Fernández a 40. évfordulón: "Ha egyvalami biztos, akkor az az, hogy a Falkland-szigetek nem tartozik Nagy-Britanniához"
HIRDETÉSAlberto Fernández argentin elnök ismételten bejelentette országa igényét a brit korona fennhatósága alá tartozó dél-atlanti Falkland-szigetekre, amelyekért negyven éve a két állam háborút vívott egymással. A bejelentést erre a kerek évfordulóra időzítette az államfő.
"Ha egyvalami biztos, akkor az az, hogy a Falkland-szigetek nem tartozik Nagy-Britanniához" - jelentette ki Fernández a BBC brit műsorszolgáltató spanyol nyelvű szolgálatának adott, pénteken közölt interjújában.
"Argentínát illeti a teljes szuverenitás a Falkland-szigetek felett. Ez a mi földünk" - hangsúlyozta az államfő.
Hírügynökségek megjegyzik, ez az első alkalom, hogy egy argentin elnök a brit sajtónak nyilatkozott az Argentínában Malvinas-szigeteknek hívott, a brit partoktól 13 ezer, Argentínától 460 kilométerre fekvő szigetcsoport ügyében.
A Falkland-szigetek 1833 óta van Nagy-Britannia fennhatósága alatt. 1982. április 2-án hajnalban argentin csapatok szálltak partra a szigetcsoporton, de a tizenegy héten át tartó háború Nagy-Britannia győzelmével ért véget. A háború kilencszáznál is több halálos áldozatot követelt.
A szigetcsoport lakói 2013-ban népszavazáson nagy többséggel kinyilvánították, hogy továbbra is Nagy-Britannia része kívánnak maradni. A területi vitának újabb lendületet adott, hogy az óceáni talapzaton hatalmas olajvagyonra bukkantak.
Mindazonáltal Fernández hangsúlyozta, hogy Argentína "területi követelésének nincs köze gazdasági kérdésekhez". "Igényünk a halottaink emlékén alapul, amely nem hagy nyugalomban élni bennünket" - tette hozzá a harcokban elesett argentin katonákra utalva.
Az argentin elnök ismét tárgyalásokra sürgette Londont a szigetcsoport hovatartozásának ügyében. Mindemellett elutasította egy megosztott szuverenitás gyakorlását a terület felett. "Ez olyan volna, mintha valaki megszállná a házamat és aztán még nekem kellene vele a házzal kapcsolatos közös jogokról tárgyalnom" - fogalmazott Fernández. "Aki valamit megszáll, annak nincsenek jogai. Pontosan ez történik a Malvinas-szigeteken" - húzta alá.
Negyven éve szállta meg a Falkland-szigeteket az argentin hadsereg
Negyven éve szállta meg a brit korona fennhatósága alá tartozó dél-atlanti Falkland-szigeteket az argentin hadsereg. A szigetcsoportért vívott tizenegy heti háborúnak kilencszáznál több halálos áldozata volt, a költségek és a károk megközelítették a 30 milliárd dollárt.
Az Argentínában Malvinas-szigeteknek hívott, a brit partoktól 13 ezer, Argentínától 460 kilométerre fekvő, akkor 1800, ma hozzávetőleg háromezer lakosú szigetcsoporton 1982. április 2-án hajnalban szálltak partra az első argentin egységek, amelyeknek nem sok fáradságába került a kézifegyverekkel felszerelt brit helyőrség legyűrése.
Port Stanleyt, a fővárost alig 80 fős brit tengerészgyalogos egység védte; a szigetek brit kormányzója a vérontás elkerülése végett már reggel negyed 10-kor fegyverletételt rendelt el.
Argentína akkor már csaknem másfél évszázada követelte Nagy-Britanniától a britek által 1833-ban elfoglalt és annektált, halban - és mint később kiderült, olajban is - igen gazdag területet.
Az invázió idején az olajvagyon létezése még nem volt köztudott, de az azóta elvégzett geológiai vizsgálatok kiderítették, hogy a Falkland-szigetek óceáni talapzata akár 60 milliárd hordó nyersolajkészletet is rejthet; ez vetekszik az északi-tengeri - már kimerülőben lévő - olajkinccsel.
A Leopoldo Galtieri tábornok vezette argentin rezsim az erősödő hazai elégedetlenség láttán két legyet akart ütni egyetlen katonai csapással: népszerűségnövelő háborús győzelemre vágyott, és egyben Argentína egyik legrégebbi területi követelésének is érvényt próbált szerezni a szigetek lerohanásával.
Galtieri azonban súlyosan elszámította magát. Margaret Thatcher, az akkori konzervatív brit kormányfő a Galtieri-junta által várt egyezkedés és alku helyett már harmadnap útnak indította a II. világháború óta addig mozgósított legnagyobb, több mint száz hajó - köztük két repülőgép-hordozó - alkotta brit haditengerészeti alakulatot a dél-angliai Portsmouth kikötőjéből.
Az expedíciós flottával a brit fegyveres erők 25 984 tagja - köztük András yorki herceg, II. Erzsébet királynő fia, a brit királyi légierő (RAF) helikopter-pilótája - és több mint háromezer fős civil segítő személyzet indult a háromhetes útra.
Ezalatt Alexander Haig akkori amerikai külügyminiszter ingadiplomáciával próbált meg kompromisszumot elérni Buenos Aires és London között. Mivel azonban az argentin vezetés garanciákat követelt arra, hogy bármiféle rendezési formulának tartalmaznia kell a szigetcsoport feletti argentin szuverenitást, amiről London hallani sem akart, Haig próbálkozásai rövid idő alatt kudarcba fulladtak.
A szigetekért a két ország 74 napos háborút vívott, amelyben 255 brit és becslések szerint 649 argentin katona, valamint három civil szigetlakó halt meg.
HIRDETÉSAz argentin hadsereg végül 1982. június 14-én kapitulált. A dátumot a Falkland-szigeteken azóta is a felszabadulás napjaként ünneplik. A balul elsült katonai kalandba a Galtieri-rezsim belebukott.
A brit győzelem ugyanakkor az igen fájdalmas gazdasági reformok és az ezeket kísérő recesszió miatt rendkívül népszerűtlenné lett Margaret Thatcher politikai szerencséjét visszahozta: a Konzervatív Párt a következő évben kényelmes többséggel megnyerte a már elveszettnek hitt választásokat, és Margaret Thatcher még hét évig a Downing Street 10. lakója maradt.
Azóta is rendre felmerül azonban, hogy a brit hírszerzés miért nem vette észre időben a készülő argentin inváziót. Ezt a kudarcot több elemző az Izraelt szinte teljesen készületlenül érő 1973-as arab támadáshoz hasonlította.
Lord Carrington, aki a Falkland-szigetek argentínai megszállásának idején a brit külügyminiszter volt és - a válságért magára vállalva a felelősséget - három nappal az invázió után lemondott, a The Daily Telegraph című londoni konzervatív napilapnak nyilatkozva negyedszázaddal később más hasonlattal élt, kijelentve: az invázió ugyanolyan hírszerzési fiaskó volt, mint amilyen az iraki háborúhoz vezetett. A politikus - aki később a NATO főtitkára is volt - az interjúban felfedte: annak idején egyértelműen olyan titkosszolgálati jelentéseket kapott, amelyek szerint a Galtieri-rezsim nem készül katonai akcióra.
A 2018-ban, századik születésnapja előtt néhány héttel elhunyt Lord Carrington ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem szabad kizárólag hírszerzésre építeni politikai döntéseket, márpedig szerinte Tony Blair akkori munkáspárti brit kormányfő "éppen ezt a hibát követte el az Irakról rendelkezésre álló hírszerzési adatokkal".
HIRDETÉS