Sok kockázatot és veszélyt jelent az Ukrajnába áramló önkéntestömeg

Access to the comments Kommentek
Írta: SzéF
Ukrajnában nagy hagyományai vannak az önkéntességnek
Ukrajnában nagy hagyományai vannak az önkéntességnek   -   Szerzői jogok  Efrem Lukatsky/AP   -  

Egyelőre senki nem tudja felbecsülni az Ukrajnában szerveződő vagy külföldről oda érkező fegyveres önkéntesek számát. Legtöbbjük az ukrán védelmi érdekek szolgálatába áll, de jelentős a Vlagyimir Putyint támogató csoportok aktivitása is. Ezeknek az erőknek a működése egyre több zavart, sőt félelmeket gerjeszt, mert nem mindig lehet követni a mozgásukat, megállapítani akcióik jellegét és vezetőik felelősségét. A sokféle milícia bőven termő táptalaja a hamis híreknek és a félrevezető hadijelentéseknek is. Jogi státuszuk bizonytalan, mégis több kormány is ösztönzi a szerveződésüket.

Amióta háborúk léteznek, teremnek hozzá önkéntesek is

A régmúlt korokban a háborúk legtöbbjét nem reguláris (állandó és sorozott) tömeghadseregek vívták, mert ezek csak a 19. századtól kezdtek intézményessé válni. Korábban a hadjáratok meghatározó figurái voltak a zsoldosok, az uralkodó és a nagyurak testőrségei, a felszabadított rabszolgák, a népfelkelők, a fegyveres vallási radikálisok, a városokban alkalmanként összeverődő egyletek, vagy az egyszerű rablóbandák, akik gyakran beavatkoztak a harci cselekményekbe.

Az Oszmán Birodalom hódításainak idején ilyen alakulatokat alkottak a félelmetes hírű akindzsik, akik nem voltak a török hadvezetés közvetlen alárendeltjei, de szívesen használták őket rajtaütésekre, fosztogatásra, kémkedésre vagy a helyi lakosság terrorizálására. Harci értékük és képzettségük csekély volt, de kapóra jöttek egy-egy elhúzódó ostrom során. Japánban a szamuráji rangjukat elvesztett kardforgatók, a róninok is gyakran beavatkoztak a hadműveletekbe, noha a 'Bushido' szerint nem katonáskodhattak, de a kényszer és az ínség sokakat rávitt a szabály megszegésére.

Önkéntesek, civil foglyok és a nemzetközi hadijog

A háborúskodás szabályait már az ókortól megpróbálták valamilyen rendbe szedni. Részletesebb szabályokkal és elvárásokkal a Római Birodalom rukkolt elő a háborús jog, a 'ius belli' keretében. A szabályok nem változtatták meg a háborúskodás alapvetően erőszakos természetét. Maguk a rómaiak sem követték szigorúan a saját elvárásaikat, és hódításaik gyakran párosultak az ellenállás kegyetlen leverésével, a lakosság lemészárlásával vagy szolgasorba vetésével.

Mégis, a modern hadijog gyökerei a hellén-római időkre nyúlnak vissza. A ma is irányt szabó intézkedések java a 19-20. század fordulóján született meg, és a később módosítások is erre az alapra támaszkodtak. Ami az ukrajnai nem-reguláris erőket illeti, rájuk nézve az 1899-es és 1907-es hágai egyezmények nyújtanak útmutatást. Legfőbb céljuk a hadifoglyok, az önkéntesek és a polgári lakosság védelme.

Zoya Shu/AP
Bogdan Sergiets donyecki lakost a szeparatisták kínozták meg 2019-benZoya Shu/AP

Szigorú feltételekkel a fegyveres önkéntes csoportokat is megilleti a hadijog védelme, amennyiben (1) parancsnokuk ismert és viseli a felelősséget beosztottjai cselekedeteiért, (2) messziről látható és azonosítható egyedi jelzést hordanak, (3) fegyvereiket nyíltan viselik, és (4) maguk is betartják a nemzetközi hadijogot és a konvenciókat. (A háborús bűnösök nürnbergi perében több vádlott azzal védekezett, hogy a szovjet partizánok – köztük az ukránok – nem tartották be ezeket az előírásokat.)

A hadijog oltalma a fegyvert fogó civil lakosságra is kiterjed. Ez akkor áll fenn, ha az adott területet (például Kijevet) még nem szállták meg, de az ellenség közeledtére a lakosok felfegyverkeznek, ám még nem volt idejük vagy módjuk szervezett alakulatokba rendeződni. Nekik is tartani kell a nyílt fegyverviselés kötelmét, a hadijogot és a szokásokat. Például nem ölhetnek meg elfogott orosz katonákat, és gondoskodniuk kell a foglyok tisztes ellátásáról és személyes biztonságáról.

Ha erre nem képesek, akkor el kell őket engedniük, vagy kicserélhetik a sajátjaikra. Utóbbi már komoly bonyodalmakkal járhat, és ritkán is történik meg. A korábbi történelemben a milíciák ezt inkább váltságdíjért intézték, vagy átadták a foglyokat saját hadseregüknek. A szíriai polgárháború során az Aszád elnökkel szövetséges alakulatok 13 000 elfogott ellenséges fegyverest adtak át a damaszkuszi kormánynak, sokakat viszont pénzért elengedtek.

Nagy múltja van az önkéntességnek, de nem könnyű esetek ezek

A tömeges önkéntesség, vagyis a 'kvázi hadseregek' felállítása a 18. század találmánya. Első jelentős példája az amerikai gyarmati háborúkban a 'minutemen' (perc-emberek) hálózata, ami gyorsan riasztható telepesekből állt, többnyire alkalmi hadműveletekre. Felszerelésükről maguk gondoskodtak, működésüket pedig a kiképzetlenség és a fegyelmezetlenség is jellemezte. George Washington vezérkari főnöke, a porosz Friedrich Wilhelm von Steuben tábornok olykor idegrohamokat kapott a milicistáktól, de elismerte, hogy bármikor számíthat rájuk, és merészségük messze meghaladja a fizetett katonákét. Viszont fontosnak tartotta, hogy a hadsereg fegyelmi szabályzata rájuk is kiterjedjen. A minutemanek még sokáig megmaradtak az amerikai hadsereg kisegítő állományában, és szükség is volt rájuk a britek 1812-es visszahódítási kísérlete során, ami kis híján megdöntötte a fiatal Egyesült Államokat.

AP
(1) George Washington ((2) minuteman (3) von SteubenAP

Az amerikai polgárháború során (1861-65) az önkéntesség már erős nemzetközi jelleget is kapott, mert a világ több tájáról érkeztek szabadságharcosok, főként Abraham Lincoln zászlaja alá. Szerepük döntő jelentőségű volt, tekintettel közel félmilliós számukra. A lengyel önkéntesekből külön ezredet is szerveztek (Polish Legion). A magyarok soraiban ott volt Asbóth Sándor altábornagy, Fiala János lovassági parancsnok, valamit még hat tábornok és 135 tiszt. Eközben a déliek oldalán is küzdöttek magyarok, de ott csak egy tucatnyian, így Wadgymar Artúr katonaorvos, aki a nevezetes Chattanoogai csatában jeleskedett.

Mivel ők mind besorolódtak valamelyik hadviselő fél seregébe, nem tekinthetők milicistáknak.

¡No pasarán!

A 20. század legnagyobb nemzetközi önkéntes mozgalma a spanyol polgárháború idején bontakozott ki (1936-39). A köztársaságpárti (anarchista, kommunista, szociáldemokrata és polgári radikális) erők és ellenoldalon a jobboldali puccsisták (Francisco Franco tábornok vezetésével) kegyetlenül gyilkolták egymást, mindkét oldalon több tízezer kivégzést hajtottak végre.

A köztársaság oldalán e három év alatt mintegy 50 ezer külföldi önkéntes fordult meg, akik önmaguk táborán belül is ellenségeskedtek, mert a Mexikótól a Szovjetunióig terjedő lista tagjai eleve súlyosan eltérő nézeteket és célokat képviseltek. A harcokról tudósító George Orwell eleinte lelkesedéssel és csodálattal írt a republikánus küzdelmekről, de idővel csalódásba fordult, látva, ahogy a mozgalomra rátelepedik a sztálini rezsim és a KOMINTERN terrorja.

Ibárruri harci felhívása a szovjet filmhíradóban

A 'szenvedélyes' becenévvel illetett Dolores Ibárruri, a spanyol kommunisták baszk származású vezetője kezdetben még egységbe tudta szólítani az internacionalistákat, meghirdetve a 'Nem törnek át!' (¡No pasarán!) jelszavát Madrid ostromakor, de a belső ellentétek végül feldarálták a mozgalmat. A Hitler és Mussolini által támogatott francoisták katonai ereje is nagyobb volt, Sztálint pedig a hazai vezérkar kiirtásának halaszthatatlan ügye kezdte jobban érdekelni, amikor látta, hogy ez a harc elbukott, és sürgősen felelősöket kell kreálni. Ennek eredménye később, a német támadás során véresen, és milliók életét követelőn be is következett.

Moszkvai utasításra több magyar is részt vett a polgárháborúban, akik 1945 után magas állami hivatalt szereztek, így Gerő Ernő és Rajk László. Az első egészen 1956-ig viselt magas párt- és kormányzati tisztségeket, a második hóhérkézen végezte 1949-ben. Rajk harci neve Firtos László volt, az NKVD-tiszt Gerő pedig 'Pedro' álnév alatt vágott bele a rendrakásba, a Moszkvával szemben gyanakvó spanyol kommunisták köreiben. Ehhez rendelkezésére álltak a szovjet titkosszolgálat erőforrásai és titkos ügynökei. Jórészt Katalóniában tevékenykedett és a "H-intézkedési terv" keretében szervezte a sztálinista csoportok támogatását, főként a Szovjetunióba 'átirányított' spanyol állami aranykészletekre alapozva.

MTI
Orwell, Gerő és RajkMTI

A háború után

A második világháború után nagyobb méretű nemzetközi fegyveres mozgalmaknak nem nyílt sok tér, egészen a Szovjetunió afganisztáni inváziójáig (1979). Ebben a 10 évig elhúzódó konfliktusban részt vett a mudzsahedinnek nevezett pánarab fegyveres mozgalom, ami szintén széles körből merítette külföldi utánpótlását. A legismertebb szereplő a szaúdi Oszama bin-Láden volt, aki az afgán hegyvidéken alapította meg máig is létező terrormozgalmát, az al-Kaidát. A laza szövetség fő összetartó ereje a szovjetek kivéreztetésének közös célja volt, ami erre az időre háttérbe szorította vagy inkább elnapolta a hitbéli és a politikai ellentéteket. A csoportosulásban ezért a vallási fanatikusok mellett kisebb marxista-maoista csoportok, arab nacionalisták is helyet kaptak.

Létszámuk ötezer körül járt, de állandóan hullámzott, a harci helyzetnek megfelelően. Fegyverrel és pénzzel való bőséges ellátottságuk, párosulva vitathatatlan harci elszántságukkal felőrölte a roskadozó Szovjetunió ellenállását. Szponzoraik között arab rezsimek éppúgy feltűntek, mint az Egyesült Államok, Kína és Pakisztán. A szovjetek kiszorítása után a belső ellentétek szétszedték a mozgalmat, megnyitva a teret egy új erő, a tálibok hatalomszerzése előtt Afganisztánban.

A 80-as években Nicaraguában is megjelentek külső fegyveres erők, főként a kontrák néven ismert szélsőjobboldali szervezet, amit Irán bevonásával pénzelt a Fehér Ház. A másik oldalon, vagyis Daniel Ortega kormánya mellett kubai, argentin és salvadori önkéntesek tűntek fel, de akadt köztük német, francia, sőt svájci is. A külső beavatkozók száma 2-4000 között mozgott.

Bosznia

Afganisztán után, bár kisebb méretekben, a délszláv háborúban is előkerültek a mudzsahedinek, akik a bosnyák oldalon avatkoztak be, mind a horvátok, mind a szerbek ellen. Számukat 500-6000 közé teszik, és jórészt gyalogosok voltak. Evan Kohlman, az FBI szakértője szerint ezek a csoportok szinte egyenesen Afganisztánból érkeztek, amikor ott a tálibok ragadták magukhoz az irányítást. Céljuk nem az új Bosznia demokratikus átalakítása volt, hanem a dzsihád egy újabb fejezete, tekintettel a területen élő jelentős muszlim lakosságra.

A bosnyák önkéntesek egy jókora része nem integrálódott a hivatalos bosnyák hadseregbe, hanem saját táborokat működtetett, és koordinálatlan akciókat is végrehajtott. Ezek során többször megsértették az emberi és a hadi jogokat. A Dayton-i béke után a boszniai mudzsahedinek nagyobb része szétszéledt és új frontokat keresett (Irakban, Libanonban és Szíriában), míg mások helyben maradtak. Ők hozták létre az Aktív Iszlám Ifjúság nevű szervezetet, amit jórészt Szaúd-Arábia pénzelt, és ami ma is jelen van a balkáni országban, bár erősen sorvadó súllyal. Évekkel később derült igazán fény arra, hogy rejtett táboraikban szerb és horvát katonákat kínoztak és öltek meg. Az elkövetők közül többen a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság elé kerültek.

Jóval a háború befejezése után is elkövettek bűncselekményeket, például egy Muamer Topalović nevű aktivistájuk, aki megölt egy horvát családot, pusztán azért, hogy fájdalmat okozzon a horvát népcsoportnak.

Az ISIS és a Kalifátus

További húsz év elteltével láttunk újra nagyobb nemzetközi szerveződést egy idegen területen, az Iszlám Állam (Kalifátus) megsegítésére. Az Irak és Szíria egy részét évekig rémuralma alá hajtó terror-rendszer a toborzáshoz magas szinten használta a modern médiaeszközöket, és képes volt szerte a világból csábítani harcosokat és családjaikat a Kalifátus bűvkörébe. A fegyveresek létszáma vitatott, mert az oda települtek nagyobb része nem vett részt a harcokban. A mintegy 40 ezer fős merítés nem csak iszlám országokból, hanem Nyugatról is érkezett, főként Nagy-Britanniából, az USA-ból, skandináv államokból, és Törökországból.

Ne legyen Kijevből Bejrút! - sokféle veszélye van az önkéntességnek

A gyors beáramlás, ami főként a lengyel-ukrán határon zajlik, többféle kockázattal, veszéllyel is jár. Az ukrán kormány által meghirdetett pályáztatások nem adnak teljesen megbízható képet az illetők előéletéről, valódi katonai képességeikről, vagy esetleges rejtett szándékaikról. A vezető hírszerzői portál elemzőjét aggasztja az is, hogy amerikai szélsőjobboldali szervezetek online gyűjtik a jelentkezőket az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, azt ígérve, hogy majd elintézik nekik az ukrán határon való átkelést. Ez az ajánlat nem áll távol az embercsempészettől.

Számolni kell annak a lehetőségével, hogy az eltérő nemzetiségű, vallású, kultúrájú milicisták egymással is harcba keveredhetnek, és Ukrajnában 'játsszák le' konfliktusaikat, egy nagyon furcsa importált polgárháború keretében, ami kimagaslóan veszélyes lenne a polgári lakosságra.
Jordan Wilson
SITE Intelligence Group

Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter március 6-án hirdetett nemzetközi felhívást azokhoz a külföldiekhez, akik Ukrajnáért akarnak harcolni. „Ma az egész világ Ukrajna oldalán áll, nemcsak szavakban, hanem tettekben is, és Kijev nemcsak a kormányok, hanem az egyszerű állampolgárok támogatását is kéri és elvárja. A világ szabad embereinek mozgósítása egyszerűen csodálatos. A világ 52 országából érkeznek hozzánk tapasztalt veteránok és önkéntesek" - mondta a miniszter.

Kuleba megjegyezte, hogy az érintettek védelmében nem közölheti az önkéntesek megoszlását országok szerint és nem beszélhet személyes adataikról sem. Annyit árult el, hogy a pályázatok száma már meghaladja a 20 ezret, és Zelenszkij elnök ukrán állampolgárságot is kilátásba helyezett az önkéntesek számára.

A jelentkezők szervezése a legmagasabb állami szinten zajlik, még az Egyesült Államokban is, ahol Borisz Kremenyetszkij vezérőrnagy, az ukrán követség katonai attaséja felügyeli a jelentkező USA-állampolgárok adminisztrációját. A munka nem a követség épületében, hanem Washington elegáns Georgetown kerületében zajlik, a Fehér Ház közelségében. A helyszín egy bérelt magánház, ami biztonsági és diplomáciai szempontból is merőben szokatlan. Kérdéses, hogy ezen a helyen képesek-e biztosítani a jelentkezők adatainak és okiratainak megfelelő védelmét.

Patrick Semansky/AP
Ukrajna amerikai katonai attaséja az egyik fő szervezőPatrick Semansky/AP

Európában Liz Truss brit külügyminiszter támogatja, hogy britek is vegyenek részt a harcokban, mert a viadal „nem csak Ukrajnáért, hanem egész Európáért, a szabadságért és a demokráciáért is folyik”. Mette Frederiksen dán miniszterelnök szerint „ez egy olyan döntés, amit bárki szabadon meghozhat. Ez vonatkozik minden [Dániában élő] ukránra, de másokra is, akik úgy gondolják, hogy közvetlenül hozzájárulhatnak a konfliktushoz. Néhány dánt nem is kell kétszer megkérdezni".

A korábbi konfliktusok tapasztalata az, hogy a terrorcselekmények és a nem szükséges, azaz a hadieseményekhez nem kötődő halálesetek jelentősen megnövekednek a konfliktusok közegében. Ennek egyik oka, hogy a sokfelől érkező önkéntesek típusai nagyon eltérőek lesznek, és sokan hamar elesnek. Az Ukrajnába igyekvőknek csak egy része lehet tapasztalt harci veterán, és több civil úgy utazik oda, hogy kevéssé vagy egyáltalán nem képzett, illetve nem ismeri a háborús törvényeket. Megfelelő szelekció híján lesznek, akik kalandtúrának tekintik majd a vállalkozást – annak súlyos következményeivel.

A külföldi harcosok általában megnövelik a konfliktusok időtartamát és a vele járó veszteségeket. Ukrajnában ez még megjósolhatatlan, de tapasztalat az, hogy minél több külső szereplő keveredik egy helyi konfliktusba, idővel eltéríthetik az eredeti célokat, és transznacionális szempontokat kezdenek érvényesíteni. Csecsenföldön például a dzsihádista harcosok beáramlása a nemzeti ügyet vallásossá változtatta, biztosítva ezzel a Kreml propagandagyőzelmét. Szíriában Aszád elnök a külföldi fegyveresek jelenlétét arra használta fel, hogy ellenzékét dzsihádista terroristáknak minősítse, ami csak kis részben volt igaz. Mégis elérte ezzel a világ beletörődését, és ezzel hatalmának végleges megerősítését.

Számolni kell azzal a reális veszéllyel is, hogy ha kiépülnek a toborzóhálózatok és a jelentkezők szállítására szolgáló logisztikai kapcsolatok, akkor azt olyan rossz szándékú szereplők vagy szervezetek is használni fogják, akiknek semmi közük Ukrajna szabadságához.

És mi lesz utána?

Ma még senki nem foglalkozik a majdani hazatérés kérdéseivel, pedig az Iszlám Állam utóhatásának tapasztalatai elővigyázatosságot követelnének. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa már 2014-ben elfogadott egy átfogó határozatot, hogy a tagállamok akadályozzák meg külföldi terrorista harcosok toborzását és a hadműveleti helyszínekre utazását. Ennek nyomán több állam új szabályozásokat vezetett be, például a biometrikus adatok és az utaslisták nyilvántartásáról, de a fő kérdés a levegőben maradt, mégpedig, hogy ki tekinthető terroristának? Nem nehéz megjósolni, hogy Moszkva szemszögéből az önkéntesek terroristának fognak számítani, míg a nyugati szemlélet szabadságharcosnak tekinti őket. Ebből következően a világszervezet jelen rendszabályai nehezen lesznek betarthatók.

Karim Kadim/AP
Iraki és jemeni önkéntesek 2014-ben, BagdadbanKarim Kadim/AP

Ha beigazolódnak az elhúzódó és brutális küzdelemről szóló jóslatok, az önkéntesek beáramlása tovább bővülhet, és még sokrétűbbé válhat. Minél több harcos tér majd haza, annál nehezebb lesz a velük való törődés, miként azt a Kalifátus bukása után is láthattuk. Szükség lesz rehabilitációs intézkedésekre, a visszailleszkedést segítő kezdeményezésekre. Számolni kell a mentális egészségügyi kihívásokkal is, például a poszt-traumás stresszekkel, és természetesen a megsebesült, megrokkant hazatérők szociális és anyagi megsegítésével. Ezekre nézve egyelőre semmilyen terv nem ismert.

Az önkéntességnek lesznek politikai következményei is. A hazatérők panaszkodhatnak saját kormányukra, ha úgy érzik, hogy nem tettek eleget Ukrajna vagy az ő megsegítésükre. Lesznek, akik az ukrán ellenállás egyes csoportjainak szélsőjobboldali ideológiájához csapódnak. Az ultranacionalista, neonácinak is tekinthető Azovi Brigád már 2014 óta működik, a keleti határperem (Donyeck, Luhanszk) orosz szeparatistáinak ellenoldalaként. Ahogy Daniel Byman terrorszakértő szerint „egy ilyen konfliktus-zóna arra késztetheti az idealista külföldieket, hogy radikális ideológiákba süppedjenek, majd még radikálisabbként menjenek haza a harc végeztével”.

Efrem Lukatsky/AP
Az Azovi Brigád demonstrációja, 2019Efrem Lukatsky/AP

További globálpolitikai veszély, hogy a nagyszámú nyugati önkéntes gyülekezés olyan érvelést ad Moszkva kezébe, hogy ezek a személyek a NATO és szövetségesei által oda rendelt, szervezett és álcázott proxy-katonák, vagyis a direkt atlanti beavatkozás bizonyítékai.

Ezeknek a veszélyeknek elébe kell menni, és az érintett kormányoknak ki kell adniuk a világos iránymutatásokat, eligazítani a civil önkénteseket a nemzetközi humanitárius jogról és a fegyveres konfliktusok szabályairól, gondoskodni segélyvonalak létrehozásáról és a kimentési akciókról. Szükség lenne olyan ösztönzésre is, hogy adott esetben a saját közegükben mutatott pozitív magatartás (informálás, meggyőzés, a menekültek segítése) hasznosabb, mint a felesleges személyes kockázatvállalás.

A jelen állás töredékes - túl sok az adat, de nagy a hiány is

Március 8-án érkezett az első jelentés arról, hogy a Nemzetközi Védelmi Légió egy csoportja már akcióba is lépett, vagyis folyik a magányosan vagy kisebb csoportokban érkezők alakulatokba rendezése. Nem tudni, hogy ezeket az erőket különálló légióba szervezik, vagy besorolják valamelyik területi hadparancsnokság alá.

Az önkéntesekkel kapcsolatos legfrissebb és ismét kétkedésekre okot adó jelentés szerint az oroszok 180 külföldi zsoldost öltek meg a javorivi katonai támaszpontra mért csapás során. A jelentést Ukrajna „tiszta orosz propagandának” nevezi. Markiyan Lubkivsky, az ukrán védelmi minisztérium szóvivője szerint még nem is tudni, hogy a halottak között van-e egyáltalán külföldi.

Az orosz védelmi minisztérium szóvivője, Igor Konasenkov vezérőrnagy közlése szerint „március 13-án reggel nagy pontosságú, nagy hatótávolságú fegyverek támadták meg az ukrán fegyveres erők kiképzőközpontjait Sztáricsi faluban. Ezeken a létesítményeken a kijevi rezsim harcálláspontot telepített a külföldi zsoldosok kiképzésére és harckoordinációjára, mielőtt az orosz katonák elleni hadműveletek területére küldték volna őket, valamint egy raktárbázist az érkező fegyverek és katonai felszerelések számára, idegen országokból. Az Ukrajna területére érkezett külföldi zsoldosok megsemmisítése tovább folytatódik."

Amerikában is vannak másféle hangok

A globális képhez tartozik, hogy nem csak Moszkva irányából röpködnek az Ukrajnával és Zelenszkij elnökkel szembeni ellenséges hangok. Az amerikai kongresszusi republikánusok körében döbbenetet és éles elutasítást keltett, amikor egy helyi tévé előkaparta észak-karolinai kollégájuk, Madison Cawthorn képviselő kampányszövegét, mely szerint Zelenszkij egy briganti (thug). „Ne felejtsék, hogy Zelenszkij egy gengszter, az ukrán kormány hihetetlenül korrupt és gonosz" - mondta Cawthorn, mire saját pártjának megszólalói arra utalnak, hogy a közvélemény hatalmas többsége támogatja Ukrajna megsegítését, ezért az ilyen kijelentések a demokraták ölébe pottyantják a sikereket az őszi időközi választásokon.

AP Photo
Cawthorn magára húzta a közharagotAP Photo

A világsajtó megrökönyödésére az ukrán kormány médiabefolyásoló eszközei, módszerei és kapacitásai egyelőre felülmúlják az orosz teljesítményeket, pedig mindenki ennek ellenkezőjét várta. Ennek volt példája az a videóklip, amiben a ''Kijev szelleme" nevű vadászpilóta egyetlen nap alatt 6 ellenséges sugárhajtásút szedett le. Időbe került kideríteni, hogy az anyagot egy videós szimulációs játékból tákolták össze. A Szellem most mégis visszatér, legalábbis az új ukrán propagandaközlések szerint, és újra halálos fenyegetéseket intéz az orosz hadsereg ellen.

De persze a másik fél sem tétlenkedik. A Clemson Egyetem és a ProPublica kutatói több tucat videót azonosítottak, amelyeket az oroszok ukrán hamisítványokként akarnak bemutatni, és meglehetős sikerrel. Az ál-leleplezéseket több millióan nézték meg az oroszbarát csatornákon és a Telegram üzenetküldő alkalmazásban.

Ez egészen új módszer. Patrick Warren, a Clemson docense szerint az ál-leleplező videók célja, hogy kétségérzetet keltsenek az orosz nyelvű közönségben, miközben valóságos képeket látnak összetört orosz katonai járművekről és az ukrán hadsereg csapásairól. Meglepő műfaj van kialakulóban, amiben nem hamisítanak, hanem valós képeket mutatnak be, de hamis megvilágításban.

Egyelőre sikerült is az orosz nézőkben olyan gondolatokat kelteni, hogy az ukránok széles körben terjesztenek hamis állításokat Moszkva légicsapásairól és katonai veszteségeiről. A leleplezés átalakítása dezinformációvá olyan taktika, aminek még nem dolgozták ki az ellenszerét. Ezek az eszközök többszörösükre fognak felpörögni, amikor például majd azt kell bizonygatni, hogy egy-egy súlyos támadást nem is az oroszok, hanem a kiképzetlen és russzofób külföldi önkéntesek hajtottak végre.

A kutatók dolgát valamelyest megkönnyíti, hogy az álvideók egyelőre igen szakszerűtlenül készülnek. Darren Linvill, a Clemson docense szerint „egyes anyagok meta adatai egyértelműen igazolják, hogy azokat egyetlen videofájl lemásolásával, majd szerkesztésével hozták létre. Aki elkészítette a leleplező összeállítást, egyidejűleg felfedte önmagát is.”

Így tehát az lett volna meglepő, ha különféle aktuális kommentekkel fűszerezve nem kerül elő Zelenszkij korábbi tévésorozata, amiben szitává lövi az ukrán parlamentet. Előkerült. Ez is felhasználható a legváltozatosabb kombinációk gyártására. (A biztonság kedvéért a magyar RTL műsorra tűzi az eredeti sorozatot.)

Néhány homályos részlet a sok közül

A hype-híreszteléseknek és a fakenews szolgálatoknak következtében az önkéntesek számáról, személyéről és valódi képességeiről szóló tudósításokat érdemes óvatosan kezelni. Így például nem lehet ellenőrizni annak hitelességét, hogy Belaruszból is érkeztek fegyveres önkéntesek, akik inkább professzionális katonáknak néznek ki.

Egyelőre nem nyert igazolást az a híresztelés sem, hogy Ramzan Kadirov csecsen elnök is Ukrajnába érkezett. Az viszont biztos, hogy az általa küldött fegyveresek már korábban bekapcsolódtak a harcokba, és jelentős veszteségeket szenvedtek, parancsnoki szinten is.

Létezik olyan híresztelés, hogy a Csecsenföldről érkező milicisták (kadirovisták) 'barikádozó különítményeket' állítanak fel Kijev közelében, amelyek majd megakadályozzák az orosz csapatok visszavonulását. (Ilyen eszközt alkalmazott a szovjet hadvezetés a második világháborúban a dezertálástól vagy engedély nélküli meneküléstől való elrémítésre.) Minderről Fedor Venyiszlavszkij, az Ukrán Legfelsőbb Tanács nemzetbiztonsági bizottságának tagja, Zelenszkij egyik bizalmasa beszélt egy telefoninterjúban. Tudomása szerint a csecsen osztagok a "Kijevi-tenger", azaz a Dnyeper kiöblösödött körzetében tanyáznak, a fővárostól északra. „Ez optimizmusra ad okot nekünk, mert azt jelzi, hogy az ellenség erős, de nem legyőzhetetlen. A közeljövőben egy új háborút fogunk bemutatni nekik, amitől rettegni és menekülni fognak" – indokolta a csecsenek állítólagos jelenlétét a létfontosságú körzetben.

A további hírek özönéből nem derül ki az sem, hogy ki volt az a rejtélyes személy vagy szervezet, aki segített Varsóból Lvivba átkelnie annak a lett parlamenti képviselőnek, aki önkéntes szolgálatra jelentkezett Ukrajnába.

Megérkezéséről egy önkéntes diákszervezet számolt be, ami nem tekinthető hivatalos hangadónak. A rigai parlament jogi bizottsági elnökének jelenlegi holléte ismeretlen.

Hasonlóképpen rejtélyes, hogy mi lesz a beosztása az oroszok oldalán beavatkozó szerbiai és boszniai szerb fegyveres önkénteseknek. Egy nappal az orosz támadás előtt Bratislav Zivkovics szerb csetnik hadúr jelezte, hogy sok szerb önkéntes áll készen az utazásra NovoRosszijába, a szakadár keleti régióba. Március 2-án már arról számolt be, hogy első alakulataik meg is érkeztek a helyszínre, de a szállítási nehézségek egyelőre a legtöbb szerb jelentkezőt várakozásra kényszerítik.

Szerbiában és Boszniában is illegális a külföldi háborúban való részvétel. A legfőbb ügyészség indított is vizsgálatot Zivkovics ellen az ukrajnai hadviselés első menetében, 2014-ben. Szerbia végül 16 személyt azonosított, és mindannyian felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. Egy ukrajnai önkéntest Montenegró is elítélt a donyecki harcokban való részvétele miatt. A már rég elévült és enyhe ítéletek valószínűleg keveseket fognak visszatartani végső döntésüktől.

Kacper Rekawek, az Oslói Egyetem Extrémizmus-kutató Központjának munkatársa azt mondja, hogy korábban a donbaszi toborzás rejtettebb volt, de most már seregnyi közösségi felületen látható, és még tanácsokat is szolgáltat a helyszínre való eljutáshoz. Biztosra vehető, hogy lesznek szerb fegyveresek az oroszok oldalán, de valószínűleg ők sem lesznek a harcok meghatározó szereplői.

További homályos övezet az Oroszország mellé felsorakozó arab (közel-keleti) önkéntesek története. Putyin elnök március 11-én gyújtott zöld lámpát a főként Szíriából várt 16 ezer fegyveres előtt, amit nyugati oldalról azzal magyaráztak, hogy Oroszország immár rászorul a puskaport valaha szagolt harcosokra is.

A szíriai kormányhoz kötődő félkatonai csoportok soraiban több tízezer úgynevezett 'nemzeti védelmi harcos', keresztény milicista, valamint a városi és gerillahadviselésben jártas hadsereg veteránja található. Ide kell sorolni a Wagner zsoldoshadsereg iraki és szíriai szerződéses harcosait is. Tekintettel Szíria nyomorúságos gazdasági helyzetére „nem tűnik túl nehéznek harcedzett férfiak toborozni, akik hajlandók egy csekély haszonért kockára tenni az életüket” – mondja erről Danny Makki, a Syrian Digital Media csoport alapítója. Az orosz hatóságok már 14 szíriai városban nyitottak toborzóirodát, így Damaszkuszban, Aleppóban és Rakkában is. A fizetség valóban nem túl borsos; 300-600 dollár között havonta. A legnagyobb igény a mesterlövészek és a mozsárágyúkban jártas tüzérek iránt mutatkozik, ami a városi harcokra való felkészülést jelzi.

A legfélelmetesebb szerzemény: Wali

A francia-kanadai mesterlövész (egyben komputermérnök) korábban a 22. Királyi Ezred tagja volt, aki Afganisztánban és Irakban is harcolt. A valaha mért legtávolabbi találatot Kandaharban hajtotta végre, 3,5 kilométerről. Harmadik turnusát Irakba önként és saját költségéből fedezte, az Iszlám Állam ellen, amit erkölcsi kötelességének tartott.

Ha igazak a róla keringő legendák, akkor valószínűleg a legjobb élő mesterlövésznek számít, napi 40 feletti találattal, szemben a többiek átlag hatos teljesítményével. (A sztálingrádi csata hőse, a nagysikerű filmben látott Vaszilij Grigorjevics Zajcev mesterövész 225 ellenséggel végzett.)

Wali a brit gyártmányú Magnum L115 A3 típusú fegyvert használja, amit eredetileg sarkvidéki körülményekre terveztek. Valószínűleg be fogja hozni a nagy legenda, a finn Simo Häyhä (a Fehér Halál) rekordját, aki 542 igazolt gyilkos találattal vezeti a rangsort, még az 1939/40-es szovjet-finn háború óta. (A Waliról szóló videó ITT látható).

AP
Häyhä, Zajcev és WaliAP

Wali három korábbi bajtársával érkezett, akik szintén magasan képzettek. A lövészek nem fordítják meg a háborúk menetét, de félelmet és morális zavart képesek kelteni, kivált, ha áldozatuk egy magas beosztású csapatparancsnok.

Wali vezeti a távolsági ranglistát

Névvel és arccal láthatjuk azt a New Brunswick-i kanadai gyalogost, aki jelenleg kriminológiát tanul az egyetemen, és döntésével rémületet hozott a családjára. „Ez a helyes dolog és valakinek meg kell tennie" – mondja Francis Hunter. „Mi lenne, ha Kanadát támadná meg valaki, és senki nem jönne segíteni? Nem lenne rájuk szükségünk?".

Miután összepakolta a rideg életmódhoz szükséges legfontosabb kellékeket és a golyóálló mellényt, Varsóba repült, majd onnan tovább Lvivbe. Némi fekete humorral mondja, hogy egy kis dobozkában hozott magával nagymamája hamvaiból is, aki mindig szeretett volna Európa eljutni. „Hát most itt van..."