Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Miért merülhet fel Norvégiában tíz év elteltével a tömeggyilkos Breivik szabadulása?

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Egészségügyi alkalmazottak mentik ki az utøyai túlélőket 20211. július 23-án
Egészségügyi alkalmazottak mentik ki az utøyai túlélőket 20211. július 23-án   -   Szerzői jogok  AP Photo/Morten Edvardsen/Scanpix   -  

Anders Behring Breiviknek nem csak a gyermekkora volt hányatott – már magzatként is gonoszként tekintett rá személyiségzavaros anyja. Ügyvédei nem védhették a szélsőséges terroristát azzal, hogy nem előre megfontolt szándékkal rendezett vérfürdőt Oslóban és Utøya szigetén 2011. július 22-én: saját bevallása szerint kilenc évig tervezte az akciót. A 77 ember életét követelő támadást 1500 oldalas kiáltványában indokolta meg, aminek kivonatos, idegengyűlölettől hemzsegő változatát bírósági tárgyalásán is ismertethette. A Norvégiában kiszabható legszigorúbb, ún. elszigetelésre ítélték, amelynek felső határa nagyjából 21 év, és abban az esetben hosszabbítható meg, ha a fogvatartottat alkalmatlannak ítélik a társadalomba való beilleszkedésbe. Ebből legalább 10 évet kell világviszonylatban is luxuskörülmények között eltölteni, utána máris kérheti szabadon bocsátását. A tömeggyilkos Breivik cellája például háromszobás, mégis panaszt tett, amiért megfosztották elemi emberi jogaitól. A norvég „helyreállító” igazságszolgáltatást egyesek puhánynak tartják, vitathatatlan azonban, hogy eredményes. Az elítéltek alig egyötödéből lesz visszaeső bűnös. Másutt ez az arány a norvégnak a többszöröse: az Egyesült Államokban például a bűnözők háromnegyedét szabadulásuk után öt évvel újra letartóztatják.

„Nem változtatott a jövőbeli erőszakos cselekmények kockázatán ahhoz képest, hogy milyen volt korábban – ezt mondta Anders Behring Breivikről az a pszichiáter, aki a skieni börtönben felügyeli a norvég tömeggyilkos lelki állapotát.

„Nem lehet benne megbízni” – érvelt Randi Rosenqvist azon a bírósági meghallgatáson, amelyen Breivik kegyelmi kérvényéről döntenek. Tíz évvel az oslói és utøyai mészárlás után kimondott ítélet után – amelyben a Norvégiában legsúlyosabbnak számító 21 éves elszigetelést szabták ki – a többszörös gyilkos jogot szerzett arra, hogy feltételes szabadon bocsátását követelje.

A norvég ügyész szerint azonban Breivik továbbra is „nagyon veszélyes”, ezért kérelmét el kell utasítani. Az elítélt a meghallgatás során a szokásos náci karlendítéssel üdvözölte a bírákat, ezúttal sem mulasztotta el a fehérek felsőbbrendűségével kapcsolatos nézeteinek hangoztatását, és semmilyen megbánást nem tanúsított. Az utolsó szó jogán csak annyit mondott, hogy tartózkodni fog az erőszaktól.

A háromfős testület a napokban dönt a kérelemről.

Elenyésző a valószínűsége, hogy jóváhagyják.

A hetvenhétszeres gyilkos látszólag enyhe büntetése, kivált pedig az, hogy tíz év elteltével szabadon bocsátását kérelmezhette, megütközést váltott ki világszerte. Norvégia kivételével, ahol másként működik az igazságszolgáltatási rendszer. Sokkal hatékonyabban.

Ennek boncolgatása előtt azonban idézzük fel, mivel szolgált rá Breivik büntetésére.

Az oslói bombamerénylet és utøyai mészárlás

Egyedül elkövetett terrorakciója volt a legtöbb áldozatot követelő fegyveres támadás volt Norvégia területén a II. világháború óta. És nem Utøya szigetén kezdődött.

Hidegvérűen és alaposan tervelte ki – kilenc évvel a vérfürdő előtt.

Alig 23 évesen, még 2002-ben hozta létre számítógépes vállalkozását – saját bevallása szerint – a támadások finanszírozásának eltökélt szándékával. Egy évvel később már hat alkalmazottat foglalkoztatott, több offshore számlát nyitott, amelyeken összegyűlt az első milliója koronában, ma árfolyamon körülbelül 35 millió forintja.

Később közzétett kiáltványában azt írta, hogy 2 millió koronát veszített tőzsdespekulációkon, de még mindig maradt nagyjából ugyanannyi. Cége csődöt jelentett, őt magát többször feljelentették törvénysértések miatt, ezért visszaköltözött az egyébként gyűlölt édesanyjához, hogy elmondása szerint pénzt takarítson meg. Az értékelését utólag végző pszichiáterek jelentésükben leszögezték, hogy mentális egészsége ebben az időszakban romlott meg végképp, amikor a visszavonultság és elszigeteltség állapotába került.

Vagyona ingadozott, de saját becslése szerint 2008-ban volt 2 millió koronája és kilenc hitelkártyája, amelyekkel további összegekhez férhetett hozzá.

Breivik Geofarm néven 2009 májusában indított egy újabb, célzottan mezőgazdasági vállalkozást, hogy hozzájusson a robbantás alapanyagához, a műtrágyához.

Prágai látogatásán, 2010-ben, nem tudott illegális fegyvereket vásárolni, ezért végül odahaza vett egy Glockot pisztolyklubtagságára, egy félautomata Ruger Mini-14-es puskát pedig vadászati engedélyére hivatkozva.

Eközben szorgalmasan gyakorolta a lövöldözési technikát – videójátékokkal. Azt állította, hogy ez nagyban segítette a gyakorlati képzést.

Mivel jövedelme nem volt, tartalékai lassan elapadtak. Egy hónappal a támadások előtt kiegyenlítette hitelkártyáinak adósságát, hogy a bevetés idején hozzáférjen a szükséges forrásokhoz.

Hetekkel a terrorakció előtt az Oslótól 140 kilométerre levő åmoti farmjára költözött. Ide szállították ki azt a 6 tonna műtrágyát, amit két hónappal korábban rendelt meg. Egy svéd lap az előkészületek minden költségét durván 317 ezer euróra, ma árfolyamon nagyjából 110 millió forintra becsülte.

Úgy nézett ki, mint egy „városlakó, aki drága ingeket visel, és semmit sem tud a vidéki szokásokról” – így jellemezte Breiviket egyik földműves szomszédja. A potenciális terrorista Åmotban a háza ablakait is letakarta, de ez nem keltett különösebb feltűnést. Semmi szokatlant nem talált alkalmi vendégében egy helyi kocsmatulajdonos sem, holott korábban az oslói repülőtéren az utasok testbeszédének profilalkotójaként dolgozott.

Anders Breivik 2011. július 22-én, a vádirat szerint 15:17-kor leparkolta VW Crafter furgonját a kormányzati negyedben, a Grubeggatán, a Jens Stoltenberg akkori miniszterelnök (ma NATO főtitkár) hivatalának otthont adó irodaház előtt. Az épületben 250-en, az utcán azokban a percekben 75-en tartózkodtak. A nagyjából 950 kilogrammos – műtrágya, dízel és alumínium keverékéből összeállított – bomba időzítőjét hét percre állította. Ennyi időre volt szüksége, hogy ő maga biztonságosan eljusson a korábban leparkolt Fiat Duplo autójáig, amellyel elmenekült a helyszínről.

AP Photo/Fartein Rudjord
A bombamerénylet után így nézett ki a kormányzati negyed Oslóban, 2021. július 22-énAP Photo/Fartein Rudjord

A detonáció pontban 15:25.22-kor következett be. Nyolc vétlen ember életét oltotta ki. Rajtuk kívül kilencen életveszélyesen, kétszázan pedig könnyebben sérültek meg.

Anders Breivik eközben – rendőrnek álcázva – Rugerével és Glockjával Utøya szigetére indult, ahol a Munkáspárt ifjúsági tagozatának tagjai táboroztak, összesen 564-en. A férfi 17:15 körül érkezett komppal, és attól a pillanattól kezdve letartóztatásáig, 18:35-ig, egészen pontosan 72 percen át előzetesen megfontolt szándékkal, gondosan lőtt mindenkire: a gyerekekre, a segítségükre siető felnőttekre, sőt a környéken csónakázókra is.

Pillanatok alatt páni félelem uralkodott el a szigeten, a menekülés vagy elrejtőzés lehetőségei ugyanis igencsak korlátozottak voltak. A gyilkos a piciny, alig 10 hektáros sziget egész területét bejárva vadászott a bujkálókra. Egyeseket azzal csalt elő a rejtekhelyükről álegyenruhájában, hogy megmentésükre megérkezett a rendőrség.

Utøyán hatvankilencen haltak meg. Hatvanhét emberrel, jobbára tizenévessel személyesen végzett, egy menekülés közben lezuhant, egy másik pedig a vízbe fulladt.

Anders Breivik legfiatalabb áldozata csupán 14 éves volt.

„Újra megtenném”

A bírósági tárgyaláson Breivik bűnösségéhez nem fért kétség; az volt csak a kérdés, hogy elmegyógyintézetbe vagy börtönbe zárják.

A vádlott nem mutatta a megbánás jeleit. A muszlimellenes szélsőséges a bíróságon felolvasott, előre előkészített nyilatkozatában a norvég és az európai kormányokat ostorozta, amiért a bevándorlást és a multikulturalizmust támogatják. A bírósági tudósítások szerint azt állította, hogy az általa Templomos Lovagoknak nevezett iszlámellenes militáns, mellesleg nem létező csoport parancsnokaként fordul a jelenlevőkhöz.

Mint mondta, a „jó szándék, és nem a gonoszság” vezérelte, hogy megakadályozzon egy szélesebb körű polgárháborút.

„Újra megtenném” – jelentette ki mindenki megrökönyödésére.

Tettét az Egyesült Államokhoz hasonlította, amely atombombákat dobott Japánra a második világháborúban. „A jóért cselekedtek, hogy megakadályozzák a háború folytatását” – mondta közönyösen a vádlott.

Az általa végrehajtott merényleteket megelőző csapásnak nevezte. „Önvédelemből cselekedtem a népem, a városom és az országom nevében” – mondta vallomásának végén, amely lényegében a terjedelmes kiáltványának az összefoglalója volt. „Ezért követelem, hogy a jelen vádak alól ártatlannak találjanak.”

AP Photo/Matt Dunham
Az áldozatokra emlékező hozzátartozók, 2011. július 25-énAP Photo/Matt Dunham

A norvég Munkáspárt ifjúsági tagozatát a Hitlerjugendhez hasonlította, éves nyári összejövetelüket pedig „indoktrinációs” tábornak nevezte. Később azonban azt mondta az ügyészeknek, hogy inkább egy norvég újságírókból álló konferenciát támadott volna meg, de nem tudta végrehajtani a „műveletet”.

Breivik tanúvallomását egyébként elnapolták, miután az ügyet tárgyaló öttagú testület egyikét felmentették. A vérengzés másnapján ugyanis a laikus Thomas Indreboe ülnök annak a véleményének adott hangot egy online megjegyzésben, hogy Breivik halálbüntetést érdemelne. Helyére Elisabeth Wisloeff helyettes, szintén laikus ülnök lépett.

Norvégiában nincs halálbüntetés. Ha a vádlott beszámítható – a Breivik-perben kulcsfontosságú kérdés volt –, akkor legfeljebb 21 év börtönbüntetésre számíthat, illetve alternatív szabadságvesztésre ítélhetik, és addig tarthatják bezárva, amíg a társadalomra veszélyesnek tekintik.

Breivik ügyét két hivatásos bíróból és három laikus ülnökből álló testület tárgyalta. Az ülnökök négyéves időtartamra kinevezett állampolgárok, akik a bűnösség megállapításában és az ítélethozatalban egyaránt részt vesznek. A norvég igazságszolgáltatásban a hétköznapi emberek is szerepet kapnak, a tárgyalást azonban hivatásos bíró vezeti.

A testületet Breivik illetéktelennek nevezte, és minden alkalommal ökölbe szorított karlendítéssel tisztelgett bejövetele után.

Hosszas érveléseit többször megszakította a tárgyalást vezető bíró, ő azonban fontosnak tartotta, hogy megmagyarázza mészárlásának okait és indítékait.

Kőszívűnek nem lehet nevezni. Az egyik tárgyalási napon elérzékenyült, és könnyekre fakadt, miután levetítették azt a muszlimellenes filmet, amit ő töltött fel a YouTube-ra. Miért sír? – kérdezték. „Eszembe jutott Norvégia és Európa, amelyeket gyilkos politikusok és újságírók uralnak. És eszembe jutott haldokló országom” – válaszolta nyilvánvaló szereptévesztésben.

Az áldozatok családtagjait képviselő egyik ügyvéd leszögezte: a hozzátartozók aggódnak, hogy a tárgyalás lehetővé teszi a vádlott szélsőséges nézeteinek terjesztését.

Nemcsak aggódtak, hanem egyenesen felháborodtak.

„Azt hiszem, fontos hangsúlyozni, hogy ebben az ügyben Breiviket nem tekintjük politikusnak. Ő egy tömeggyilkos” - mondta Trond Henry Blattmann, akinek 17 éves fiát ölte meg a vádlott Utøyán.

Még a vádlott védőügyvédei is elismerték, hogy az önvédelemre való hivatkozás valószínűleg nem lesz sikeres. Arra törekedtek, hogy meggyőzzék a bíróságot: Breivik nem őrült.

Az egyik hivatalos pszichiátriai vizsgálat jogilag beszámíthatatlannak találta, míg a másik épp ellenkező következtetésre jutott. A bírói testületnek kellett döntenie arról, hogy a vádlottat börtönbe vagy kötelező pszichiátriai kezelésre küldjék.

Már a magzati kor is viszontagságos volt

Noha nevét 2017-ben hivatalosan Fjotolf Hansenre változtatta, a múltjától nem menekülhetett.

Anders Behring Breivik 1979. február 13-án született Oslóban. Középső családnevét 2013-ban elhunyt édesanyjának, Wenche Behring ápolónőnek köszönheti. Édesapja még él. Jens David Breivik közgazdász a londoni, majd a párizsi norvég nagykövetségen dolgozott diplomataként.

Anders Breivik édesanyja már terhessége alatt gyűlölte magzatát. Azt állította, hogy egy „undok gyerek”, aki „szándékosan rugdossa”. El akarta vetetni, de mire az Egyesült Királyságból visszatért Norvégiába, már átlépte az abortuszhoz szükséges három hónapos terhességi határt. A pszichológusok későbbi jelentései szerint a nő úgy gondolta, hogy Anders „alapvetően gonosz, ezért eltökélte, hogy elpusztítja”. Már korán abbahagyta fia szoptatását azzal az indokkal, hogy „kiszívja belőle az életet”.

Négyéves korában Andersről két jelentés is született, amelyekben a pszichológusok aggodalmukat fejezték ki mentális állapotával kapcsolatban. Az egyikben a szakértő a fiú különös mosolyára utalt, amely nem az érzelmeit tükrözte, hanem a környezetére adott szándékos válasz volt. A másik megállapította, hogy „az anya »szexualizálta« a fiatal Breiviket, ütötte, és gyakran mondta neki: azt kívánja, bárcsak meghalna”. A jelentésben az anyát, Wenche Behringet „rendkívül nehéz neveltetésű, személyiségzavarral és mindenre kiterjedő, bár csak részben látható depresszióval küzdő nőként” írják le, aki „primitív, agresszív és szexuális fantáziáit a fiára vetíti ki”. A pszichiáterek azt javasolták, hogy Anderst négyéves korában vegyék el az anyjától, és helyezzék nevelőszülőkhöz, mivel az anya érzelmileg és pszichésen erősen bántalmazta.

Végül azonban a gyermek az anyjával maradt, aki szemtanúk szerint változatlanul gyötörte.

A bírósági tárgyaláson Anders Breiviket végül beszámíthatónak minősítették, és – kérésének megfelelően – nem utalták kényszeres kezelésre.

Az öttagú testület ehelyett egy évvel és egy hónappal a vérengzések után, 2012. augusztus 24-én a Norvégiában kiszabható legsúlyosabb büntetésre, az ún. elszigetelésre ítélte. A börtönbüntetés különleges formájának tartama megközelítőleg 21 év, amiből minimum tízet kell leszolgálni. Miután Breivik nem fellebbezett, az ítélet szeptember 8-án jogerőre emelkedett.

Viszont ez az ítélet tette lehetővé, hogy Breivik tíz év elteltével a szabadon bocsátását kérje.

Az utópisztikus, mesébe illő norvég börtönök

Amerikaiként, vagy talán csak erkölcsös emberként nehéz nem megdöbbenni, sőt felháborodni azon, hogy a norvég szélsőjobboldali szörnyeteget, Anders Breiviket csupán 21 évre ítélték – írta az ítélethirdetés után az Atlantic. Ez gyilkosságonként, emberéletként átszámítva alig 100 napos elzárást jelent, amit az elítélt – nem tévedés – egy háromszobás cellában tölt le, ahol van tévé, kondigépek és Ikea-stílusú bútorokkal berendezett. Az egyik a hálószoba, a másik tanulásra, a harmadik pedig testi erőnléte karbantartására szolgál.

Az ítéletet még azok a szülők is igazságosnak tekintették, és megnyugvással fogadták, akik gyermekeiket vesztették el Breivik keze által.

„Legalább egy jó ideig nem fogunk hallani róla. Most nyugalom és béke lesz” – nyilatkozta a norvég TV2-nek Per Balch Sørensen, ak a lányát vesztette el. Nem érzett személyes haragot Breivik iránt.

„Semmit sem jelent a számomra” – mondta Sørensen. „Ő csak levegő, akin átnézek.”

Norvégia igazságszolgáltatása kíméletes: a vádlottak és az áldozatok jogait egyforma tiszteletben tartja csakúgy, mint az ügyészek érveit – állapította meg a New York Times. Az ország két börtöne pedig méltán versenyezhet a „leghumánusabb” címért.

Bastøy szigetén a rabok szabadon járkálhatnak egy falusias környezetben, és gondozhatják a haszonállatokat. Síelnek, főznek, teniszeznek, kártyáznak. Saját strandjuk van, és még a kompot is ők üzemeltetik, amely az embereket a szigetről a szárazföldre szállítja. Délután, amikor a legtöbb börtönőr hazamegy, maroknyian felügyelnek több mint száz elítéltre.

„Amennyire csak lehetséges, a börtönéletnek nem szabad különböznie a hétköznapi élettől” – idézte a BBC Tom Eberhardt börtönigazgatót.

„Nem hiszem, hogy ennél liberálisabb lehetne egy börtön. Már csak az hiányzik, hogy a raboknak adják a kulcsokat” – mondta a másik, haldeni intézményről egy nyugalmazott amerikai börtönfelügyelő, aki egy tévétársaság vitt látogatóba.

James Conwayt megdöbbentette, hogy a konyhában acél evőeszközöket látott, és a jól felszerelt műhelyben pedig fűrészeket, fogókat és fémreszelőket.

„Mégis csak túlzás!” – mondta az elítéltek gitárral, billentyűs hangszerekkel, dobokkal és keverőpulttal ellátott zenei stúdiójában

„Ez a börtön utópia” – mondta az amerikai szakember a norvég Haldenről.

Cornelius Poppe/NTB scanpix/AFP
Egy ehhez hasonló, háromszobás cellában szigetelték el Breiviket, a fénykép Skien börtében készült 2016-banCornelius Poppe/NTB scanpix/AFP

Breivik azonban nem ide, hanem Skienbe került, ahol háromszobás celláján kívül hetente egyszer edzhet a közös konditeremben; videójátékokkal szórakozhat, tévézhet és újságot olvashat; kapott egy laptopot – internethozzáférés nélkül; főzhet és moshat magára; telefonbeszélgetést folytathat barátnőjével és bármikor kapcsolatba léphet a börtön személyzetével, az ügyvédekkel, a lelkésszel és az egészségügyi szakemberekkel.

A sakkot visszautasította, viszont egy mézeskalácsházat épített egy börtönverseny keretében.

A tömeggyilkos Anders Breivik azonban öt év elteltével sérelmezte fogva tartásának körülményeit, és azzal érvelt, hogy az őt fogva tartó börtönben uralkodó körülmények sértik az emberi jogait.

A hideg kávé mellett felrótta, hogy 2011 júliusi letartóztatása óta elkülönítve tartják fogva; megakadályozták, hogy leveleket küldjön az amerikai Árja Testvériségnek és egy bebörtönzött orosz neonácinak; nem kaphat leveleket szimpatizánsoktól; többször meztelenre vetkőztetve motozták és gyakran megbilincselték.

A „helyreállító” norvég igazságszolgáltatás

Norvégiában a bűnözőkre elesett emberként tekintenek, akiket nem büntetni kell, hanem megteremteni a társadalomba való újbóli beilleszkedésük lehetőségeit.

„A rabok általában magas biztonsági fokozatú börtönben kezdik meg büntetésük letöltését” – emlékeztetett néhány éve a norvég büntetés-végrehajtás főigazgató-helyettese.

Bizonyos idő elteltével mérlegelik, hogy a fogvatartott áthelyezhető-e egy alacsonyabb biztonsági fokozatú intézménybe. Ennek célja, hogy a börtönből fokozatos átmenetet teremtsenek a teljes szabadságba – mondta Jan-Erik Sandlie.

Később, a büntetés vége felé az elítéltek akár egy átmeneti otthonba is költözhetnek, amely sok tekintetben hasonlít a hétköznapi élethez. Ebben a szakaszban néha akár haza is utazhatnak.

A büntetés-végrehajtás szerint a börtön kizárólag a szabadság korlátozását jelenti, semmi többet. Az elítélt ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a Norvégiában élő többi ember, a börtönben töltött időnek pedig a lehető legjobban hasonlítania kell a kinti élethez. Minden norvég fogvatartott alanyi joga a tanulás, és minden elítélt szavazhat.

A büntetések általában rövidek: átlagosan nem hosszabbak nyolc hónapnál, és a büntetések csaknem 90 százaléka egy évnél rövidebb.

Norvégiában, ahol az elítéltek egyharmada külföldi – jobbára lengyel, litván és román –, 2016-ban mindössze 94-en voltak börtönben olyan szigorú büntetéssel, mint Breivik.

A norvég, „helyreállítónak” nevezett igazságszolgáltatás hazai kritikusai úgy vélik, hogy túlságosan kíméletes. Vitathatatlan azonban, hogy hogy hatékony.

A norvégiai bűnözők ugyanis a börtön elhagyása után az esetek túlnyomó többségében kint is maradnak. A visszaeső bűnözők 20 százalékos aránya az egyik legalacsonyabb a világon. Az Egyesült Királyságban a bűnözők 45 százaléka újra rács mögé kerül, míg az Egyesült Államokban a rabok több mint 76 százalékát öt éven belül újra letartóztatják.