Az amerikaiak hajlandók áldozni Ukrajnáért, de nem emberéleteket

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
A háború nem februárban kezdődött
A háború nem februárban kezdődött   -   Szerzői jogok  AP Photo

A köznapi amerikaiak számára az ukrajnai háború jelentősége igen nagy, és többféle okból. Követik a válságot, és sokan féltik a világ és saját országuk demokratikus rendszerét. Mutatkoznak félelmek a gazdaságot illetően, bár az amerikaiak jobban bíznak saját teljesítőképességükben, mint a politikai rendszerben. Az ukrajnai válság kirobbanásáért amúgy Donald Trumpot és Joe Bident is sokan felelősnek tartják. Lázasan turkálnak a konfliktus bonyolult előtörténetében, és az USA-NATO-Oroszország-Ukrajna rejtélyt ifjabb Bush és Barack Obama elnökségéig vezetik vissza, amikor Vlagyimir Putyin törekvéseit súlyosan lebecsülték.

Az amerikaiak nagyon figyelnek a háborúra

Az amerikai lakosság négyötöde szerint a háború ügye kimagasló jelentőségű az Egyesült Államokra nézve. A vélemények nem csak ott kavarognak, hogy mekkora részt vállaljon az USA az agresszió visszaverésében, hanem hogy milyen hatással lesz a válság az amerikai demokráciára és persze a gazdaságra.

Egy március közepén-végén végzett felmérés első számú tapasztalata az, hogy az amerikaiak nagy többsége (65%) napi szinten követi az orosz invázió híreit, ami magasabb arány, mint a vietnámi háború utolsó szakaszában. A többség szerint az első fontossági helyen a demokrácia védelme, másodikon pedig az amerikai katonai erő felmutatása szerepel, ami Afganisztán óta ismét jelentős szempont.

Evan Vucci/AP
Joe Biden amerikai elnök a 82. légiszállítású hadosztály katonáival a lengyelországi Jasionka-ban, 2022 március 25.Evan Vucci/AP

Az amerikai vagyonokat és befektetéseket mindössze 3% félti a háborútól. Fél százaléknál is kevesebben tartanak attól, hogy a katonai csapások elérhetik az USA területét is.

Segíteni maximálisan, háborúzni semennyire, bár lehet, hogy elkerülhetetlen lesz

A kétpárti többség továbbra sem kívánja amerikai csapatok Ukrajnába küldését, még a konfliktus elhúzódása esetén sem. Mindkét tömb erőteljesen támogatja az ukrán hadsereg ellátását, de hangsúlyosan csak védelmi eszközökkel. Mégis, 74% távlati pesszimizmusa szerint végül az amerikai részvétel elkerülhetetlen lesz.

Ha az orosz invázió nem szűnik meg, akkor enyhe többség támogatná az Ukrajna feletti repüléstilalmi zóna elrendelését. Ez jelentős kockázatvállalás, mert eközben 86% tart a magas nukleáris rizikótól. Ezek az adatok még azt az állapotot mutatják, amikor nem merült fel közvetlen reális veszélyként vegyi fegyverek bevetése az ukrán frontokon.

Erősebb megoszlás látszik abban a kérdésben, hogy a válságra eddig adott amerikai válaszok megfelelőek voltak-e. A republikánusoknak mindössze harmada gondolja így, míg a demokraták kétharmada szerint az eddigi lépések kellőek voltak. Az átlagolt vélemény 50%.

Ki az ellenség és ki kivel van?

A döntő kérdésekben gyakorlatilag nincs megosztottság (kétpártiság) a nagyközönségben, de kisebb eltérések azért mutatkoznak. Oroszországot a republikánusok kevésbé tartják ellenséges országnak, mint a demokraták, és a teljes közvélemény harmada nem is biztos abban, hogy Moszkva ellenséges rendszer az USA-val szemben.

Ukrajna megítélésében az amerikaiak tétovák. Egyötödük úgy tudja, hogy Kijev szövetségese Washingtonnak (nem az), és a 'baráti' jelzőt csak 54% fogadja el. Az Ukrajnát ellenségnek tartók száma viszont elenyésző.

A sokrétű felmérés nem tér ki Zelenszkij ukrán elnök személyére, mert őt az amerikaiak egynek tartják országával, vagyis amikor Ukrajnáról esik szó, az elnököt is értik alatta és viszont.

AP Photo
Zelenszkij ukrán elnök videóüzenete az amerikai Kongresszusnak, 2022 március 16.AP Photo

A közvélemény erős többsége szerint a hidegháború utáni békés korszak a végére ért. Ezért jórészt Oroszországot hibáztatják, de egyharmad az amerikai magatartást is felelősnek tartja a megnehezedett világhelyzetért. Sokan félnek attól is, hogy Oroszország végül elfoglalja Ukrajnát, majd utána célba vesz további szomszédos országokat.

Drámai fordulópont a médiában

A háborúval kapcsolatos nézetek várhatóan erőteljesen módosulni fognak a bucsai és más erőszakosságok képsorainak megismerése után. Az ABC News észrevétele szerint a média számára teljesen új szakaszt nyitnak a felkavaró közeli felvételek, mivel korábban csak légi- és műholdas képeket, illetve lerombolt épületeket láttak a nézők. Új jelenség, hogy gyakran előzetes figyelmeztetés vagy az arcok kitakarása nélkül mutatják be a véres felvételeket. (Így tett az olasz és a lengyel köztévé is.)

A CNN és a Fox News szerkesztve tudósított Zelenszkij elnök felkavaró videóbemutatójáról, viszont az MSNBC a teljes képanyagot közölte. A kendőzetlen natúr tudósítások a közösségi platformokon, főként a Twitteren már tömegesen jelennek meg. A háború arra szorította a közösségi média óriásait, hogy engedjenek a szólásszabadsággal kapcsolatos elvárásokból, és álljanak az egyik oldalra. Ez nagyjából meg is történt, példa erre a Youtube minapi döntése az orosz parlament csatornájának blokkolásáról.

A háború gyors lezárását csak egy töredék reméli. Az ellenségeskedés elhúzódására utal Oroszország washingtoni nagykövetének, Anatolij Antonovnak minapi nyilatkozata, mely szerint a konfliktust Ukrajna makacssága és felelőtlensége okozta, amiért eltűrte, hogy „orosz kisebbségiek essenek etnikai tisztogatás áldozatául, és amiért nem tágított a nyugati szövetséghez való csatlakozás tervétől". Újra megerősítette azt a moszkvai feltételezést, hogy Kijev nukleáris katonai fejlesztésekre tör. Ezügyben az ukrán elnök az invázió előtt öt nappal a müncheni biztonsági biztonsági értekezleten emlékeztetett, hogy Ukrajna 1995-ben lemondott a világ harmadik legnagyobb nukleáris készletéről, és nem szándéka újat építeni.

AP Photo
Putyin kemény hangja Washingtonban - Antonov védelmi miniszterhelyettesként (1) és nagykövetként (2)AP Photo

A korábban védelmi miniszterhelyettesi posztot is betöltött és 'héjaként' elkönyvelt nagykövet szerint Oroszországnak nem célja Ukrajna meghódítása, ezért óva intett a nyugati katonai segítségnyújtás fokozásától. Nézete szerint a katonai szállítmányok a közvetlen konfrontáció felé sodorják az orosz és a nyugati felet.

Pearl Harbor óta nem volt ilyen egységes a Kongresszus

A törvényhozás eddig megtámogatta az elnök összes intézkedését és indítványát a válsággal kapcsolatban. Ezek vonatkoznak a pénzügyi támogatásokra, a fegyverszállításokra és a nemzetközi téren tett diplomáciai lépésekre. Folytatódik a Putyin elnökhöz köthető befolyásos gazdasági szereplők kiszorítása vagy szankcionálása is, aminek legújabb lépése ismét kétpárti.

Két demokrata és két republikánus szenátor a minap nyújtotta be a Klepto-törvény elnevezésű javaslatot, ami megkönnyítené az orosz üzletemberekhez köthető ingatlanok, jachtok, magánrepülők, műtárgyak azonosítását.

„Jelenleg ebben az országban nem csak az orosz vagyonosok, de más nemzetközi bűnözők és terroristák is elrejthetik a pénzüket, a legkülönfélébb vagyontárgyakban" – kommentálta a javaslatot az egyik szerző, Elizabeth Warren szenátor (Massachusetts). A jogszabály kötelezné a Pénzügyminisztérium Bűnüldözési Szervezetét (FinCEN), hogy végezze el az ingatlanértékesítések szereplőinek azonosítását, és ugyanez a feladat hárulna a Szövetségi Légiközlekedési Igazgatóságra, sőt a luxusautókat forgalmazó cégekre és aukciós házakra is. A vagyontárgyak tulajdonosváltásaira egy digitális főkönyvi rendszert (blokkláncot) használnának.

Nagy kérdés továbbra is, hogy a szankciók mire elegendők

Egyezik a közvélemény az Oroszországgal szembeni szigorú szankciók folytatásáról (republikánusok 85%, demokraták 95%). Újabb lépések történtek további orosz személyek kiutasításáról, akik kémkedés gyanújába kerültek, még akkor is, ha némelyikük a diplomáciai mentesség mögül végez ilyen tevékenységet.

Az elnök aláírt két újabb törvényt az orosz olajbehozatal és más termékek tilalmáról, viszont a közvélemény tizede reméli csak, hogy a szankciók leállítják az agressziót. Igaz, hogy ezt sem az elnök, sem más politikai főszereplők nem is ígérték. Március végi brüsszeli útja során Biden jelezte, hogy a szankciók célja fokozatosan visszarettenteni Oroszországot a konfliktustól, növelve a Kremlre és az orosz gazdaságra gyakorolt nyomást. Ennek jelenleg nem látszanak a közvetlen hatásai.

Makacs türelemre és előrelátásra van szükségünk, amikor ennek a bénító szankciórendszernek Oroszországra gyakorolt ​​hatásait vizsgáljuk. Egyelőre a nemzetközi koalíció kiépítése és főként egyben tartása a feladat.
Brian Deese, a Nemzeti Gazdasági Tanács igazgatója
Christian Science Monitor, 2022 április 6.

Jan Psaki Fehér Házi szóvivő szerint most arra lehet csak törekedni, hogy a háború finanszírozása egyre nagyobb terhekkel járjon Oroszország számára. Ezzel párhuzamosan növelni lehet Ukrajna védelmi képességeit, és feltétlenül meg kell találni az orosz közvéleményhez vezető kommunikációs eszközöket, hogy a konfliktus – és ezzel Vlagyimir Putyin – hazai támogatottsága csökkenjen.

David Kramer (G.W.Bush elnök európai ügyekért felelős helyettes államtitkára) arra számít, hogy az ukránok szívós ellenállása megviseli az orosz humán erőket is, melyek állítólag alacsony moráltól szenvednek a küzdelmek nyomása alatt. Ugyancsak ő jelzi, hogy az oroszok aránytalanul magas vesztesége a parancsnoki karban – beleértve már hét tábornokot – szintén súlyos zavarra utal a hadsereg vezetési struktúrájában.

Utoljára Lenin nem fizetett az orosz adósságért - most ismét megtörténhet

1918-ban V.I.Lenin, a Népbiztosok Tanácsának elnöke (vagyis miniszterelnök) nem volt hajlandó törleszteni a cári rendszer kötvényeit Amerikában. Most ehhez hasonló helyzet kezd kialakulni, noha Oroszország hajlandó a fizetésre – viszont csak rubelben.

AP
100 éve példátlan adósságtörlesztési válság fenyegetAP

Ezúttal április 4-én lejárt két nagyobb tartozásról van szó amerikai ügyfelek felé, akik ezt nem akarják elfogadni, mert nem tudnak mit kezdeni az orosz valutával a piacokon. A türelmi idő 30 nap. Az orosz kormány arra hivatkozik, hogy az USA zárolta az amerikai pénzeszközeit (mintegy 40 milliárd dollárt), és blokkolja a nemzetközi fizetési rendszert is. Moszkva bírósághoz fordul a vita eldöntése érdekében, ami hosszú hónapokat vehet igénybe, vagyis a hitelezők addig nem férnek hozzá a járandóságukhoz, amit dollárban előlegeztek meg.

„Perelni fogunk, mert minden szükséges intézkedést megtettünk annak érdekében, hogy a befektetők megkapják a befizetéseiket" - nyilatkozta erről Anton Sziljanov orosz pénzügyminiszter. „Bemutatjuk az igazolást a befizetéseinkről, de ez nem lesz egy hétköznapi egyszerűségű folyamat" – tette hozzá, de nem árulta el, hogy Oroszország kiket fog beperelni. és hol. Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő szerint a fizetésképtelenség emlegetése csak mesterséges ricsaj, mert Oroszországnak megvan a dollárja, amivel törlesztenie kell – csak egyszerűen nem fér hozzá.

Ez lenne az első eset, hogy az orosz kormány és privát vállalatok vagy személyek közvetlen pénzügyi konfliktusba keverednek az ukrajnai háború következtében. Eközben az S&P Global Ratings nemzetközi hitelminősítő intézet Oroszország hosszú és rövid távú devizabesorolásait "szelektív nemteljesítésre" (SD) rontotta le. Ez arra irányuló figyelmeztetés, hogy az adós válogat a teljesítési kötelezettségei között, ezért mindegyik tartozása kockázatos.

Putyin, Trump és Biden a felelősök, és a világ ne legyen görögdinnye

Azonban az Ukrajna melletti egységes kiállás sem fedheti el, hogy a két nagy tömb ellentétei mit sem enyhültek az elnökváltás óta eltelt bő egy évben, és az őszi időközi választások közeledtével élesedni fognak.

Ennek aktuális példája a Joe Biden által Legfelsőbb Bíróság megüresedett helyére kiszemelt első színesbőrű női jelölt vesszőfutása a szenátusi meghallgatás során. Az alkalmassági vizsgálat napjaiban a republikánusok még azt is felhozták, hogy Jackson bírónő egyetért-e azzal, hogy transznemű férfiak indulhassanak női sportversenyeken, noha ez egyáltalán nem bírói kérdés. Az elnök verbális zaklatásnak nevezte az eljárást, és személyesen védte meg jelöltjét, akit végül meg is választottak.

Az elnök kiborult a Szenátus miatt

Amikor arról kérdezik az amerikaiakat, hogy jelenleg kinek a személyét utasítják el leginkább, akkor az egyik oldal a Putyin-Biden párost választja, a másik pedig a Putyin-Trump duót. Nem rajonganak Hszi Csin-ping kínai és Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőért sem, de ők inkább a 'futottak még' kategóriába esnek. A kínai elnök egyik táborban sem vív ki magának 10%-nál magasabb utáltságot. Ez az adat Donald Trump idején még 30% felett állt, tehát az amerikaiak jelenleg nem tekintik túl veszélyesnek Kínát.

A Kína-kérdésben az amerikai politikának fokozott óvatosságra van szüksége, nehogy az ukrajnai válság tovább rontsa a két szuperhatalom viszonyát, de ha Peking nem lép távolabb Oroszországtól, akkor ellene is előkerülhetnek szankciós intézkedések.

Az amerikaiak a világ jelen problémáit leszűkítik három személy nevére. Ezek Vlagyimir Putyin, Donald Trump és/vagy Joe Biden. A színen néha átszalad Barack Obama és Kamala Harris, de ők csak labdaszedők a gyűlöltség óriásainak árnyékában.

AP
Változó fokú vétkességAP

Az elsöprő többség (89%) a diplomáciai-politikai megoldásokat látná legszívesebben az ukrajnai háború lezárására, és nem támogatna olyan megoldást, hogy a világot inkább osszák fel három hatalmi övezetre (USA, Oroszország, Kína). Akad azért 25 százalék, aki szerint az lehetne a globális béke záloga, ha a három nagyhatalom feldarabolná a bolygót, mint egy dinnyét, és a saját szelete fölött szabadabban rendelkezne, de nem beleharapva a másikéba.

Az amerikaiak már nem vágynak világcsendőri szerepre, sőt önkritikát is gyakorolnak

A washingtoni kormány üzenetei Ukrajnával kapcsolatban jórészt a demokrácia védelmére összpontosítanak világszerte, miközben a legtöbb amerikai már nem gondolja úgy, hogy az Egyesült Államok a demokrácia igazán jó modellje. Egyharmadnál is kevesebben mondják, hogy az amerikai rendszer követendő példa mások számára is, és kétharmad gondolja úgy, hogy az Egyesült Államok "korábban jó példa volt, de az elmúlt években már nem az". Ebben a vélekedésben a republikánusok és demokraták megoszlása teljesen azonos – egyik felük Trump, a másik pedig Biden miatt gondolja így.

Jelenleg csak 47% szeretné, hogy az Oroszország elleni frontot az Egyesült Államok vezesse, és inkább adna több teret a NATO-nak, az Európai Uniónak és más demokratikus partnereknek, elsősorban Japánnak.

A nagy többség támogatja az ukrajnai menekültek befogadását, de ellenezné a korlátlan számot. Harmaduk bármennyit befogadna, 14% viszont egyáltalán nem látna szívesen menekülteket, és ezek java republikánus. Az elutasító nézet nagyjából azonos a korábbi adatokkal, melyek a latin, afrikai vagy ázsiai menekültekre vonatkoztak 2017-20 során, vagyis nem 'ukrán-specifikusak', hanem általában bevándorlásellenesek.

Hajlandó-e Amerika megfizetni saját demokráciájának az árát?

A konfliktus kirobbanásakor mindkét tömb vezetői politikusai a fő szempontok között említették a világ demokráciáira leselkedő veszélyeket. A republikánusok egyik vezéralakja szerint Ukrajna megtámadása Vlagyimir Putyin pályafutásának legrosszabb döntése volt, és figyelmeztet, hogy az orosz elnök lépései valamilyen módon Amerikát is elérik.

Egy dolog biztos, mégpedig hogy Putyin nem fog valódi győzelmet aratni. A Biden-kormánynak ezt kell a számára világossá tenni, hogy eltéríthesse szándékaitól.
Marco Rubio republikánus szenátor, Florida
Fox News, 2022 március 18.

Az elnököt támogató demokrata kormányoldal legerősebb személyisége, Nancy Pelosi házelnök az agresszió napján szintén a demokráciát ért támadást emelte ki. A rá következő órákban mindkét tömb kongresszusi tagjai tweetekkel, közösségi médiás bejegyzésekkel vagy személyes hívásokkal siettek letenni a voksukat Ukrajna mellett.

A háború nemzetközi hatásai, elsősorban a stagfláció, vagyis az inflációval tetézett megtorpanás az Egyesült Államokat is eléri, bár várhatóan enyhébb következményekkel, mint a világ más körzeteit. A demokraták és a republikánusok többsége is azt állítja, hogy hajlandó és képes bizonyos árat megfizetni Ukrajna támogatásáért, de nem amerikai életekkel. 41% viszont azt mondja, hogy semmilyen tekintetben nem készült fel a következményekre. Pártkötöttség tekintetében a demokraták sokkal inkább hajlanak áldozatvállalásokra, mint a republikánusok.

A lakosság kétharmada számol az infláció további növekedésével, ami már most is jelentős, és egyik legfőbb táptalaja a kormányzatot érő bírálatoknak. A Goldman Sachs nem lát okot nagyobb pánikra, és úgy számol, hogy a pénzromlás üteme idén 4% alá süllyed, bár ennek még nincsenek megfogható jelei. Februárban a fogyasztói árindex 8,5%-ot ugrott az egy évvel korábbihoz képest, a termelői árak pedig 10%-kal emelkedtek.

A napi életben főként a kiskereskedők, a közép- és kisvállalkozók tartanak bajoktól, nem csak az energia-áremelkedéstől, hanem legalább ennyire félnek az ellátási és szolgáltatói láncok elszakadásától. Ez a jelenség már a COVID alatt jelentkezett, és zűrzavarba taszította a világkereskedelmet. Még a tőkeerős vállalatok is kínlódva ugorják meg az ilyen akadályokat, de egy kisvállalat megoldhatatlan helyzetbe sodródhat, mert alapanyag vagy alkatrészek híján olykor alapvető szolgáltatásokat sem tud nyújtani.

Az energiafront fenyegető, de vannak enyhülési jelek is

Jelentős a véleményeltérés abban, hogy az USA szakítsa-e meg összes energetikai kapcsolatát Oroszországgal. A republikánus körben ennek támogatottsága 56%, míg a demokratáknál 80.

A demokraták fele kalkulál további jelentős energia-áremelkedésekkel, míg a republikánusok számolnak az ország saját kapacitásainak felpörgetésével. Az ellenzék már a háború kirobbanása előtt is követelte, hogy az elnök lépjen vissza a belső kitermelés és vezetékes szállítás korlátozásától. A szankciók meghirdetésekor maga Joe Biden is arra figyelmeztetett, hogy az orosz olaj-, gáz- és szénimport tilalma az energiaárak emelkedését okozza majd, ami kitarthat a konfrontáció végéig.

AP/EURONEWS
További emelkedéssel kell számolniAP/EURONEWS

Bár a republikánusok támogatták a büntetőintézkedéseket, szerintük az áremelkedés annak is a következménye, hogy az elnök felmondta a Keystone XL vezetéket, és több körzetben leállította a fúrási koncessziókat, rontva ezzel az energiafüggetlenséget. Mitch McConnell szenátusi kisebbségi vezető szerint az elnök Venezuelától és Irántól készül olajat vásárolni, miközben építhetne új forrásokra Texasból, Alaszkából és Pennsylvaniából is.

Az aggodalmakat most enyhíti, hogy néhány új jelenség csitítani kezdte a nemzetközi olajpiacot, bár még nem tudható, hogy mennyire tartósan. A jelenlegi árak a 2014-es szint körül, vagy annál lejjebb is járnak. Főként a kínai kereslet durva visszavágása jelent enyhülést, mégpedig az újabb kemény COVID-lezárások folytán, ráadásul az iparilag legfontosabb Sanghajban és körzetében.

A másik tényező az, hogy a piacok nem tartják valószínűnek az Európai Unió bojkottját az orosz olajimporttal szemben. Az Unió messze nem egységes egy ilyen intézkedésben, aminek következményeire már márciusban figyelmeztetett Mark Rutte holland miniszterelnök, aki szerint az embargó a 'vörös vonal' átlépését jelentené, mert a teljes blokád diplomáciailag végképp kezelhetetlen helyzetet hozna létre, és még feljebb csavarná az orosz agresszivitást.

A harmadik ok az, hogy a módosabbak eddig 120 millió hordó tartalék felszabadításával járultak hozzá az amerikai enyhítésekhez, és rejlik még utánpótlás a kisebb országok olajspájzaiban is.

Végül, több elemző is számít arra, hogy az Iránra helyezett korábbi nyomás csökkenésével ez a forrás visszatér a világkereskedelembe, még ha azon az áron is, hogy ez tovább tépázza a közel-keleti olajtermelők biztonságát, amivel most nem törődik senki. Számukra a kínai lezárások miatti áresés is veszteséggel fenyeget.

Vissza a jó öreg belharcokhoz - Donald Trump fogást keres Bidenen és viszont

Az USA Ukrajna-politikája mindkét főhőst negatívan érintette, de nem drámaian. 41% mondja, hogy Joe Biden megítélése 'valamicskét' romlott a háború során, és ez a szám azonos Donald Trump teljesítményével. Figyelmeztető azonban, hogy száz amerikaiból hetven kételkedik abban, hogy Joe Biden be tudja tölteni a háborús főparancsnok szerepét.

Biden támogatói főként azon háborodtak fel, amikor a volt elnök azt mondta Vlagyimir Putyinról, hogy okos, viszont az amerikai vezetők maflák. Haragot kelt a kormánypárti oldalon Trump rendszeres kijelentése is, hogy az ő idején nem dúlhatott volna olyan elszabadult háború, mint most az ukrajnai.

A másik oldal sorra hozza fel Donald Trump idejéből azokat a történeteket, amik Putyinnal és Ukrajnával kapcsolatosak. Így például azt, amikor 2018-ban Helsinkiben az elnök nyíltan az orosz fél mellé állt, szembeszállva saját hírszerző közösségével a 2016-os választások orosz befolyásolásának ügyében. A túlpart még lerágatlan csontja Biden fiának, Hunternek megvesztegetése a volt moszkvai főpolgármester özvegyén keresztül, ami vizsgálat alatt áll, valamint egyes ukrajnai üzletelései. A viszontválaszok Trump ingatlanpiaci történeteit melegítik fel különféle orosz ügyfelekkel.

Újra téma az orosz-Trump kapcsolat

Március közepén a dél-karolinai Florence-ben tartott nagygyűlésén Donald Trump kijelentette, hogy még ő küldte el a fegyvereket Ukrajnának. A Javelin (Gerely) típusú tankelhárító eszközről van szó, ami felkapott téma lett az utóbbi hetekben, mivel az ukránok több orosz páncélost pusztítottak el ezzel a fegyverrel. Trump ellenfelei felidézik, hogy 2019 nyarán éppen azért kezdeményeztek vádeljárást az elnökkel szemben, mert szerintük egy telefonbeszélgetésben megzsarolta Volodimir Zelenszkijt, attól téve függővé a fegyverszállításokat, ha terhelő adatokkal szolgál Hunter Biden ellen. (Maga Zelenszkij cáfolta, hogy ilyesmi elhangzott volna.)

A leváltási kísérlet nem járt sikerrel, mivel az akkor még republikánus többségű szenátus blokkolta. Ezt követően a Trump-adminisztráció visszatartotta a megszavazott katonai segélyt Ukrajnának. A felfüggesztésről szóló döntés a júliusi beszélgetéssel azonos időszakban született, és Trump ellenfelei szerint ezzel súlyosan gyöngültek az ukrán védelmi és elrettentő képességek.

Unatkozó kölyök az utolsó padsorban? - a történet jóval régebbi eredetű

A „Nincs itt semmi a számodra" című könyv szerzője, Fiona Hill szerint G.W.Bush, az USA 43. elnöke nagy nyomást gyakorolt kormányára és a NATO-tagokra, hogy mielőbb vonják be az atlanti szervezetbe Ukrajnát és Grúziát. Hill akkoriban a hírszerzés Oroszországgal foglalkozó felelőse volt, és emlékei szerint az elnök a világdemokrácia alapkérdésének tekintette a NATO keleti bővítését. Ettől sem Dick Cheney alelnök, sem Condoleezza Rice külügyminiszter nem tudta eltéríteni.

„Szeretem, ha a diplomácia kemény, és ne mondják azt nekem, hogy nem lehet a demokráciát megvédeni!” – fakadt ki az elnök a NATO bukaresti csúcsértekezlete előtt a fehér házi megbeszélésen, de végül a román fővárosban visszakoznia kellett – ráadásul Putyin elnök jelenlétében (2008. április). Az orosz vezető Traian Băsescu román elnök díszvacsoráján fejtegette hosszan Bushnak, hogy 'Ukrajna nem is ország, hanem Oroszország örökös történelmi része'.

A NATO-bővítés kútba esett Bukarestben

Nem sokkal később, még azon év augusztusában Oroszország hadban állt az egyik bukaresti NATO-jelölttel, Grúziával, majd államilag ismerte el Abháziát és Dél-Oszétiát. Ennek erős jelzésnek kellett volna lennie, de a bővítési vízió az ilyen figyelmeztető események dacára sem került süllyesztőbe. Hill felidézi, hogy később Obama elnök sem vette komolyan az orosz vezetőt, még akkor sem, amikor a Krím annektálása már megtörtént. Obama akkor azt mondta Putyinról, hogy „olyan ő, mint egy unatkozó gyerek az utolsó padsorban" – és ez az alulértékelés jeges rémülettel töltötte el a hírszerzés vezetőit.

Maga Obama is csak néhány napja ismerte el, hogy súlyosan félreértette az orosz elnököt, és drámai meglepetésként érte az ukrajnai támadás.

A Putyinnal szembeni közöny gyászos következménye volt, amikor 2016 márciusában az orosz katonai hírszerző szolgálat (GRU) egyik bér-hackere sikeres adathalász emailt küldött Hillary Clinton kampányfőnökének, John D. Podestának. Pedig az FBI figyelmeztette a Demokrata Központot, hogy számítógépei nem kellően védettek, és segítséget ajánlott fel a megerősítésükre – a választások integritásának védelmében –, de a párt nem élt a lehetőséggel.

Trump kevesellte az emaileket

Ez az akció tette lehetővé Oroszországnak, hogy a WikiLeaksen keresztül közzétegye Podesta 50 ezer levelét, aláaknázva ezzel a demokrata jelölt esélyeit. Ezután üzente meg Donald Trump a Twitteren, hogy „Oroszország, ha most hallgatsz engem, remélem megtalálod a hiányzó 30 000 emailt".