Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Orosz Rambók: zsoldosok a Krímtől Afrikáig – Putyin szolgálatában

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
A Luhanszknál lelőtt ukrán csapatszállító maradványai, amit állítólag a Wagner zsoldosai lőttek le 2014 júniusában
A Luhanszknál lelőtt ukrán csapatszállító maradványai, amit állítólag a Wagner zsoldosai lőttek le 2014 júniusában   -   Szerzői jogok  AP Photo/Evgeniy Maloletka   -  

A Kreml a Wagner-csoport létezését is tagadja, parancsnokát azonban meghívták a Haza Hősei tiszteletére rendezett fogadásra. Úgy hírlik, Wagner a parancsnok fedőneve, mások szerint a Führer kedvenc zeneszerzőjéről nevezte el 2014-ben létrehozott alakulatát. A kezdeti néhány tucatnyi orosz zsoldos száma megtöbbszöröződött. Ma már több ezren szolgálnak az orosz állami érdekekkel összhangban Ukrajnában, Szíriában, megannyi afrikai országban vagy éppen a forrongó Venezuelában. A Wagner-csoport megálmodója és finanszírozója egy börtönviselt férfi, ma dúsgazdag oligarcha, aki éttermei révén férkőzött az elnök bizalmába. Putyin séfjének is nevezik, az Egyesült Államokban pedig a többi között a 2016-as elnökválasztás befolyásolásáért emeltek ellene vádat, és szankciókkal sújtották. A Wagner-csoport tevékenységét firtató orosz újságírók közül négyen rejtélyes körülmények között haltak meg. Ugyanakkor a zsoldosokról szóló, a Putyin séfje által finanszírozott, cinikus módon Turista című propagandafilm szerint a bérencek önzetlen hősök. Az ENSZ jelentése azonban háborús bűnökkel vádolja a Wagner-csoportot.

A Közép-afrikai Köztársaság fővárosában emlékművet állítottak az orosz kiképzők tiszteletére, akik nagymértékben hozzájárultak a lázadók elleni küzdelemhez – tudósított a Nouvelle d’Afrique Banguiból 2021. november 29-én.

A szoborkompozíción, katonai felszerelésben, négy fehér ember réved a távolba. Parancsnokuk messzelátóval kémleli a tájat, marcona fegyveresei – egyikük lófarkas nő – lövésre készen várják a tűzparancsot. Mögöttük két gyermek bújik édesanyjuk oltalmazó ölelésébe.

„Az igaz barát csak a bajban ismerszik meg” – utaltak a beszámolóban az emlékműre, amit a két nép barátsága jelképének neveztek.

Mások úgy látják: Franciaország hivatalosan is elveszítette, és kínos körülmények között Oroszországnak adta át a hányatott sorsú ország, a néhai Bokassa császár birodalmának irányítását.

„Az államfő szobrot avatott Banguiban, amely az orosz Wagner-zsoldosokat az afrikai ország nemzeti hőseiként tiszteli” – tisztázták a helyzetet a Twitteren.

A Wagner-csoport tagjai munkájuk okán kerülik a nyilvánosságot, és nemigen szeretnek fényképezkedni. Alig található róluk készült fotó. Ezúttal azonban egyikük Banguiban, két helyi katona mellett előmerészkedett, ahol lencsevégre kapták.

De ki ő, kik társai, és egyáltalán: mi az a Wagner-csoport?

Zsoldosok különítménye, félkatonai alakulat vagy az orosz katonai hírszerzés előretolt fegyveres szervezete

A Wagner-csoport és tevékenysége titokzatos volt jó ideig, és csak lassan derültek ki az egyre durvább részletek.

Egyesek egyszerűen zsoldosoknak nevezik a katonáit, mások szerint egy félkatonai alakulat, amit amerikai feltételezések szerint az orosz védelmi minisztérium katonai hírszerzése, a GRU irányít.

Az Afrika egyik legtörékenyebb országában, abban a Közép-afrikai Köztársaságban, ahol novemberben emlékművet állítottak nekik, az orosz zsoldosok 2021 elején civileket öltek meg, otthonokat fosztottak ki, és egy katonai tisztogatási műveletben egy mecsetben lelőttek hívőket – ezt állapította meg tavaly nyáron az ENSZ vizsgálata.

A háborús bűnökkel felérő atrocitásokról szóló vádakat a Biztonsági Tanács számára készített jelentés dokumentálta, amely részletesen ismerteti a közel egy évtizede polgárháborúban álló, elszegényedett, de ásványkincsekben gazdag országban történt vitatott orosz szerepvállaláshoz kötődő visszaéléseket.

AP Photo/Ben Curtis
A Közép-afrikai Köztársaság biztonsági erői Banguiban, a fővárosban, 2013-ban – őket képezték ki a Wagner zsoldosaiAP Photo/Ben Curtis

A jelentés szerint a fegyvertelen katonai tanácsadók álcájában bevetett orosz zsoldosok vezették harcba a kormányerőket a felkelők ellen. A visszaélések mellett az orosz ügynökök megvetették lábukat a nagy gyémántkészletekkel rendelkező ország főbb bányászati központjaiban.

Az oroszok és a szövetséges kormánycsapatok által elkövetett jogsértések megnyilvánulása volt „a túlzott erőszak, a válogatás nélküli gyilkosságok, az iskolák elfoglalása és a kíméletlen fosztogatás, beleértve a humanitárius szervezetek kifosztását is” – áll a jelentésben, amit fényképes bizonyítékok, továbbá szemtanúk és helyi tisztviselők bizalmas beszámolói támasztottak alá.

A Közép-afrikai Köztársaságban egyébként már következetesen Wagner-csoportnak nevezték az orosz bérenceket, akik nem itt bukkantak fel először.

A Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai hadszíntér

A zsoldosok először 2014 februárjában, a Krím szinte vér nélküli annektálása során hallattak magukról. A reguláris orosz hadsereg egységeivel együttműködve lefegyverezték az ukrán katonákat, és gyorsan átvették az ellenőrzést a létesítmények felett.

Jól nevelten viselkedtek, ezért akkoriban „udvarias embereknek" nevezte őket a Telegraph. Zárkózottak voltak, fegyvereik nem voltak csőre töltve, és többnyire nem igyekeztek beavatkozni a civil életbe. „Zöld emberkéknek” is hívták őket, mivel maszkkal fedték el arcukat, jelzés nélküli, zöld katonai egyenruhát viseltek, és hovatartozásuk a homályba veszett.

A Krím elfoglalása után mintegy 300 orosz zsoldos a kelet-ukrajnai Donyec-medencébe vonult át, ahol épp kipattant a szikra az ukrán kormány és az oroszbarát erők között.

A „zöld emberkék” jóvoltából a szakadárok képesek voltak destabilizálni az ukrán kormány biztonsági erőit, leállították a helyi kormányzati intézmények működését, elfoglalták a lőszerraktárakat, végül fokozatosan átvették az ellenőrzést a városok felett.

A Wagner-csoport részt vett egy Il-76-os lelövésében, 2014 júniusában, amelyben 40 ukrán ejtőernyős és a kilenc fős személyzet életét vesztette – ezt állapította meg az ukrán biztonsági szolgálat, az SBU több mint három évvel később közzétett jelentésében. Ekkoriban merült fel először az alakulat parancsnokának, Dmitrij Utkinnak a neve, aki ellen vádat terveztek emelni az ukrán főügyészségen.

Fél évvel később, 2015 elején szabadcsapata részt vett a debalcevei csatában is.

A kelet-ukrajnai bevetésben – legalábbis ezt állította egy harcostársa – maga Utkin is megsebesült: egy repesz fúródott a májába, de talpra állt.

A könyörtelen hadviselés: Aszad szolgálatában Szíriában

A kelet-ukrajnai akciók után a Wagner-csoport nem sokáig tétlenkedett.

Szíriai jelenlétéről először 2015 októberének végén számoltak be. A tudósítás szerint orosz zsoldosok haltak meg a felkelők aknavetős támadásában. Mindez alig egy hónappal azután következett be, hogy a Kreml úgy döntött: Bassár el-Aszad elnök segítségére siet a polgárháborúban.

A hírek szerint a Wagner-csoportot az orosz védelmi minisztérium alkalmazta, holott a katonai magáncégek illegálisak Oroszországban. A tárca „információs támadásként” utasította el lapértesüléseket, nem hivatalosan azonban megerősítették a Russia Beyondnak, hogy Wagnert a katonai hírszerzés, a GRU felügyelte. A zsoldosok egyike utóbb elismerte, hogy orosz katonai szállítógépek fedélzetén repültek Szíriába.

Mikhail Klimentyev, Sputnik, Kremlin Pool Photo via AP
Vlagyimir Putyin támogatásáról biztosítja Bassár el-Aszad szír elnököt Szocsiban, 2018 májusábanMikhail Klimentyev, Sputnik, Kremlin Pool Photo via AP

A Wagner-csoportot kezdetben az orosz állam finanszírozta. A zsoldosok száma 2017 augusztusáig a kezdeti néhány százról ötezerre duzzadt. Ukrajnában a rang nélküli bérencek havi juttatása 1700 és 3550 dollár között mozgott, a tisztek 4250 dollárt kerestek. A Kreml a becslések szerint 2016 augusztusáig 170 millió dollárt költött a különítmény fenntartására.

Szíriában azonban önfenntartásra kényszerültek. Miután az orosz cégek olajkitermelési és bányászati jogokat kaptak az országban, az egyik a Wagnert bízta meg az őrző-védelmi szolgálattal, a hasznon pedig osztoztak.

A Wagner-csoport tagjai ekkoriban már nem bántak kesztyűs kézzel az ellenséggel. Egy 2017 júliusában előkerült felvétel szerint néhány jól irányzott pörölycsapással agyonvertek, majd lefejeztek egy férfit. A felvételt teljes terjedelmében két évvel később megosztották zárt csoportjukban is, és azt állították, hogy az áldozat egy dzsihadista dezertőr. A könyörtelen gyilkost később a Novaja Gazeta Sztanyiszlav Dicskóként azonosította, aki korábban az orosz belügyminisztériumban dolgozott, majd röviddel elbocsátása után csatlakozott a Wagner-csoporthoz.

A tengerentúli küldetések

A szíriai bevetés után a különítmény egy része visszatért a kelet-ukrajnai Luhanszk térségébe – az ukrán SBU vezérkari főnöke, Ihor Huszkov szerint azzal a feladattal, hogy végezzenek mindenkivel, aki „nemkívánatos Oroszország számára”.

De másutt is kaptak feladatot.

A Wagner-csoport Dél-Szudánban, és vélhetően Líbiában is megjelent – ezt mondta az orosz Insidernak adott interjúban egy veterán orosz tiszt. Igor Sztrelkov korábban az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat, az FSZB alkalmazottja volt.

A szudáni küldetést maga Omar el-Basír kérte Putyintól. A szudáni elnök azzal érvelt: védelemre szorul „az USA agresszív akcióival szemben”. Az orosz támogatás, és a Wagner-csoport alkalmazása azok után is folytatódott, hogy Basírt egy államcsínyben megbuktatták.

A 2013 óta érvényes fegyverembargó dacára Oroszország kilobbizta a Biztonsági Tanácsban, hogy engedélyezze fegyverek és lőszerek szállítását a Közép-afrikai Köztársaságba. A rakománnyal együtt érkeztek 2018 elején a Wagner zsoldosai is, akiknek később emlékművet állítottak a fővárosban. Különböző feladatokat láttak el, a szabadidőt – amint az ENSZ jelentésből is kitűnt – néha vérengzéssel múlatták.

Madagaszkáron 2018 áprilisától a Wagner tagjai azoknak a politikai tanácsadóknak a testőreiként szolgáltak, akiket – a név fontos – Jevgenyij Prigozsin bérelt fel Hery Rajaonarimampianina államfő újraválasztási kampányának a megszervezésével. Az elnök azonban elbukta a választást. Szinte utolsó intézkedésként egy orosz cég kezére juttatta a Kraoma Mining krómbányáját, amit azóta is a Wagner-csoport őriz.

Két orosz katonai támaszpontot létesítettek a kelet-líbiai Bengáziban és Tobrukban, hogy támogassák a Líbiai Nemzeti Hadsereget vezető Khalifa Haftar tábornokot – jelentették hírszerzési forrásokra hivatkozva a brit lapok 2018 októberében. Azt állították, hogy a bázisokat a Wagner-csoport ernyője alatt hozták létre, a GRU ügynökei és a különleges erők „tucatnyi” tagja pedig kiképzőként és összekötőként tevékenykedett a térségben. Néhány hónappal később a Wagner-csoport 300 zsoldosa szolgált Bengáziban. Ebben az időszakban a Haftar vezette LNH előrenyomult az ország déli részén, rövid idő alatt több várost, valamint Líbia legnagyobb olajmezőjét is elfoglalta.

A Pentagon 2020 decemberében közzétett jelentése szerint az orosz zsoldosokat Líbiában – a Wagner-csoport fő pénzügyi támogatójaként – az Egyesült Arab Emírségek finanszírozta.

Nicolás Maduro államfő biztonságáról kellett gondoskodnia a Wagner-csoportnak, amelynek zsoldosai 2019 január végén, a kibontakozó elnökválság idején érkeztek Venezuelába. Az elnököt kellett őrizniük, aki az országot 2010 óta sújtó teljes válság következményeként az Egyesült Államok által támogatott ellenzéki tüntetésekkel nézett szembe.

A Wagner-csoport a mozambiki kormány szerződését 2019 augusztusában nyerte el, miután kedvezőbb ajánlatot tett riválisainál. Zsoldosai orosz katonai gépen érkeztek az országba, ahol a helyi katonák kiképzésében és a harcokban egyaránt részt vettek. Háromnegyed évvel később, 2020 márciusában dicstelen távozásra kényszerültek, miután több bajtársukat elvesztették.

Ezzel szinte egyidejűleg megkezdték azoknak a szerződéseknek az előkészítését, amelyek alapján Maliban és Burkina Fasóban is megvethetnék a lábukat.

Csak közben a Wagner-csoportot visszarendelték Ukrajnába.

Putyin séfje

A Wagner-csoport alapító tulajdonosa, finanszírozója és persze haszonélvezője az a Jevgenyij Prigozsin, aki a madagaszkári elnökválasztás egyik jelöltjének kampányát szervezte, mint kiderült, nem túl sikeresen.

Élete fiatalabb korában sem volt zökkenőmentes. Az 1961-ben született Prigozsin 18 éves volt, amikor lopásért felfüggesztett büntetést kapott, két évvel később, 1981-ben pedig már 12 év börtönre ítélték rablás és csalás vádjával. Ebből végül kilenc évet ült le az orosz Meduza tényfeltáró portál szerint.

Szabadulása után azonban szédületes karriert futott be. Mostohaapjával egy hot dog-láncot nyitott, ami után „a rubelek gyorsabban gyűltek az asztalon, mint ahogy anyja meg tudta számolni a pénzt” – mesélte a New York Timesnak. Nem sokkal később kisebbségi résztulajdonosa lett egy szentpétervári élelmiszerbolt-hálózatnak. A Néva-parti városban kaszinókat nyitott, majd 1997-ben – párizsi mintára – egy előkelő éttermet, a mind a mai napig működő Régi vámházat, utána pedig az Új szigetet. Azt mondta, vendégei „valami újat akartak látni az életükben, ráuntak a vodkára és karajra”.

AP Photo/Misha Japaridze
Moszkvai éttermében Jevgenyij Prigozsin (b) személyesen szolgálta fel a fogást Vlagyimir Putyin akkori orosz miniszterelnöknek 2011-benAP Photo/Misha Japaridze

A gyorsan felkapott étteremben, az Új szigetben 2001-ben Prigozsin személyesen szolgálta fel a fogásokat Vlagyimir Putyinnak és vendégének, Jacques Chirac francia elnöknek. Egy évvel később George W. Bush amerikai elnököt is vendégül látta 2002-ben, 2003-ban Putyin ott ünnepelte születésnapját. Prigozsin Putyin meghitt bizalmasává vált, önállósította magát, saját éttermeket alapított, és immár félelem nélkül folytathatta illegális tevékenységeit.

Putyin séfje – így hívta az AP hírügynökség azok után, hogy 12 más orosz állampolgárral és három szervezettel együtt vádat emeltek ellene a 2016-os amerikai elnökválasztás befolyásolásáért.

Prigozsin ma vállalkozó és oligarcha, egy kiterjedt vendéglátóipari konzorcium tulajdonosa, amely több millió orosz katonának, rendőrnek, ügyésznek, kórházi betegnek és iskolásnak biztosít napi étkezést. Legalább 3 milliárd dollárt zsebelt be az üzletből 2011 óta a Bellingcat számításai szerint.

Prigozsint és cégeit gazdasági szankciókkal sújtották, és büntetőjogi eljárás vár rá az Egyesült Államokban.

A Wagner-rajongó alezredes

A Wagner-csoport katonai parancsnoka Dmitrij Utkin, aki egykor Prigozsin biztonsági vezetője volt.

Egyesek szerint Wagner Utkin fedőneve, ami nem kizárt, a Meduza szerint azonban az alezredes a Harmadik Birodalom rajongója. A nevet az ideológia iránti szimpátiából választotta, mert Richard Wagnert a Führer kedvenc zeneszerzőjének tartották.

Utkin még zsoldosainál is ritkábban mutatkozik a nyilvánosság előtt, ezért is keltett feltűnést és hatalmas visszhangot, amikor a szikár, kopaszra borotvált tiszt 2016. december 9-én felbukkant a Kremlben a Haza Hősei tiszteletére rendezett fogadáson. Az elnöki szóvivő elismerte, hogy Utkin valóban a meghívottak között volt, de semmilyen módon nem kommentálta a zsoldosokkal való kapcsolatát. Azért ült a novgorodi vendégek között, mert „a Bátorságrend lovagja” – mondta lakonikusan Dmitrij Peszkov.

Utkinról szinte semmilyen hivatalos információ nem áll rendelkezésre. Amit kiderítettek róla, névtelen forrásokból származik.

A külföldi zsoldosműveletekben való részvétele a 2013-as sikertelen szíriai bevetéssel kezdődött. Azt megelőzően – a Fontanka szerint – alezredesi rangban szolgált az orosz védelmi minisztériumhoz tartozó GRU különleges erők pszkovi dandárjában; 2002-ben pedig a 75143-as katonai egység parancsnokaként szerepelt az egységes állami nyilvántartásában.

Utkin leszerelése után hozzá hasonló veteránokkal együtt a Szláv Hadtest tagjaként harcolt Bassár el-Aszad elnök oldalán. Szíriában azonban a felkelők 2013 októberében majdnem bekerítették a zsoldos alakulatot, amelynek vissza kellett térnie Moszkvába.

Ő azonban szinte azonnal Ukrajnába indult saját zsoldoscsapata élén. Ezt az egységet hívják immár Wagner-csoportnak.

A Wagner-csoportnak nincs ínyére, ha szimatolnak utána...

Életveszélyes sérüléseket szenvedett Makszim Borogyin orosz oknyomozó újságíró, akit a jekatyerinburgi lakóépülete előtt fedeztek fel a járókelők 2018. április 12-én. Az ötödik emeleti erkélyéről zuhant ki. Kómába került, és három nappal később meghalt.

A halála előtti hetekben azzal tett szert országos hírnévre, hogy február elején az Egyesült Államok által támogatott erőkkel Kelet-Szíriában vívott, az amerikai légi csapásokban elesett Wagner-zsoldosok haláláról írt. Februárban és márciusban interjúkat készített a Wagner-csoport tagjainak hozzátartozóival és parancsnokaival.

Búcsúlevelet nem találtak, de a rendőrség szerint Borogyin valószínűleg nem bűncselekmény áldozata, mert lakásnak ajtaját zárva találták. Halálának oka azóta sem derült ki.

Három orosz tényfeltáró újságírót, az ellenzéki Mihail Hodorkovszkijhoz köthető Kirill Radcsenkót, Alekszandr Rasztorgujevet és Orkhan Dzsemalt Közép-afrikai Köztársaságban öltek meg 2018. július 30-án, három nappal azután, hogy az országba érkeztek, ahol a Wagner-csoport tevékenységét tervezték feltárni. Ismeretlenek nyitottak tüzet autójukra. A támadást csak a sofőr élte túl. Az orosz külügyminisztérium a rajtaütés után közölte, hogy az újságírók hivatalos akkreditáció nélkül utaztak.

A hármas gyilkosság körülményei mind a mai napig tisztázatlanok. Az orosz Interfax hírügynökség szerint rablás lehetett az indíték, ugyanis egy drága fényképezőgép-készlet és több mint 8000 dollár tűnt el, bár a nyomorúsággal küszködő országban három igencsak értékesnek számító benzines kanna a helyszínen maradt.

Az újságírókat egy nappal azután mészárolták le, hogy meglátogatták a Wagner-csoport egyik táborát. Veszélyt jelenthettek Putyinra – írta a Daily Beast.

A Bellingcat szerint az újságírók érkezése után a Wagner-csoport ezredese, Konsztantyin Pikalov utasításba foglalta, hogy a riportereket szemmel kell tartani. A Hodorkovszkij-központ által összegyűjtött bizonyítékok szerint a helyi csendőrség egyik őrnagya részt vett a rajtaütésben, aki rendszeres kapcsolatban állt az újságírók sofőrjével a gyilkosság napján, és gyakran beszélt a Wagner-csoport egyik tagjával, aki a megfigyelés elleni küzdelem és a toborzás specialistája volt Közép-Afrikában.

... de szereti magát fényezni

A Turista egy, a Közép-afrikai Köztársaságban játszódó akciófilm. Nagyjából fél órával a kezdete után a hadsereg vezetője tájékoztatja az ország elnökét a felkelők közelgő támadásáról. A katonai parancsnokot játszó Benjamin Wagba azt mondta a Financial Times riporterének, hogy a 23 másodperces jelenet megváltoztatta az életét, de amikor rákérdeztek a forgatás részleteire, ideges lett.

Nem mondhatta el, hogy a Turista egy orosz propagandafilm, amely a Wagner-csoport tetteit dicsőíti. Nyugati elemzők úgy vélik, hogy a Wagner a Kreml nem hivatalos külpolitikai eszköze. A Wagner zsoldosait olyan térségekben vetik be, ahol Oroszország ki akarja terjeszteni befolyását, meg akarja védeni meglévő érdekeit, vagy csak össze akar csapni a Nyugattal. A Kreml ezt tagadja, sőt el sem ismeri el a Wagner-csoport létezését.

A film nem csak a piacra készült, hisz szabadon megtekinthető: 2022 február elejéig több mint 9,5 millió nézője volt a YouTube-on. A filmjogok az Aurum tulajdonában vannak. A céget történetesen Jevgenyij Prigozsin alapította.

A Turista az orosz zsoldosokat egy szegény afrikai országot megmentő, önzetlen hősökként ábrázolja. Olyan hősökként, akik emlékművet érdemelnek.