A projekt talán legaggasztóbb eredménye a helyszínről vett talajminták összetétele. Benne az összekuszálódott halász-, illetve és vonóhálókkal a nagyobb darabokban átlagosan 25 százalék körüli műanyagtartalmat mutattak ki, de volt példa 72 százalékosra is.
A Mount Everesttől a Mariana-árokig ma már gyakorlatilag mindenhol találhatunk műanyag szemetet, bolygónk legkülönfélébb pontjain halmozódnak hulladékkupacok, melyek súlyos problémákat gerjesztenek a természet körforgásában. Nem kivétel Norvégia szigetvilága sem.
A Trøndelagban található Froan természetvédelmi terület, Skandinávia egyik legnagyobb tengerparti rezervátuma. Ez egy gazdag szigetcsoport, az itt fészkelő madarak, fókák és különféle más állatok számára védik - elméletben legalábbis. A part menti áramlatok ugyanis elkerülhetetlenül a partokra mossák a tengeri hulladékot, a szigeteket pedig egyre csak lepi el a szemét.
2017-ben már szerveztek a tisztítási akciót a természeti kincsként számon tartott területre, most pedig a Norvég Tudományos és Technológiai Egyetem (NTNU) kutatási projektje feltérképezte a műanyagszennyezést:
Az önkéntes szemétszedési akcióhoz 1500-an csatlakoztak, köztük diákok, politikusok, turisták, nyugdíjasok, de még a helyi kerékpáros klub tagjai is.
"Ez egy nagy feladat, sok kihívással, de mi hiszünk benne. Az pedig sokat segít, hogy mindenki, aki részt vesz a projektben, úgy érzi, hogy hozzájárulunk a környezetünk egészségéhez" - mondta Odd Arne Arnesen, a Mausund Field Station vezérigazgatója, akinek munkatársai naponta foglalkoznak a felgyülemlett szeméttel.
A csapat hozzáállásában kulcsfontosságúnak tartja, hogy ne hárítsák a felelősséget – annak ellenére, hogy a felmérések alapján a partra sodródott műanyaghulladék mintegy 70 százaléka külföldről származik. "Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felelősség elsősorban a más országokban élő embereket terheli" – tette hozzá Arnesen.
"Az itteni műanyaghulladék nagy része a hajózásból és a helyi iparból származik, például kötelekből, halászfelszerelésekből és építőanyagokból. Nem csak a partra sodródó műanyagról van szó."
A műanyaghulladék környezeti hatásai
A projekt talán legaggasztóbb eredménye - amelyet a Science of the Total Environment nevű folyóiratban publikáltak – az a helyszínről vett talajminták összetétele. Benne az összekuszálódott halász-, illetve és vonóhálókkal a nagyobb darabokban átlagosan 25 százalék körüli műanyagtartalmat mutattak ki, de volt példa 72 százalékosra is.
"Kiszámoltuk, hogy egy 27 literes talajminta, amelynek a negyede műanyag, körülbelül 530 millió mikroműanyag-részecskére bomlik le" - magyarázta Hilde Ervik, az NTNU vezető oktatója. Ezeknek az apró mikroműanyagoknak az emberi egészségre gyakorolt hatásait folyamatosan kutatják, számos tanulmány készül jelenleg is.
Norvégia partmenti élővilágán azonban már most jól láthatók a következmények:
- írta Steinar Brandslet, az NTNU tanácsadója. Ez pedig rossz jel.
És vannak még más riasztó előjelek is a szigetcsoport édesvízforrásaiban: "A madarak és az állatok ivóvize erősen szennyezett" - mondta Ervik. A műanyagba kerülő vegyi anyagok, amelyek a színt, a szilárdságot és a rugalmasságot kölcsönzik, a hulladékból kioldódnak, és szennyezik a környezetet.
Visszafordítható még a folyamat Norvégiában?
A Mausund és Froan rezervátumban folyó takarítási munkálatok sürgősek: a tengeri hulladékot el kell távolítani, mielőtt a földben túl mélyre jut. Jelenleg minden olyan hulladékot, amit nem lehet újrahasznosítani - és ebből van több - elégetnek. Bár Arnesen elismerte, hogy "ez nem a lehető legjobb fenntartható megoldás, de reméljük, hogy az NTNU-val végül jobb megoldásokat tudunk majd bevezetni".
A kézi takarítás hosszú távon szintén fenntarthatatlan a csapat számára. Gépi megoldásokat sürgetnek, hogy a talajt alaposan meg lehessen tisztítani, és így az élőhelyek ismét megújulhassanak és az élővilág is visszatérhessen.
"Bár a norvég kormány és az ENSZ is folyamatosan arról beszélnek, hogy a szennyezés hogyan befolyásolja a világ óceánjainak sorsát, mégis több évnyi takarítás után még mindig 100 százalékban kézzel végezzük a munkát. Ez pedig nem mehet így tovább - újfajta technológiai és iparosított megoldásokkal kell munkához látnunk" - tette hozzá Arnesen.