NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Nemcsak zászlóshajóját vesztette el Oroszország, hanem egy felbecsülhetetlen értékű ereklyét is

Többszörös fájdalom
Többszörös fájdalom Szerzői jogok Sergei Chuzavkov/APAP
Írta: SzéF
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Az ilyen ereklyék nagyon ritkák és minden keresztény számára fontosak – mind a katolikusok, mind az ortodoxok számára. Oroszország több olyan tárgyat is birtokol, amelyekbe az Igaz Kereszt darabjai vannak beágyazva; és ezek egyike veszett oda a Moszkvával.

HIRDETÉS

A fekete-tengeri zászlóshajó elvesztése nem csak stratégiai, de vallási szempontból is fájdalmas az oroszoknak, mert a cirkálón hajózott az orosz ortodox egyház egyik értékes relikviája is.

A relikviát a régészek védőszentje találta meg

Az egyház szevasztopoli kerületének papja, Szergij Khaljuta tudatta a TASZSZ hírügynökséggel, hogy a Moszkva fedélzetén őriztek egy mélységesen tisztelt ereklyét, az Igaz Kereszt egy darabját is. A gyászt fokozza, hogy az incidens a húsvéti szakrális időszakban történt. A felmérhetetlen eszmei értékű relikvia mérete néhány milliméter volt, amit egy 19. századi fémkeresztbe ágyaztak be.

A kereszttöredék története Nagy Konstantin római császár idejébe vezet vissza, aki a sorsdöntő Milvius-hídi csata előtt (312) lenyűgöző látomást élt át, amikor megjelent előtte egy kereszt az égen e szavakkal: „E jelben győzni fogsz!” (In hoc signo vinces). Úgy is történt. A birodalmat újraegyesítő győzelme után – hálájától vezetve – a császár általános vallásszabadságot hirdetett és az elfogadott vallások közé emelte a kereszténységet is.

Russian Icon Store
A relikvia és felkutatója, Szent IlonaRussian Icon Store

A császár édesanyja, Flavia Iulia Helena (mai közismert és tisztelettel övezett nevén Szent Ilona) keresztény hitre tért, és szívós kutatással jutott az eredeti krisztusi kereszt nyomára. Nagyban segítette a keresésben, hogy fia császárnői ranggal ruházta fel és teljes hozzáférést biztosított számára az államkincstárhoz. Így és ezért lett a címzetes császárnő a régészek védőszentje.

Az elbeszélés úgy tartja, hogy az anyacsászárnő Jeruzsálemben, a Golgota környékén lelte fel Jézus és a két lator keresztjeit. A valódi Szent Keresztet úgy állapították meg, hogy a három közül melyik az, melynek érintésétől felépül egy gyógyíthatatlannak gondolt nő. A relikvia egy része Rómába került, a többi Jeruzsálemben maradt. A rákövetkező viharos századokban a keresztek maradványai szétszóródtak, rablók és kereskedők kezére kerültek, különböző szekták és egyházak között vándoroltak. A hittel kufárkodók egyre kisebb szilánkokra darabolták a szent tárgyakat, hogy több bevételt szerezhessenek, így lett a Moszkvával elsüllyedt emlék is szilánknyi.

Ramon Espinosa/AP
A Moszkva legénysége 2013-ban, KubábanRamon Espinosa/AP

Az ereklyét névtelen művészetpártolók ajándékozták az egyháznak, amely februárban átadta Igor Oszipov altengernagynak, a Fekete-tengeri Flotta parancsnokának azzal, hogy mielőbb juttassa el a Moszkva zászlóshajó fedélzeti kápolnájába. (Oszipov azóta már a Szövetségi Biztonsági Szolgálat őrizetében van.) A zászlóshajó a flotta vezető járműve, melyen a hajó-csoport főparancsnoka tartózkodik, és ahonnan a többi egység mozgását és akcióit irányítják. Általában a csoportosítás legnagyobb csapásmérő kapacitású hajója látja el ezt a komplex feladatot.

A főpap hangsúlyozta, hogy az ilyen ereklyék nagyon ritkák és minden kereszténynek fontosak – mind a katolikusok, mind az ortodoxok számára. Oroszország több olyan tárgyat is birtokol, amelyekbe az Igaz Kereszt darabjai vannak beágyazva.

Mély történelmi gyökerei vannak az egyháznak az orosz hadseregben

Az orosz ortodox egyház fennállása óta egyik legfontosabb küldetésének nem csak a hívek lelki üdvét, de a haza szolgálatát is tekintette, és döntő szerepe volt a különböző szláv törzsek egységes állammá szervezésében. A 16. század közepén, amikor Moszkvában állandó íjászhadsereg jött létre, mintegy 25 ezres létszámmal, megjelentek az első hivatalos katonai (tábori) papok is.

A háborús évszázadok során a tábori papok harctéri szerepet is vállaltak, és többen hősies emléket hagytak maguk után. Például a napóleoni háború idején (1812) Mihail Gratyinszkij, a lovassági gárdaezred főpapja ütközetben esett francia fogságba. Bátorságát a legmagasabb elismeréssel, a Szent György-szalaggal jutalmazták, és ő lett I. Sándor cár gyóntatója is.

Az 1904-1905-ös (vesztes) orosz-japán háborúban a Varjag cirkáló vértől iszamos fedélzetén öntötte a lelket a matrózokba Iván Rudnyev pap, a japánok szakadatlan tüzérségi csapásai közepette. A Sárga-tengeren vívott tengeri csatában az Askold cirkáló hajópapja, Hieromonk Porfiry szintén főszereplője volt az ütközetnek. Tíz évvel később, az első világháborúban a fronton küzdő papok százával érdemelték ki a Szent György-szalagot, és más katonai kitüntetéseket.

Alekszej A. Bruszilov lovassági tábornok, az 1916-os sorsdöntő offenzíva parancsnoka is megemlékezett a katonapapokról harctéri naplójában. „A szörnyű ellentámadásokban fekete alakok villantak fel a katonák zubbonyai között. Az ezred papjai a revenyákot [papi köntöst] feltűrve, köznapi durva csizmában együtt rohamoztak az orosz katonákkal, biztatva a félénkeket, és sokan közülük örökre ott is maradtak Galícia mezőin". Becslések szerint 4 500 lelkész veszett oda vagy rokkant meg a csatákban. Az orosz katonapapok nem hajoltak félre golyók és ágyúlövedékek elől, és nem ücsörögtek a védett hátsó vonalakban, míg híveik vért ontottak a csatatéren, írja a tábornok, és ezzel vívtak ki töretlen tekintélyt a hadsereg históriájában.

AP Photo
Évszázados egyházi gyökerek a hadseregben (2) Vaszilij Gelevan katonai papAP Photo

Az ezred- vagy hajópapoknak volt némi egyházi pénzforrásuk, és kísérték őket önkéntes segítők, akik adományokat gyűjtöttek és közreműködtek a katonai istentiszteletekben. Katonacsaládok tagjai is bekapcsolódtak, énekeltek a kórusban, karitatív tevékenységet folytattak, dolgoztak a tábori kórházakban. Vallási ünnepeken, kivált karácsonykor és húsvétkor a tiszteket biztatták, hogy legyenek katonáik körében a laktanyákban és imádkozzanak együtt alárendeltjeikkel. Eközben a papok segédei adományokat gyűjtöttek a tisztek családjaitól.

Az 1917-es októberi orosz forradalom utáni az egyházra súlyos és véres megpróbáltatások vártak, mert a papok ellenforradalmi ügynöknek vagy propagandistáknak számítottak. A bolsevik terror idején több száz papot és püspököt gyilkoltak meg, és elkobozták az egyház minden vagyonát. Több ezer templomot és egyéb egyházi épületet romboltak le, vagy vették el világi célokra. A pusztításnak felbecsülhetetlen értékű és pótolhatatlan kegytárgyak és relikviák is áldozatul estek. Sztálin rémkorszakában százezernél több papi személyt deportáltak és sokukat megölték. Mások elpusztultak az éhségtől, a járványoktól vagy a kényszermunka fizikai terheitől.

A Hitler ellen vívott honvédő háborúban természetesen nem szolgálhattak tábori papok a Vörös Hadseregben, mert feladataikat a politikai komisszárok ragadták el. De ekkor már a vallási szereplőkre is szüksége lett a hatalomnak, így a papság képviselői is részt vettek a harcokban. Sokan közülük magas kitüntetést érdemeltek ki, így például Kramorenko diakónus, S. Kozlov és G. Sztepanov papok, Kamenszkij metropolita vagy Zsertovszkaja apáca.

Az átmeneti enyhülés után a hatvanas években visszatért az állami szigor az egyházzal szemben, ismét templomokat zártak be, és a politikai rendőrség rendszeres ellenőrzés alá helyezte a papokat. A súlyosan diszkrimináló politika csak a gorbacsovi korban enyhült. A kilencvenes évektől az egyház fokozatosan visszanyerte autonómiáját és fontos szereplője lett az orosz politikának is.

Az orosz egyház szoros kötelékben van az állammal, de ez nem teljesen monolit

A modern korban a tábori papság öltözéke megváltozott, és többé-kevésbé uniformizálódott. Számukra terepszínű köntösöket (talárokat) és zubbonyokat rendszeresítettek, és a papokat 'hadseregzöld' gyertyákkal látják el. Terepruháikon ortodox keresztek láthatók, a hajtókán pedig nem a vezetéknév, hanem a keresztnév és az egyházi rang szerepel. A bal karon az orosz állami vignetta látható. Az egyház már áldását adta az új egyenruhákra, de a talárokat még nem hagyták jóvá.

Formai hasonulás

Amúgy ez a gyakorlat a világ legtöbb hadseregében – eltérő formákban – szintén ismert és szokásos. A francia és német véderőnél a tábori lelkészek lila sálat, az amerikainál fehér stólát viselnek, és természetesen mindenütt fegyvertelenek.

A mai viszonyok között újra jelentős az ortodox egyház szerepe a hadsereg életében, bár akadnak ellentétek. Húsvét folyamán például az egyház nem helyeselte a süteményekre helyezett katonai szimbolikákat, és ezeket nem is áldották meg. A katonai jeleknek, főként a Z-nek lehet helye a napi kommunikációban, mint a hadsereg támogatási formájának, de csakis a templomok szakrális terén kívül – közölte Vakhtang Kipshidze, a zsinati kapcsolatok alelnöke.

HIRDETÉS

Meggyűlt a baja a hatóságokkal Ioan Burdin tiszteletesnek, a Nyikolszkoje településen található Krisztus Feltámadása Ortodox Egyház rektorának, aki szót emelt az ukrajnai invázió ellen. „Nem lehet, hogy erről a helyzetről hallgassunk” – tudatja a The Washington Post. „Ez nem a politikáról szól” – tette hozzá. „Hanem a Bibliáról. Ha csendben maradok, nem vagyok pap.”

Burdin nyílt levele szerint „a vér nem csak a gyilkosra átok, hanem azokra is, akik hallgattak és nem tiltakoztak”. Véleményéhez 280 ortodox pap csatlakozott a világ különböző részeiről, felszólítva az Ukrajna elleni „testvérgyilkos háború leállítására”.

A korábbi hírekkel szemben a papot nem vették őrizetbe, de berendelték a rendőrőrsre, hogy adjon magyarázatot, és a beszélgetés során „erkölcsi nyomást” gyakoroltak rá.

Éleződni látszik az ellentét Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája és a papság egyes csoportjai között. Kirill az ukrajnai háború egyik kiemelkedő támogatója, aki szerint külső ellenségek próbálják megosztani Oroszország és Ukrajna egyesült népét, ezért nyilvánosan megáldja a katonákat vezető tábornokokat. Prédikációi nagyjából azonosak a Putyin elnök által ismertetett politikai szóhasználattal.

Alexander Zemlianichenko/AP
Putyin elnök és Kirill pátriárka - Nagy Vlagyimir kijevi fejedelem emléknapja, 2016 november 4.Alexander Zemlianichenko/AP

„Engedje meg, hogy ez a szentkép inspirálja a fiatal katonákat, akik esküt tesznek és a haza védelmét szolgálják” – hangoztatta Kirill, amikor egy aranyozott ikont adott át Viktor Zolotov tábornoknak, az orosz Nemzeti Gárda parancsnokának egy istentiszteleten, március közepén. A tábornok azzal köszönte meg, hogy az értékes ajándék megvédi a csapatokat az ukrán nácik elleni harcukban, és mindketten kifejezték a gyors győzelembe vetett reményüket.

HIRDETÉS

„Minden háborúhoz kellenek fegyverek, és kellenek ötletek, mentális töltetek is" – mondja Cyril Hovorun, a Stockholmi Egyetem professzora. „Ebben a háborúban most a Kreml biztosítja a fegyvereket, és úgy gondolom, hogy az egyház szállítja az ideákat."

Kirill zavarokat okozott az ortodox világegyházban, az ukrajnai papság körében, de az Egyesült Államokban élő hívek körében is. Oroszországban is több tucat alacsonyabb rangú pap írta alá az inváziót elítélő nemzetközi keresztény nyílt levelet.

Az ukrajnai ortodox papság 320 tagja egyenesen eretnekséggel vádolja a moszkvai főpapot. „Kirill erkölcsi bűnöket követett el az Ukrajna elleni háború megáldásával és az orosz csapatok támogatásával ukrán területen” – írták. „Lehetetlen, hogy megmaradjunk a moszkvai pátriárkának való kánoni alávetettségben”.

Többen is Kirill felelősségre vonását követelik

Az online petícióban az ukrán papok Kirillt a „háború ideológiai vezető szerzőjének nevezik, elítélve a „Russzkij Mir” vagyis „orosz világ” doktrínát. Ez a koncepció állandó témája a pátriárka prédikációinak, melyek azt hirdetik, hogy Oroszország, Ukrajna és Belarusz egységes, megbonthatatlan, és helyreállításra váró civilizáció, amely a kijevi szláv törzsek 10. századi megkeresztelkedéséből fakad, az akkoriban Rusz néven ismert területeken.

A kritikusok szerint Oroszország politikailag arra használja a teóriát, hogy visszaszerezze befolyását az Orosz Birodalom és a Szovjetunió idején birtokolt vagy ellenőrzött területek felett. Putyin elnök az elmúlt években folyamatosan építette be politikájába ezt a felfogást, és saját nagyszabású tanulmányában is alátámasztotta, még tavaly nyáron.

HIRDETÉS
A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Bombázásokkal állnak bosszút az oroszok a Moszkva elsüllyesztéséért

Zelenszkij szerint a Moszkva is odakerült, ahova való: a tenger fenekére

Mégiscsak elsüllyedt a Moszkva