NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Hazamenni a háborúba: miért dönt úgy egyre több ukrán, hogy a harcok ellenére visszatér Ukrajnába?

Valentina Dél-Lengyelországból indul haza Zaporizzsjába március 30-án. Az oroszok lehetséges kivonulásának hírére sokan döntöttek úgy, hogy hazamennek
Valentina Dél-Lengyelországból indul haza Zaporizzsjába március 30-án. Az oroszok lehetséges kivonulásának hírére sokan döntöttek úgy, hogy hazamennek Szerzői jogok Sergei Grits/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
Írta: Noemi MravAleksandar Brezar
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Eddig csak a Kijev irányából Lengyelországba érkező vonatok voltak tömve, most már a Kijevbe indulók is. De miért dönt úgy egyre több ukrán menekült, hogy a biztonságból mégis visszatér a háború sújtotta országba?

HIRDETÉS

42 napja tart az Ukrajna ellen indított háború, ami miatt több mint 4,2 millióan döntöttek úgy, hogy elhagyják az országot és nyugaton keresnek menedéket. Az idő előrehaladtával, illetve az oroszok részleges kivonulásának és az ukrán erők előrenyomulásának hírére mégis egyre többen döntenek úgy, hogy a háború ellenére inkább hazatérnek. Az Euronews elsősorban Lengyelországba érkezett ukránokat kérdezett arról, miért döntöttek így.

Többszáz, Lengyelországba menekült ukrán döntött úgy az elmúlt bő egy hétben, hogy az orosz-ukrán háború ellenére is inkább visszatérnek otthonaikba. A lengyel határnál lévő legnagyobb menekültfogadó város, Przemyśl vasútállomásán az elmúlt hat hétben csak az érkező vágányokon lehetett tömeget látni - egyre többen vannak azonban olyanok is, akik már az induló peronokon állnak sorba. A szinte csak nőkből, gyerekekből és idősekből állók csoportjai elsősorban a Kijevbe tartó vonatok mellett várnak.

Sergei Grits/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
Ukrán menekültek várnak az induló vágányon a lengyelországi Medyka vasótállomásán, március 30-ánSergei Grits/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved

A hazatérők között volt a 46 éves Natalia is, aki vékony kabátjába és sáljába burkolózva állt a sorban, hogy megkezdje hosszú útja első szakaszát a dél-ukrajnai Zaporizzsjába. Natalia 16 éves fiát a lengyelországi Katowice városában hagyta.

"A legfontosabb az volt, hogy a gyermekemet kint tudjam az országból - mondta az Euronewsnak. - Sikerült kijuttatnom és elhoznom ide. Most itthagyom, hogy a háború végét itt várja be, én pedig visszatérek a férjemhez és az anyámhoz."

Bár Zaporizzsja városa heves bombázások színhelye volt az elmúlt hetekben az ott található atomerőmű miatt, a nő szerint az, hogy az oroszok jelenleg nem tartják ellenőrzésük alatt a területet, arra sarkalta, hogy megpróbáljon visszatérni oda, miután a külföldi lét elviselhetetlenné vált a számára. Azt mondja, sokan honfitársai közül ugyanígy éreznek.

"Sokan visszatérnek, mert nem képesek szállást és munkát találni maguknak. Nem tudnak itt megélni - mi nem vagyunk gazdagok és nem azért jöttünk ide, hogy nyaraljunk. Otthon legalább a saját erőnkből élünk meg. Az otthon az mégiscsak otthon." - tette hozzá.

A családtagok miatti aggodalom erősebb, mint a háború miatti félelem

A vasútállomáson várakozók közül sokan azt mondták, az egyik legfőbb oka a hazamenetelüknek nem más, mint a családtagjaik miatti aggodalom és az, hogy a menekültszállásokon nem érezték magukat biztonságban. Jurij, egy 71 éves jogászprofesszor azt mondta, azért megy vissza Kijevbe, mert idős édesanyja magára maradt a városban. "Ez egy olyan probléma, amit meg kell oldanom. De ott vannak a barátaim is, a könyveim, a számítógépem. Egyszerűen jobban érzem magamat ott."

Ennek ellenére sokan nem örökre terveznek visszamenni - csak épp annyi időre, míg az ottmaradtakat elhozzák, legyen szó családtagról vagy háziállatról. A 34 éves Marina is egy közülük. Ő Lvivbe tart a szüleihez, hogy elhozza tőlük 13 éves lányát és biztonságban eljuttassa Hollandiába. "Egy kicsit félek, de azt látom, hogy sokan mennek vissza és örülök, hogy azt látom, ők nem félnek. Sokan Lvivnél vagy Poltavánál sokkal veszélyesebb helyekre tartanak, ez pedig nekem is erőt ad" - mondta.

Sergei Grits/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
Natalia Pavljuk öleli fiát Makszimot a Harkivba tartó vonatra várva Przemysl-ben, március 30-ánSergei Grits/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved

A vonatra várakozóknak sokszor órákon át kell türelmesen várakozni, mert a menetrend hektikus és jócskán vannak csúszások is. Március 30-án este például három órát késett a szerelvény.

"Megteltünk, nincs több hely"

A lengyel Maciek a háború kitörése óta egy segélyszervezet önkéntese. Pár nap szabadság után Przemysl-be visszatérve meglepődött, hogy az addig csak Ukrajna felől érkező tömeg már nem akkora, mint mikor elment - ugyanakkor az Ukrajnába tartók száma annyira megnőtt, hogy szinte olyan érzése van (több más társával együtt), mintha ugyanannyian fordulnának vissza, mint amennyien érkeztek.

"Két héttel ezelőtt még óriási kavarodás volt. De most a menekültáradat sokkal kisebb és sokan indulnak vissza. Sokan döntöttek úgy, hogy nem maradnak. Úgy látom, sokkal kevesebben menekülnek, mint korábban."

Sergei Grits/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
Medyka állomásán minden nap sokan igyekeznek a visszafelé tartó vonatokra gyerekekkelSergei Grits/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved

A menekültek közül a legtöbben Lengyelországba tartottak, ide a háború kitörése óta 2,5 millióan érkeztek. De a többségük számára az élet a lengyeleknél elég nehéznek bizonyult - pénz és erőforrások híján pedig helyzetük tarthatatlanná vált - mondta Maciek. Sokuknak a hétköznapi lengyel emberek kedvességére kellett hagyatkoznia, miután az európai kormányok nem tudtak egységes, jól megtervezett módon reagálni az érkezésükre, a hivatalos dokumentációtól kezdve a mindennapi szükségleteikre szánt pénzügyi keret létrehozásáig.

A munkaerőpiachoz és a felsőbb oktatáshoz való hozzáférés is sokak számára jelentett nehézséget. Az ENSZ márciusban arra figyelmeztetett, hogy az ukránok 90 százaléka nézhet szembe szegénységgel és extrém gazdasági sérülékenységgel, ami évtizedekkel vetheti vissza az országot és mély gazdasági sebeket okozhat. A menekültek pedig különösen érintettek.

Több emberi jogi szervezet is felhívta rá a figyelmet, hogy az ő biztonságuk nem garantált és nagyon könnyen válhatnak emberkereskedelem áldozataivá. De a legnagyobb probléma mégsem ez, hanem a kapacitáshiány - a Lengyelországból hazatérők közül sokan azt mondják, heteken át aludtak óriási sportcsarnokokban és tornatermekben az ország vidéki részein, bizonytalanságban, azt sem tudva, van-e esélyük jobb körülményeket teremteni maguknak és családtagjaiknak, ha esetleg egy kicsit tovább várnak.

Sergei Grits/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
Önkéntes kínálja fánkkal azokat az ukrán gyerekeket, akik anyjukkal együtt hazafelé tartanak UkrajnábaSergei Grits/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved

"Az emberek azért mennek vissza, mert szembesülnek az itteni valósággal. Ami pedig nem más, mint hogy tele vagyunk. Én Északnyugat-Lengyelországból jöttem, a német határ mellől. És még ott is rengeteg a segítségre szoruló menekült - mondta Maciek, aki szerint ha valaki azt mondja, rendben mennek a dolgok, akkor az csak a lengyel emberek helytállásának köszönhető és nem a lengyel kormánynak.

Az ENSZ emberi jogi szervezete szerint azonban a lengyel kormány mindent megtesz a menekültekért és kiemelkedően jó munkát végez. Ettől függetlenül a lengyel határőrség adatai szerint a márciusi elejei csúcs után március vége óta már csak átlagosan 20 ezren érkeznek egy nap - és 12 ezren hagyják el az országot. Február 24-től március végéig összesen 364 ezren tértek vissza Ukrajnába az ő adataik szerint.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Zelenszkij szerint legalább 10 ezer embert hurcoltak el Dél-Ukrajnából az orosz katonák.

Ukrán árvák Romániában – egy otthon, távol az otthontól

Havi 900 euróval segíti a menekült ukrán családokat Olaszország