NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Egyre több orosz hagyja el végleg Oroszországot, mióta kitört a háború

Egy család sétál el Szentpéterváron a gyermekkönyvtár előtt, ahol Putyin elnök portréja és az ukrán hoború szimbólumává vált Z betűt tettek a kirakatba
Egy család sétál el Szentpéterváron a gyermekkönyvtár előtt, ahol Putyin elnök portréja és az ukrán hoború szimbólumává vált Z betűt tettek a kirakatba Szerzői jogok AP/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
Írta: Noemi Mrav
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Sokan úgy gondolják, hogy az egyetlen módja annak, hogy kifejezzék a rendszerrel való egyet nem értésüket, az ország elhagyása.

HIRDETÉS

Ellenzik a háborút, fenyegetve érzik magukat a fennálló hatalommal szemben, vagy épp aggódnak a gazdasági és egyéb szankciók miatt, melyeket a nyugati államok róttak ki Oroszországra - csak néhány azon okok közül, melyek miatt egyre több orosz állampolgár dönt úgy, hogy amilyen gyorsan csak tud, emigrál az országból. Ehhez azonban elsősorban pénz kell, vagyis csak azok engedhetik meg maguknak az új életet külföldön, akiknek tellik rá.

"Azért megyek el, mert nem akarok néma maradi, el akarom mondani az igazságot" - mondta el a France culture-nek  Elina, aki egészen keddig egy a moszkvai állami színház, a Vsevolod-Meyerhold társulat igazgatójaként és rendezőjeként dolgozott. Kedd óta azonban a grúziai Tbilisziben, a barátai által kölcsönkapott lakásban van, egyedül. A holmijait alig 24 óra alatt pakolta össze és egyetlen bőrönddel, mindent hátrahagyva hagyta el Oroszországot, valószínűleg örökre.

"Minden, ami fontos volt számomra, azt tönkretette ez a rezsim. Színházat csinálok, amivel mindig is sok nehézség volt: elbocsájtások, cenzura." A nő és felettesei a háború ellen foglaltak állást - csakúgy, mint a rendező Dmitrij Volkosztrelov, akit elbocsájtották. Elina maga adta be a felmondását. A kulturális minisztérium alig két óra alatt az egész csapatot lecserélte, a rendezőkkel együtt. 

Ugyanezen a napon az utolsó két független média, a Dojd tévé és az Echo Moskvy rádiókat lekapcsolták. "Azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, elmegyek. Úgy gondolom, többet tudok tenni, ha az országon kívül vagyok, mert ott az emberek legalább beszélhetnek. Oroszországban ez ma már tilos."

Dmitri Lovetsky/ Associated Press
Nem a háborúra - hirdeti maszkján egy tüntető SzentpéterváronDmitri Lovetsky/ Associated Press

A március elején bevezetett törvény szerint ugyanis bármely orosz állampolgár, aki "hamis információkat terjeszt az orosz hadseregről", 15 év börtönnel sújtható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki háborúnak nevezi a „különleges katonai műveletet” vagy az orosz hadsereg veszteségeit említi, esetleg ellenzi a háborút, azt letartóztatják. Eddig több ezer ember került így bönrtönbe. 

Már csak az ország elhagyásával tudjuk elmondani, hogy nem értünk egyet azzal, ami történik

Alexandra épp ezért ment el férjével és tíz éves fiával együtt. A nő korábban a nemzetközi kapcsolatok területén dolgozott Moszkvában, de egy ideje már nem volt munkája - a férje Oleg azonban otthagyta mérnöki pozícióját, hogy vele tarthasson. Szerdán érkeztek meg Belgrádba, Szerbiába.

Amikor kitört a háború, mindannyian sokkhatás alatt álltunk. Ez egy katasztrófa, ez mindannyiunk számára dráma. És nagyon gyorsan olyan érzésünk lett, hogy többé nem maradhatunk Oroszországban. Számunkra az emigráció a tiltakozás egy formája. Ma Oroszországban nem tiltakozhatsz, nem mehetsz le tüntetni az utcára, nem mondhatod többé, hogy Nem a háborúra!, mert ezt extremista szlogennek tartják. Így az emigráció maradt az egyetlen lehetőségünk arra, hogy elmondjuk: nem értünk egyet azzal, ami történik. 

Pár nap alatt eldöntötték, hogy indulnak, de már csak március végére találtak repülőjegyet. Végül csütörtökön indultak el, Belgrádba, mert oda az oroszoknak nem kell vízumot kérnie. "Még nem tudom, mihez kezdünk. Remélem, hogy valahol találunk munkát." Két nap múlva ugyanis bankkártyáik nem fognak működni - miután a Visa és a Mastercard is szankciókkal sújtotta Oroszországot. Bár valamennyi pénzt még indulás előtt magukhoz vettek, nem tudják, meddig tart ki. 

"Most azon vagyunk, hogy olcsóbb szállást találjunk, olcsóbb ennivalót. Már rájöttem, hogy ha túl akarjuk élni ezt az egészet mentálisan, kisebb, konkrét problémákat kell megoldani: repjegyet venni, szállást találni, ennivalót venni. A jövőre nem gondolok még." 

Nyaralni indult, de már nem megy vissza a hazájába

Az OVD Info nevű civil szervezet jogi segítséget nyújt azoknak, akik ellenzik a kormányzat lépéseit, akik tüntetnek és akiket letartóztatnak. Dmitrij jelenleg Törökországból dolgozik a szervezetnek, ahova eredetileg nyaralni utazott a háború kitörése előtt, de úgy döntött, nem tér haza. A felesége nem sokkal később követte őt. 

"Számunkra lehetetlen, hogy visszamenjünk Oroszországba, mert ez pillanatnyilag túl veszélyes - főképp, hogy mindketten egy emberi jogi szervezetnek dolgozunk. Most tényleg bármi megtörténhetne velünk: az állam túlságosan agresszív az olyan emberekkel szemben, mint mi. Valós az üldöztetés veszélye. A feleségem ráadásul pár évig a rendőrségénél dolgozott, emiatt pedig bármikor mozgósíthatják őt is az ukrajna elleni háborúban" - mondta.

Dmitri Lovetsky/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
Tüntetők Szentpéterváron, február 27-énDmitri Lovetsky/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved

A legtöbben azok közül, akik elhagyják az országot, olyan államokba utaznak, ahol az oroszokat vízum nélkül is fogadják, mint amilyen comme Kazahsztán, Kirgizisztán vagy Törökország. Jurij és felesége Örményországba mentek."Semmilyen kötődésünk nincs ide, de a testvéremnek nem volt nemzetközi útlevele, és ő is velünk jött, úgyhogy csak ide tudtunk jönni. Előreláthatólag egy hónapot maradunk Jerevánban, és figyeljük, hogy változik a helyzet Oroszországban. De tudom, hogy nem fog javulni és gazdaságilag sem a legrosszabb van még. Nem tudjuk, hogyan lehetne onnan dolgozni, itt több lehetőséget látok" - mondta Jurij.

Sokan mennének, de nem tudnak

Lehetetlen megbecsülni azoknak az oroszoknak a számát, akik elhagyják az országot. Újságírók, művészek, emberi jogi jogvédők közül különösen sokan hagyják el az országot, miután őket fenyegeti leginkább a letartóztatások veszélye. Még többen vannak azonban, akik nem tudnak hova menni - akiknek nincs pénze, nemzetközi útlevele és vízuma, és nyugati oltása, kénytelenek maradni.

"Elmenni? Hova? És aztán mit csinálni? Nem hagyhatom itt az anyámat" - írta Mása. Akik maradnak, nehéz dolguk lesz, ha hallatni akarják a hangjukat. "A barátaim közül senki sem támogatja, ami történik. Mindent értünk, szégyenkezünk is miatta, de félünk is. 15 év börtön, ez nem csak ködös fenyegetés, hanem valóság" - mondta el a lány, de a szavait nem rögzíthették - mint ahogy tucatnyi más ember üzenetét sem. Mindannyian azt mondták: szívesen elmennének, de nem beszélhetnek erről nyilvánosan. 

Dmitri Lovetsky/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved
Két férfi leszerelő a Nyevszkij proszpekt sugárót egyik házára feltett "Nem a háborúra" lepedőtDmitri Lovetsky/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved

Jurij szülei sem mentek el velük. "Már nem fiatalok és anyagilag sem engedhetnék ezt meg maguknak. És kedvük sincs hozzá. Megvannak a dolgaik otthon, a saját lakásuk. Azt mondták, hogy a Szovjetunióban is túléltek, úgyhogy maradnak. De támogatják a mi döntésünket ás örülnek, hogy minket biztonságban tudnak.

Finnországon át is egyre többen érkeznek, hogy onnan menjenek tovább

A Telex cikkében arról ír, hogya VR finn állami vasúttársaság adatai szerint naponta hétszáz orosz hagyja el Oroszországot a Helsinki és Szentpétervár között közlekedő vonattal. A két város között nem egész négyszáz kilométer a távolság közúton, a vonat menetideje nagyjából három és fél óra. Nem olcsó a vonatjegy, közel negyvenezer forintba kerül egy személynek egy útra, így nem csoda, hogy főként jól szituált, közép- és felső osztálybeli oroszok érkeznek. Az utóbbi tíz napban azonban így is minden szerelvény dugig van. 

A legtöbben azonnal továbbállnak más országokba, és csak azért utaznak a számukra közeli Finnországon keresztül a szélrózsa minden irányába, mert náluk ellehetetlenült a légi közlekedés. A helyi szabályozás szerint azok léphetnek be, akiknek van a schengeni térségbe szóló vízumuk, vagy akik bizonyítani tudják, hogy vannak itt rokonaik, vagy van helyben lakcímük, víkendházuk például. Meglehetősen sok jómódú orosz vásárolt az utóbbi évtizedben Finnországban telkeket, házakat.

A 27 éves Jevgenyij Berlinben tanul, eredetileg szentpétervári, nem sokkal a háború kitörése előtt, február közepén érkezett Oroszországba, hogy pár hónapot otthon töltsön, ugyanis náluk egyelőre online van az oktatás. Gondolta, áprilisig a szüleivel lesz, de végül csak pár hetet maradt, és máris úton van Helsinkin keresztül Németország felé. „Nem éreztem magam biztonságban. Nem mondhattam ki, amit gondolok, mert tartottam attól, hogy akkor bajom esik. A rendőrök állandóan vegzálják azokat, akik háborúról beszélnek. Arra jutottam, eljövök, amíg még eljöhetek.”

HIRDETÉS

Irina egy az átszálló utasok közül, Ciprusra siet, ott dolgozik egy ideje. Habár Ciprus nem tagja a schengeni térségnek, így nem tud Finnországban könnyedén, útlevél-ellenőrzés nélkül mozogni, az ottani munkavállalási engedélye könnyedén lehetővé tette, hogy elhagyja Oroszországot. „Repültem volna Ciprusra, de a légtérzár miatt muszáj volt Finnországon keresztül jönnöm, habár sokkal drágább így, és senki nem térítette meg nekem ezt a pluszköltséget. A szüleim még mindig Oroszországban vannak, szeretnék majd visszatérni hozzájuk. Csalódtam az országomban. És az átlagemberek nem akarják a háborút. Senki.”

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Titokban tárgyal a Kreml a Moszkvában bebörtönzött amerikai újságírót érintő fogyolcseréről

Putyin: Nem támadunk meg egyetlen NATO-tagállamot sem

A Crocus-dráma óta keményen rászállt az orosz rendőrség a tádzsik állampolgárokra