Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Szerbiában a helyzet változatlan: a választásokkal váltás nem várható, a közöny a hatalomnak kedvez

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Aleksandar Vučić elnök a mitrovicai szerbeket üdvözli Koszovóban, 2018-ban
Aleksandar Vučić elnök a mitrovicai szerbeket üdvözli Koszovóban, 2018-ban   -   Szerzői jogok  AP Photo/Darko Vojinovic   -  

Az orosz-ukrán háború árnyékéban választ Szerbia államfőt, a szerb törvényhozás képviselőit és Belgrád főpolgármesterét – ugyanazon a napon, mint Magyarországon. Így a kettős állampolgársággal rendelkező, a Vajdaságban élő magyarok egyidejűleg két ország parlamenti összetételéről fognak dönteni. A szerb lakosság egy részének szíve a „nagy testvér”, az oroszok felé húz. Sokan megcsömörlöttek a választási ígéretektől és a politikusoktól, és már most tudják, hogy nem fognak szavazni. A 60 százalék alatti részvétel a hatalomnak kedvez. Legutóbb például, a két éve megtartott időközi választásokon még 49 százalékos sem volt az urnák előtt megjelentek aránya. A kormánypártok győzelmi esélyei most is nagyok. Ennek ellenére semmit sem bíznak a véletlenre: az ellenzék a kormányhű médiában nemigen kap esélyt a bemutatkozásra, és másutt is mostohán bánnak vele. A korábbi bojkottok után a másként gondolkodók most sem egyesültek teljesen. Két szövetségben mérik össze erejüket azzal a háromtagú koalícióval, amelyben a haladók az egykori szélsőséges radikálisokból, a szocialisták pedig Milošević kommunistáiból nőttek ki. Harmadikként csatlakozott hozzájuk a Vajdasági Magyar Szövetség. A választások egyik indulója egy jogerősen elítélt háborús bűnös, Vojislav Šešelj, akinek Szerb Radikális Pártjában bontogatta annak idején szárnyait a jelenlegi államfő.

„Képesek vagyunk a sikerre, Szerbia előre megy!” – ez Aleksandar Vučić jelszava az általános választások előtt, amelyeket történetesen ugyanazon a napon tartanak, mint Magyarországon – április 3-án.

De nemcsak a választás időpontjában és mottóban – igaz, a szerbből hiányzik a „nem hátra” – fedezhető fel hasonlóság a szerbiai és a magyarországi választások között.

A szerbiai nyugdíjasok ugyan nem kaptak 13. havi juttatást, de a tavaly őszi 10 ezer dináros pótlék mellett február elején további 20 ezret kézbesített a postás, az összesen 30 ezer dinár, nagyjából 96 ezer forint pedig valamivel magasabb a szerbiai átlagnyugdíjnál.

A kampány hajrájában – Magyarországhoz hasonlóan – Szerbiában is jegelték az üzemanyagárakat. Rövid idő alatt óriási sorok alakultak ki, miután egyes kutakon nem voltak hajlandók 20 liternél többet tölteni. Az autósok benzinhiánytól tartottak, amire a korábbi évtizedekben néhányszor volt már példa.

Két héttel a választások előtt az államfő nem drágulást, hanem az üzemanyagárak jelképes összegű csökkentését jelentette be kampányműsorában, a TV Pinken.

Nem kis büszkeséggel méltatta, hogy Szerbiában először, történetesen épp a választások előtt a szakorvosok fizetése meghaladta az 1000 eurót. A déli szomszédnál még mindig gyakran euróban is számolnak, holott a dinár árfolyamát már évek óta az euróhoz kötik, így a kurzus stabil. A forint például a dinárral szemben néhány hónap alatt 5-6 százalékot vesztett az értékéből.

Vučić azt is közölte, hogy március 19-én újraindul a vasúti közlekedés a korszerűsített Belgrád-Újvidék vonalon, amely Mészáros Lőrinc méregdrága fejlesztésével egyszer majd Budapestig is elér, és a számítások szerint 979 év alatt megtérül.

A promóciós vonatjegy ára 300 dinár (950 forint). „Azt javaslom mindenkinek, hogy élvezze a vonatot, és gyönyörködjön a látványában” – üzente az államfő, aki a magyar miniszterelnökkel együtt utazott az elsők között a Sólyom névre keresztelt expresszen.

„Kedves barátomat”, Orbán Viktort láttam vendégül reggelire a közös Belgrád és Budapest közötti gyorsvasút Belgrád és Újvidék közötti szakaszának a megnyitása előtt – írta a szerb elnök a Szerbia jövője nevű Instagram-oldalán.

A magyarországi és a szerbiai választás között más párhuzam is vonható, de erről később.

A lényeges különbség viszont, hogy Szerbiában egy háborús bűnös is jelöltette magát képviselőnek.

Vojislav Šešelj visszatérne a Szkupstinába

A szélsőjobboldali, ultranacionalista politikus, a Szerb Radikális Párt vezetője annak ellenére próbálja visszaszerezni mandátumát a szerbiai törvényhozásban, hogy a hágai törvényszék jogerősen elmarasztalta.

A mások ellen uszító Šešeljt 2018 áprilisában tíz év börtönre ítélte a Nemzetközi Büntetőbíróság, mert 1992-ben a szerbiai Herkóca faluban háborús bűnökre buzdította honfitársait a horvátok ellen. Miután ennél hosszabb ideig volt előzetes letartóztatásban, a büntetést végül nem kellett letöltenie.

Šešelj az ítélet kimondásakor parlamenti képviselő volt. A szerb törvények szerint a hat hónapnál hosszabb börtönbüntetésre ítélt törvényhozó megbízatása automatikusan megszűnik. A sokak által hősnek tartott Šešeljjel azonban kivételeztek, a rendelkezést az ő esetében soha nem érvényesítették.

„Szerbia világosan mindenkinek a tudtára adta, hogy nem tartja tiszteletben a hágai törvényszék ítéleteit, sőt a saját kormánya által hozott törvényeket sem tartja tiszteletben” – idézte a Balkan Insight a belgrádi Humanitárius Jogi Központ igazgatóját.

„Az ítélet kihirdetése után Vojislav Šešelj, mintha mi sem történt volna, továbbra is rezzenéstelen arccal látta el a képviselői tisztséget” – mondta Ivana Žanić.

Jóllehet Šešelj az ítélethirdetéskor képviselő volt, a legutóbbi, 2020-as választásokon elvesztette parlamenti mandátumát, mert pártja nem szerzett elég szavazatot ahhoz, hogy átlépje a bejutáshoz szükséges három százalékos küszöböt.

Az utóbbi időben azonban ő és szélsőséges pártja egyre aktívabbá vált a politikában, mindenekelőtt Putyin Ukrajna elleni háborújának a támogatásában.

Az ukrajnai orosz invázió óta harsányan Oroszország mellé állt. „A jobboldal malmára hajtja a vizet, amely az utóbbi években nagyon megerősödött Szerbiában” – emlékeztetett Žanić.

A Šešelj elleni jogi eljárások egyébként nem értek véget. Egy Herkócából elűzött horvát pert indított ellene, és a szerb állam ellen egyaránt, és kártérítésért követel otthagyott vagyonáért.

A Szerb Radikális Párt választási listáján Šešelj ugyan az első helyen áll, de híveit a szintén április 3-ra meghirdetett elnökválasztáson arra buzdította, hogy szavazzanak Aleksandar Vučić hivatalban lévő elnökre, és ezzel az elnökválasztás kimenetelét már az első fordulóban eldöntsék.

„Nem engedhetjük meg, hogy sor kerüljön az elnökválasztás második fordulójára, mert a második fordulóban ezek az árulók káoszt és vérontást okoznának Szerbiában” – utalt Šešelj az ellenzéki pártokra.

Vučić egyébként maga is a Szerb Radikális Pártban bontogatta szárnyait, ahonnan Tomislav Nikolić korábbi államfővel együtt 2008-ban kilépett, majd együtt alakították meg a Szerb Haladó Pártot, amely 2012 óta van hatalmon.

A demokrácia illúziója

A háborús bűnösön kívül a parlamentbe igyekszik az ellenzék is, amely az előző ciklusban többször is bojkottálta a törvényhozás munkáját, a 2020-as időközi választáson pedig már meg sem mérettette magát.

Csaknem négy éve, 2018 áprilisában a Demokrata Párt, az Új Szerbia, a Szociáldemokrata Párt és a Független Klub képviselői azok után vonultak ki az ülésteremből, hogy Maja Gojković parlamenti elnök gyakran megtagadta tőlük a felszólalás jogát vagy kormánypárti módosító indítványok záporoztatását engedélyezte, ami megakadályozta az ellenzék érdemi munkáját.

Az elnök akkor „jó utat” kívánt a távozó képviselőknek, az ülés pedig olajozottan folytatódott, mintha semmi rendkívüli nem szakította volna meg a menetét.

Az ellenzéki képviselők másnap ugyan visszatértek, de ekkor voltaképpen megkezdődött az ellenzéki pártok évekig tartó eróziója. A hatalommal néhány egyén és gyengén szervezett mozgalom dacolt – eleve kudarcra ítélve.

Dragan Đilas, a korábbi belgrádi főpolgármester például a Demokrata Párt vezetője volt, de az önkormányzati választásokon egy külön mozgalomként bejegyzett lista élén indult, és jobb eredményt ért el, mint az általa irányított párt.

A hagyományos pártok támogatottsága azok után hanyatlott, hogy a választók csalódtak abban a politikában, amit ezek a pártok akkor folytattak, amikor hatalmon voltak – érzékeltette a helyzetet Dragan Maršićanin, az ellenzékbe szorult Szerbiai Demokrata Párt tagja, aki korábban a szerb törvényhozás elnöke volt.

A következő év elején, 2019 januárjában az ellenzéki pártok már nem az ülésteremben hallgatták meg a szlovén elnököt, hanem az előcsarnokban gyűltek össze Borut Pahor körül, hogy átadják nekik a – mint mondták – szerbiai parlamentáris demokrácia összeomlásának a bizonyítékait.

„A Szerbiai Demokrata Párt elnökségi ülésén úgy döntött, hogy bojkottálja a parlament üléseit, amelynek egyetlen szerepe a demokrácia illúziójának keltése” – tette közzé a Twitteren Boris Tadić pártelnök.

„Folytatjuk a tárgyalásokat a többi ellenzéki párttal a parlament bojkottjának mértékéről és formáiról, mert csak közös fellépéssel érthetünk el eredményt” – üzente a korábbi államfő.

Időközi választások 2020-ban a járvány árnyékában, és ellenzék híján

Az eredetileg 2020 áprilisára meghirdetetett időközi választások előtt belengetett ellenzéki bojkott miatt a kormány három hónappal a voksolás előtt gyökeresen módosított a választási szabályokon, és a bejutási küszöböt ötről három százalékra csökkentette.

A Szerb Haladó Párt, azaz Aleksandar Vučić annak tudatában szánta rá magát a lépésre, hogy a küszöb csökkentése nélkül csak a kormánypártok jutnak be a parlamentbe. Ez volt a legnagyobb választási lépés Szerbia választási történelmében 2002 óta.

És akkor beköszöntött a koronavírus-járvány. A választásokat június 21-re halasztották, ehhez azonban szükségállapotot kellett hirdetni. A választási tevékenység leállt, a kormánypárt, pontosabban Vučić kampányát kivéve.

Szerbia ebben az időszakban Európa legszigorúbb járványügyi korlátozásait alkalmazta, és hosszú kijárási tilalmakat rendelt el. Országszerte, de főleg Belgrádban elkeseredetten tüntettek a szigorú intézkedések ellen.

Az már csak a júniusi választások után derült ki, hogy a kormány közvetlenül a voksolás előtt meghamisította, azaz csökkentette a koronavírussal fertőzöttek számát, nehogy a járványhelyzet befolyásolja a politikai hangulatot.

Ellenzék híján a közöny azonban már eluralkodott Szerbián. Alig 49 százalékos részvétel mellett Vučić – koalíciós partnereivel, a szocialistákkal és a Vajdasági Magyarok Szövetségével nem kétharmados, hanem szinte elsöprő többséget szerzett a 250 tagú parlamentben. A Szerb Haladó Pártnak 198, a szocialistáknak 32, a VMSZ-nek 9 képviselője van most a szerb törvényhozásban. Az ellenzéki képviselők száma 0 (betűkkel: nulla).

A konzervatív Szerbia meleg miniszterelnöke

A választások után Vučić újra a bevallottan leszbikus Ana Brnabićot bízta meg kormányalakítással, aki 2017 óta tölti be ezt a tisztséget.

A PR-szakértők üdvözölték a döntést.

„Remek lépés. Szerbiából hosszú idő után pozitív hírek érkeznek a világba, amelyek toleranciáról és egyenlőségről tanúskodnak. Kiváló marketingfogás” – mondta Ivan Stanković, aki szerint csak hab a tortán, hogy a kormányfő nevéhez nem kötődnek botrányok, nem kísérik a korrupciós történetek és kétes ügyek.

Mások azonban arra figyelmeztettek, hogy ha az egyébként avatott szakértőnek elismert Brnabić kizárólag melegként kerül a hírekbe, az még nagyobb ellenállást válthat ki a hagyományos szemléletű, többségi lakosság körében.

Közben a Szerb Ortodox Egyház néhány szélsőségesebb méltósága erőteljesen lobbizott annak érdekében, hogy mérsékeljék az egykori államigazgatási miniszter kormányfővé történő kinevezésének esélyeit. Vučić nem hátrált meg, sőt 2020 után meghosszabbította megbízatását.

Maga Ana Brnabić, aki az Egyesült Államokban fejezte be tanulmányait, apai nagyapja pedig horvát volt, már minisztersége előtt azt mondta, hogy szexuális irányultsága lényegtelen.

„Ez nem a jellemvonásom, nem része az önéletrajzomnak, de nem is titkolom. Szerintem az emberek a tetteim alapján fognak megítélni.”

Ana Brnabić miniszterelnök egyébként három éve „szülő” lett. Élettársa, Dr. Milica Đurđić radiológus mesterséges megtermékenyítés után egy kisfiút hozott a világra. A neve Igor.

MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Ana Brnabić szerb miniszterelnök és Orbán Viktor kormányfő találkozója Budapesten, 2021-benMTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

A magyar miniszterelnök mellesleg utoljára tavaly szeptemberben, a magyar-szerb kormányzati csúcstalálkozón találkozott szerb kollégájával, de Orbán Viktor általában a szerb államfővel tárgyal.

Kérdéses, hogy Ana Brnabić a 2022-es választások után is megőrzi-e tisztségét.

Slobodan Milošević kegyeltje a várományos

Ivica Dačić, a Szerbiai Szocialista Párt elnöke leplezetlenül beszél ambícióiról. A minap kijelentette: úgy véli, ő lesz Szerbia miniszterelnöke a választások után.

„Ez a legjobb Szerbiának – Aleksandar Vučić elnök, Dačić miniszterelnök. Személy szerint úgy gondolom, ezekben a viharos időkben nagyon fontos Szerbia és politikai stabilitása számára, hogy »biztos kezekkel« irányítsák” – idézte az Euronews szerb nyelvű portálja.

Arra a kérdésre, hogy a választások abszolút esélyeseként Szerb Haladó Párt és annak elnöke, Vučić miért osztaná neki a miniszterelnöki posztot, Dačić azt válaszolta, hogy minden politikai megegyezés kérdése. Szerinte kézenfekvő, hogy a legfontosabb tisztségeket a kormánykoalíciót alkotó pártok osztják el egymás között.

A koszovói Prizrenben született Ivica Dačić egyébként Slobodan Milošević árnyékában nőtt fel. Harminchat évesen, 1992-ben már mentora pártjának, a szocialistáknak a szóvivője volt, 2000-től pedig a kommunista utódpárt belgrádi szervezetét irányította.

Milošević 2001-ben történő letartóztatása és hágai kiadatása után Dačić bekerült az országos pártvezetésbe, a 2004-es pártelnökválasztáson azonban a szavazatok csupán 4 százalékával az ötödik helyen végzett. Két évvel később azonban már őt választották meg pártelnöknek.

AP Photo/Darko Vojinovic
Ivica Dačić festékkel leöntött elnökjelölti plakátja 2012-benAP Photo/Darko Vojinovic

Azóta a politikai ranglétra minden fokát bejárta: volt kormányfő és annak helyettese, bel- és külügyminiszter, jelenleg a törvényhozás elnöke.

Az ukrajnai helyzet kapcsán kijelentette, hogy nem Oroszország, hanem Szerbia oldalán áll, ugyanis „jelenleg csak Oroszország segíti a szerb nemzeti és állami érdekeket azzal, hogy nem engedi Koszovó kérdését napirendre tűzni az ENSZ Biztonsági Tanácsában”.

Dačić arra is emlékeztetett, hogy a srebrenicai vérontásról szóló határozatot is csak Oroszország vétózta meg. Kína ezt nem tette, és soha nem is fogja megtenni – mondta.

Amikor Srebrenica napirenden szerepelt, csak Lavrovot hívhattuk – emlékezett vissza. Ha Szerbia szankciókat vezetne be Oroszország ellen, azzal csak magának ártana, mert „a Nyugat továbbra is Koszovó szekerét tolja a Biztonsági Tanácsban" – hangoztatta Dačić.

A szerbek az oroszok pártján

A Kreml ukrajnai inváziója egyébként a várt hatással járt Szerbiában, ahol Oroszországra a „nagy testvérként” tekintenek. A belgrád szimpátiafelvonulás résztvevői a Kreml hivatalos álláspontját szajkózták. Szerintük is csak az jelenthetné a háború végét, ha Ukrajna kapitulálna.

Eközben a kormánypárti média azt harsogja, hogy Oroszország voltaképpen áldozat, nem pedig agresszor, miközben nem létező orosz hadisikerekről tudósítanak.

„Putyin egy nap alatt megérkezett Kijevbe, a Blitzkrieg, az orosz hurrikán lesújtott Ukrajnára” – tudatta címoldalán az egyik bulvárlap, a mosolygó Putyin hatalmas fotójával. Egy másik szerint „a felébresztett medve feldühödött: az oroszok egy nap alatt lerohanták Ukrajnát”.

A hivatalos álláspont szerint – amit másfél nappal az invázió kezdete után tettek közzé – Szerbia támogatja Ukrajna területi sérthetetlenségét, de a felsoroltak mellett energiafüggősége okán sem volt hajlandó szankciókkal sújtani Oroszországot. Egy ideig.

A szerb légitársaság például a piaci rést kihasználva megduplázta járatai számát Belgrád és Oroszország között, miután az orosz gépeket kitiltották az európai légtérből.

Szerbia nem csatlakozott a szankciókhoz, így a szerb utasszállítók folyamatosan repülhettek. Az éppen tíz éve uniós tagjelölt Belgrád azonban figyelmeztetést kaphatott, mert Vučić máris bejelentette, hogy a heti tizenöt járat helyett visszatérnek a heti nyolcra.

Szerbia álláspontjával gyakorlatilag kizárta magát az uniós csatlakozási folyamatból – írta a háború kirobbanása után Carl Bildt, aki a balkáni háborúk után az uniót képviselte a rendezési tárgyalásokon, most pedig az Európa Tanács külügyi bizottságának társelnöke. „Az EU-ban nincs helye olyan új tagoknak, akik nem osztják alapvető értékeinket és érdekeinket.”

Az intés a jelekből ítélve nem talált süket fülekre Belgrádban.

Az ígéret földje

Az április 3-i parlamenti választások, elnökválasztás és részben önkormányzati választások kampányában azonban nem az uniós tagság a legfontosabb téma. Szerbia mintha belefáradt volna az egy évtizede tartó várakozásba, amelynek a kezdetén még abban bíztak, hogy közvetlenül Horvátország után beléphetnek az EU-ba.

Vučić azzal áltatja híveit, hogy Szerbia az ígéret földje, most erősebb, mint az Európai Unió legtöbb tagállama, magasabbak a bérek, hatékonyabb a koronavírus elleni küzdelem, a gazdaság elképzelhetetlen ütemben növekszik – miközben csak az ország Kína iránti eladósodottsága emelkedik lankadatlanul.

No, meg az elszabadult árak. Az egyik ellenzéki politikus, Dušan Nikezić szerint az infláció Szerbiában három és félszer magasabb, mint az EU-ban.

Állítását igazolandó összevetette a marhahús, a liszt, a tej, az étolaj, a burgonya és a szardínia kiskereskedelmi árát a tíz évvel korábbiakkal.

Vučić viszont politikai ellenfeleit vádolja azzal, hogy fűt-fát ígérnek, ráadásul ingyen, holott elemzők szerint az ellenzék részéről megalapozatlan ígéretek nem hangzottak el, legalábbis eddig.

Az elnökválasztáson az Együtt mindenre képesek vagyunk koalíció – vagyis a haladók, a szocialisták és a Vajdasági Magyarok Szövetsége – közös jelöltjének, Aleksandar Vučićnak nyolc kihívója lesz, a becslések szerint azonban csak az Együtt Szerbiáért koalícióba tömörült négy párt jelöltjének, a szerb hadsereg volt vezérkari főnökének, Zdravko Ponoš altábornagynak van némi esélye arra, hogy átvegye a tisztséget a 2017 óta hivatalban levő jobboldali elnöktől.

A parlamenti választásokon ezúttal 18 listát állítottak a pártok. A teljes ellenzék nem borult össze, helyette két koalíciót állított.

Az Együtt Szerbiáért elnevezésű tömörülést a Đilas vezette Szabadság és Igazságosság Pártja, Vuk Jeremić Néppártja, Zoran Lutovac Demokrata Pártja és a Janko Veselinović vezette Szabad Polgárok Mozgalma alkotja, az ő jelöltjük Belgárd főpolgármesteri tisztségére Vladeta Janković, a listavezető, egyben kormányfőjelölt pedig a román származású Marinika Tepić, akinek a még mindig nemzeti eufóriában tobzódó Szerbiában épp ez a legnagyobb hátránya.

Nemrégi kampánygyűlésén, a boszniai határ melletti Loznicában nem gyűltek össze sokan.

Tepić halált megvető bátorsággal üzent Vučićnak: „Ne hazudd, hogy meg akarunk ölni! Hosszú életet kívánunk, hogy vezekelhess minden bűnödért!”

A másik ellenzéki tömörülés, a baloldali-zöld Moramo (jelentése: tenni, lépni kell) koalíció mögött 60 szervezet sorakozott fel, a pártlista pedig szinte hiánytalan, 249 jelöltet indítanak. Céljuk egy tisztességes Szerbia létrehozása.

Esélylatolgatás

Az elnökválasztáson Aleksandar Vučić riválisai a legjobb esetben valószínűleg egy második fordulóban reménykedhetnek.

A minap készült közvélemény-kutatás szerint pártja, a Szerb Haladó Párt a parlamenti választásokon szintén a legtöbb szavazatot, arányosan 45,6 százalékot söpörne be, a szocialisták pedig 5,9 százalékra számíthatnak.

Az ellenzékből a Marinika Tepić vezette Együtt Szerbiáért koalíció a felmérés szerint a szavazatok 11,2, a Nebojša Zelenović vezette baloldali zöld tömb pedig 6,9 százalékát kapná.

AP Photo/Darko Vojinovic
Az ellenzéki trojka: Marinika Tepić, kormányő-, Zdravko Ponoš elnök- és Vladeta Janković főpolgármesterjelöltAP Photo/Darko Vojinovic

A többi szerb párt a felmérés szerint nem lépi át a választási küszöböt, miközben a bizonytalan szavazók aránya 8,8 százalék.

Az ellenzéknek csak a belgrádi főpolgármesteri helyért folytatott küzdelemben van esélye a győzelemre, ahol egy kutatás szerint a kormánykoalíciót alkotó haladók és szocialisták együtt a szavazatok 42 százalékát szerezné meg, az ellenzéki Moramo 17,2, az Együtt Szerbiáért koalíció pedig 16,4 százalékot, így mindenképpen szükségük van a törpepártok támogatására.

A becslések szerint a fővárosban csak akkor várható hatalomváltás, ha legalább 900 ezren szavaznak.

Politikai elemzők már korábban arra figyelmeztettek, hogy a közvélemény-kutatások csalókák lehetnek, és ténylegesnél általában nagyobb előnyben részesítik a felmérés megrendelőjének áhított céljait. Az idézett kutatás a Moramo koalíció megbízásából készült.

Magyarok Szerbiában

A népességfogyás jellemzi Szerbiát is, ahol a lakosság száma a tíz évvel ezelőtti 7,2 millióról 6,9 millió alá zsugorodott.

Az ott élő magyarok aránya ennél még inkább csökkent. Miután a járvány miatt a népszámlálást 2022 őszére halasztották, számukat csak megbecsülni lehet. Az egykor 350 ezerre tehető magyarból Dr. Gábrity Molnár Irén, szociológus, egyetemi tanár szerint tavalyelőtt 120-180 ezren maradhattak. Az egykor magyar többségű Szabadkának például – egy megszakítással – 2008 óta nincs magyar polgármestere.

A kisebbséget a magyar adófizetők pénzéből bőségesen kistafírozott Vajdasági Magyar Szövetség képviseli, amely a magyar kormány határon túli támogatásainak legnagyobb haszonélvezőjeként kezeli a juttatásokat.

Egy időszakban, 2016-2018 között a határon túlra irányított támogatás csaknem kétharmada, 42 milliárd forint a Vajdaságba, pontosabban alapítványok révén a VMSZ kasszájába került.

A párt kizárólag holdudvarában osztogat, ellenzékének esélyt sem ad a kibontakozásra. Közintézményi vezetői pozíciókat kizárólag csak hűséges pártkatonái tölthetnek be.

A VMSZ egyébként – Vučić koalíciós partnereként – az idén az elsők között állított listát, amit Pásztor Bálint, annak a 2007 óta pártelnök Pásztor Istvánnak a fia vezet, akit 2014-ben szélsőséges tüntetők leköptek a Kossuth téren.

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Pásztor István (b), a VMSZ elnöke, Orbán Viktor miniszterelnök (k) és Aleksandar Vučić (j) szerb elnök a felújított szabadkai zsinagóga avatásán, 2018-banMTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Pásztor István mellesleg Orbán Viktortól és Aleksandar Vučićtól egyaránt magasrangú magyar és szerb állami kitüntetésben részesült, a választások előtt pedig azt nyilatkozta, hogy a VMSZ politikai jövőjét továbbra is a haladókkal való szoros szövetségben képzelik el.

A másik két, ellenzékinek számító magyar tömörülés nem szövetkezett, de miután önálló listát nem tudtak állítani, a Magyar Mozgalom a Moramo mögé állt, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége pedig az Együtt Szerbia koalícióba tagozódott.

A helyzet pikantériája egyébként, hogy miután a választásokat egyidejűleg tartják a két szomszédos országban, a szavazati joggal rendelkező szerb-magyar kettős állampolgárok ugyanazon a napon fognak voksolni a szerbiai és a magyarországi választásokon.

A hatalom gáncsol

Magyar képviselőjelöltek egyéni indulóként szerb koalícióban is megmérettetik magukat.

Egyiküket, Öreg Annát, az ellenzéki Együtt Szerbiáért szövetséghez csatlakozó Szabad polgárok mozgalmának vezetőségi tagját március elején meghívták a közmédium újvidéki stúdiójának három, egy órásra tervezett magyar választási műsorának egyikébe, ahol a VMSZ jelöltjével együtt ismertethette volna elképzeléseit. Röviddel a meghívás után újabb, ezúttal bocsánatkérő üzenetet kapott az adás szerkesztőjétől, amelyben az állt, hogy „a főszerkesztés elállt a választási műsor szervezésétől”, mert nem mindenki értett egyet a koncepcióval.

A „főszerkesztés” valójában felülről kézi vezérlésű. Az ilyen döntések a pártközpontban születnek.

A kormányhű média – akárcsak Magyarországon – nem bánik kegyesen az ellenzékkel. De nemcsak a VMSZ viszonyulása mostoha.

Az Együtt Szerbia koalíció annak rendje és módja szerint lefoglalt egy termet a vajdasági Kikindán választási programja bemutatására. Egy nappal a rendezvény előtt a vendéglátó indoklás nélkül lemondta a helyszínt, így a vendégek egy fokos fagyban toporogtak az épület előtt, és a szabadban tartották meg előadásukat.

„A városokban Vučić pártkomiszárjai és verőlegényei uralkodnak” – panaszolta Marinika Tepić, az Együtt Szerbia listavezetője.

Belgrádi főpolgármesterjelöltjüket, Vladeta Jankovićot a korábban leszerződött teremfoglalás ellenére egy fővárosi szállodából tessékelték ki arra hivatkozva, hogy az előző esemény elhúzódott. Az egyetemi tanár végül a beharangozott vitatribün helyett az utcán rögtönzött sajtóértekezleten fejtette ki a véleményét az áldatlan állapotokról.

Közöny

A választópolgárok az ígéretekbe belefásultak.

„Egyik politikusban sem bízom, nem érdekel a politika, és nem megyek el szavazni” – ezt mondta a 30 éves Ivana Ivanović a soron következő választásokról.

Az érdektelenség évek óta fokozódik. A választási részvétel 2008-ban 60 százalékos volt, két éve még a 49 százalékot sem érte el.

Dragan Đilas becslése szerint a 6,5 millió bejegyzettből az idén 3,8 millió választópolgárnak kellene szavaznia ahhoz, hogy az ellenzéki jelöltnek esélye legyen a győzelemre az elnökválasztáson. Ez csaknem 59 százalékos részvételnek felel meg.

Az alacsonyabb részvétel a regnáló elnöknek kedvez. Egy felmérés szerint 54 százalékos részvétel, azaz 3,5 millió szavazóval Aleksandar Vučić a szavazatok 52,8 százalékát szerezné meg, míg az ellenzéki Egyesült Szerbia jelöltje, Zdravko Ponoš nagyjából 30 százalékot, így az elnökválasztás már az első fordulóban eldőlne.

A választói közöny – akárcsak másutt – a hatalomnak kedvez.