A rajokba szervezett és intelligensen programozott támadó kisdrónok nagyobb pusztításokat okozhatnak, mint 9/11 volt - csak más módon. Hatékony védekező rendszer pedig még nem létezik ellenük.
HIRDETÉSHúsz évvel az Egyesült Államok szárazföldjén valaha történt legpusztítóbb külső támadás után nem csak az utasszállító gépek biztonsága aggasztja a terrorelhárítókat. A kisebb és könnyen beszerezhető pilóta nélküli légi eszközök képesek immár halálos rakományokat is szállítani az égben, egy gyanútlanul alvó nemzet feje felett.
Vajon mi fog történni december 31-én és hol?
Az Irakban és Szíriában tömegesen létező és Irán által mozgatott síita fegyveres szervezetek egyik parancsnoksága valami nagy dobásra készül. Hiba volna azzal elintézni üzenetüket, hogy csak a szájuk jár, mert volt már ilyen rálegyintés 2001 augusztusában is, és láttuk, hogy mi lett a vége szeptemberben.
Az Irán alapította Kata'ib Sayyid Al Shuhada (2013) most arra hívja fel iraki frakcióit, hogy növeljék a készültség szintjét, és szilveszter éjjelén álljanak készen egy döntő és történelmi összecsapásra az amerikaiakkal. Ha ez nem csak puszta ijesztgetés, akkor vajon mit terveznek?
Egy amerikai biztonsági tisztviselő egy lehetséges rémálom forgatókönyvét festette le a kisdrónok rajával intézett támadás képében. A pilóta nélküli légirendszerek tömeges és koordinált bevetéséről van szó, ami ellen jelenleg nem létezik hatásos védelem, és az elhárító rendszerek a tervezés szintjét is alig érték el.
A katonai stratégiák már jó ideje számolnak az UAS-ek fenyegetésével (unmanned aircraft system - pilótanélküli repülő rendszer), mert ezek lehetnek a közeli jövő tömegpusztító fegyverei. Egyre több ország gyárt (Törökország, Brazília) és még több vásárol ilyen eszközt, mert a gépek egyre intelligensebbek és könnyen hozzáférhetők.
A nagyobb veszélyt már nem feltétlenül a hadseregek által birtokolt UAS-ek jelentik. Hanem az, ha valaki képes egyszerre és tömegesen bevetni kisebb változataikat egyazon célpont ellen, ráadásul azonosíthatatlanul. A támadó pedig nem egy számon kérhető állam, akinek számolnia kell az ellencsapással, hanem egy terrorszervezet, vagy csak egy pár fős sejt. Mint például a Kata'ib Sayyid Al Shuhada, aki most ijesztgeti a világot.
Az első kemény sokkhatást 2016-élték át az amerikai felderítők, amikor a szövetséges kurdok egyik alakulatát dróncsapás érte az ISIS részéről, több fegyveres életét követelve. Ez nem katonai drón volt, hanem egy kereskedelemben legálisan beszerezhető eszköz, amit alkalmassá tettek robbanóanyag szállítására és aktiválására is.
A CBRN harci eszközök (Chemical, Biological, Radiological, Nuclear) kisdrónókra telepítéséről egyelőre keveset tudhatunk, főként a fegyverek mérete és súlya, no meg a hozzájuk kapcsolt elektronikai eszközök súlya és bonyolultsága miatt. Lehetséges mennyiségükről és fellelhetőségéről még homályosak az ismeretek. Azért is, mert - szemben a konvencionális fegyverzetekkel - ezek nagyon könnyen áttelepíthetők, baj esetén szétszerelhetők, álcázhatók. Mozgásuk és szállításuk pedig nyomon követhetetlen.
Szemben a hagyományos fegyverzetekkel (légierő, ICBM, légvédelem, repülőhordozók, tengeralattjárók), amelyek birtokosa, helyzete és mennyisége ismerhető, a kis eszközökről és gazdáikról alig lehet tudni valamit, sőt szinte semmit.
Például tavaly Újévkor baljós drónok csoportjai kezdtek lebegni az otthonok felett az USA közép-nyugati vidékein, az FBI, a hadsereg és 16 rendőri egység munkacsoportot állított fel, de mire ez a rendszer működni kezdett, a drónok eltűntek.
Azon az éjszakán Vince Iovinella, Morgan megye seriff-helyettese (Utah) több tucat hívást kapott helyiektől, akik arról számoltak be, hogy a drónok „mindenhol cikáznak", sőt ő maga is észlelt néhányat. „Láttam, Maggie, de most hol vannak?” – ordibálta a rádióba a halálra rémült ügyeletesnek. Megpróbálta maga űzőbe venni őket, de sokkal gyorsabbnak bizonyultak, mint ő, majd hirtelen elillantak.
Ebben a néhány órában Nebraska és Kansas is megküzdött a maga démonaival. Számos 5-6 láb szárnyfesztávolságú járművet láttak 18 és 22 óra között, szabályos rácsos alakulatokban. Az egyik nebraskai seriff nagyjából 30-50 légi eszközt számolt össze. A civil szemtanúkat annyira megriasztotta a járművek megjelenése, hogy sokan még fegyvert is ragadtak ijedtükben.
Növekszik a személyzet nélküli eszközök iránti igény - a terroristáknál is
Az elmúlt években szinte robbanásszerűen jelentek meg és szaporodtak el az olyan eszközök, amelyek nem igénylik a magasan képzett és nehezen pótolható személyzet életének kockáztatását. Ez a terroristák esetében is igaz, mert már nem olyan könnyű a legegyszerűbb öngyilkos merénylet végrehajtása sem, olyan erős lett a földi ellenőrzés. A minap a palesztin önkormányzat területén számoltak fel egy 50 fős Hamász-csoportot, akik több öngyilkos mellényhez szükséges robbanóanyagot halmoztak fel, de bevetni már nem volt módjuk. A Sin Bét belbiztonsági szolgálat a helyszínen robbantotta fel a gyűjteményt.
Viszont a sokkal kisebb kockázatot jelentő drónok alkalmazása a terrorakciók számára is szélesebb esélyt nyit meg.
Az automatizálás és távvezérlés a jövő hadviselésének fő iránya, ami a terrorháborúban is megjelenik majd és terjedni fog. Scott Shaw ezredes, az amerikai hadsereg aszimmetrikus hadviselési csoportjának vezetője szerint az ember nélküli eszközök nem csak a levegőben, de például tengerparti vagy tengeralatti célpontok ellen is meg fognak jelenni (kikötők, tankerek, likvidgáz-tárolók). Az ehhez szükséges eszközök a terrorszervezetek által is elérhetők lesznek.
És az eszközök urai valószínűleg nem fogják kímélni a tengerparton pihenő vagy szórakozó gyanútlan tömegeket sem, mint eddig sem tették.
Donald Trump utolsó védelmi minisztere, Mark Esper már olyan tervet nyújtott be, ami jóval többet javasol befektetni a pilóta nélküli eszközök elleni védekezésbe. A Biden-adminisztráció ezzel kapcsolatos tervei még nem ismertek, bár a haditengerészet már kiadott egy ütemtervet a pilóta nélküli rendszerek témakörében, de ehhez még szükségük lesz a főparancsnok jóváhagyására.
A veszélyeket növeli, hogy a terrorszervezeteknek nincs szükségük bürokratikus eljárásokra, költségvetési vitákra és engedélyeztetésre, tehát az idő sokkal inkább az ő kezükre játszik. A technológiai versenyben viszont az idő az egyik kulcstényező.
HIRDETÉSTovábbi nehézséget állít a védekezés elé, hogy ezeket az eszközöket nem kötik a nemzetközi fegyverkereskedelem szabályai. Például az úgynevezett végfelhasználói nyilatkozat, amiben a fegyver vásárlója köteles szavatolni, hogy a terméket nem értékesíti tovább, hanem maga használja fel, és a biztonságos tárolásért is viseli a felelősséget.
A drónrajok taktikai előnye, hogy ha a csoport kellően nagy és valamelyik egysége kiesik (meghibásodás, kilövés), akkor többi tagja képes folytatni a küldetést, legfeljebb kisebb hatásfokon, de még eredményesen. Például, ha valaki mérgező anyaggal töltött tartályokat szerel a raj egységeire, azok el tudják juttatni a célpontra a vegyi anyag javarészét, még ha párat ki is lőnek közülük.
Tavaly az azerbajdzsáni erők már kisebb drónokkal is mértek halálos csapásokat az örmény haderőkre a vitatott Hegyi-Karabah területért vívott ütközetekben. A támadásoknak tucatnyi polgári áldozata is volt, jórészt azért, mert a drónok többsége még pontatlan célzású, és nem csak a kiszemelt katonai létesítményeket támadták, hanem véletlenszerűen is lecsaptak.
Ezt az álláspontot megerősítette egy izraeli biztonsági tisztviselő is, aki szerint az azerbajdzsáni erők által alkalmazott „csavargó drónok” más szomszédos országokra nézve is veszélyesek, például akár Iránra is, akinek nagyon rossz a viszonya Azerbajdzsánnal. „Ez az eszköz olyan egyszerű, hogy kellő mennyiségben bevetve a hatásuk azonos lehet, mint egy irányított precíziós rakétának". A kisméretű UAS-re csatolt lőszerek pusztító képessége ma még nem túl nagy, de emberéletek kioltására már alkalmas, és potenciáljuk gyorsan növekszik. Egyre pontosabbak, javulnak a navigációs képességeik, és idővel a rájuk szerelhető robbanóanyagok mennyisége is növekedni fog.
Nagyon drága és bonyolult a védekezés
A 'kereskedelmi' UAS-oknak van még egy hatalmas előnyük a hagyományos repülőgépekkel és rakétaplatformokkal szemben, mégpedig hogy nem adnak ki indítási jelet. Eltérő startpozíciókból indulva, majd rajba szerveződve eleve nehezebb észlelni, hogy elindultak céljuk felé, és röppályájukat sem lehet kiszámolni. Ebből következően többet kell majd költeni a védekező eszközökre és azonosító rendszerekre is.
HIRDETÉSAz amerikai légtér biztonságáért felelős Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) szerint az alapfeladat az amerikai életek és vagyon biztosítása, és amíg jobb eszköz nincs, az azonosíthatatlan repülő tárgyakat el kell fogni, vagy le kell lőni. Kulcskérdés lesz a távoli azonosítás kikényszerítése, vagyis hogy a drónoknak közölniük kell indulási helyüket, azonosságukat és célállomásukat. Ha nem, akkor sajnos magukra vessenek, még ha békések is. Ehhez viszont még egy sereg szövetségi és állami rendszabályt meg kell alkotni.
Megjegyzendő, hogy nem csak civil hobbisták, de gazdálkodó és állami szervezetek is ellenzik a drónok túlzott korlátozását. Példaként hozzák fel, hogy a Kínából importált kisdrónok tilalma máris megnehezítette az erdőtüzek elleni védekezést, a mezőgazdasági területek megfigyelését, a vadgazdálkodást és a privát vagyonvédelmet.
Másik feladat a drónok adatainak valós idejű összevetése az eszköz tulajdonosával vagy üzemeltetőjével. Ehhez új kommunikációs hálózatokat kell kiépíteni a légügyi hatóság, az FBI, a CIA, a Nemzetbiztonsági Hivatal és esetleg még a NSA között is, mert csak így lehet megállapítani, hogy legális repülés zajlik-e, vagy egy lehetséges terrorfenyegetéssel kell számolni.
Ahogy a drónrajok és alkatrészeik egyre kifinomultabbak, vezérlési algoritmusaik és terhelési kapacitásaik nőnek, úgy a költségeik is emelkedni fognak. Vagyis egyre drágábbak lesznek. Mégis, az első szakaszban az elhárítással kapcsolatos kiadások ennél nagyobb mértékben nőnek. Egy adott ponton (körülbelül 10 év múlva) a ráfordítási egyensúly be fog állni, mint ahogy más fegyvernemeknél is megtörténik, értve, hogy kialakul a támadás és a védelem költségeinek kiszámítható aránya. De amíg a védekezés megszervezése a fő feladat, egyelőre sokkal többet kell rá költeni, és ez a pénzalap még nincs meg.
A kisdrónok semlegesítése jóval bonyolultabb kihívás, mint gondolnánk. Apró tárgyakról van szó, ráadásul egyszerre többről, akár több százról is, és több irányból. Bár egy jelentés szerint valahol Afrikában egy kölyök csúzlival lőtt le egy francia drónt, ez még akkor sem tipikus, ha esetleg igaz.
HIRDETÉSIzrael volt az első a nemzetek között, aki finomította a háborús dróntechnológiát, és immár védekező drónokat is alkalmaz. Jelen állás szerint Izrael tekinthető a drónvédekezésre leginkább felkészült országnak. Emellett támadó egységeik is fejlettek, amiket főként a Szíriában és Libanonban elhelyezett iráni proxy-alakulatok ellen, vagy az ő támadásaik megelőzésére vetnek be .
Maga Irán is újfajta drónok arzenálját fejlesztette ki, beleértve az öngyilkos eszközöket is, amelyek 2000 kilométeren túl is képesek repülni. Az ő feladatuk nem a felderítés vagy valami pusztító eszköz célba juttatása, hanem az önmegsemmisítés. Izrael és az Egyesült Államok egyaránt azzal vádolja Iránt, hogy az UAS technológiát közvetlenül szállítja a régióban együttműködő milíciáknak (Hezbollah, Hamász, Iszlám Dzsihád).
Természetesen Kína is iparkodik az UAS technológia frontján, és főként amerikai vagy orosz mintákat másol a fejlesztéseihez. Az idei Zhuhai-i katonai bemutatón a kisebb drónokra is felszerelhető kínai gyártmányú bombák is megjelentek.
Olyanok, mint a legók. Úgy szerelik össze, ahogy kedvük tartja
Ezt Kenneth McKenzie amerikai tengerészgyalogos tábornok mondja, aki szerint az olcsó, kisméretű drónok világméretű elterjedése a legveszélyesebb taktikai (harctéri) újdonság azóta, hogy megjelentek az úgy nevezett improvizált robbanószerkezetek, amiket nagyon nehéz volt felderíteni, és szörnyű károkat okoztak emberéletekben Afganisztánban, Irakban és Szíriában.
Az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának (CENTCOM) vezetője szerint az aggodalmakat erősíti az a tény, hogy jelenleg nem léteznek megbízható ellenintézkedések ezekkel a drónokkal szemben. „Ne értsék félre, mert itt most nem a nagy, pilóta nélküli platformokra gondolok, amelyek majdnem akkorák, mint egy hagyományos vadászgép, és amiket normál légvédelmi eszközökkel leszedhetünk. Ezekre már megvannak a válaszaink. Most olyanokról beszélek, amiket bárki 1000 dollárért megvásárolhat a Costcóban” – mondta a tábornok a Military Times szaklapnak.
HIRDETÉS
"Olyan ez, mintha nem tudtam volna konkrétan szeptember 11-e előtt arról, hogy az emberek repülőgépeket téríthetnek el és épületekbe csapódhatnak, pedig már Tom Clancy is könyvet írt erről" – mondja egy amerikai katonai tisztviselő, utalva arra, hogy az 1994-ben íródott 'A Becsület adóssága' című könyv már több elemében is 9/11 előképe volt. (A politikai thriller egy eltérített utasszállító története, amely az Egyesült Államok Capitoliumát célozta meg.)
Szeptember 11. után az Egyesült Államok volt az első olyan ország, aki felfegyverezte az addig csak felderítésre és kémkedésre használt drónokat, precíziós rakétákkal szerelte fel őket, és ezek lassan a 'terror elleni háború' alapeszközévé váltak. Azzal viszont nem számoltak, hogy az ellenoldalon is megjelenhetnek ilyen fegyverek, és fokozódó veszélyt fognak jelenteni. Mint például az iraki miniszterelnök ellen megkísérelt merénylet, amiben három, viszonylag egyszerű UAS vette célba Musztafa al-Kadhimi rezidenciáját. De nem ő volt az első, mert 2018 augusztusában két öngyilkos drón robbant egy caracasi katonai parádén, nyilvánvalóan Nicolás Maduro venezuelai elnök elpusztítására tervezve.
Számolni kell azzal is, hogy a nyugati szövetség afganisztáni távozása után a terrorszervezetek felbátorodnak és anyagi forrásaik is növekedhetnek. A fentebb már idézett Zachary Kallenborn szerint a kisdrónok belátható időn belül tömeges áldozatokat szedhetnek. A fő célpontok nem katonai létesítmények lesznek, hanem a tömegrendezvények. Hasonlóan aggasztó a polgári repülőgépek elleni dróntámadás lehetősége is, mivel az utasszállítók hajtóműveit és szárnyait nem úgy tervezték, hogy ilyen fizikai agressziókat elviseljenek.
Nevezzék nyugodtan összeesküvésnek, merthogy az is
A drónelhárító technológiák gyártásának élvonalában jelenleg egy ausztrál cég viszi a pálmát. A DroneShield nevű vállalat a NATO-hoz és más nyugati hatalmakhoz tartozó véderők egyik fő beszállítója. Vezérigazgatója, Oleg Vornik messzemenően osztja az aggodalmakat a kisdrónok vagy drónrajok terjedésével kapcsolatban.
„A kis UAS rendkívül hatékony és olcsó platform, ami jó ideje már nem csak felderítésre kiváló, de halálos rakományok célba juttatására is. 100 drón összeszervezése esetén kétszázezer dollárból olyan csapást lehet mérni, ami felfoghatatlan erejű, főként biológiai fegyverek esetén, és tömegpszichikai hatása pusztító" – mondja Vornik, aki bírálja a megelőző rendszerek jelenlegi szervezettségét is.
HIRDETÉSA vezérigazgató szerint egyáltalán nem összeesküvés-sztori, hogy az Ever Given konténerhajó, ami tavasszal elzárta a Szuezi-csatornát (leállítva ezzel a globális teherforgalom jókora részét), egy hacker-drón akciójának áldozata volt, miután a hajóstársaság elutasította a kiberbűnözők váltságdíj-követelését. Nézete szerint a drónt le lehetett volna lőni vagy meg lehetett volna zavarni – de kinek a feladata lett volna ez és kinek kellett volna a védelmet megszervezni és működtetni?
Egyre többet hallunk ilyen fenyegetésekről, főként a zsivány-államokhoz közeli körzetekből, mondja Vornik. A kormányok nagyon jól teszik, ha mielőbb bevásárolnak a kisdrónok elhárítására alkalmas eszközökből, mielőtt nagy baj lesz, és akkor az embereket nem csak a koronavírustól való rettegés tartja majd távol a tömegrendezvényektől.
A DroneShield november elején tette közzé 6. kézikönyvét, ami szerint a Közel-Keleten egyre inkább számolni kell a kisdrónok támadásaival, mivel az elhárító rendszerek abban a körzetben nagyon gyöngék. Figyelmeztet arra is, hogy az újabb fejlesztésű eszközök terhelése egyre nagyobb, és 'diszkréciójuk' (nehéz felderíthetőségük) fokozatosan javul.
A jelentés egy sor lehetséges és kombinálható megoldást kínál, beleértve a rádiófrekvenciás és GPS-zavarókat, kibertaktikákat, UAS-ellendrónokat és olyan kinetikus rendszereket, amelyek képesek a kisdrónokat 'kirobbantani az égből'. Ezek nélkül nincs mód a veszélyt időben észlelni és megállítani, mielőtt célt érne.
A szakember igen szkeptikus, hogy az államok időben neki látnak-e a védekező rendszerek kiépítésének, mert még nem érzékelik kellően a fenyegetést. „Sajnos lekövető, reaktív társadalomban élünk, és a betontömböket is csak azután kezdték el kipakolni a vásárlóutcák környékén, miután a terroristák mindenféle járművekkel rontottak be a gyanútlan tömegbe.”
HIRDETÉS