Európa még mindig nincs teljesen tudatában az ukrajnai tragédiáknak és szenvedéseknek – mondják segélyszervezetek frontszolgálatosai.
Csak néhány kilométerre az ukrán határtól, Lengyelország legnagyobb menekültközpontjában, humanitárius munkások szervezik azoknak a vonatoknak a közlekedését, melyek segélyszállítmányokat visznek Ukrajnába. A humanitárius munkások aggódnak az orosz bejelentés miatt, mely szerint segélyszállítmányaik legitim célpontok lehetnek.
Amikor Moszkva márciusban bejelentette, hogy bármely konvoj, amelyről azt gyanítják, hogy katonai segítséget szállít Ukrajnába, tűz alá kerülhet, sokan attól tartottak, hogy ez számos segélyszervezetet arra kényszerít, hogy csökkentse vagy teljesen beszüntesse tevékenységét. Az orosz bejelentés azonban nem tántorította el a RegioJetet, egy magántulajdonban lévő társaságot, amely március 1-jén kezdett segélyszállítmányokat szállítani egy cseh segélyszervezettel, a Člověk v tísni-vel, angol nevén a People in Needdel együtt.
„Megpróbálunk nem gondolni rá. Igyekszünk pozitívok maradni” – mondta Klára Pilová, a RegioJet önkéntes munkatársa az Euronewsnak.
A vonat naponta indul Prágából Kijevbe, Przemyslben megáll, hogy leszállhassanak az Ukrajna felé tartó utasok, majd továbbmegy a segélyszállítmánnyal az ukrán fővárosba, visszafelé pedig ukrán menekülteket szállít, akiket Csehországban fogadnak. Eredetileg teljes kapacitással üzemelt, és napi mintegy 800 menekültet szállított, manapság körülbelül 350-et.
A RegioJet vonatai eddig mintegy 600 raklapnyi segélyt juttattak el a rászorulóknak – élelmet, vizet és egyéb alapvető kellékeket. Klára Pilová azt mondja, attól tart, hogy nem tud megfelelő segítséget nyújtani a Prágába utazóknak, mert nem beszél sem ukránul sem oroszul.
Szörnyű körülmények az ostromlott városokban
A People in Need médiakoordinátora, Petr Štefan azt mondja, az 1992-ben alapított, világszerte több mint 30 országban működő szervezet már több tucat vonatnyi és teherautónyi segélyszállítmányt szállított – főleg élelmiszert és vizet, de például higiéniai készleteket, matracokat és hálózsákokat is. Azok a vonatok, amelyeket Przemysl állomásán adnak át az ukránoknak, közvetlenül Kijevbe mennek, majd néhány tovább indul kelet felé, Dnyipróba. A szállítmányt onnan teherautókkal viszik tovább, hogy – általában ENSZ-konvojokkal – eljussanak azokra a területekre, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.
„A múlt héten például másodszor szállítottunk segélyt Szumiba és más ostromlott, teljesen körülzárt városokba, olyan úgynevezett forró zónákba, ahol harcok dúlnak" – magyarázza a médiakoordinátor.
Egyes közösségek, amelyeken segíteni próbálnak, nem jutnak vízhez, villanyhoz vagy gázhoz, például olyan helyeken, mint Mariupol, ahol a város 90 százaléka romokban áll. Petr Štefan azonban azt mondja, közel a segítség, mert a teherautóik készen állnak arra, hogy belépjenek Mariupolba, amint az lehetséges.
Növekvő humanitárius szükségletek
Míg a nyugati hírszerzés a közelmúltban azt állította, hogy a legutóbbi bombázások csak egy Ukrajna keleti része elleni átfogó támadás előjátékai voltak, a nyugati határokhoz közeli terület továbbra is központként szolgál az áttelepült több mint 7 millió ember többségének – a Nemzetközi Mentőbizottság (IRC) szerint.
Az IRC Ukraine csapatvezetője, Nora Love úgy látja, a helyzet elszomorító az ország keleti részén. Közleményében úgy fogalmazott, kétségtelen, hogy civileket támadnak, úgy tűnik, nincs biztonságos hely Ukrajna lakosainak, ahol menedéket találhatnának, így az ország nyugati részeinek most az erőszak elől menekülők újabb hullámával kell szembenézniük.
„Ahogy az emberek megkísérlik a veszélyes nyugat felé vezető utat, nyomás nehezedik a már amúgy is törékeny rendszerekre és infrastruktúrára a növekvő lakosságnak otthont adó városokban. A humanitárius szükségletek Ukrajna-szerte óriásiak” – összegzett Love.
Az Ukrajnába érkező segélyek kulcsszerepet játszanak abban, hogy az otthonukból menekülők legalább alapvető emberi kényelemmel rendelkezzenek.
„A városok előadótermeket, iskolákat és más helyszíneket nyitnak, és megpróbálják befogadni a menekülőket. Az ilyen központokba matracokat, párnákat vagy alapvető konyhai felszereléseket, például teáskannákat viszünk” – mondja Petr Štefan.
A People in Need azt tervezi, hogy folytatja munkáját, függetlenül a helyzet eszkalálódásától, illetve attól, hogy a segélyszállítmányokat esetleg támadások érik.
A segélynyújtás segít megakadályozni az ukránok elvándorlását
Paul Grod, az Ukrán Világkongresszus (UWC) – a világ több mint 60 országában élő 20 millió ukránt képviselő diaszpóraszervezet – elnöke szerint nem szabad alábecsülni az orosz fenyegetésekből fakadó félelemtényezőt, amely megakadályozhatja más szervezetek működését az országban.
Grod szerint a nyugati politikai vezetők még mindig nincsenek teljesen tisztában az ukrajnai emberi tragédiák és a szenvedés mértékével.
„Senki nem láthatta előre azt, ami Mariupolban, Csernyihivben vagy Harkivban történik. Mindez elképzelhetetlennek tűnt. A mi feladatunk, hogy elmondjuk azoknak, akik Berlinben, Brüsszelben vagy Budapesten ülnek” – mondja az Ukrán Világkongresszus elnöke, aki amellett, hogy szervezete humanitárius erőfeszítéseit irányítja, több politikai vezetővel is találkozott, és Brüsszeltől Varsóig számos helyen beszélgetett velük.
A válaszaikkal azonban nem volt teljesen elégedett!
„Tanulunk történelmet, de úgy tűnik, soha nem tanulunk belőle” – zárta gondolatait Grod.
Lvivi helyzetkép
A határ túloldalán, Lvivben ukrán szervezetek végzik az emberek nyugati országrészbe áramlásával járó munka oroszlánrészét – mondta az Euronewsnak egy helyi újságíró, Timur Zakrijajev, aki szerint az orosz invázió első három napja sokkoló volt, az emberek nem tudták, hogyan viselkedjenek.
Azóta a hatóságok számos humanitárius központot nyitottak, és a belső menekülteket a nagyvárosoktól a Lviv környéki, valamint a közeli kárpátaljai falvakig mindenhol befogadják. Jó néhány ukrán szervezet és vallási közösségek is jelentkeztek, hogy segítsenek.
Zakrijajev azt mondja, nem számított rá, hogy ilyen jól fogadják a menekülteket, azt hitte, egyesek agresszívek lesznek a háború miatt. Ehelyett azt látja, hogy a Mariupolból és más keleti településekről érkezők otthon érzik itt magukat.
„Mindannyian úgy döntöttünk, hogy összetartunk, és minden tőlünk telhetőt megteszünk. Aki nem harcolhat, más módon is segíthet, és az emberek éppen ezt teszik” – zárta helyzetjelentését az újságíró.