrészünkön. A hatalmas energiatartalékok mind a mai napig nagyrészt kihasználatlanok maradnak.

Oroszország korábbi krími területfoglalásával – a félsziget partjai mentén hatalmas tengeri energiaforrások találhatók –, továbbá Luhanszkkal és Donyeckkel kombinálva, ahol óriási palagáz mezők bújnak meg, világossá válik Putyin valódi szándéka.

Nem az orosz nyelvű világ újraegyesítése a cél, hanem Oroszország energetikai dominanciájának a biztosítása.

Az invázióval Putyin egy hatalmas rablást álcázott

– idézte David Knight Legg kanadai energetikai szakértőt a New York Times. Ha ez a nézet helytálló, akkor Putyin nem tűnik olyan vesztesnek, mint amilyennek kritikusai tartják.

Ez értelmet ad a civileket célzó stratégiájának is. A civilek tömeges meggyilkolása nem csupán az orosz csapatok alkalmatlanságának a kompenzálására szolgál, hanem óriási nyomást gyakorol Zelenszkijre, hogy beleegyezzen abba, amit Putyin mindvégig követelt: területi engedményeket és ukrán semlegességet.

Putyin szándékának ez az alternatív elemzése téves is lehet. A háborúban, a politikában és a hétköznapi életben azonban mindig bölcsebb, ha az ellenfelet ravasz rókának, nem pedig megszállott hibbantnak tekintjük – írta Stephens.

Véleményével egyetért a Wall Street Journal is, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy Putyin céljai sokrétűek, ő maga pedig alkalmazkodó. Az Ukrajna feletti uralomnak több módja is van. A szélesebb körű konfliktus leple alatt Putyin teljes mértékben átveszi az ellenőrzést Ukrajna hatalmas, rendkívül értékes energiahordozói felett, amelyeket az abba az orosz ellátási láncba szándékozik integrálni, amelytől Európa függ. Végső soron pedig Kína és India is energiafüggővé válik Oroszországtól.

Az ukrajnai háború egy energiaipari rablás, vagy azzá fog válni – állítja a WSJ.

Meddig tart, és meddig terjed?

Oroszország ukrajnai inváziója leköti a világot, és nagyobb figyelmet keltett, mint a másutt zajló mészárlások. A kettős mérce széles körben megfigyelhető. Egy hosszú ukrajnai háború elkerülhetetlennek tűnik, így valószínűleg még sokáig dominál a hírekben.

Ukrajna gyakorlatilag már régóta konfliktusgóc. Az ország már 2014-ben fegyveres összecsapásba keveredett Oroszországgal a Krím 2014-es, Moszkva általi illegális annektálása óta. Az idei orosz invázió előtt is több mint 14 ezren vesztették életüket a harcokban, sokan közülük civilek. A háború mostanra a két ország tényleges határán túlra eszkalálódott, megnövelte a konfliktus tétjét, és immár nemcsak Ukrajna, hanem szomszédainak a szuverenitását is. Közülük sokan joggal kérdezik, vajon ők lehetnek-e a következő célpont.

Ukrajna geopolitikai elhelyezkedése miatt más konfliktusokhoz képest túl nagy figyelmet kap. Ez teszi még valószínűbbé egy elhúzódó háború kilátását. Ukrajna ugyanis az Európai Unió és a NATO peremén helyezkedik el. Mindkét szövetség érdeke, hogy Ukrajna szuverenitása megmaradjon, és Oroszország agresszióját visszaszorítsák – írja az Atlantic. Minél tovább tart az orosz invázió, annál nagyobb menekültválsággal szembesül Európa, és annál kockázatosabbá válik a helyzet a NATO számára, amely eddig mindent megtett annak érdekében, hogy elkerülje az orosz csapatokkal való közvetlen összetűzést.

Az Ukrajna elleni orosz bombázások brutalitása még a háború viszonylag korai szakaszában is „erősen emlékeztet az 1999-2000-es grozniji eseményekre” – emlékeztet a Center for Naval Analyses már idézett orosz katonai szakértője. Miután az invázió első napjaiban nem sikerült elérnie céljait, Michael Kofman szerint az orosz hadsereg egy sokkal hosszabb háborúra rendezkedik be, amely az erők kimerítésével és városok lerombolásával járna. Putyin Szíriában és Csecsenföldön, ahol vitathatatlanul sokkal kisebb volt a tét, megmutatta, hogy hajlandó a felperzselt föld taktikáját alkalmazni.

A győzelmen kívül Putyin minden más kimenetelt egzisztenciális fenyegetésnek tekint nemcsak Oroszországra, hanem saját hatalmi pozíciójára nézve is. „Politikailag nincs olyan helyzetben, hogy megengedjen magának egy megalázó vereséget” – hangoztatta Kofman.

Ahogy az ukránok elszántan védekeznek, Vlagyimir Putyin ugyanolyan elszántsággal győzni akar.

Senki sem tudja, vajon Oroszország háborúja nem terjed-e át Ukrajna határain, például Moldovára és Grúziára. Ukrajnához hasonlóan mindkét országnak vannak orosz támogatású szakadár régiói saját területükön belül. A másik, talán még nagyobb kockázat, hogy az orosz agresszió a Baltikumra is átterjedhet, ami nemcsak a NATO-t vonná be a konfliktusba, hanem alapvetően veszélyeztetné a hidegháború utáni rendet is.

Erre hívta fel a figyelmet egy veterán amerikai diplomata, az Egyesült Államok volt ankarai nagykövete is, aki szerint Putyin birodalmi Oroszországot épít, amihez meg akarja kaparintani a NATO frontállamait: Észtországot, Lettországot, Litvániát, Lengyelországot, Szlovákiát, Magyarországot, Romániát és Bulgáriát a Nyugat felé hajló, NATO-n kívüli Moldovával együtt.

AP Photo/Mindaugas Kulbis
„Ami ma Ukrajnában történik, holnap Európában fog bekövetkezni” – háborúellenes tüntetés Vilniusban, 2022 márciusábanAP Photo/Mindaugas Kulbis

A NATO feladata, hogy foglalkozzon azzal, hogy milyen legyen Európa biztonsági architektúrája a háború befejezése után. Putyinnak ugyanis több aduja van – figyelmeztet W. Robert Pearson. Ha folytatja az ukrán városok bombázását és lövetését, egy újabb, jegelt konfliktust hoz létre. Az orosz elnök előkészítette a körülményeket ahhoz, hogy a két újonnan elismert „független köztársaság védelmével” győzelmet hirdessen. Diplomáciai győzelmét az hozhatja meg, ha az ukránok hajlandóak lesznek elfogadni az orosz feltételeket, hogy elkerüljék a végtelen háborút.

A szankciók a címlapokra kerültek, de ha nem érik el az oroszok visszavonulását Ukrajnából, akkor nem jelentenek győzelmet sem az USA, sem a NATO számára – a megállapításban a diplomatának valószínűleg igaza van.

Pearson szerint nem elég, ha a Nyugat védekező álláspontot képvisel. A NATO és az Európai Unió feladata, hogy új erőre kapjon az ígéret, amely a hidegháborút lezáró diplomáciát motiválta: egy egységes és szabad Európa építése.

Nem vettük észre, hogy Putyin történelmi mitológiába burkolózva egy ezeréves birodalom kategóriájában gondolkodik. Egy ilyen embert nem lehet szankciókkal elrettenteni

idézte a New York Times Dr. Thomas Baggert, a német elnöki hivatal külügyi osztályának igazgatóját.