Migráció, szuverenitás, jogállamiság, helyreállítási alap - csak néhány a legfőbb témák közül, melyet a francia elnökség a következő hat hónapban végig akar vinni.
HIRDETÉSTizenhárom évvel azután, hogy utoljára uniós elnökséget töltött be, Franciaország ismét az Európai Tanács vezetését töltheti be a következő fél évben. Január elsejétől ők veszik át az EU soros elnöki tisztjét a szlovénoktól. Az év első felében tehát vigyázó tekintetünket főleg Párizsra vethetjük majd, mivel a francia elnökség sokat vállal és sokat is szeretne elérni - de az egymástól független, fajsúlyos témákban nehéz lesz egyetértésre juttatni az unió 27 tagállamát. Melyek azok a kulcsfontosságú témák, mely a franciák elnökségét fémjelzik majd? Miben akarnak haladást elérni, és erre mennyi az esélyük? Az Euronews összeállításából mindez kiderül.
"Fellendülés, teljesítmény, kötődés" - ez a jelmondata a francia soros elnökségnek, mely január elsején kezdődik és hat hónapon át tart majd. A sors fintorának köszönhetően épp erre a periódusra esik a francia elnökválasztás is. Az április 10. és 24. közötti francia választásokra való készülődés természetesen nagy hatást gyakorol majd a soros elnökségre is (és vica versa), hisz a hivatalban lévő köztársasági elnök, Emmanuel Macron még az április előtti hónapokban meg akarja mutatni, hogy meg tudja védeni, sőt, érvényesíteni is tudja a francia érdekeket uniós kontextusban is. És épp ez lesz az egyik legnagyobb kihívás, melyet a franciáknak meg kell ugrania: az uniós érdekeket a sajátjaik elé kell tudni helyezniük.
A francia elnökséget első körben "európaizálni" kell
Francia célokat európaiként beállítani - ez a tendencia egyáltalán nem újkeletű. Épp ezért lesz az egyik kulcstéma a következő uniós elnökségben az, hogy hogyan lehetne a franciák elnökségét európaibbá tenni - értsd: hogyan lehetne a francia elnökség által kiválasztott európai prioritásokat úgy képviselni, hogy az ne a francia érdekeket és nézeteket, hanem a szélesebb unió érdekeit szolgálja. Az eddigi francia elképzelések ugyanis a tagállamok nagy része szerint sokkal inkább megosztók, mint az összetartozást erősítők voltak.
Franciaország vezeti azt a politikai diskurzust és kezdeményezést is, ami szerint erősíteni kell az európai szuverenitást és tisztázni kell azt is, hogy ebből a szuverenitásból, illetve stratégiai autonómiából mi következik. Az elnökség alatt a francia tervek szerint az eddig csak eszmei síkon létező, nagyobb önállósággal rendelkező EU-ról szóló elképzelések kézzelfogható valósággá válnának.
Ahhoz azonban, hogy az uniós tagországok elfogadják, hogy valóban szükség van a "stratégiai autonómia" kidolgozására, először azt kell egyértelművé tenni, hogy mindez csupán egy eszköz, mely biztosítja Franciaország kulcsszerepét az uniós elnökség alatt - de nem arra szolgál, hogy a francia szuverenitási ambíciókat erősítse Európán belül.
Német-francia tengely helyett kibővített, vezető csapatot kell létrehozni
A fentiekhez érdekesen adódik hozzá az az új helyzet, hogy Angela Merkel távozásával és az éppen csak beiktatott új német kancellár, Olaf Scholz színre lépésével ismét meg kell erősíteni az EU motorjának is tartott, francia-német szövetséget. Kérdés, hogy a franciák egyedüli vezető szerepre törnek, vagy hajlandók osztozni ezen másokkal is.
Az új német-francia együttműködésnek egyrészt szorosabbnak kell lennie az eddigieknél, másrészt viszont túl is kell mutatnia azon. A fent már bemutatott "stratégiai autonómia" ugyanis csak akkor működhet, ha a német-francia erőpáros nem tör egyeduralomra, hanem inkább kiszélesíti magát más tagországokkal. A német francia tengely ugyanis nem elég erős ahhoz - még az Európai Bizottság támogatásával sem - hogy önmaga fenntartson egy teljesen önálló európai kül- és biztonságpolitikát, sem politikai, sem anyagi szinten nézve. Erre csak akkor lehet esély, ha a duális erőtér helyét egy több országból álló veszi át.
Franciaországnak és Németországnak ugyanis más kulcsfontosságú államok betársulására is szüksége - a sort kezdhetik azokkal, akik saját akaratukból szállnának be egy ilyen társulásba. Ha ez megtörtént, elkezdődhet a csapatot erősítő országok álláspontjainak összehangolása és egy olyan vezető csoport kialakítása az unión belül, mely képes az elgondolásokat tettekre váltani.
Egy másik területen legalább ekkora "önzetlen" francia hozzáállásra volna szükség, ez pedig az Európa, az Európai unió jövőjéről tartott konferencia - melynek egyik legfőbb ötletgazdája maga Macron. A francia államfő szíves örömest használná fel a konferencián elért esetleges eredményeket saját választási kampányában is - feltéve, hogy a konferenciát sikerül még a választások előtt lebonyolítani.
De ennek a gyorsaságnak veszélye is van. Figyelembe véve mindazt a változást, amin az EU jelenleg átmegy és amire a közeli jövőben még készül, az unió jövőjéről szóló közös gondolkodásnak többről kell szólnia, mint egy pár, választási kortesbeszédben elsüthető, hangzatos ígéret. A konferenciának tehát kézzelfogható, konkrét eredményeket kell hoznia.
Mi lesz az európai helyreállítási tervekkel és a jogállamisági eljárásokkal?
Egy másik fajsúlyos téma a francia elnökség számára az lesz, hogy megtalálja az arany középutat abban, hogyan is kéne a jogállamisági mechanizmust az uniós költségvetéshez igazítani. Ha fenntartható módon sikerül a jogállamisági kritériumokat az uniós alapok kifizetéséhez kötni, az egy jövőbeli befektetés első lépése lehet.
A másik, legalább ilyen fontos kérdés, hogy hogyan lehetne az uniós stabilitást és a gazdasági növekedést garantálni, miközben befektetéseket is eszközölnek. Itt kevés mozgástér marad Macron számára a manőverezésre, miután ő volt az egyik legfőbb szószólója az európai pénzügyi integrációnak és a közös teherviselésnek az elmúlt években.
Az úgynevezett "fukarokat" - Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország - is meg kell győznie elképzeléseiről, amihez jó partnerre találhat Olaszország személyében. Ám mielőtt fejest ugranának mindebbe, közelről kell követnie az európai helyreállítási terveket, melyeket az uniós tagországok készítettek, és azok végrehajtását is.
A migránskérdés előtérbe állítása
A francia elnökség szeretne haladást elérni az unió határaihoz érkező, és azokat illegálisan átlépni szándékozó bevándorlók és migránsok kérdésében is. Nem lesz könnyű dolga: az EU évek óta mélyen megosztott a menekültek kezelésének kérdésében. Macron a la Voix du Nord észak-francia regionális lapnak november végén adott interjújában úgy nyilatkozott: konkrét akciókat szeretne elérni az elnökség alatt és gyorsan felszámolná az illegális bevándorlók táborait Észak-Franciaországban.
Csak idén 22 ezer átkelést regisztráltak Nagy-Britannia felé a hatóságok, egy parlamenti jelentés pedig "az állami rossz bánásmódról" beszélt a téma kapcsán. Bár a franciák azon vannak, hogy az illegális táborokból a most épülő menekültközpontokba szállítsák át az embereket, és ott kezdhessék el a menekültügyi eljárást - de az elnök szerint sok férfi és nő egyszerűen nem akar Franciaországban maradni, hanem tovább akar menni Nagy-Britanniába, és a gondokat elsősorban ez okozza.
Az alig pár hete, november végén történt, legalább 27 ember életét követelő hajóbaleset a La Manche-csatornán jól mutatja azt, hogy mire képesek az emberek elkeseredésükben.
"Több szinten kell lépnünk: meg kell akadályozni az illegális menekülttáborok létrehozását, szét kell zúznunk az embercsempészek hálózatát és erősíteni kell a kiinduló országokkal való együttműködést is. Ezekben az ügyekben reformokat szeretnék elérni a soros elnökség alatt. Másrészről itt vannak nekünk a britek, akik a partnerség és a provokáció között ingadoznak - a mi dolgunk az, hogy erősítsük velük az együttműködést. Ha azoknak, akik Nagy-Britanniába akarnak menni, családtagjuk él ott, akkor családegyesítés keretében ezt tehessék meg. Ha pedig embercsempészek áldozatai, akkor azt a rendszert számoljuk fel" - mondta, majd hozzátette: miniszterei a következő napokban fogják az első, ehhez vezető lépéseket megtenni.
Eközben az EU keleti tagállamai, köztük Magyarország és Lengyelország teljesen másképp gondolkodnak a kérdésről, mint a gazdag északi tagállamok, ahol a legtöbb bevándorló új életet akar kezdeni, vagy épp a földközi-tengeri országok, melyek a menedékkérők elhelyezését is alig tudják megoldani. A 2015-ös válság megmutatta, hogy a meglévő uniós szabályok nem tudják kezelni a kialakult helyzetet.
HIRDETÉSEurópai diplomaták szerint egyetértésre jutni a migránskérdésben a legkevésbé valószínű eredmény, amiben a franciák bízhatnak - még ha a hat hónapnyi elnökség nem is volna túl kevés egy ekkora horderejű fegyvertény végrehajtásához, akkor is ott van a francia választások ügye, ami miatt kevesebb energia jut ennek a témának a napirendben tartásához. Pedig Macron számára a bevándorlás témájában elért bármiféle eredmény saját újraválasztási kampánya miatt is fontos lenne, tekintve, hogy legnagyobb vetélytársai mind konzervatív, mind szélsőjobbos körökből az egyik legfőbb kampánytémaként tekintenek az ügyre, a jelenleg regnáló államfő azonban nem sok mindent tud felmutatni.