Tucatnyi európai katolikus templom ragaszkodik hozzá, hogy náluk találhatóak a szerelmesek védőszentjének földi maradványai.
HIRDETÉS**Valentin-napon az emberek Olaszországtól Írországig mindenhol felkeresik azokat a templomokat, amelyekben a szerelmesek védőszentjének feltételezett maradványait őrzik. De hol van valójában eltemetve Szent Bálint? **
Bálint, azaz Valentin közelgő napjához mindenkinek megvan a maga viszonyulása: február 14-én emberek milliói ünneplik a szerelmeseket, a szerelmet - míg másoknak a hátukon feláll a szőr ettől a naptól. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a rózsaszín szívecskés, vörös rózsás mázzal nyakon öntött dátum mögött valójában egy állítólagos lefejezésről és Európa-szerte szétszórt testrészekről szóló rejtélyes, hátborzongató történet van.
A katolikus mártírt, Szent Bálintot a harmadik században ezen a napon fejezték le állítólag azért, mert megszegte a házasságkötés római tilalmát. Egy dublini templom vezetése azt állítja, hogy náluk található Szent Bálint szíve; egy római bazilikában állítólag a koponyája van, egy glasgow-i kolostorban a csontvázát rejti arany doboz, egy prágai bazilikában a vállcsontja, míg egy madridi templomban üvegbe zárták a szent maradványait.
No és ott van az umbriai település, Terni, Valentin szülővárosa, melynek bazilikájában sokak szerint valóban az ő maradványai nyugszanak. Csakhogy rajtuk kívül tucatnyi európai katolikus templom ragaszkodik hozzá, hogy náluk találhatóak a szent földi maradványai.
Bálint története annyira homályos, hogy annak ellenére, hogy elismert szent volt, 1969-ben törölték az általános római naptárból - a liturgikus almanachból, amely a szentek ünnepének időpontját jelöli -, mivel kevés megbízható információ áll rendelkezésre az életéről.
A források a korai évekről gyakorlatilag semmit nem írnak, csak a vértanúságáról. Eszerint II. Claudius Gothicus római császár uralma alatt fogták el hite miatt. Maga a császár próbálta meg őt pogány hitre téríteni, de Bálint babonaságnak nevezte a pogányságot. A császár erre egy Aster nevű főtisztjének adta át őt kivégezni. Bálint Aster házában beszélt a keresztény hitről és meggyógyította a főtiszt vak leányát. Mivel hatására Aster és házanépe megkeresztelkedett, a császár őket is kivégeztette. Bálintot a Flamininius kapunál fejezték le.
De ki volt Szent Valentin/Bálint?
Szent Valentin legendája valószínűsíthetően több, Valentin nevű olasz szent ember életének keveréke, és jó eséllyel egyikük sem egyedüli ihletője a szerelmesek ünnepének. A történelmi szövegek szerint három Valentin nevű szent halt meg február 14-én a 3. században, de mindegyikükről keveset tudni - állítja Lisa Bitel, a Dél-kaliforniai Egyetem vallástörténet-professzora, a világ egyik vezető Szent Bálint-szakértője.
Az egyik "Valentin" Afrikában halt meg. Egy másik egy pap volt, akit Gothicus római császár lefejeztetett. A harmadik pedig a Róma közelében fekvő Terni püspöke, akit ugyancsak Gothicus fejezett le. Valószínűtlennek tűnik, hogy mindkét Valentinus-t lefejezték; inkább valószínű, hogy a hátborzongató eset egyetlen legenda volt, amely aztán szétforgácsolódott - véli Bitel. Mint mondta, arra sincs bizonyíték, hogy e szentek bármelyike bármi módon "segítette volna" a romantikát, a szerelmeseket.
Henry Kelly, az UCLA történelem- és teológiaprofesszora szerint a Valentin-napot, mint a szenvedély ünnepét több mint ezer évvel később említi először Geoffrey Chaucer brit író. Kelly szerint Chaucer írása indította útjára azt a hagyományt, hogy a szerelmesek évente ünnepet üljenek. Szerinte számos színes történet, amelyet ma Szent Bálinthoz kötnek, pusztán "kitaláció" volt.
Mindezen bizonytalanság miatt nagyon is érthető, hogy számos európai helyszín tart igényt a maradványok tulajdonjogára. "Az egyházaknak minden konkrét kapcsolat egy szenttel tiszta haszon" - magyarázza Bitel. "Minél ismertebb a szent, annál több zarándok látogat el az adott helyre. (...) A hagiográfiát pedig könnyű volt átírni úgy, hogy benne legyen a szent jelenléte egy adott helyen" - teszi hozzá. Azt is kiemeli, hogy nincs nyílt versengés vagy ellenségeskedés a szóban forgó templomok között - a római katolikus egyház pedig hallgat az ügyben.
"A Vatikán nem foglal állást földi maradványokkal kapcsolatban" - mondja Lisa Bitel, a Dél-kaliforniai Egyetem vallástörténet-professzora, a világ egyik vezető Szent Bálint-szakértője.
"Az egyházi vezetés tulajdonképpen hagyja, hogy az ereklyék megszerzése és használata különösebb szabályozás nélkül folyjon. A teológusok kezdettől fogva kritikusan viszonyultak az ereklyékkel való kereskedelemhez. Az emberek tudták, hogy az ereklyekereskedők hamisítványokat árulnak. De azt is hajlandóak voltak elhinni, hogy a szentek csodás arányban tudnak ereklyéket szolgáltatni, így egyszerre számos templom állíthatta, hogy egy adott szent testének a birtokában van" - magyarázza Bitel.