Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Miért lett hirtelen fontos Kazahsztán az egész világnak, és marad is az?

Access to the comments Kommentek
Írta: Székely Ferenc
A rejtőfólia nem lesz elég a rendszer átszervezéséhez
A rejtőfólia nem lesz elég a rendszer átszervezéséhez   -   Szerzői jogok  AP Photo   -  

Gyorsan kiszorultak a híradások éléről a Kazahsztánnal kapcsolatos események, de visszatérhetnek, és az ország továbbra is figyelmet érdemel. Közép-Ázsia óriása továbbra is a világ kimagasló piacvezetője az uránbányászat terén, és ez önmagában jelzi változatlan fontosságát. Ehhez járul megkerülhetetlen stratégiai pozíciója Kína és a Nyugat között, valamint védőpajzs szerepe a radikális iszlám tovaterjedésével szemben. A kazahsztáni űrhajózási centrum értéke továbbra is felbecsülhetetlen, ami sok más országot is érint az űripari versengésben, így az Egyesült Államokat is.

Az elmúlt években, évtizedekben a világ nem fordított túlzott figyelmet a Föld kilencedik legnagyobb országának életére és politikai fejleményeire. A világpolitika és a sajtó jobbára beérte a kazah rendszer felületes bírálatával, és jelentősebb eseményekről sem tudott beszámolni. Kevesen vették észre, hogy eközben Kazahsztán stratégiai és gazdasági fontossága egyre nő, méghozzá több összefüggő szempontból, melyek mára a legfontosabb országok körébe emelték. A 'megkerülhetetlen' jelző nem csak földrajzilag, hanem politikailag is megilleti a 19 millió lelket számláló köztársaságot.

Credit: AP
Kormányellenes tüntető Almatiban, 2022 január 5-énCredit: AP

A múltnak kútja Kazahsztánban is nagyon mély

A történelmi időkben nomád életmódra berendezkedett pusztai törzseket és a Kánságot a sokfelől érkező rablótámadások, a területszerző inváziók és a békíthetetlen törzsi belviszályok lassan a kihalás felé sodorták. Az Anna orosz cárnőnek 1731-ben felkínált alávetési egyezmény rögzítette, hogy a terület attól fogva Oroszország belbirtoka, cserébe a katonai védelemért és a helyi hatalmasságok befolyásának fenntartásáért. A 19. század végére Oroszország teljesen magába olvasztotta (szuverenitása alá vonta) a ma Kazah Köztársaságként ismert óriási területet, míg a szomszédos 'sztánokat' és népeket inkább csak gyarmatosította, de jogokkal nem ruházta fel.

A terület feletti orosz katonai és közigazgatási uralom egyes törzsek részéről fegyveres ellenállásba ütközött, de a klánok megosztottsága végül reménytelenné tette az önállóság visszaszerzését. A feltárásra váró hatalmas területre özönlöttek orosz telepesek, iparosok, értelmiségiek, hivatalnokok és persze katonák, létrehozva egy új vezető réteget, ami a mai napig jelen van az ország életében (20%). Ugyancsak növelte az orosz etnikum lélekszámát az ide száműzött vagy kényszermunkára vezényelt oroszok sokasága. (Dosztojevszkij és Szolzsenyicin is töltött itt időt, előbbinek máig áll szobra Szemipalatyinszkben.)

Cleared
Kazah falusi életkép, 1899Cleared

A környékre került vagy vezényelt oroszok közül sokan ragadtak itt, és beilleszkedtek a helyi középosztályba és a politikai vezetésbe. Az orosz berendezkedés hatására, mint az iparosodás, út-és vasútépítés, fejlett kereskedelem, bankok megjelenése, vízgazdálkodás, egyre több kazah hagyott fel a vándorló sztyeppei életmóddal. A kapitalizmus behatolt a mezőgazdasági szektorba is, az aulok-ba (kazah aprófalvak), és uralkodó földbirtokos rétegeket hozott létre, immár tekintélyes részben oroszokból, főként északon.

Az első világháború ugyanolyan katasztrófát hozott Kazahsztán népére, mint Oroszország egészére. Az állatállományt, takarmányt és mezőgazdasági termékeket rekvirálták, az adókat és járulékokat az egekbe emelték. A német/osztrák-magyar frontra besorozott kazah kiskatonák tízezrei estek el. Odahaza fegyveres lázadás is kitört a kényszersorozás miatt (amit a cári egyezmény eredetileg nem tartalmazott), és ennek leverése során az orosz katonaság több ezer kazah civilt ölt meg. Sokan Kínába vagy Mongóliába menekültek a sorozás elől, de legtöbbjük elpusztult a kemény út során.

Az 1917 októberi bolsevik lázadás után az új szovjet-orosz hatalom teljesen figyelmen kívül hagyta a kazah népen belüli etnikai különbségeket. Még a nevét is megvonták, beolvasztva őket a Kirgiz Autonóm Szocialista köztársaságba. Öt évvel később a kazah elnevezést visszaállították, és a főváros Alma-Ata lett.

A sztálini rendszer Kazahsztánnak sem irgalmazott

Nemzeti függetlenségről ezután sem eshetett szó, és a könyörtelen bolsevik diktatúra a kazah népet is teljes alávetettségbe taszította. A papíron autonóm rendszert oda telepített bábjain keresztül szigorú ellenőrzése alatt tartotta, titkosrendőrsége (CSEKA, NKVD, KGB) szabad kezet kapott a lakosság terrorizálására, és – az ukránokhoz hasonlóan – ezt a népet is megtizedelték a központilag elrendelt mesterséges éhínségekkel. A 30-as évek elején a földművelőket előbb kolhozokba kényszerítették, majd a tartomány mezőgazdasági termelését elvonták, de az élelmiszerbehozatalról nem gondoskodtak. Ennek következtében kazahok tömegei pusztultak éhen, vagy hunytak el különféle járványok csapásaitól. A becsült szám 1 millió fő, de a terror pontos részletei és adatai ma sem ismertek teljes mélységükben.

A mesterséges éhínség története

A második világháború idején kazahok tízezreit kényszerítették rabszolgamunkára a kőolajmezőkön, amire a Vörös Hadseregnek égető szüksége volt. A kényszermunka áldozatainak száma sem ismert pontosan, de az tény, hogy az 1926-ban még 3,6 milliós lakosság a világháború végére 2,3 millióra zuhant.

Ezzel párhuzamosan az orosz etnikai lakosság 2,4 millióra növekedett, így a kazahok kisebbségbe kerültek saját 'államukban'. Az etnikai aránytalanságot növelték a további beáramlások, így németek, fehéroroszok, koreaiak és csecsenek. Sztálin zavaros és önkényes nemzetiségi politikája, azaz a „gyanús” nemzeti csoportok önkényes áttelepítése (deportálása) növelte az etnikai sokszínűséget, így az ország sokféle nemzetiség, nyelv és kultúra színes gyűjtőhelye lett, mára már meglehetős békességben.

Hruscsov és Brezsnyev adták meg a kegyelemdöfést

A sztálini korszak után újabb csapás következett, amikor Nyikita Hruscsov főtitkár-miniszterelnök úgy döntött, hogy Kazahsztán lesz a 'szovjet találékonyság' bemutatásának kísérleti terepe a földgazdálkodásban és a mezőgazdaságban. Ő delegálta Kazahsztán vezetőjének későbbi utódját, a szintén ukrán származású Leonyid Brezsnyevet, akit megbízott a „Szűzföldek” elnevezésű rémálom-projekt végrehajtásával.

AP Photo
Hruscsov, Brezsnyev és Kunajev - a Nagy KísérletezőkAP Photo

Brezsnyev ehhez a futurisztikus programhoz a kazah Dinmukhamed Kunajev segítségét vette igénybe, és nekiláttak az ősi kazah puszta búza- és gyapotfölddé varázslásához. A terv felmérhetetlen pusztítást végzett a kazahok életében. Teljes falvakat szorítottak ki ősi lakóhelyükről, nagyobb településekbe kényszerítve őket, ahol viszont a megfelelő lakhatásról, átképzésről és munkalehetőségekről nem gondoskodtak. A terv következtében az addig mezőgazdaságilag önellátó köztársaság kiszolgáltatottja lett a Szovjetunió többi részéből érkező élelmiszer behozatalnak, a haszonállat-állomány pedig szinte teljesen kipusztult.

Már a kampány első évében 19 millió hektár földet szántottak fel, amihez 300 ezer komszomolistát toboroztak, jórészt Ukrajnából és az Orosz Föderációból (OSzSzK). Egyetlen esztendőben ünnepelhettek csak rekordtermést, amit sikerült kicsikarni a művelésre alkalmatlan földekből (1956), de ezt követően a talaj termőképessége rohamosan romlott, és hatalmas területek lettek az erózió áldozatai.

A Szűzföld-kampánynak további súlyos demográfiai következménye is volt, mert tovább torzította a bennszülött kazahok és a beáramló más nemzetiségek arányát. (Ingusok, kalmükök, krími tatárok, volgai németek). A 1960-as évek elejétől az oroszok újabb csoportja is érkezett, jórészt mérnökök és technikusok, akik teljesen átvették az olajipar és a szénmezők kiaknázásának irányítását. Természetesen az ő feladatuk volt az akkoriban létrehozott űrközpont vezetése is.

Amikor Brezsnyev kiütötte a nyeregből patrónusát és átvette a Szovjetunió vezetését, Kunajevet tették meg a köztársaság első titkárának. Az új vezető sajátos államhatalmat szervezett az ősi kazah intézmények, a törzsi hierarchia 'szovjetesítésével', és afféle törzsfőnökként egy sor jelentős döntést magához vont, elsősorban a vezetői kinevezéseket. Ehhez a hatalomépítéshez felhasználta a 'bata', vagyis a vezető iránti feltétlen hűség és titoktartás ősi szokását, és sikerült elérnie, hogy még a moszkvai vezetést is elzárja egy sor fontos információtól. Kunajevnek még a menesztése után is maradt ereje és befolyása a 80-as évek végén súlyos zavargások szítására, hozzájárulva a már amúgy is düledező gorbacsovi rendszer gyengüléséhez, majd a Szovjetunió széthullásához.

Bajkonur az egyik legerősebb adu Kazahsztán kezében

Bár az ország fontossági sorrendjét nehéz meghatározni, de a bajkonuri Kozmodrom esélyes lehet a vezető szerepre. A helyszín már az űrhajózás hajnalától a Szovjetunió elsődleges űrkilövő létesítménye volt, egy logikusan kiválasztott helyszín, mint az Egyenlítőhöz közeli bázis. Innen indulva a felbocsátás kevesebb üzemanyagot követel és több hasznos terhet engedélyez az orosz Szojuz és Progressz (teherszállító) űrhajók számára.

AP Photo
Amerikai és orosz űrhajósok indulás előtt / és után a Szojuz TMA20M leszálló egységébenAP Photo

A szövetség felbomlásával a létesítmény és körzete kikerült Oroszország birtokából. Moszkva a jelenlegi bérleti szerződés szerint 2050-ig kap hozzáférést Bajkonurhoz, ám számára a létfontosságú helyszín csak addig tekinthető biztonságosnak, amíg Kazahsztán kormánya stabilan oroszbarát marad.

Ráadásul nemcsak maga az űrközpont a kulcskérdés, hanem az is, hogy Kazahsztán területén érnek földet a nemzetközi űrállomásról (ISS) visszatérő orosz egységek, gyakran külföldi asztronautákkal is a leszálló kabinban. Mivel az Egyesült Államok az űrsikló programot már 10 éve lezárta, Bajkonur zavartalan működése számára is kulcskérdés. (Korábban az amerikai űrexpedíciók a két óceán valamelyikére tértek vissza.)

Az űrközponthoz csatlakozó leszálló terület hatalmas, és az egységek biztonságát is garantálni kell. A létesítményekhez és a leszálló területekhez való hozzáférés esetleges elvesztése súlyos csapást jelentene Oroszország űrhajózási képességére, és ez más nagyhatalmaknak sem állna érdekében.

Az uránium- és atomfegyverkártya

Amellett, hogy jelentős olaj- és gázkészletekkel rendelkezik (a kitermelési világrangsor 18. helyezettje), és tagja az OPEC szövetségnek is, Kazahsztán fő ereje az, hogy a világ urántermelésének 41 százalékát képviseli. Ezzel messze kimagaslik a nyersurán termelők listáján, és messze leszakadva követi csak Ausztrália, Kanada, vagy a szomszédos Üzbegisztán.

Feltűnő, hogy a nukleáris nagyhatalmak, így az USA, Kína és Oroszország kitermelése együttesen sem éri el a kazah produktum harmadát.

Az országnak eleve szoros történelmi kapcsolata van a nukleáris technikával és fegyverkezéssel, mivel itt hajtották végre az első szovjet atomrobbantást, Szemipalatyinszk körzetében (1949). Az első bombát az amerikaiak Joe-1 néven kódolták, utalva Sztálin keresztnevére, és ezt még 715 követte az évtizedek során. Az utolsó kísérlet (még a Szovjetunió égisze alatt) 1990 októberében zajlott.

Szemipalatyinszkot érte a legtöbb nukleáris csapás a Földön

Az uránérc stratégiai jelentősége a következő évtizedekben, sőt akár évszázadokban döntő jelentőségű lesz. Főként, mert egyre több állam könyveli el az atomenergiát biztonságos és klímakímélő energiaforrásnak, ezért az előző évtizedben nagyjából kiegyensúlyozott világpiaci ár tartósan emelkedni fog, ami Kazahsztán nemzeti jövedelmére jótékony hatással lesz. Erre szüksége is van, mert a 170 milliárd dolláros GDP jelenleg erős mínuszt mutat a 2002-es csúcsponthoz képest. A még mindig túlcentralizált és reformokra szoruló gazdasági szerkezet fékező szerepe abban is látható, hogy – hatalmas erőforrásai ellenére is – Kazahsztán még nem érte el Irak nemzeti jövedelmét, és alig előzi meg Magyarországot vagy Ukrajnát.

Eközben az Európai Unió is abba az irányba látszik mozdulni, hogy a nukleáris energia felhasználása elől lassacskán felszedje az akadályokat. Ehhez érdemes tudni, hogy egyetlen dúsított urán-pellet, ami egy kisebb gyógyszeres üvegcse méretét jelenti, annyi villamos energiát képes biztosítani, mint 480 köbméter földgáz, 450 liter kőolaj vagy 1 tonna szén, és akkor a szállítás, vezetékezés költségeit és kockázatait nem is említettük.

A január eleji zavargások során a Kazatomprom (KZAP), a világ legnagyobb uránbányászati vállalata azt közölte, hogy a kitermelés zavartalan és nem lesz fennakadás az exportban. Némi áremelkedés tapasztalható volt (90 dollár/kg), és ha a belpolitikai helyzet esetleg újra kiéleződik, az index feljebb kúszhat. Az állami cég számos országot lát el, köztük az Egyesült Államokat, a Kínai Népköztársaságot, és persze Oroszországot is. Jelenleg a kazah bányavállalat hat-hét hónapnyi uránszállítmányt tart készleten, ami elég szűk, ezért is kimagaslóan fontos az ország politikai stabilitása, és a Tokajev elnök által megígért reformlépések megtétele.

Rendkívüli stratégiai fontossága van a kitermelt nyersanyag biztonságos szállításának az importőrök felé. Ebben némi megnyugvást jelent, hogy a fő szállítási útvonal Türkmenisztán felé vezet, vagyis kellő távolságra az erőszakos események centrumától, Almatitól.

De akad még fontos katonai örökség a Szovjetunió hagyatékából, így több tucat radarállomás, három nukleáris ballisztikus rakétasiló, és katonai repülőterek. Bár maga az ország nem rendelkezik atomfegyverrel, de fontos tartóoszlopa maradt Oroszország globális pozíciójának.

Iszlám védőpajzs az iszlám szélsőség ellen

A teljes lakosság 72%-a szunnita muszlim és 23%-a ortodox keresztény. A kazahsztáni szekularizmus (az állam és az egyházak szétválasztása) jórészt a szovjet ateista időszakra épül, vagyis mereven elutasítja a vallási befolyást a kormányzati működésben. A Szovjetunió összeomlása után a kazah politikai döntéshozók egy modern rendszert céloztak meg, ami helyet tud szerezni magának a fejlett országok körében. Ez a folyamat még távolról sem teljes, de Kazahsztánban jelenleg nem fenyeget egy iszlamista hatalmi átrendeződés lehetősége. Történnek vallási összeütközések és tiltakozások, de ezeket a hatalom erős kézzel kezeli. Két éve például nyolc halottja és tucatnyi sebesültje volt a karhatalom és az iszlamista demonstrálók összetűzésének egy tisztán muszlim lakosságú körzetben.

Vladimir Voronin/AP
Rohamrendőrök és vallási tüntetők Masanchi városában, 2020, február 8.Vladimir Voronin/AP

Az 1993-as kazah alkotmány megszületése után a szélesebb körzetben ijesztő folyamatok zajlottak a szélsőséges iszlamizmus színre lépésével, például Tádzsikisztánban és a nem túl távoli Afganisztánban. A függetlenedő kazah vezetés igyekezett eleve gátat vetni az ideológiai importnak, és elkerülni a vallási erők olyan mérvű beavatkozását az állam vezetésébe, mint Iránban vagy Afganisztánban. 1997 márciusában az Erbakan-kormány világossá tette, hogy Kazahsztán számára továbbra is a Kemál Atatürk-féle török köztársaság szekularizmusa a mintakép.

Ezt a szemléletet követte később a Nazarbajev-kormányzat is, amely inkább a nacionalizmusra, a nemzeti identitásra és a történelmi gyökerekre helyezte a hangsúlyt a vallással szemben. A Nemzetgyűlés 17. ülésén az elnök a multikulturális nemzeti közösség fenntartására szólított, amikor kijelentette, hogy "Kazahsztán az egyetlen hely a világon, ahol muszlimok, ortodox keresztények, katolikusok, buddhisták és zsidók lehetőséget kapnak a békés együttélésre."

Az iszlamizmus veszélyei inkább a határokon túlról jelentkeznek, főként Üzbegisztánból, ahol az al-Kaida kisebb-nagyobb alcsoportjai hálózatépítésbe kezdtek – vérszemet kapva az afganisztáni kivonulástól. Köztük egyre szélesebb a befolyása az IMU nevű terrorszervezetnek, amely az afganisztáni ISIS-K szövetségeseként már kínai területre is behatolt. A szélesebb régióban feltűntek a Türkmén Iszlamista Párt fegyveresei, csecsen radikálisok és tálibokról leszakadó különféle csoportok, akik ellenzik Afganisztán moderált átalakítását, és a fegyveres dzsihád folytatását követelik. Videóikon feltűnnek esetek, ahol már orosz illetőségű személyeket is meggyilkolnak.

Putyin elnöknek létkérdés volt a nagyon gyors és békés megoldás

Az elmúlt hónapokban a világ elsősorban Oroszország katonai fellépésére összpontosított az ukrán határ mentén, és jelenleg is csak találgat egy fegyveres konfliktus lehetőségéről. Az amúgy is pattanásig feszült helyzetbe a kazahsztáni lázadás egy váratlan és Oroszországnak kellemetlen új változót csempészett be. Ha Kazahsztánban nagyobb katonai erő bevetése lett volna szükséges, az feltétlenül hatással lett volna az ukrajnai fejleményekre is.

Oroszország 'vörös vonalai'

Január első két hetében még nem lehetett világosan látni, hogy a két front közül melyik fontosabb az orosz elnök számára, de mára kiderült, hogy Ukrajna sokkal inkább az. Az orosz erők határozott, de viszonylag rövid beavatkozása után a kazah válság enyhült, bár további figyelmet követel Moszkva számára, tekintettel az említett sokféle érdekre és kötődésre.

Egy széles és tartós orosz katonai intervenció valószínűsége eleve kétséges volt. A Kazahsztánba küldött orosz erősítés messze nem elegendő az ország teljes ellenőrzéséhez, és inkább az almati nemzetközi repülőtér biztonsága és a közvetlen orosz érdekek védelme a feladata. A csapatok kivonását már meg is kezdték. Egyszerre két és egymástól távoli front a legrosszabb forgatókönyv lett volna Moszkva számára. Főként akkor, ha Kazahsztánban is lezajlik egy „színes tavasz”, és kiszorul a hatalomból az oroszbarát kormányzat, mint Ukrajnában vagy Grúziában történt.

Tavaly már volt jele annak, hogy léteznek tervek a belső lázongások kezelésére, például Oroszország és Belarusz Zapad-2021 nevű közös hadgyakorlata. Emellett zajlott egy szimulációs előkészület is a Roszgvardija és a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) különleges műveleti csapatai között is. Ezek a manőverek jórészt belső lázadások izolálására szolgáltak volna, mielőtt azok több városra is átterjednének, és országos felkelésekké duzzadnának. (Az alig 5 éves elit szervezetet, a fegyveres erőket koordináló Roszgvardiját Putyin elnök 2016-ban hozta létre, és nem azonos a hadsereggel.)

Jelen állás szerint a kétfrontos fenyegetést az orosz elnöknek sikerült elkerülnie. Ugyanakkor figyelnie kell arra, amire Andrej Gurkov, a Deutsche Welle Oroszország-szakértője figyelmeztet, vagyis hogy "az, hogy két, hasonlóan autoriter kormányzati struktúrával rendelkező posztszovjet állam ilyen instabilitást tapasztalhat, azt sugallja, hogy Oroszországnak minden áron el kell kerülnie mindent, ami hasonló fejleményeket indíthat el otthon is." – utalva a társadalmi konfliktusok átterjedésének lehetőségére.

Hogyan látja Amerika?

Kazahsztán függetlenségét elsőként az Egyesült Államok ismerte el 30 évvel ezelőtt, és kapcsolatuk azóta is szoros és barátságos. A két ország között számos kérdésben jött létre egyetértés és együttműködés, mint például a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása. Kazahsztán lemondott a szovjet kori nukleáris robbanófejeiről, és aláírta az atomsorompó-szerződést is. Részt vesz a terrorizmus elleni együttműködésben, például segíti az Egyesült Államok rehabilitációs programjait a szíriai fogolytáborokból áttelepített dzsihadista családtagok befogadásával.

Eközben jelentősen nőnek az amerikai befektetések az energiaszektorban és a pénzpiaci szolgáltatásokban. Az Egyesült Államok több milliárd dolláros energiabefektetéssel rendelkezik Kazahsztánban, néhány nagy amerikai tulajdonú vállalattal, mint például a Chevron és az ExxonMobil, amelyeknek érdekeltségeik vannak a kazah olaj- és gázmezőkben. A Szovjetunió bukása óta Kazahsztán regionális vezető szerepet tölt be a gazdasági reformok terén, közelebb is vitte az országot a szabad piachoz és vonzóbbá tette más külföldi befektetések számára is, de nem gondoskodott az erőforrások és előnyök igazságosabb elosztásáról a kazahok számára, ami a nyugtalanság fő oka lett.

A Human Rights Watch országértékelése szerint Kazahsztánban a reformígéretek még messze nem értek célt, így a sajtó szabadsága, a gyülekezési jog, a szakszervezetek és egyes emberi jogok ügyében. A piaci szabadság tekintetében viszont az ország a 'szabad' kategóriába tartozik. A két ország között gyakori vitatéma a kormányzás módja és a szabadságjogok kérdése, mert az Egyesült Államok szerette volna, ha Kazahsztán gyorsabban halad a demokratikus normák és a méltányos piaci verseny felé. Az eltérő szemléletek ellenére a partneri viszony kielégítő, amit tovább erősítettek tavaly decemberben a kazah fővárosban. A januári lázongások, ha csitultak is, ezeknek a problémáknak a súlyát és sürgősségét jelezték.

Kína érdekeltsége is többszörös

Az elmúlt két évtizedben erőteljes gazdasági és energiaügyi együttműködés épült ki Kazahsztán és Kína között is. Jelentős kazah etnikum él Kína nyugati Hszincsiang régiójában, miként ujgurok is Kazahsztánban. Ez a határokon átívelő etnikai 'túlcsordulás' folyamatos figyelmet és óvatosságot érdemel, mert veszélyeket rejt a kínai érdekek zavartalanságának szempontjából, és ez is olyan tényező, ami miatt Kazahsztán külpolitikai jelentősége megnőtt az utóbbi években.

Az ambiciózus „Egy övezet, egy út” projekt létrehozását (Belt and Road Initiative - BRI) Hszi Csin-ping kínai elnök jelentette be 2013-ban. Az övezet alapja két fő szállítási ágra épül (szárazföldi és tengeri), amelyek Kínát Afrikával és Európával kötik össze, hat folyosón keresztül.

Az Övezet első jelentős eseménye 2019. november 6-án zajlott, amikor a törökországi Ankarába befutott az első 850 méter hosszú tehervonat, amely a közép-kínai Senhszi tartományból indult, a Selyemvasút középső folyosójában. A vasút a Kína és Törökország közötti áruszállítási időtartamot egy hónapról 12 napra csökkenti, míg az isztambuli Marmaray alagút bevonásával Kína-Nyugat-Európa táv 18 napot vesz igénybe. A hálózat jelentős nyomás alól szabadítja fel a túlterhelt (és jóval drágább és szűkebb kapacitású) légiforgalmi szállítást is.

EURONEWS
A kazah csomópont a központi tengely közepén fekszikEURONEWS

A kazah-kínai kapcsolatok tágabb kerete a 2001-ben alapított Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), aminek Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán az alapító tagjai. Időközben Irán, India és Pakisztán is csatlakozott ehhez a hatalmas gazdasági övezethez, amelyen belül 2020-ban 18 ezermilliárd dolláros kereskedés zajlott, és aminek vezetésében az államfők személyesen vesznek részt. A szervezet egyetlen tagjának sem érdeke Kazahsztán destabilizációja vagy a kereskedelmi és ellátási lánc megtörése, vagyis az országot övező politikai légkör jónak mondható.

Most egy kis csend jön

Mivel jelenleg nem fenyeget egy oroszellenes és a Nyugat felé orientálódó rezsim létrejötte, ezért nem is szükséges jelentős katonai erőket elvonni máshonnan – főként az ukrán határról. Viszont Timothy Garton Ash, londoni orosz-specialista arra számít, hogy a 'kazah kérdés' még messze nem ért véget, bár be fog állni egy szélcsend. Jóslata szerint az orosz vezetés stratégiai céljai között esetleg szerepelhet az oroszok által sűrűn lakott Észak-Kazahsztán elcsatolása, mint a birodalmi újjáépítés következő lépése, de ez igen távoli opció. Ha az utóhatások a tiltakozáshullám után is megmaradnak és destabilizálják a kazah vezetést, akkor Moszkva újra értékelheti a szerepvállalást, de előtte meg kell birkóznia az európai konfliktusokkal, a NATO-val, az USA-val és az Európai Unióval.

A kazahsztáni nyugalom fenntartásában jelentős szerepe lesz az új miniszterelnöknek, korábbi pénzügyminiszternek, akit reform- és piacpártiként tartanak számon. Személye messze nem szakítás a múlttal, de tartogatja a nyitás lehetőségét.

Alikan Szmajlov már a köztársaság induló korszakában részt vett az első privatizációs műveletekben, többször is vezette a statisztikai hivatalt és az állami reformbizottságot, és még külügyi posztot is betöltött. A 49 éves férfit a tények és a józan ész emberének tartják, kiváló kapcsolatokkal mind a Nyugat, mind a sanghaji partnerek felé is. Ezekre a tapasztalatokra nagy szükség is lesz az ígéretes jövőjű ország további sorsában. Alapvető rendszerváltás vagy politikai átrendeződés sem tőle, sem az elnöktől nem várható, de a sürgető társadalmi kompromisszumok beindítására feltétlenül jó választás volt.