Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Paradicsomból a háborúba - csak bizonytalanság várja a Dominikán rekedt ukránokat

Access to the comments Kommentek
Írta: Zoltan Siposhegyi
Még egy feszült politikai helyzetben lévő, de működő országot hagytak hátra
Még egy feszült politikai helyzetben lévő, de működő országot hagytak hátra   -   Szerzői jogok  Euronews   -  

A híradások immáron két hete tele vannak az ukrán menekülők képeivel. Már több mint kétmillióan hagyták el a háború sújtotta országot. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy világszerte sok ezren mindent megtennének, hogy visszajussanak Ukrajnába. Ők azok, akik februárban még egy feszült politikai helyzetben lévő, de működő országot hagytak hátra, hogy dolgozzanak, pihenjenek vagy meglátogassák szeretteiket. Mögöttük pillanatok alatt gördült le a vasfüggöny. Eleinte csak néhány légitársaság törölte járatait, majd egész Ukrajna fölött megszűnt a polgári légi közlekedés.

Az egyik legnépszerűbb téli üdülőhelyen, a Dominikai Köztársaságban legkevesebb 3000-en rekedtek. Aki tehette vett új jegyet valamelyik európai nagyvárosba, és a santo domingói kormány is indított korábban egy humanitárius gépet Amszterdamba. Azonban így is több százan maradtak a szigeten pénz és információ nélkül.

Őket végül az északi Puerto Platán gyűjtötték össze és szállásolták el egy luxusszállodában. A szerencsétlenül járt ukránok napokig nem tudták, hogy mikor térhetnek haza, de kedden kiderült, hogy újabb humanitárius járat indul Varsóba, amelyre mindannyian felférnek. Mivel Lengyelországban PCR-tesztet kérnek a beutazóktól, a dominikai hatóságok egy tesztelőállomást is telepítettek a hotel éttermébe. A tolmácsok arra kérték az utasokat, hogy akármennyi csomagot is hoztak, a gépre csak 30 kilót vigyenek magukkal.

Daria Dnyitropetrovszkból érkezett barátaival két hetes álomnyaralásra. Éppen a háború kitörésének napján kellett volna hazaindulniuk, de törölték a járatukat. Azóta hotelről hotelre viszik őket.

Mindannyiunknak elfogyott a pénze, hiszen csak egy nyaralásra elegendőt hoztunk.

Daria egyelőre csak annyit tud, hogy nem mehet vissza Dnyitropetrovszkba, mert az út életveszélyes, így két hétre cseh rokonainál fogja meghúzni magát.

A 28 éves Anja is óvatos, és azzal számol, hogy néhány hetet Lengyelországban kell töltenie. Jelenleg azon gondolkodik, hogy vőlegényével menekült státuszért folyamodik Varsóban és csak a háború végeztével tér haza. Elmondása szerint minden nap beszél Csernyihivben élő szüleivel, akik már 12 napja egy mélygarázsban élnek két macskájukkal.

Az oroszok lebombázták a nagymamám házát. Most nincs hová mennie.

A legtöbben egyetértettek abban, hogy még ők a legszerencsésebbek, hiszen nekik nem a bombazáporból kell elmenekülniük. Ennek ellenére sokan vannak, akik nem tudták lezárni otthoni életüket, elhozni értékeiket.

Leonyid jómódú vállalkozóként élt Harkivben, most pedig azon gondolkozik, hogy haza sem megy feleségével, hanem valamelyik uniós országban vállal vendéglátós munkát. Elvégre a vagyonuk éppen annyi, amennyi a bankkártyájukon van és a pénzük percről percre értéktelenedik el.

Otthon volt egy vállalkozásom, volt egy állásom. A feleségemmel éppítettem egy szép házat, volt két autónk, de mára mindennek vége, mindent leromboltak.

A sorban találkoztunk olyannal is, aki a körbevett Mariupolból érkezett és arra panaszkodott, hogy a családja otthon fázik víz és élelem nélkül, ő pedig nem fog tudni hazamenni az ostromgyűrű miatt. Amikor megkérdeztük, hogy akkor mi a terve, csak könnybe lábadt a szeme és azt válaszolta: Isten sem tudja.

Akármennyire is aranykalitkának tűnik egy dominikai menedék, nem szabad elfelejteni, hogy ez az elhúzódó nyaralás úgy szakított szét családokat, hogy el sem tudtak búcsúzni egymástól. A rokonok pedig azt sem tudják, hogy mikor láthatják egymást újra.