Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Változhat-e az érvényben lévő francia elnöki rendszer?

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews
Emmanuel Macron, hivatalban lévő francia elnök
Emmanuel Macron, hivatalban lévő francia elnök   -   Szerzői jogok  Yoan Valat, Pool via AP   -  

Mielőtt megválasztották elnöknek, Emmanuel Macron azt mondta, egy „normális” ember destabilizálná az országot, ezért Franciaországnak egy mindenek felett álló „jupiteri” elnökre van szüksége. De mit is jelent ez pontosan?

A párizsi Sorbonne egyetem politológia professzora, Delphine Dulong úgy fogalmaz, „a francia köztársasági elnöknek a törvény szerint sokkal nagyobb hatalma van, mint bármely más európai elnöknek”.

„Van egy elnökünk, aki a köztársaságot, a kormányt, a parlamentet, és az alkotmánybíróságot is irányítja. Szuperelnök, mint Jupiter, ahogy mi Macront hívjuk. Kicsit olyan, mintha 1830-ba tértünk volna vissza, amikor az európai monarchiákban a király kezdte elveszíteni hatalmát a miniszterelnökkel szemben, de még mindig sok hatalmat megtartott" – mondja Christophe Chabrot, a Lumiere University Lyon 2 közjogi oktatója.

Az ötödik köztársaság kezdetei

Franciaország jelenlegi alkotmánya 1958-ra nyúlik vissza, amikor Charles de Gaulle tábornok egy algériai felkelést követően új köztársaságot hozott létre. A negyedik köztársaság második, egyben utolsó elnöke, René Coty kijelentette, hogy Franciaország a zavargások közepette polgárháború küszöbén áll, és „a franciák legkiemelkedőbbjét… aki történelmünk legsötétebb éveiben a mi vezetőnk volt” jelöli ki a kormány élére. Nem sokkal később, még abban az évben De Gaulle-t már az új Ötödik Köztársaság első elnökévé választották.

Az előző köztársaság a második világháború végére nyúlik vissza, és nagyobb hatalmat adott a parlamentnek – egyes szakértők szerint – instabilitást és versenyt teremtve a politikai pártok között. De Gaulle elképzelése az új köztársaságról főként a végrehajtó hatalom megerősítése volt.

„De Gaulle olyan elnök akart lenni, akinek a hatalma nem korlátozott. Az volt az álláspontja, hogy az elnöknek a politikai pártok felett kell állnia, és politikailag semlegesnek kell lennie” – mondja Delphine Dulong..

Az ezt követő változások vezettek a jelenlegi elnöki rendszer kialakulásához.

Általános választójog

Az egyik legfontosabb változás, amely hozzájárult a jelenlegi francia elnöki rendszerhez, az 1962. évi alkotmányos népszavazás volt. Annak érdekében, hogy megerősítse elnöki legitimitását, de Gaulle népszavazást tartott az elnök megválasztásának módjáról.

A népszavazáson résztvevők 62 százaléka támogatta, hogy az elnököt az állampolgárok válasszák meg, és ne politikusok. Szakértők szerint ez megerősítette az elnök hatalmát és legitimitását, a szerepét ugyanakkor átpolitizálta.

Az elnök szükségszerűen egy politikai tábor vezetője
Delphine Dulong, a párizsi Sorbonne politológia professzora

De Gaulle ezután feloszlatta a parlamentet és új választásokat tartott, amelyen elnökké választották.

Elnöki ciklus

Az Ötödik Köztársaság kezdete óta Franciaországban háromszor – 1986-ban, 1993-ban és 1997-ben – is felmerült az „együttélésnek” nevezett probléma, amikor az elnök és a parlamenti többség egymással szemben álló politikai pártokat képviselt.

Legutóbb Jacques Chirac jobboldali elnök volt kénytelen a szocialista Lionel Jospint kinevezni miniszterelnöknek, miután előrehozott választásokat írt ki. Chirac ezután 2000-ben törvényt terjesztett elő az alkotmány megváltoztatásáról, amely hét helyett öt évre korlátozza az elnöki ciklust. A kérdést erről népszavazáson tették fel a lakosságnak, a szavazók 73%-a igennel voksolt.

Ez azt eredményezte, hogy azóta az elnökválasztást a parlamenti választásokkal párhuzamosan tartják – körülbelül egy hónapos különbséggel –, ami biztosítja, hogy aki megnyeri az elnöki posztot, az parlamenti többséget is nyer. 

Egy hónap alatt az emberek nem változtatják meg a politikai véleményüket, tehát a törvényhozás megválasztása gyakran ugyanazt a többséget adja, mint az elnöké
Christophe Chabrot, a Lumiere University Lyon 2 közjogi oktatója

Ez történt Macronnal is 2017-ben, amikor egy hónappal elnökké választása után többséget szerzett a parlamentben is egy vadonatúj politikai párttal és olyan képviselőkkel, akik korábban a választók számára ismeretlenek voltak.

Változhat a rendszer?

Kritikusai szerint változtatni kell a rendszeren az intézmények közötti egyensúly érdekében, hogy ne egyetlen személy hozza meg az összes nagy döntést anélkül, hogy felelősségre vonhatnák ezekért.

A szélsőbaloldali elnökjelölt, Jean-Luc Melenchon azok közé tartozik, akik a hatodik köztársaság létrehozását szorgalmazzák, hogy az új alkotmányban „eltöröljék az elnöki monarchiát”. Christophe Chabrot szerint az alkotmány 9. cikkelyének megszüntetése, amely az elnököt nevezi ki a miniszteri tanács vagy kabinet élére, szintén egyensúlyba hozhatja a rendszert.

További lehetőségként felmerül az elnökválasztás megszüntetése, így az elnököt képviselők, szenátorok és helyi tanácsosok választanák úgy, ahogy az az 1958-as alkotmányban eredetileg szerepelt.

Mindenki azt mondja, hogy a franciák kötődnek az elnökválasztáshoz, hogy ez egy demokratikus jog, amelyet nem lehet visszavonni. Viszont, ha megnézzük, hogy az emberek milyen arányban tartózkodtak vagy adtak le üres szavazólapot, az 1980-as évek óta azt látjuk, hogy az elnökválasztás válságban van
Delphine Dulong, a párizsi Sorbonne politológia professzora

Hogy változhat-e a rendszer, és ha igen, mikor, egyelőre nem tudni. Csak egy biztos: vasárnap kiderül, hogy a következő öt évben ki irányíthatja elnökként Franciaországot.