NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Kína még lapít, de az ukrajnai háború biztosan nem jó neki

Erős a kapcsolat, de nem végtelen
Erős a kapcsolat, de nem végtelen Szerzői jogok AP
Írta: Ferenc SzéF
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Kínának inkább hátrányos, mint üzletszerű az ukrajnai háború, de még nem jutott el oda, hogy a teljes listát áttekintse, és aktívabb diplomáciai-politikai lépéseket tegyen. Ezeket átengedi más kormányzatoknak, és szokása szerint majd alkalmazkodik az ott kialkudottakhoz.

HIRDETÉS

A pekingi téli Olimpia alkalmával az orosz és a kínai fél kinyilvánította, hogy kapcsolataik szilárdak, és „korlátok nélküliek". Megbeszélésük idején az Ukrajna elleni agresszió valószínűleg még nem volt eldöntött kérdés, de amikor megtörtént, Kína nem sietett mellszélességgel Oroszország védelmére a nyugati felháborodással szemben. Az ENSZ közgyűlésén tartózkodott a véleménynyilvánítástól, viszont sürgette a konfliktus mielőbbi békés rendezését. A következő hetekben Kína óvatosan egyre hátrább lépett a konfliktustól. Nem törekszik közvetítő szerepre sem, hanem megmarad az Egyesült Államok általános bírálatánál. Világkereskedelmi érdekeinek egyre kevésbé használ az elhúzódó konfliktus, így a két ország kapcsolatai jelenleg teszt-állapotban vannak. Belső problémáinak növekedésével Kína figyelmének jórésze saját ügyei felé fordul.

Mibe kerül a háború Kínának? Veszíthet, de nyerhet is rajta

Az ukrajnai háború növekvő kihívást, sőt már kifejezett fenyegetést jelent Kína gazdaságára nézve. Az első napokban még nem mérték fel a konfliktus őket is elérő hatásait, de ahogy nőtt az orosz támadás hevessége, a kilátások egyre borúsabbak lettek. Lengyel, német és más európai partnerek több ügyletben töröltek kínai megrendeléseket, mert nem szívesen küldenek pénzt olyan országba, amelyik tolerálja az agressziót. Magára az elnökre és politikai terveire is nyomás kezd hárulni.

Miközben az ütések sorozatban zúdulnak Oroszországra, Kínának vigyáznia kell, nehogy a tűzvonalban találja magát, és a nyugati világ sem szeretné ezt. Ennek egyik példája, hogy miután Ausztrália tilalmat rendelt el a bauxit és timföld oroszországi exportjára, Kína nagyarányú pótlólagos megrendeléseket kapott Oroszországtól. Viszont a kínai alumíniumkohóknak is minden morzsányi nyersanyagra szükségük van, és nem feltétlen érdekük legnagyobb globális riválisuk, az orosz Rusal kimenekítése. Még csak néhány éve annak, hogy a kínai óriás, a China Hongqiao átvette tőle a világelsőséget és ezt meg is akarja tartani, ahogy a nemzetközi kereslet folyamatosan nő.

Washington többször is óva intette Kínát attól, hogy a szankciók réseit kihasználva segítse Moszkvát lavírozni az exportellenőrzések között, de Kínának sem hiányzik, hogy elessen a létfontosságú alapanyag utánpótlásától, ami nélkül az autóipar, repülőgépgyártás, lőszergyártás, de még a csomagolóipar is elképzelhetetlen.

Az nem kérdés, hogy Pekingnek továbbra is fontos partnere Moszkva, de azt már nem akarja magára venni, hogy megbélyegezzék, mint pária-államot, amiért Oroszországot segíti.
Uday Patel
a Wood Mackenzie energetikai tanácsadó intézet vezetője

William Burns CIA igazgató március közepén a kongresszusi bizottság előtt azt mondta, hogy „Kínát nem is maga a támadás, hanem inkább annak brutalitása lepte meg és rémisztette el. Arra is rá kellett ébrednie, hogy Putyin elnök lépése sokkal közelebb tolta egymáshoz az USA-t és Európát, mint azt korábban bárki gondolta, és amennyire ezt Kína szeretné". Peking számára az optimum a február 24. előtti állapot visszaállítása volna, de ennek több eleméről most le kell mondania.

Ki rakta rá a csengettyűt a tigrisre?

A beszerzési és pénzpiaci gondokat tetézi, hogy idén az elmúlt három évtized legrosszabb gabonatermése várható Kínában, és a tavalyihoz képest a felére esik vissza a gazdasági növekedés is (4,8%). A hirtelen megugrott importárak miatt a háború puszta ténye rosszat tesz Kínának, és Hszi elnök is főként azért szankció-ellenes, mert a globális pénzügyi folyamatok rendkívül kedvezőtlenek saját országára nézve.

A kínai kormány egyik szóvivője népi szóhasználattal érzékeltette a két hatalom jelen viszonyát. Az egyik mondás szerint „két kéz kell a tapsoláshoz", majd tetézi azzal, hogy „aki rárakta a csengőt a tigrisre, annak is kell levennie" – ami egy könnyen dekódolható üzenet Moszkva számára. Peking segít a krízis megoldásában, de nem vállalhatja át annak felelősségét és terheit.

Nyelvi fordulatokba burkolt üzenet

Kína számára egyelőre még nincs igazán jó válasz Ukrajna kapcsán. Ma is találgatások tárgya, hogy Hszi Csin-ping tudott-e és mennyit az eltervezett ukrajnai hadműveletről, ám amikor az kitört, kicsit félrenézett és sürgős várakozásba kezdett. Ezzel egy rövid időre magára vonta a bűnrészesség, cinkosság gyanúját, bár ez már oszlani kezd.

Jude Blanchette, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának Kína-szakértője megjegyzi, hogy ha Hszi nem tudott Putyin inváziós terveiről a kvázi-szövetségi megállapodás aláírása előtt, akkor „kijátszották, és ez a kínai hírszerzés katasztrofális kudarca is egyben. Ez nem túl jó kép egy olyan emberről és szervezetről, aki mindentudónak állítja be magát". Mindez a kínai külpolitika feltűnő erőtlenségével is járt az elmúlt hetekben, és jelenleg csak egy óvatos követő politikát látunk részükről.

A jó hírnév védelme és aggódás a nyugati kapcsolatokért

A két ország együttműködése folytatódik, de már akadnak kisebb törések. Kína például 50 vagon orosz árpát vásárolt nemrég, de közleményükben azonnal jelezték, hogy Ukrajnából is fognak hozatni mezőgazdasági termékeket és gépeket. Vang Ven-tao kereskedelmi miniszter szerint nem akarnak egyik kedves partnerüknek sem sérelmet okozni, főleg nem egy rajtuk kívül álló ok miatt.

Ugyanakkor az sem kétséges, hogy Hszi elnök politikájában az „Egy övezet egy út" program továbbra is előnyt élvez bármilyen más szemponttal szemben, és ennek az orosz kapcsolat is alá van rendelve. Kína annyit tesz és tehet Oroszország érdekében, hogy nem rontja a kapcsolatokat, aminek mértéke orosz oldalon 18%, és ennek puszta a megtartása máris segítség Oroszországnak. Tavalyi forgalmuk 147 milliárd dollár volt, enyhe kínai többlettel. Ez a kapcsolat továbbra is fontos Kínának, mert bizonyos stratégiai termékekre égető szüksége van Északról. Megjegyzendő, hogy az Unióval folytatott kínai kereskedelem volumene meghaladja az 500 milliárd dollárt, az USA-val pedig a 600 milliárdot. Mindkét nagy nyugati partnerrel szemben igen jelentős a kínai többlet.

Moszkva számára az lehet a tanulság, hogy a februári alku talán mégsem teljesen 'korlátok nélküli', mert Kína gazdasági kapcsolatai az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval és az olyan erőteljes ázsiai partnerekkel, mint Dél-Korea, Vietnám, Japán vagy Szingapúr fontosabbak, mint az orosz reláció.

Mindezekhez immár a szélesedő afrikai eléréseket is hozzá kell számolni. Például az angolai nyersolaj-export 72%-a Kína felé hajózik, és Kenya ritkafémei (titánium, vanádium) szintén szerepelnek Kína afrikai bevásárlókosarában. A kontinens egyik óriása, Nigéria már több tucat kínai befektető és vasútépítő vállalat kedvelt célterülete.

Kínai szállítmány érkezik a kenyai Mombasába
Kínai szállítmány érkezik a kenyai MombasábaKhalil Senosi/AP

Együtt utáljuk a Nyugatot, de másképpen

„Kína osztja Oroszország megvetését az Egyesült Államok vezette nemzetközi rendszerrel szemben, de Moszkvának nyújtott segítsége korlátozott lesz" - mondja Jan Mei-hszi és Dan Vang, a Gavekal Dragonomics két elemzője. Az elmúlt periódusban a pekingi tisztviselők fokozatosan távolodtak korábbi oroszpárti kijelentéseiktől, és semlegesebb hangot ütöttek meg. A szankciók azzal fenyegetnek, hogy ha Oroszország gazdaságilag elszigetelt szereplővé válik, Kína nem lenne képes megmenteni – teszik hozzá.

A Hszi-féle világgazdasági vízió eddigi eredményeként már több tucat Kína-Európa szállítási vonal üzemel, melyeken 10 év alatt 50,000 tehervonat haladt át. A 2020-as csúcsévben 12 ezernél több volt a rakomány, és Kínának változatlanul elemi önérdeke a forgalom fenntartása és bővítése.

Ez működik is szépen. Az év első két hónapjában 2,600 szerelvény ért célba, ami 36 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz képest. Természetesen Oroszország sem kivétel a szállítási célpontok alól, jórészt az északkeleti Liaoning tartományból kiindulva.

Oroszországnak dobott mentőöv lehet a pénzügyforgalomba való besegítés is. A sanghaji UnionPay (CUP) befogadhatja a VISA és a MasterCard árván maradt ügyfeleit, növelve egyharmados részesedését a hitelkártya-piacon. Viszont a törések közé kell számolni, hogy március közepén Kína megtagadta Oroszországtól polgári repülőgépek alkatrészeinek átadását, ami – idővel – komoly problémát okozhat az Aeroflot légiforgalmi vállalatnál. Amerikai és európai modellek komponenseiről van szó, köztük fődarabokról is (Boeing, Airbus), amikről Valerij Kudinov, az orosz szövetségi légiforgalmi hatóság szóvivője azt mondta, hogy megpróbálják majd Indiából és Törökországból beszerezni őket.

(1) Putyin elnök az Aeroflot szimulációs kabinjában (2) Airbus cargo gép a seremetyevói repülőtéren
(1) Putyin elnök az Aeroflot szimulációs kabinjában (2) Airbus cargo gép a seremetyevói repülőtérenAP Photo

Még nem tudni, hogy ezek az országok akarnak-e vagy képesek-e segíteni ebben a komoly dilemmában. Az Aeroflot állományában már csak 17% a hazai gyártású repülőgépek aránya, a 371 Boeing, és 345 Airbus mellett. A hatalmas flotta java nem a vállalat tulajdona és egyelőre nem adják őket vissza a lízingcégeknek. Viszont a szervizről egyre kevésbé képesek gondoskodni, ami biztonsági problémákat is felvet.

HIRDETÉS

Az alkatrészhiány miatt sor kerülhet az idősebb példányok kannibalizálására. Ez azért is fájdalmas lenne, mert az orosz polgári légiflotta átlagéletkora példásan alacsony, és amúgy jó állapotban van.

A korlátozások miatt az USA-Kína útvonalakat nem érte különösebb bántódás, noha korábban több járat orosz légtéren haladt át. Egyes amerikai fuvarozóknak mintegy kétórás kitérőt kell tenniük, ami elviselhető, de persze megnöveli a környezetterhelést és a költségeket is.

Mi a helyzet az energiafronton?

A 'különleges katonai műveletről' alig két hét után kiderült, hogy sokkal több vérrel és nemzetközi haraggal jár, mint azt korábban sokan feltételezték. Időtartama is kezd kiszámíthatatlanná válni. Téves viszont azt gondolni, hogy a kínai energiaimport orosz-függő lett. Oroszország a kínai szükségletek mindössze 15 százalékával szolgál, ami már kisebb, mint az afrikai behozatal A főszereplő továbbra is Szaúd-Arábia, de nőhet Irán szerepe is a tavaly megkötött 250 milliárd dolláros és 25 évre szóló szerződéssel, bár annak még csak az elején járnak.

A Közel-Közép-Kelet a fő behozatali útvonal
A Közel-Közép-Kelet a fő behozatali útvonalEnergyFact-Euronews

Európával ellentétben Kína nem került orosz energiacsapdába az ukrajnai háborúval, de ölbe tett kézzel sem ücsöröghet. Földgázból idén februárban már a tavalyi kétszeresét vette Oroszországtól. Olajtartaléka 600 millió hordóra becsült, ami nagyjából azonos az amerikaival, de négyszeres lakosságszáma miatt ez gyorsan fogyó készlet.

Ellensúlyként számolhat saját széntermelésével, ami még mindig az elsődleges energiaforrása (58%), és a következő években hatalmas fejlesztésekbe vág a nukleáris energiatermelés terén. A tavalyi pártkongresszus határozata alapján 2035-ig 150 polgári célú reaktort kell megépíteni az országban (440 milliárd dollár költséggel), ami több, mint ahány erőművet a világ összes országa üzembe helyezett az elmúlt 35 évben.

HIRDETÉS

További cél az áramtermelés decentralizálása, hogy a kisebb körzetekben is működjenek erőművek. Ez csökkenti a hálózati költségeket és az energiaveszteséget, valamint javítja az ellátás biztonságát. A megújuló energiákban elérték az 5 százalékot, és rohamosan növelik a palagáz kitermelést. Bővül a Dél-kínai-tenger off-shore mezőinek kiaknázása is, főként a Lingshui 17-2-é, 100 millió köbméteres tartalékkal.

Az orosz-kínai kapcsolat körüli óvatosságát jelzi, hogy Ázsia legnagyobb olajfinomító vállalata, a kínai Sinopec felfüggesztette a tárgyalásokat egy jelentős petrolkémiai befektetésről Oroszországban – megfogadva a kormány elővigyázatra intő felhívását.

Kínai tányérba kínai ételt! Az oroszok aduja elsősorban nem az olaj, hanem inkább a gabona

Az energiagondoknál súlyosabbnak néz ki a belső élelmiszerpiac tartósult válsága, ami a hatalmas lélekszám miatt vezető társadalmi kérdés is. A hazai búza és a határidős kukorica ára rekordmagasságban van, és ezért Hszi elnök külön előadást tartott a Kommunista Párt politikai bizottságában a krízis kezeléséről. „Nem szabad csak a nemzetközi piacra hagyatkoznunk a probléma megoldásában. Fel kell készülnünk az esős napokra, és az élelmezésbiztonságot teljes prioritásként kell kezelnünk. A kínai tányérokat főleg kínai ételekkel kell megraknunk".

Most minden szemre vigyázni kell
Most minden szemre vigyázni kellAP Photo

Kérdés, hogy ez a bölcs útmutatás elég lesz-e annak kivédésére, hogy az őszi termés a valaha volt egyik legrosszabb lesz. Emiatt az importszükséglet közel 50%-kal növekedhet a 2019-es adathoz képest. Az elnök szavai szerint „a búza hazai ára úgy megugrott, hogy az minden kínainak fáj. De sajnos biztosíthatom önöket, hogy az oroszok is a piaci árakat fogják kérni."

Más kérdés, hogy az elnöknek ehhez hozzá kellett volna tennie az egyszerű Illinois-i farmerek figyelmeztetését, hogy a gabonaárak növekedését Kína kiapadhatatlan étvágya is gerjesztette, magával húzva a húsipari áremelkedéseket is. És valóban, 2018 óta a kínai gabonaimport megduplázódott, ami visszavezethető az ország elhanyagolt mezőgazdasági rendszerére (is). Ezt már komoly feladvány lenne kizárólag a heves esőzésekre fogni, ahogy most éppen teszik.

HIRDETÉS

Az ilyen tendenciák rendkívül veszélyesek Hszi elnök belpolitikai programjára, a közjólét elvére, aminek alapzata a mindenkinek elérhető megfelelő táplálkozás. Ennek biztosítása a társadalmi nyugalom alapkérdése, és megrendülése politikai válsággal járhat.

Mit tud segíteni Sanghaj?

A Sanghaji Együttműködési Szervezet, melynek Kína és Oroszország is tagja, a világkereskedelem egyre bővülő részét képviseli, de nem nagyon használható nemzetközi válságok elrendezésére. Március közepén Vang Ji kínai külügyminiszter felajánlotta a szervezet közreműködését és ez szóba került Hszi elnök és Joe Biden virtuális beszélgetésén is, de további lépések egyelőre nem történtek.

A szervezet aktívabb fellépését nehezíti, hogy több tagja, főként a volt szovjet közép-ázsiai köztársaságok nem rendelkeznek tapasztalatokkal ilyen horderejű politikai és diplomáciai ügyek intézésében. A harmadik főszereplő, India véleménye az, hogy a gazdasági együttműködés élénkítésével lehet segíteni Oroszországnak, de el kell kerülni, hogy valamelyik oldalra keveredjenek és a politikai viszály szétzilálja az ígéretes kapcsolatokat. A fokozott óvatosságra Indiának is szüksége van, mivel eközben résztvevője az Egyesült Államok által vezetett távol-keleti biztonsági köteléknek is (QUAD), és nem kíván két malomkő közé kerülni.

Tényleg jön Kínából katonai segítség Oroszországnak?

Ez rendkívül valószínűtlen, legalábbis nagyobb méretekben és jelentős fegyverzetet illetően. Március közepén kapott szárnyra a híresztelés, hogy Moszkva ilyen kéréssel fordult volna Pekinghez, de ezt egyik fél nem erősítette meg. Kína washingtoni nagykövetségének ügyvivője, Jang Jie-csi úgy fogalmazott, hogy ő „nem is hallott ilyesmiről". Biztos, ami biztos alapon az Egyesült Államok ellenlépéseket helyezett kilátásba, ha Kína beavatkozna a konfliktusba, de ezek mibenléte nem derült ki.

Ha mégis történne ilyesmi, az legfeljebb katonai drónokra és hírszerzési adatokra terjedne ki, de a háború kimenetelét alapvetően nem befolyásolná. Jelentősége sokkal inkább az lenne, hogy ebből lehetne következtetni a kínai-orosz szövetség valódi mélységére.

HIRDETÉS
Hszi és Putyin a 70. Győzelem Napján, 2015, május 9, Moszkva
Hszi és Putyin a 70. Győzelem Napján, 2015, május 9, MoszkvaAlexander Zemlianichenko/AP

Biden elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója, Jake Sullivan annyit mondott, hogy „nem szeretnénk, ha Kína köteleket dobna Oroszországnak, hogy kikászálódjon a szankciók mocsarából", de katonai eszközökről ő sem beszélt. Sullivan és Jang március közepén konzultáltak erről a kérdésről Rómában, de nem közöltek konkrétumot.

Oroszország és Kína az elmúlt években több közös hadgyakorlatot rendezett, köztük szigetfoglaló és tengeralattjáró szimulációkat is, de ennél szorosabb együttműködés nem jött lére, katonai szövetség pedig egyáltalán nem. A két országnak nincsenek segítségnyújtási kötelezettségei egymással szemben. Tényező az is, hogy Hszi elnök 2019-es katonai stratégiai programja azt írja elő, hogy Kína 2035-re emelkedjék fel a világ legnagyobb katonai hatalmainak szintjére, tehát Oroszország is vetélytárs a robogásban, nem csak az USA.

A két ország fegyverkereskedelme élénk, jelentős orosz többlettel. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint Kína fegyver-importjának 77 százaléka még mindig Oroszországból származik, beleértve az oroszok jelenlegi legjobb rendszerben tartott gépét, a Szu-35 típust is. Ennek Kína és Egyiptom a legfőbb vásárlója. Oroszország fegyverexportjának 18 százaléka még mindig Kínába irányul, így továbbra is fontos és megőrzendő piac az orosz fél számára.

1989-ben, a Tienanmen téri vérengzés után Kína búcsút inthetett annak a vágyának, hogy hadseregét amerikai fegyverzettel lássa el, ezért Oroszország felé fordult. A hanyatló orosz hadiiparnak a legjobb pillanatban jött a kínai érdeklődés, és Kína fegyvertárában hamarosan fel is tűntek az első Szuhoj-27 vadászgépek és az orosz harci helikopterek.

A tengeri fronton is történt orosz behatolás, egy szövevényes történet képében, ami egyébként Ukrajnát is érintette. A Liaoning nevű, Kuznyecov osztályú repülőhordozóról van szó, ami születésekor a Riga nevet viselte, és a Szovjetunió felbomlásakor Oroszországé lett. A jármű nem volt kész és nem is volt pénz a befejezésére, ezért átpasszolták Ukrajnának. Ott évekig kínlódtak vele, majd végül dobra verték. Egy gyanús kínai vevőnek sikerült elsózni, aki erre nem is kapott engedélyt Pekingtől, és 2002-ben átadta a Néphadseregnek. 2011-ig felé se néztek, és eközben jócskán lepusztult. Még működik, de a szakértők szerint inkább a tengeri szomszédok ijesztgetésére jó. Feljavítása helyett Kína egy másik építésébe kezdett (Type 002), de ez sem nukleáris, és már nem hordoz orosz harci gépeket sem.

HIRDETÉS

Tavaly augusztusban több ezer orosz és kínai katona öt napot töltött együtt, harckocsikkal, nehéztüzérséggel és vadászgépekkel felszerelve a nyugat-kínai Góbi-sivatagban, a 'Szuvorov-gyakorlatsorozat' keretében. A második világháború óta ez volt az első alkalom, hogy orosz katonák kínai földre tették a bakancsukat és a gyakorlat során kínai fegyvereket használtak. A pekingi állami média szerint a művelet „új csúcsot” jelentett a két ország stratégiai partnerségében.

A fővendég Kína legutóbb 1979-ben volt jelen a csatatéren Vietnámban, és vereséget szenvedett. Csakúgy, mint a vendéglátó oroszok, akiknek utolsó háborús élményeik sem diadalittasak, ha az afganisztáni kudarcra és a két csecsen háború ellentmondásos végeredményére gondolunk. Friss harctéri tapasztalataik nincsenek, és a gyakorlat fő célja is inkább az új kínai fegyverzetek kipróbálása volt.

További nyitott kérdés, hogy Kína folytatja-e fegyvervásárlásait Oroszországtól, abban az ütemben vagy mértékben, mint korábban. A következő nagy fejlesztési periódusban Kína egyre inkább a saját eszközeit favorizálja, így a J-20 (Csengdu) újgenerációs lopakodó vadászgépet, és már csak 100 orosz gépet tart hadrendben. Interkontinentális ballisztikus rakétái (DF-család) saját fejlesztésűek, csakúgy, mint a nukleáris képességű robotrepülőgépek. Jelenleg hét atom-tengeralattjáróval rendelkezik, további 6 pedig építés alatt áll. Ez bőven elegendő az érdekkörébe sorolt tengerszakaszok dominálására, és megjelenhet a világtengereken is. Igen fejlett hajóelhárító eszközökkel rendelkezik, és elérte vagy (talán) meg is haladta a többi nemzetet a hiperszonikus ballisztikus rakéták terén.

Tajvan is szoronghat Ukrajna miatt?

Több elemző is felveti az aggályt, hogy Kína azért csöndesebb most, mert közben azt mérlegeli, hogy vajon eljött-e az alkalom Tajvan lerohanására, amíg a világ Ukrajnára koncentrál. A többségi vélemény az, hogy ez nem reális veszély, mert Kínát meglepték és nyugtalanítják az ukrajnai háború eddigi eseményei, főként a nyugati reakciók hevessége és az ukránok szívós ellenállása. Tarthat attól, hogy ő is csapdába kerül egy invázióval.

Az Egyesült Államok Tajvant demokratikus védőbástyának tekinti a tekintélyelvű Kínával szemben, de hivatalosan nem ismeri el Tajvant független országként. Ugyanakkor továbbra is segíti a szigetországot, a tajvani erők kiképzését, valamint a tajpeji vadászgépek, hajóelhárító rakéták és más fegyverzetek eladását a nemzetközi piacon.

HIRDETÉS

Az amerikai hadsereg számára az Ukrajna elleni invázió 'ébresztő' volt arra, hogy nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni egy agresszív kínai lépést a Távol-Keleten, ezért fontolgatja több katona és hadihajó vezénylését az ázsiai-csendes-óceáni térségbe – mondta a Szenátus előtt John Aquilino admirális, az USA távol-keleti parancsnokságának vezetője. „Továbbra is figyelünk, és próbáljuk kifürkészni, hogy Kína milyen következtetésre jutott az ukrajnai tapasztalatok birtokában".

az elnökasszony óvatos, de nem ijedt

Maga Tajvan enyhén nyugtalan, de pániknak nincs jele. Szó lehet a sorkatonai szolgálat bővítéséről és esetleg tartalékosok behívásáról, de ennél komolyabb lépések egyelőre nem várhatók, nehogy a kelleténél jobban felingereljék Kínát, vagy ürügyet kínáljanak egy agresszióra.

Összefoglalva: Kínának inkább hátrányos, mint üzletszerű az ukrajnai háború, de még nem jutott el oda, hogy az előnyök és a veszteségek teljes listáját áttekintse, majd aktívabb lépéseket tegyen. Ezeket átengedi más kormányzatoknak, és szokása szerint később dönti el, hogy miként alkalmazkodik az egyezségekhez.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Nem egységesek a kínaiak az ukrajnai háború megítélésében

Kína nem tárgyal a Nyugattal Ukrajnáról, ha nincsenek ott az oroszok is az asztalnál

Kína nem aprózza el – ha egyszer űrverseny, akkor az egész Föld-Hold térséget ellenőrizné