A Political Capital szakértőjétől kértünk helyzetértékelést a vasárnapi választás előtt.
HIRDETÉSEgyáltalán nem egyértelmű, hogy a magyar választást szabadnak lehet nevezni László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint. A legnagyobb gond nem is magával a választási rendszerrel van, hanem a kampányköltésekben mutatkozó egyenlőtlenséggel, és a kormánynak kiszolgáltatott szavazók nagy számával. A szakértőtől az április 3-i országgyűlési választáshoz közeledve kértünk helyzetértékelést.
Szabad, de nem igazságos - az elmúlt években gyakran hallhattuk, olvashattuk ezt a jellemzést a magyar választási rendszerrel kapcsolatban. László Róbert szerint azonban nem igazán alkalmas a valódi helyzet bemutatására ez a leírás:
„Ez olyan, mintha három kategória lenne: a tisztán szabad, a nem szabad, és a kettő között egyféle, ez a fair, but not free változat. De ennek sokkal több árnyalata van. És azért sem tartom szerencsésnek ezt a fair, but not free megközelítést, mert alapvetően azt üzeni, hogy jó, jó, vannak kisebb-nagyobb egyenlőtlenségek, hol nincsenek, de alapvetően szabad a választás" - magyarázta a Political Capital szakértője, majd így folytatta:
Az EBESZ-missziónak elrettentő ereje is lehet
Magyarországra az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet teljes választási megfigyelői missziót küldött. Korábban az uniós tagállamok közül csak Bulgária esetében született döntés ilyen misszióról, de végül oda is csak kisebb küldöttség utazott. Így hazánk gyakorlatilag az első uniós tagállam, ahol teljes misszió dolgozik.
„Ennek van egy elég komoly diplomáciai üzenete, hogy Magyarországra most már úgy tekintenek, mint ami rászorul arra, hogy teljes megfigyelői misszió érkezzen. Nem az EBESZ-megfigyelők fogják megakadályozni az esetleges választási csalásokat, de minden korábbinál jobban fogják tudni ezt dokumentálni. Valamint lehet egy elrettentő ereje, ez az, amiben még lehet bízni. Ha a legkisebb településeken is számítanak arra, hogy bármelyik pillanatban betoppanhatnak a megfigyelők, elképzelhető, hogy lesz olyan, csalásra készülő egyén, vagy kisebb csapat, amelyik azt mondja, hogy na jó, ezt most mégse. Nem hiszem, hogy sok ilyen lesz, de ha csupán néhány ember van, akit emiatt sikerül elrettenteni a visszaéléstől, akkor már megérte" - mondta az EBESZ szerepéről László Róbert.
A legnagyobb gond a kampányköltésekkel van
A szakértő kérdésünkre két különösen jelentős problémát emelt ki a magyar választással kapcsolatban. Az első az, hogy a kormányoldal az ellenzéknek rendelkezésére álló összeg sokszorosából tudott kampányolni, egészen hatalomra kerülése óta.
„Kampányidőszakon kívül lényegében semmilyen szabályozás nincs arra, hogy ki, hogy, mennyit költhet kampánycélokra. Ez jól hangzik, mert mindenki elvileg egyenlő, mindenki annyit költ, amennyit bír. A gyakorlatban viszont ez azt jelenti, hogy a kormány közpénzből tizenkét éve folyamatos kampányt folytat, ami talán egy-egy lélegzetvételnyi időre állt csak le. Folyamatosan küzdöttünk valamilyen ellenség ellen, legyen az a migráció, Soros György, de még konkrétan az Európai Unió is ellenségnek bizonyult az elmúlt tizenkét év bizonyos időszakaiban. Jobb esetben csak a rezsiköltségek ellen kellett küzdeni, rosszabb esetben még Jean-Claude Juncker is a plakátokon volt. Ezzel a permanens kampánnyal, amit a Fidesz folytat tizenkét éve, az ellenzéknek szinte lehetetlen volt felvennie a küzdelmet" - magyarázta.
Ami a választási rendszert illeti, a győztest erősítő szabályok 2014-ben és 2018-ban is a Fidesznek hoztak plusz mandátumokat. Most azonban, hogy az ellenzéki pártok közös listát állítottak, még jól is járhatnak a 2011-ben módosított szabályokkal.
- mondta László Róbert, majd kitért a hazai médiaviszonyokra is:
„A folyamatos kampánytevékenységben ki tudott alakítani egy médiabuborékot a Fidesz, amelybe be tudta zárni a magszavazóit. Nem is nagyon jut el az emberekhez a kormányzat által nem ellenőrzött, vagy el nem ferdített információ. Ez Budapesten nem igaz, de nem kell olyan messzire utazni, hogy azzal szembesüljünk, hogy kizárólag a kormány által kihelyezett plakátok vannak kint az utcákon, nemcsak most, hanem az elmúlt tizenkét évben bármikor, élő ellenzékit olyan nagyon nem láthattak az emberek, és csak a Kossuth rádió, csak a KESMA-termékek jutnak el hozzájuk. Egyetlen egy tud ezen a szűrőn átszivárogni, az RTL Klub híradója, de az összes többi nem ér el az ország egy nagyon jelentős részére."
A napokban a Political Capital a K-Monitor és a Transparency International civil szervezetekkel közösen utánajárt a hivatalos kampányköltéseknek is. Elemzésükből az derült ki, hogy márciusban a kormányoldal nyolcszor annyi pénzt költött plakátokra, mint az ellenzék. A Fidesz a törvényi kereténél is jóval többet költött - ezt úgy tudta megtenni, hogy az üzeneteit hirdető plakátok egy részét a kormány, egy másik részét pedig a Civil Összefogás Fórum finanszírozta.
„Nagyon sok apróságot tudnék még mondani a manipulált kerülettérképtől kezdve a külföldön tartózkodók szavazásában lévő diszkriminációig, de azoknak sokkal kisebb a súlya, mint amekkora súllyal esik a latba a kampányban való mérhetetlen előnye a kormányoldalnak. Nem 10-20-30 százalékkal költenek többet, hanem több százszor, és talán még az sem túlzás, hogy ezerszer többet költhettek el eddig kampányra, mint az ellenzék" - tette hozzá a szakértő.
A kiszolgáltatottság is súlyos rendszerhiba
László Róbert szerint a másik legnagyobb probléma a magyar választások körül az, hogy sokan azért szavaznak a kormánypártra, mert úgy érzik, egzisztenciális okokból nem is tehetnek másképp:
A Political Capital szakértője szerint ezen emberek közül sokan nem is úgy élik meg ezt a szituációt, hogy valaki visszaél a szavazati jogukkal, hanem teljesen természetesnek veszik, hogy a státuszuk megőrzése érdekében arra kell szavazniuk, akit mondanak nekik.