A teljhatalom által elvakított orosz „cár” lelkiállapota: Putyin tébolyult vagy gonosz?

HIRDETÉS

Az orosz elnök mentális állapotát próbálják megfejteni a lélektan szakértői, politikusok és hírszerzők azok után, hogy parancsot adott az Ukrajna elleni invázióra, sőt, a támadás utáni kemény szankciók nyomása alatt Oroszország nukleáris erejével fenyegetőzött. Egyesek beteges hazudozónak, mások kiszámíthatatlannak, önimádónak tartják, sőt egyenesen tébolyultnak, pszichopatának vagy egyszerűen csak gonosznak nevezik. Feltárták gyermekkori traumáit, rettegésének tulajdonítják azt a távolságot, amit nemcsak néhány külföldi vendégével szemben, hanem hűséges alattvalóival szemben is tanúsított. A távolságtartás félelmének tükre, ugyanakkor azt bizonyítja, hogy a döntésben csak magára hagyatkozik. Oroszországban szinte minden féket és ellensúlyt kiiktatott: az ellenzéket börtönbe vetette, a hangoskodókat letartóztatta, a független bíróságot és az elfogulatlan sajtó nagy részét megszüntette. Az országát jól ismerők azt állítják: Vlagyimir Putyin logikája nem nyugati, tettei az orosz kulturális normáknak felelnek meg.

„Őrültnek” nevezte a cseh államfő az orosz elnököt. A lakonikus megállapítást az a Miloš Zeman tette, aki köztudottan jó kapcsolatokat ápolt vele, és szinte áhítattal nézett fel Vlagyimir Putyinra. Az orosz-ukrán háború kirobbanáskor mondott televíziós beszédében Zeman azonnal kemény uniós szankciókért, és az orosz bankok kizárásáért kardoskodott a nemzetközi pénzügyi rendszerből, a SWIFT-ből. Fontos, hogy elszigeteljük az „őrültet” – mondta Putyinra utalva.

Miközben Európában a második világháború óta a legnagyobb kiterjedésű szárazföldi csata dúl Ukrajnában, a világ vezetői és diplomatái, a hírszerzés elemzői és a Kreml megfigyelői kivétel nélkül Vlagyimir Putyin orosz elnök mentális állapotát próbálják megfejteni – kivált a nukleáris kardcsörtetés fényében.

Néhány veterán megfigyelő óvakodik a messzemenő következtetések levonásától.

„A nehézségem elemzési szempontból, hogy nem tudom, miként tudnék különbséget tenni egy »őrült« és egy olyan Putyin között, aki teljesen másképp értelmezi a világot, mint én” – mondta Sam Greene, a londoni King’s College Oroszország Intézetének igazgatója a Los Angeles Timesnak.

Mások, akik a 69 éves orosz vezetőt a hatalom csúcsán töltött több mint két évtizede alatt közelről figyelték, alapvető személyiségváltozás jegyeit vélik felfedezni. Ezt fizikai betegség, a járvány okozta elszigeteltség, Putyin belső körének elszigeteltsége, sőt a történelmi sértettség érzése egyaránt kiválthatja, amely a birodalmi nagyságra való törekvéssel párosul.

A friss fotókon is másképp néz ki: arca puffadnak tűnik, és mintha néha mereven mozogna.

„Én személy szerint úgy gondolom, hogy tébolyodott” – mondta az amerikai nemzeti hírszerzés volt igazgatója. „Aggódom az éleslátása és az egyensúlya miatt” – tette hozzá James Clapper.

Putyin „pszichopata vonásai”

Megsértené szakmája etikai szabályait, ha olyan közszereplőt diagnosztizálna, akit személyesen nem vizsgált – mondta elöljáróban a Cornell Egyetem igazságügyi pszichiátere a Fox Newsnak, ezért Putyin megnyilvánulásait csak egy személyiségtípus keretében tudja értékelni.

Ebből a szempontból Vlagyimir Putyin egy pszichopata jellemzőivel bír, akit csak „hiteles erőszakkal való fenyegetéssel” lehet elrettenteni – jelentette ki Dr. Ziv Cohen.

Szerinte Putyin a pszichopátia három kategóriájában: az agresszió, az önimádat és az empátia teljes hiánya tekintetében magas pontszámot ért el. Ezek az autokrata vezető ukrajnai inváziójában hiánytalanul megmutatkoztak.

„Nem őrült” – állítja Cohen. „Elbűvölő, számító és manipulatív. A pszichopatákkal nem lehet közös nevezőre jutni. Nem lehet velük megállapodni. Ők tényleg csak a felsőbb hatalomra, az erővel való hiteles fenyegetésre reagálnak.”

Putyin már többször keveredett fegyveres konfliktusokba, és nem törődött a civil áldozatokkal. A csecsenföldi szeparatista felkelések leverésére félelmetes erőket vetett be, 2000-ben pedig a földdel tette egyenlővé Groznij városát, majd a térség leigázása után meghatalmazottja vette át az uralkodást.

Néhány évvel később Putyin megszállta déli szomszédját, Grúziát, amely Ukrajnához hasonlóan egykor a Szovjetunió része volt.

Szíriában Bassár el-Aszad elnök hatalmát védelmezte a 2011-es polgári felkelés után, és még attól sem riadt vissza, hogy civil területeket pusztítson el, sőt földalatti kórházak ellen is bevetett ún. behatoló bombákat.

„Az emberekre eszközként tekint, amellyel elérheti céljait” – mondta a professzor, aki a brutalitás és az ország külpolitikájának vaskezű irányítása szempontjából Joszif Sztálinhoz, Adolf Hitlerhez és Mao Ce-tunghoz hasonlította az orosz elnököt.

„Putyin elválaszthatatlanként azonosítja magát Oroszországgal és annak örökségével” – hangoztatta Cohen. „Ez grandiózus öntudat. Uralkodik az egész országán, még a saját népe érdekei ellenében is.”

Azt mondta: Putyin felmérte ellenfeleit, erejüket, köztük Bidenét is, akiben gyengeséget vélt felfedezni.

HIRDETÉS

A szakértő szerint nem volt célravezető, amikor az amerikai elnök a tévében azt mondta: „nem fogunk katonákat küldeni Ukrajnába”. „Nem kell pontosan elárulnunk, hogy mit fogunk tenni vagy nem teszünk” – magyarázta Dr. Cohen.

A pszichiáter érvelésével azonban nem ért egyet a Védelmi Hírszerző Ügynökség volt oroszországi tisztje, a Putyin forgatókönyve: Oroszország titkos terve Amerika legyőzésére c. könyv szerzője.

Rebekah Koffler emlékeztetett arra, hogy más szakértők is értékelték Putyin mentális állapotát. Arra a következtetésre jutottak, hogy egy jellegzetesen tekintélyelvű ember, akinek nincsenek lelki rendellenességei.

„Putyin logikája nem amerikai vagy nyugati” – magyarázta Koffler, aki Oroszországban született és nőtt fel. „Cselekedetei az orosz kulturális normákat és viselkedési normákat tükrözik.”

„Oroszország hadviselése merőben különbözik a nyugati stílustól” – mondta a volt ügynök. „Nem érdeklik a civil áldozatok. A lényeg a küldetés teljesítése, azaz az ellenfél likvidálása, bármilyen eszközzel.”

HIRDETÉS

Túlzásnak nevezte a Sztálinnal vagy Hitlerrel való összehasonlításokat. Sztálinnal szemben Putyin nem gyilkoltatta meg, nem éheztette vagy küldte a Gulágra oroszok millióit. Uralkodása sokkal kevésbé volt brutális, mint Leniné vagy akár a cároké – mondta Koffler.

„Putyin összességében növelte Oroszország jólétét, erősítette a világszínpadon betöltött szerepét, és ezt akarta az orosz nép” – tette hozzá. „Az orosz nemzeti identitás a kivételesség és az erős hatalom eszméjébe burkolózik. Ez Putyin érdeme” – szögezte le Rebekah Koffler.

Putyin „gonosz”

A nyugati és az orosz kulturális különbségekre világított rá egy lembergi pszichiáter is.

Az európaiak és az amerikaiak racionális kultúrát építenek. Ezzel összhangban az emberek a jót választják, a rosszat elkerülik. A józan ész azt sugallja: ha valakit szankciókkal sújtanak, akkor annak egy kicsit meg kell hátrálnia, egyszóval racionálisabban kell reagálnia – nyilatkozta az Ukrajnai Pszichoanalitikus Pszichiáterek Szövetségének elnöke a Visegrad Insightnak.

Putyin azonban nem reagál. Amint létrejön a megállapodás, aláírja a papírokat, mond egy-két „őszinte” szót, a tárgyalópartner szemébe néz, kezet ráz. Majd másodperceken belül becsapja és megalázza – példálózott Roman Kecsur, aki szerint Nyugaton a racionális emberek ezt a viselkedést mentális betegségnek tarthatják. A tizenkilencedik században az ilyeneket „erkölcsi őrültnek” nevezték, a tudomány azonban szakított a vélekedéssel.

HIRDETÉS

A Nyugat nem értette Putyint. Csak most döbbentek rá, hogy ő voltaképpen gonosz. Putyint nem a racionális logika vezérli, hanem valami más. Ebből a másik logikából egyesek azt olvasták ki, mintha „beteg” lenne.

Kecsur is orvosként – Cohenhez hasonlóan – évtizedekig vonakodott attól, hogy nyilvánosan diagnosztizálja Putyint. Az interjúban sem tett kivételt; arról beszélt, hogyan vált Putyin azzá, aminek most látjuk.

A pszichiáter mindenekelőtt tisztázott egy etikai kérdést. A gonoszság – mondta – nem mentális betegség. Putyin feltételezett „betegsége” sokak számára kifogás. Az oroszok sokáig hittek benne, aztán hirtelen „megbetegedett”, és minden „rosszra fordult”. A Nyugat hitt neki, de „megőrült”. Ezért senki sem hibáztatható, még maga Putyin sem, hisz ő csak „beteg”.

A külső jelek alapján Kecsur szerint Putyin magatartását két tényező befolyásolta.

Az első – metaforikusan – a „szentpétervári gopnyik” szindróma. A volt szovjet térségre jellemző gopnyik olyan ember, aki nem bízik senkiben. Nem részesült szeretetben. Képtelen a kötődésre, a hosszú távú kapcsolatokra. Nem képes megérteni más egyediségét, és a másikat a maga teljességében szeretni. Következésképpen az érzelmek, mindenekelőtt az irigység, a harag és a félelem vezérli. Pokolian nehéz az élete. Nem tud szeretni senkit, csak irigykedni, dühöngeni és félni tud. És mániákus izgalmat érez, amikor „mindenkit lekörözött”. Élete legfőbb célja, hogy másokat irányítson, manipuláció alkalmazásával. Minden szava egyetlen célt szolgál: az irányítást, amit féktelen hatalomvágya csak korbácsol. Csak a hatalom nyugtatja meg, mert a mások feletti irányítás érzésével tölti fel. Az ilyen típusú emberek nem tudják magukat elképzelni a hatalmon kívül. Az általános pszichopatológiában őket „antiszociális pszichopatának” nevezik.

HIRDETÉS

A pszichiáter szerint azonban ez csak az első, felszínes szint. A második a teljes bizalmatlanság. És a félelem. Ezért van szüksége azokra a rakétákra, bombákra, különleges szolgálatokra és az egész hadseregre. Csak azért, hogy megvédje magát – a kis, boldogtalan, sértett és elhanyagolt fiút.

Az első szint akkor omlik össze, amikor nem sikerül fenntartania az uralkodó képét, aki „mindenkit lekörözött”. A nagyok rászólnak: figyelj, fiú, maradj ott a sarokban a rakétáiddal. Ilyenkor dekompenzálódik, és egy alacsonyabb szintre, a paranoia szintjére süllyed. Nem bízik senkiben. Putyin séfje ezért milliárdos. Ő ugyanis kizárólag séfje főztjében bízik.

Másokhoz hasonlóan Roman Kecsur is úgy véli, hogy Putyin csak a kemény szóból ért.

Ha a szankciók csontig hatolnak, az orosz elit Putyint önmagukra nézve mérgezőnek fogja tartani. Ennek a jelei már tapasztalhatók. Deripaszka szerint „ennek az államkapitalizmusnak” véget kell vetni. Abramovics közvetítőnek ajánlkozik. Friedman azt állítja, hogy nem ismeri Putyint, és semmi köze hozzá. Két hete még lefejezték volna ilyen szavakért! – hangoztatta Roman Kecsur. Most viszont ők kezdik kiközösíteni a vezetőt.

A pszichiáter a kanadai indiánok egyik mondását idézte: ha a Niagarán hajózol lefelé, és hallod a vízesést, már késő, nincs esély a katasztrófa elkerülésére. Kecsur szerint Putyin már hallotta a vízesés robaját.

HIRDETÉS

Putyin „önimádó”

A világ számos politikusa közül, akit rendszeresen nárcisztikusnak neveznek, talán Vlagyimir Putyin kapja a legtöbbször és a legkomolyabb szándékkal ezt a jelzőt, különösen a szocsi olimpia és a Krím orosz megszállása óta – írta még az annektálás után az Atlantic.

Az orosz elnökről készült fotók, amelyeken búvárkodik, repülőgépet vezet, versenyautó volánja mögött ül, harcművészetekben mutatja be tudását, lóháton mutogatja a mellkasát, csak alátámasztják a vélekedést, és gúnyos reakciókat váltanak ki, hogy Putyin önimádó – állapította meg a pszichoterapeuta szerző.

A nárcizmus súlyos pszichés zavar, amely mindig gyermekkorban gyökerezik, ahol a családi életet a trauma és érzelmi káosz jellemzi – emlékeztetett Joseph Burgo. Amikor egy gyermek legkorábbi tapasztalatai drasztikusan eltérnek a normálistól vagy az elvárhatótól, belső sérülés fájdalmas érzésével nő fel. Ezt szégyenletesnek tartja, egy olyan „hegnek”, amit el kell rejteni. Védekező identitást alakít ki, hogy elrejtse tudattalan szégyenérzetét, és „bebizonyítsa”, mégis ő a győztes.

Ebben a nyolc éve készült elemzésben is Putyin gyermekkorát idézik fel. Vlagyimir 1952-ben született Leningrádban, a mai Szentpéterváron, nyolc évvel a város ostroma után, amelyben több mint egymillió ember lelte halálát. A város évtizedekig viselte a fizikai és érzelmi sebeket. Putyin szülei túlélték az ostromot, de apja megnyomorított és súlyosan fogyatékos lett egy Leningrádtól nem messze zajló csatában szerzett sérülései után; anyja majdnem éhen halt. Putyinék már korábban elvesztettek egy fiút, aki csecsemőkorában halt meg, néhány évvel a háború kezdete előtt, másik fiuk nem sokkal a háború befejezése után egy árvaházban halt meg. Vlagyimir az éhezés, a nincstelenség és a gyász légkörébe született.

Édesapja és édesanyja egyaránt 41 éves volt Vlagyimir születése évében. Emiatt, és az a tény miatt, hogy senki sem emlékezett rá, mielőtt elkezdett iskolába járni, az a sosem bizonyított szóbeszéd járta, hogy a fiút 9 vagy 10 éves korában örökbe fogadták, ami fokozta a gyermekkori traumáit. De Putyin gyermekkorát mindenesetre szinte biztosan trauma jellemezte. Masha Gessen Arc nélküli ember c. Putyin életrajzában komor képet festett arról a leningrádi városrészről, ahol a család élt. Omladozó lépcsőházak és szeméttel teleszórt udvarok. Szűk, mocskos és zsúfolt szobák. Egy lakásba zsúfolódott családok, akik a folyosón lévő közös konyhán osztozkodtak, és folyton veszekedtek. Az ostrom utáni Leningrád „gonosz, éhes, elszegényedett város volt, amely gonosz, éhes, vad gyerekeket nevelt”. Ők voltak a gopnyikok.

HIRDETÉS

Vlagyimir szülei imádták gyermeküket, de kétségbeesetten harcoltak a túlélésért. A kisfiú ideje egyre nagyobb részét töltötte a közösségi udvaron, ahol részeg verekedők, káromkodások és ökölharcok uralkodtak. Putyin különösen büszke arra, hogy egyike lett ezeknek a gengsztereknek, és ezt gyermekkori barátai is alátámasztották.

Noha Putyin fiatalabb és kisebb volt a többieknél, visszavágott az udvari verőlegényeknek, és maga is afféle zsarnokká vált. Kirobbanó temperamentumával rendszeresen megsértődött, és azonnal erőszakkal csapott le.

A zsarnokoskodó önimádó önmaga elől menekül – hangoztatta a szakértő. Egész személyisége folyamatos, könyörtelen küzdelmet folytat a tudattalan szégyenérzet és a belső hiba érzésének elhárításáért. Ezzel magyarázható, hogy képtelen elviselni a kritikát vagy elviselni a legkisebb sérelmeket. Hogy letagadja hibáit és a sebezhetőség tudattalan érzését, olyan önképet vetít ki magáról, amely felsőbbrendűségét sugallja. Saját hatalmát és tekintélyét úgy alapozza meg, hogy másokat megaláz. A zsarnok számára a társadalmi interakció arról szól: saját magát hirdesse ki győztesnek azáltal, hogy a többieket vesztesnek degradálja.

Egy gengszter félelmet kelthet, egy nagy hadsereggel és nukleáris fegyverarzenállal rendelkező nárcisztikus zsarnok azonban rémisztő. Putyin magatartása részben alátámaszthatja a nárcizmus elméletét, eközben azonban nem téveszthető szem elől:

• Putyin nyilvánvaló vágya, hogy újra egyesítse a volt szovjet köztársaságokat, ami azt sugallja, hogy korlátlan hatalomról ábrándozik.
• Nehezen tűri a kritikát, aminek az lehet az oka, hogy a büszkesége könnyen sérül. Ugyanakkor ez egy olyan módszer a kormánya feletti ellenőrzés fenntartására, amelynek komoly hagyományai vannak a szovjet és az orosz történelemben.
• Ukrajna lerohanása egy olyan ember lépésének tekinthető, aki úgy érzi: joga van ahhoz, amit akar. Viszont lehet, hogy ez egy higgadt politikai stratégia, amelynek célja Oroszország regionális dominanciájának és a Nyugattal szembeni ellenálló képességének a biztosítása.
• A sok akciózós fotó a grandiózus önkép tünete is lehet. De az sem kizárt, hogy csak azért vette le a pólóját, mert aznap meleg volt.

Lehet, hogy Putyin klinikai szempontból önimádó, lehet, hogy nem az. Mindenképpen megfontolandó lenne úgy kezelni, mintha az lenne – állapította meg Joseph Burgo pszichoterapeuta.

HIRDETÉS

Az extrém hatalommal járó személyiségtorzulás, az úgynevezett hübrisz szindróma diagnosztikus kritériumait Lord David Owen neurológus, egykori brit külügyminiszter határozta meg. Ezek a nárcizmus, a grandiozitás, a személyes érdekek és a nemzet érdekeinek az összemosása, torzult ítélőképesség, csökkent kockázattudatosság és mások széles körű megvetése – sorolta fel a HVG.

Ma a szó legracionálisabb értelmében is diktátornak lehet nevezni Putyint – írta a Timesban megjelent cikkében David Owen társszerzőjével, Ian Robertson klinikai pszichológussal, a dublini Trinity Egyetem professzorával. Kifejtették, hogy az abszolút hatalom teljesen átalakítja ugyan az emberi agyat, de egy világhatalom vezetőjénél attól lesz igazán veszélyes, hogy együtt jár a saját nézeteinek a helyességében való bizonyosság tévképzetével, illetve a kockázatok iránti vaksággal. Egyetlen ellenszere van annak, hogy mindez ne uralja le egy vezető agyát: a demokrácia.

Ezzel szemben Putyin leépítette Oroszországban az összes féket és egyensúlyt, kiiktatta a kollektív döntéshozatalt, megszüntette független bíróságot és szinte teljes egészében a szabad sajtót is. A hatalom a szerzőpáros szerint legalább annyira áthuzalozza az agyat, mint bármelyik drog, Putyin ezért veszélyes mentális állapotba került. Ehhez adódik még hozzá a vallásossága, a spirituális küldetése, illetve az eltompult kockázatészlelése és az őt figyelmeztető vagy neki ellenmondó tanácsadók iránti megvetése. A felsoroltak okán Robertson és Owen szerint Putyint nem lehet teljesen racionális cselekvőnek tekinteni.

Putyin „kiszámíthatatlan”

Putyinról már régóta, és immár leplezetlenül feltételezik, hogy viselkedése egyre kiszámíthatatlanabb és irracionálisabb. Oroszország ukrajnai inváziójának elindítása után magas rangú amerikai tisztviselők kérték fel a hírszerző ügynökségeket: gyűjtsenek össze minden új információt arról, hogyan érzi magát az orosz vezető, és milyen hatással volt a gondolkodásmódjára az európai szomszédok és szövetségesek váratlanul egységes és kemény válasza.

A hirtelen fellángoló érdeklődés azt tükrözi, hogy Putyin Ukrajnával kapcsolatos döntései nem voltak szokványosak.

HIRDETÉS

„Minden információ, amivel az USA rendelkezik, találgatásnak minősül, mert Putyin döntései és nyilatkozatai nem tűnnek értelmesnek” – hivatkozott a CNN egy forrására, aki hozzáfér a legújabb hírszerzési jelentésekhez.

Az amerikai hírszerzésnek nincs jó rálátása Putyin lelkiállapotára – ismerte el az amerikai törvényhozóknak egy zárt tájékoztatón Avril Haines, a nemzeti hírszerzés igazgatója.

Szóba került Putyin lelkiállapota, de nem volt hajlandó részletezni a megosztott információkat egy iowai republikánus szenátor, aki részt vett a szenátusi eligazításon. Chuck Grassley azonban hozzátette, hogy a tájékoztatótól függetlenül személy szerint aggasztónak tartja Putyin gondolkodásmódját.

A háborúval kapcsolatos beérkező információk alapján eddig számos ún. „nyers” jelentés készült. Az egyik ilyen, több mint egy tucat ügynökséghez eljuttatott egy olyan forrást idéz, aki azt állítja, hogy Putyin viselkedése „rendkívül aggasztóvá és kiszámíthatatlanná” vált az elmúlt két napban.

A forrás azt közölte az FBI-jal, hogy Putyin „rendkívüli dühvel” reagált az Ukrajna elleni támadására válaszul bevezetett nyugati szankciókra, és „úgy érezte, hogy a szankciók gyorsabban eszkalálták a helyzetet, mint amire számított, ráadásul túlment azon, amit ő elvárhatónak tartott”.

HIRDETÉS

Az FBI-tól származó jelentés viszont záradékában leszögezi: nem kizárt, hogy a forrás „az amerikai döntéshozatal befolyásolására”, egyszóval manipulációs céllal osztotta meg értesüléseit.

A Putyin mentális egészségével kapcsolatos találgatások február 24-én hajnalban sugárzott beszédével kezdődtek, amelyben egy torz, revizionista történelem felvázolásával igazolta az ukrajnai beavatkozást.

Putyin „mindig is gyilkos volt, de a problémája most más és jelentős” reagált már másnap Marco Rubio floridai republikánus szenátor, aki azt sugallta, hogy értékelését a Szenátus hírszerzési bizottságának alelnökeként kapott hírszerzési tájékoztatókra alapozza.

„Bárcsak többet tudnék megosztani, de egyelőre annyit mondhatok: sokak számára elég nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben Putyinnal” – írta Rubio.

Egyesek szerint Putyin merész döntése a támadásról, valamint a nukleáris fegyverek bevetésével való fenyegetése szakítást jelent a múltban indított, gondosan kiszámított és sokkal korlátozottabb katonai hadjáratokkal.

HIRDETÉS

A felvételek, amelyeken az orosz elnök hat méterre ül Orbán Viktortól, Emmanuel Macrontól és Olaf Scholztól, sőt még távolabb saját, magas rangú katonai tanácsadóitól, és a televízióban vidáman lekezelte egyik kémfőnökét, csak alátámasztják az elszigetelt, kizárólag a saját fejét követő vezető képét.

Putyin egy óriási terem egyik oldalán, egy kis fehér íróasztalnál foglalt helyet, távol az összegyűlt tisztviselőktől.

Türelmetlenül dobolt az ujjaival, a körmeit vizsgálgatta, és a plafonra emelte a tekintetét a négyórás ülés alatt. Autoriter uralmának jellege akkor mutatkozott meg, amikor megkérdezte Szergej Nariskint, az orosz külügyi hírszerzési főnökét: javasolja-e a két kelet-ukrajnai szakadár régió „függetlenségének” hivatalos elismerését.

„Beszéljen világosan, Szergej Jevgenovics, mondja ki az igent vagy nemet” – követelőzött Putyin, miközben az igazgató idegesen habogott, majd véletlenül rosszul válaszolt: azt, hogy támogatná a régiók beolvasztását Oroszországba.

Putyin szemmel láthatóan ingerülten vágott vissza: „Nem erről beszélünk. A függetlenségük elismeréséről beszélünk. Igen vagy nem?”

HIRDETÉS

Putyin Oroszországában – más diktatúráktól eltérően – az elnök régi munkatársa még mindig életben van, sőt állását is megőrizte. Az államfői dorgálás azonban önmagáért beszélt.

Putyin „hadüzenete” után Michael McFaul, Washington volt moszkvai nagykövete azt tweetelte, hogy Putyin „megváltozott”, mintha „teljesen elrugaszkodott volna a valóságtól” és „kibillent” egyensúlyából.

Mások szerint Putyin nem változott meg.

„Semmiben sem különbözik attól, amit korábban mondott, csak most egyszerre mondja ki, és nagyon nyersen. Hajlandó kimondhatatlan dolgokat tenni, de erre mindig is hajlandó volt” – állítja Donald Trump egykori tanácsadója.

Putyin nem „őrült vagy zavart” – mondta Beth Sanner. Szerinte Putyin inkább „nagyon is szenvedélyes” azzal kapcsolatban, amibe belevágott, elszigeteltsége pedig csak fokozza az érzelmi töltetet.

HIRDETÉS

Putyin „beteges hazudozó”

Sauli Niinistö finn elnök, aki évek óta rendszeres párbeszédet folytat Putyinnal, új, agresszív hangnemére figyelt meg, amikor egy nemrégi telefonbeszélgetés során Finnország szuverenitását védte. Az orosz elnök hirtelen felhagyott a normális beszélgetéssel, és követelései hangos felsorolásába kezdett.

„Olyan módon viselkedett, amit nagyon nehéz megjósolni” – idézte fel Niinistö a CNN-nek. „De ez lehet, hogy szándékosan, hogy zavart okozzon a környezetében.”

A Nyugat túl keveset és túl későn tett. Feketelistázta az orosz tisztségviselőket, de folytatta a csővezetékek építését. Szankciókat vezetett be, de szemet hunyt az azokat kijátszó vállalatok felett. Nyugati politikusok, néhányan szó szerint táncoltak Putyinnal, majd visszavonultak az orosz vállalatok igazgatótanácsaiba, miközben ezek a cégek finanszírozták a Kreml fegyverkezési versenyét, és milliárdokat irányítottak át Putyin környezetének – írta az Economistnak véleménycikkében a litván miniszterelnök.

A Nyugat engedélyezte Putyin embereinek, hogy vagyonukat nyugati bankokban tartsák, és azt gyermekeik nyugati oktatására, nyugati üdülőhelyeken lévő villákra és penthouse-okra a feleségeiknek, továbbá ötcsillagos nyaralásokra költsék a szeretőikkel nyugati tengerpartokon. A Kreml mindeközben a Nyugat rothadó dekadenciáját és erkölcsi hanyatlását hirdette. Pecunia non olet: a pénznek nincs szaga. Vagy talán éppen ellenkezőleg: az orosz pénznek túl vonzó illata volt.

A Nyugat túl mohón hajtott az orosz pénzre, és túlságosan illúziókba ringatva tárgyalt egy beteges hazudozóval – szögezte le Ingrida Šimonytė.

HIRDETÉS

Ennél nagyobb veszélyt szimatol egy elűzött orosz disszidens.

„A Kreml vezetője olyan paranoid mentalitásban él, amelyben úgy véli, hogy Ukrajnának nem szabadna léteznie, és hogy Oroszországnak kellene uralnia a világot, ha nem is az egészet, de legalább egy részét” – értékelte Putyin viselkedését a Memorial nevű törvényen kívüli orosz emberi jogi szervezet társalapítója az olasz La Repubblica című lapba. „Ez beleránthat minket egy harmadik világháborúba vagy akár egy nukleáris konfliktusba is” – figyelmeztetett Lev Ponomarjov.

„Eredményesen él vissza a róla alkotott negatív képpel, a démoni szerepével” – emlékeztetett Dmitrij Trenin, a Carnegie Moscow Center agytröszt vezetője, aki szerint Putyin kihasználja azokat a félelmeket, amelyek szerint egy szörnyű háború kirobbantására készül. „A terv az volt, hogy fenyegetést teremtsen, hogy azt az érzést keltse: háborúra kerülhet sor.”

A szakértők azonban már korábban is tévedtek. A Krím elfoglalása előtt kevés elemző látott esélyt katonai beavatkozásra.

„Putyin az elmúlt egy évben sok Rubicont hágott át” – idézte a New York Times egy arlingtoni kutatóintézet Oroszországgal foglalkozó igazgatóját. „Azok az emberek, akik szerint egy ilyen drámai fejlemény meseszerű vagy valószínűtlen, nem biztos, hogy felfigyeltek a minőségi változásra” – mondta Michael Kofman.

HIRDETÉS

Az Egyesült Nemzetek Szervezete március 2-án mindenesetre ítéletet mondott az Ukrajna elleni orosz agresszióról.

Száznegyvenegy ország határozatban szólította fel Moszkvát, hogy állítsa le a támadást. A szavazáson 34 ország tartózkodott, és Oroszországon kívül Belarusz, Észak-Korea, Eritrea és Szíria ellenezte a döntést.

A világ elsöprő többsége értékrendjével összeegyeztethetetlennek tartja a háborút, amire Ukrajna nem szolgáltatott okot, az orosz nemzet pedig nem akarta.

A határozat, ha nem is szakmai, de erkölcsi megítélése annak az embernek, aki a háborút egy személyben kirobbantotta.