Az LMBTQ+ közösségről és a kormány legutóbbi intézkedéseiről is fogalmaz meg kritikát a társadalmi szerepvállalását nyíltan felvállaló Molnár Áron színművész legújabb, Valentin-napon publikált klipjében.
HIRDETÉSÚj klippel jelentkezett a noÁr mozgalom és alapító-kulcsembere, Molnár Áron színész. A társadalmi felelősségvállalásról és az aktuális közéleti problémákat feszegető klipjeiről ismert művész Falusi Mariann énekesnővel közösen Valentin-nap alkalmából a melegellenes "gyermekvédelmi törvényre" rezonáló klipet publikált.
Valentin-napon publikálta legújabb klipjét a noÁr mozgalom. Az időzítés nem véletlen: a szerelmesek napjának eredettörténete szerint ugyanis Szent Bálint annak idején arról vált híressé, hogy a törvénnyel szembeszállva titokban olyan párokat esketett össze, akiknek törvényileg nem lett volna szabad megházasodnia. Erős a párhuzam a magyar LMBTQ+ közösség tagjainak jelenével, miután az elmúlt években számos olyan új törvény született, melyek korábban már megszerzett jogokat vett el tőlük, például a nem- és névváltoztatással, vagy az örökbefogadással kapcsolatban. A mozgalom épp ezért egész februárban LMBTQ+ történeti hónapot tart, melynek során hét kisfilmben beszélnek a szexuális kisebbségekről. Erről, és új daláról kérdeztük Molnár Áront, a mozgalom egyik alapítóját.
- Szinte minden kliped aktuális közéleti, politikai ügyeket dolgoz fel - született már számod a klíma védelméről, a free SZFE-ről, a hajléktalanságról, a covid-járványban dolgozókról, vagy épp az oktatásról. Az új számod a melegellenes "gyermekvédelmi" törvényre rezonál, megemlítve annak legismertebb elemeit, például a televízióban megjelenő melegek ábrázolását, vagy épp az iskolai felvilágosítás, az LMBTQ-érzékenyítés ellehetetlenítését. Miért választottad épp ezt a témát?
- Az LMBTQIA rövidítésben az A betű - bár alapvetően az aszexualitást jelöli - de egyben az angol "ally"-t vagyis szövetségest is jelenti és azokra az emberekre mondják, akik heteroszexuálisak ugyan, de támogatják ezt a közösséget és kiállnak értük. Pont, mint én. Az LMBT+ közösség tagjai ugyanúgy magyar állampolgárok, mint a heteroszexuálisok, mégis, egy egészen elképesztően gusztustalan politikai hadjárat és retorika, ellenségkép-gyártás indul ellenük.
Ha csak egyetlen egy embernek erőt ad ez a klip, nem is feltétlen ahhoz, hogy előbújjon vagy elmondja magáról, hogy ő nemi identitásában, szexuális orientációjában hova tartozik, hanem csak nemes egyszerűséggel ahhoz, hogy ne féljen, hogy legyen bátorsága vállalni önmagát, hogy tudja: nincs egyedül, hogy nyugodtan mehessen az utcán kéz a kézben a párjával, már elértük a célunkat.
Én heteroszexuálisként olyan országban szeretnék élni, ahol nincs szükség egy ilyen klip elkészítésére, mert úgy élünk egymás mellett, mint ember az ember mellett. Ha én a feleségemmel kéz a kézben megyek az utcán, minket sose fognak leköpni. De ha egy meleg pár, vagy olyan valaki teszi ezt, aki másképp néz ki, kicsit kirívóbb, az számíthat arra, hogy leköpik, inzultálják, megütik, lökdösik.
A Háttér társaság felmérése alapján a homofóbtörvény elfogadása óta felerősödtek az LMBTQIA közösség tagjai ellen elkövetett bűncselekmények száma, mind fizikálisan, mind verbálisan, miután a kormány legitimizálta ezt a viselkedésformát, és lehet szabadon gyűlölködni. Holott ha belegondolunk, magyar állampolgárokról beszélünk. Senkit nem lehet kizárni ebből az országból. Hivhatod ezt naivitásnak, de én inkább optimistának tartom magamat, és úgy gondolom, hogy ha egy elfogadóbb és nyitottabb társadalomban fogunk élni, akkor olyan országot fogunk tudni építeni, ahonnan nem elmennek az emberek, hanem inkább visszajönnek.
- Szerinted átjut ez az üzenet? Nem félsz attól, hogy csak egy bizonyos réteget talál meg a mondanivalód?
- Nem szeretném semmiről meggyőzni a szélsőségesen gondolkodókat. Négy éve küzdök ezzel, de mostanra azt látom, hogy ez veszett fejsze nyele. Épp ezért nem őket, hanem azon embereket kell megerősítenem ezekkel a számokkal, azoknak kell hitet és reményt adni, akik most ezt elveszítik, mert felerősödnek és legitimitást kapnak a szélsőségek, a kormány pedig saját állampolgárai ellen hoz törvényt - pont úgy, mint a második világháborúban a zsidók ellen. Ezt jelképezi a klipben is megjelenő Zoltán Mária Flóra festőművész, holokauszt-túlélő is.
A szerelem, a választott párkapcsolat, a szexuális orientáció, a nemi identitás nem négy fal közé szorítható dolgok vagy épp rejtegetnivaló titkok, hanem evidenciák. Nagyon fontos épp ezért szembenézni azzal, milyen törvények születtek az LMBTQ közösséggel szemben. Egészen döbbenetes az, hogy mennyi fájdalmat és kétségbeesést szül ez a fajta politika és nem tudás. És ez ellen én nem puffogni szeretnék, hanem tenni. Meggyőződésem, hogy a személyes történeteken keresztül lehet hatni, edukálni - hiszen sokan vannak, akiknek még képlékeny a véleménye ez ügyben.
- A klip elején édesanyád, kicsit később pedig édesapád is megjelenik - utóbbi ráadásul egy olyan pólóban, melyen a következő felirat olvasható: "Human rights are sexy". Mi az ő szerepük és mit szóltak, amikor megkérted őket, hogy vegyenek részt a munkában?
Ez az egyik legszemélyesebb számom, amiben személyes, gyerekkori történetet mesélek el. Nagyon izgultam a felkérés pillanatában, hogy mit fognak szólni mindehhez, de szerencsére mindketten elvállalták, hogy szerepeljenek. Ők nagyon nagy nyitottságban neveltek fel minket a testvéremmel, és az, hogy ez a klip elkészülhetett, vagy hogy én felemelem a szavam a Magyarországon élő kisebbségekért, az jórészt nekik köszönhető, az ő nevelésüknek, az ő gondolkodásmódjuknak. A szüleim megjelenése ezért nagyon tudatos döntés és egyben személyes ügy: én soha nem teregettem ki a magánéletemet ilyen téren, de azt gondoltam, hogy ennek a témának a mezsgyéjén megmutathatom őket.
- Hogyan került a képbe Falusi Mariann énekesnő, a Pa-dö-dö egyik frontembere?
Egy olyan refrént akartunk írni, ami képviseli ezt a fajta a szabadságot és nyitottságot - de egyszerűen nem tudtam jól megírni a refrént. Ezért végül felhívtam Mischl Róbert dalszövegírót, és ő írta meg azt a négy sort helyettem. Az, hogy ennek a feléneklésére pedig Mariannt kérjük fel, az a klip rendezőjének, Duda Évának az ötlete volt. Tökéletes választás volt! Mikor felhívtam és megkérdeztem, elvállalná-e, kérte, hogy küldjem át neki a szöveget - aztán csak annyit kérdezett, mikor és hova jöjjön. Szerintem egy nagyon erős felkiáltójel, hogy ő énekli ezt a refrént, mivel az ő vagánysága, hangja, attitüdje, jól ellenpontozza az általam ebben a klipben képviselt visszafogottságot. Amit ők képviselnek Lang Györgyivel énekesként, művészként és emberként, az számomra nagyon fontos.
- Nem egyszerű technikai megvalósítást választottatok a film elkészítéséhez: az egész klipet egyetlen snittben, vágás nélkül vettétek fel. Hányszor kellett ezt végigcsinálni, hogy a táncosok és a szereplők mind a helyükön legyenek?
Ezeket a koncepciókat mindig én találom ki, hogy mit szeretnék látni - aztán jön a rendező, aki megmondja, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani. A szólótáncos Balogh Bence, aki az én tinédzserkori énem leképeződése, csodálatos solo-kat improvizált a forgatáson, a táncosokat Móritz Dániel koreografálta, és mind az úgynevezett Vogue-stílust táncolták - ez az LMBTQ közösség egyik jellemző táncstílusa, ami Madonnától és a Vogue magazinban publikált, nyolcvanas évekbeli képsorozatból merít ihletet - ezúton is köszönet a Hungarian Ballroom Scene közösségének.
Összesen nyolcszor vettük fel a klipet, amiből csak három értékes felvétel lett, és ebből kettő volt használható. Így is nagyon sok szivességet kellett kérnünk ahhoz, hogy ezeket a felvételek létrejöhessenek - itt megemlíteném Hübsch Lillát, a noÁr LMBTQ+ nagykövetét és a Melegség és Megismerés csapatát, akik nagyon sokat segítettek nekünk. Sajnos ma Magyarországon azt látom, hogy az emberek tartanak attól, hogy támogassák a mozgalmunkat - holott mi pártpolitikától függetlenek vagyunk, de egy szabadabb és nyitottabb országért harcolunk, kritikákat is megfogalmazva. Ennek a fajta ódzkodásnak szerintem meg kell szűnnie, a civil támogatásnak menőnek kell lennie. Csak úgy tudunk függetlenek maradni és további társadalmi ügyekre irányítani a reflektorfényt, ha a támogatóink száma nő. Hiszen az adományozás is az aktivizmus egyik formája.