Sturgeon és a Skót Nemzeti Párt nem tudja és nem is akarja elengedni Skócia függetlenségének kérdését, ám most új taktikát alkalmaznak annak eléréséhez: külpolitikai jelenlétük megerősítésével akarnak célhoz érni.
HIRDETÉSMióta a Nicola Sturgeon vezette Skót Nemzeti Párt májusban újrázni tudott a választásokon - sőt, még egy extra parlamenti helyet is nyertek - folyamatosan növekszik a politikus és Skócia külpolitikai ázsiója is. A skót kormány egyre több külföldi diplomatával fűzi szorosabbra a kapcsolatokat és igyekeznek mindenütt Skócia, mint önálló külpolitikai szereplő pozícióját hangsúlyozni. Szakértők szerint ez lehet a módja annak, hogy a 2014-es sikertelen függetlenségi népszavazás után a 2023-ra tervezett újabb referendum már sikeres legyen.
Míg a legtöbb közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a skótok többsége még mindig az Egyesült Királyságtól való függetlenedés ellen foglal állást, a skót kormány jelen pillanatban is keményen dolgozik azon, hogy a 2014-es, sikertelen népszavazás után 2023-ra új függetlenségi referendumot írhasson ki.
"Ha a közül a két lehetőség közül kell választani, hogy Skócia pro-európai ország, uniós tagállam és független ország legyen vagy Boris Johnson 'Kis Brexites Britanniája', akkor az emberek többsége hitem szerint az igenre szavazna [a függetlenségi népszavazáson] - mondta a skót külügyekért felelős "de facto" külügyminiszter, Angus Robertson.
2023-ban jöhet az új függetlenségi népszavazás?
A veterán politikus Roberston Sturgeon egyik leglojálisabb beosztottja. A korábban bécsi tudósítóként dolgozó férfi az Euronewsnak a májusi választások után adott interjújában azt mondta: azon kormányok, melyek figyelemmel követik Skócia és az Egyesült Királyság sorsát, tudni akarják, hol tart a következő függetlenségi népszavazás, ő pedig abban bízik, hogy most többen fogják támogatni a függetlenségi törekvéseket, mint 2014-ben.
Robertson szerint egy, a részletekbe belemenő vita sokakat segít majd meggyőzni - a bizonytalanok, vagy az előző választáson nemmel szavazó, de a kérdésre nyitott választók arányát jelenleg 20 százalék körülire becsülik.
Ám könnyen lehet, hogy mindez csupán hiú ábránd. Hiába ugyanis a folyamatos belpolitikai sikerek, az újraválasztások, a kiemelkedően jó járványkezelés, a viszonylag gyenge ellenzék a skót parlamentben vagy épp a skót üzleteket rendkívül károsan érintő brexit és Boris Johnson botrányoktól hemzsegő kormánya a Westminsterben - a Skót Nemzeti Párt által remélt áttörést a függetlenség kérdésében a fentiek egyike sem hozta meg a közvéleményben.
Ezen felül a technikai megvalósítás is akadályokba ütközik. A skót kormánynak először el kell fogadtatnia a népszavazásról szóló törvényt a skót parlamenttel (ahol nincs többsége), majd el kell érnie, hogy a londoni törvényhozás is elfogadja azt. London egyelőre kitart amellett, hogy a 2014-es referendum, amely a maradáspártiak győzelmével zárult, egy nemzedékre eldöntötte a skót függetlenség kérdését. Ha beterjesztik a népszavazást, Boris Johnson akár meg is vétózhatja azt.
Önálló külpolitika segíthet sikerre vinni a függetlenségi törekvéseket?
Ám mielőtt a népszavazáshoz vezető politikai és jogi aknamezőre tévednének, a skót kormány előbb szeretné megerősíteni európai külpolitikáját. Bár szó szerinti értelemben vett, önálló külpolitikát nem folytathatnak, mivel az Londonra tartozik - mégis sok olyan terület van, ahol a skótok saját jogon működhetnek együtt nemzetközi partnerekkel.
Ilyen például a 'Scotland House'-nak hívott, a világ számos nagyvárosában jelen lévő hálózat, mely a skót kereskedelmi, oktatási és kulturális érdekeket hivatott képviselni. A Zöldekkel közös SNP koalíció pedig megállapodott abban is, hogy a már most is tekintélyes hálózatot hamarosan két új várossal bővítik: Koppenhágával és Varsóval. Robertson szerint sok olyan terület van - köztük a zöldenergia vagy épp a fenntartható energiára való átállás - melyben együtt tudnak működni majd a két országgal.
A zöld hullámra felkapaszkodás már korábban is megnyilvánult: Nicola Sturgeon skót első miniszter folyamatosan jelen volt a Glasgow-ban tartott COP26 klímacsúcson és nem volt rest más magasrangú külföldi vezetőkkel beszélgetni, sőt, ahol csak lehetősége akadt rá, szelfizni velük - Sturgeonnek a közösségi média iránti rajongása közismert, bírálói egyenesen az Elsie McSelfie gúnynevet ragasztották rá emiatt.
Mindebből már sejthető, hogy a külkapcsolatok erősítése jelenleg nagyobb figyelmet élvez a pártvezetés részéről, mint az újabb függetlenségi népszavazás előkészítése.
Változik a Skóciáról alkotott kép Európában
Nicola Sturgeon diplomáciai erőfeszítései nem maradtak észrevétlenek Európában. Azt sem felejtették el, hogy a 2016-os brexit-népszavazáson a skótok többsége nemmel szavazott az unióból való kilépésre. A rendkívül meggyőző májusi választási győzelem - melynek számai láttán bármely európai politikus jogosan irigykedhet - és a COP26 klímacsúcson nyújtott teljesítménye a hazai pályának számító Glasgow-ban: a nemzetközi közvélemény szerint a skót vezető kivételesen jól sikerült évet zárhat maga mögött.
"Azt gondolom, ez egy nagyon-nagyon alaposan átgondolt stratégia, amit pontosan így kell csinálni. Így kell fellépni vezetőként, olyan valakiként, aki minél többet szerepel a nemzetközi színtéren is, hogy megteremtsék azt az érzést, miszerint mi egy nemzet vagyunk, mi skótok vagyunk és nem akarjuk, hogy azzal a bohóc Boris Johnsonnal azonosítsanak minket" - mondta Marlene Wind, a koppenhágai egyetem európai politikai központjának igazgatója és egyben professzora.
Mint fogalmazott, a brexit "abszolút mértékben" Skóciára terelte az európai vezetők figyelmét, még akkor is, ha egyikük sem állna ki nyilvánosan a skót függetlenség szószólójaként. "Úgy gondolom, hogy a színfalak mögött már rég tudják, hogy a brexit nagyon megváltoztatta a Skóciával kapcsolatos dolgokat, főleg, hogy Skócia nagyon magabiztosan az EU-ban maradásra szavazott" - tette hozzá.
De Wind ettől függetlenül óva int egy következő népszavazás elsietett meghirdetésétől, ha nincs mögötte mindent elsöprő népakarat. A népszavazás megtervezése és időzítése szerinte kulcskérdés. "Nagyon fontos, hogy ne hirdessék meg túl hamar, mert nem olyan régen már ellőtték ezt a lehetőségüket, és nem lehet napirenden tartani egy népszavazást úgy, hogy azt folyton elveszítik."